Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-08-12 / 7. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1996. augusztus 12. I KÖNYVESPOLC | Benedek látván Gábor irodalmi munkásságának méltatásával már találkoztak olvasóink a NEWYORKI FIGYELŐ hasábjain. Az alábbiak új művének ismertetésére vonatkoznak. Benedek új novellás kötetének címe: "Brooklyn", ami a 10 novellából álló mű egyik darabjának címe is. Benedek István Gábor kivételes írói jelenség. A Newyorki Figyelő - mint köztudomású annak az eszmének érvényesüléséért harcol, amely a magyar-zsidó irodalmat az egyetemes magyar irodalom szeves részének tekinti. Benedek írásai ezt a gondolatot testesítik meg. A komlósi Tóra című, első könyvéről megjelent elismerő kritikák egybehangzóan kiemelik kivételes adottságát, amellyel a vidéki magyar zsidókat és a chaszidokat jellemzi. A könyv lapjain megjelenő személyek minden olvasó leikébe lopják be magukat. Egyik kritikusa, Torda István azt írta: Szívből ajánlom A komlósi Tórát mindenkinek, akik szeretnek jókat nevetni és jókat sírni.,. Új könyvéből már közöltünk a múltban egy gyöngyszemet. Ezúttal egy másik novellájával lépünk olvasóink elé. Köszönjük Benedek István Gábornak irodalmi munkáját, ami éles fegyver egyben a felejtés bűne ellen és a különböző felfogást vallóknak egymás iránti jobb megérése érdekében. BENEDEK ISTVÁN GÁBOR: A NÉGY PERZSASZŐNYEG Csoportunk 1944 júniusában érkezett Bécs mellé. Már túl voltunk a magyarországi gettókon, túl a második kifosztásunkon, csomagjaink elrablásán. Rajtam, aki akkor múltam hatéves, nem volt más, csak a nyári szandálom, a valaha ünneplőnek használt kantáros rövidnadrágom, ami éppúgy ronggyá kopott, mint az ingem és a szvetterem. Akkor még együtt voltunk, mi, falusi zsidók - nők, gyerekek és olyan idős férfiak, akikről az elhurcolt nőknek és gyerekeknek kellett gondoskodniuk. Szőkébb családomból — a két nagymama, anyám, tizenhárom éves bátyám mellől - egyedül munkaszolgálatos apám hiányzott. Később, Bergen-Belsenben a mi családunk is megfogyatkozott; azóta a halottainkra való emlékezéssel tiszteljük az életet. Gerasdort akkor Bécs egyik távoli, vidékies kerülete volt. A nekünk szánt barakkokat a hajdani gázgyár és egy vasúti talpfákat készítő üzem mellett állították tel. Háborús híradókból, megfakult fotókról, ugye, ismerős a kép? A jókora fatákolmány egy kicsit a földbe mélyed, mindössze két-három lépcsőnyit, éppen csak annyira, hogy mindennap újra és újra belénk szuggerálja: sorsunk ez a megkezdett sír. Döngölt föld, jobbról, balról priccsek hosszú sora. A priccseken örökké nyirkos, savanyú szagú szalmazsák, nyűtt katonai pokróc. Anyámat, tizenhárom éves bátyámát, miként lágerbeli társaikat, mezőgazdasági munkára vezényelték. Leginkább cukorrépát kapáltak, később cséplőgép mellett dolgoztak. De ezek még a meleg hetek voltak. Csakhogy Ausztria nem Dél-Magyarország, s az Alpokból lerohanó szelek, a hirtelen esők tovább rongálták az alföldi klímához szokott emberek lelkét. O, azok a tompa zokogástól remegő éjszakák! És azok a szívszorító péntek esték, az egyiptomi rabság rémes sabbatjai! Mtémel{ hábbáchál Uram istenünk, a siralom völgyéből kiáltunk hozzád! Egy ízben - ez már szeptember végén lehetett - a lágerparancsnok németül beszélő takarítónőt keresett. Vasárnap volt, az egyetlen rövidebbnél is rövidebb pihenőnap a heti rémséges robot után. Anyám nem gondolkozott, a két nagymama, a két gyerek szűnni nem akaró éhsége adott erőt jelentkező kezének. Familie Seidl, Gerasdorf bei Wien, Stammersdorfstrasse 382. A pékség. A sülő kenyér, a piruló császárzsömlék édes illata. És az üzlet mellett a jómódról tanúskodó, szépen karbantartott ház. Maga a béke (Folytatás a 7. oldalon) (2. folytatás) Citron asszony tényfeltárása után a The Toronto Sun Finta álláspontját tükröző cikket közölt. Finta nyilvános bocsánatkérést követelt, hangsúlyozva, hogy az Emlékbizottság "szörnyű, szennyes hazugságokra" vetemedett. Másnap a lap cikket közölt Finta védelmében, amely szerint "egy jóravaló embert mocskoltak be." Citron asszony azonnal rágalmazási keresetet nyújtott be azok ellen, akiket a szerkesztőségi cikkért felelősnek tartott., mire Finta becsületsértésért viszontkeresetet inditott Citron asszony ellen. Fokozta a Finta-ügy és általában a háborús bűnösök iránti érdeklődést, hogy 1983 februárjában elfogták Klaus Barbiet, a "lyoni hóhért." A CTV-televiziós társaság dokumentum-filmet sugárzott a vészkorszakról, amelyben Fintát a náci háborús bűnösök közt emlegették. Finta rágalmazási pert indított, amelyet az első tárgyalási napon váratlanul visszavont, "megromlott egészségére" hivatkozással. Nyilván felismerte, hogy az alperes által összegyűjtött bizonyítékok fényében nincs esélye a per megnyerésére. A Citron asszony által indított per első tárgyalási napján valamennyi alperes - Finta kivetélével - egyességet kötött: a lap vállalta Citron asszony 100 000 dollárra rúgó költségeinek megtérítését, a korábbi cikkek visszavonását és bocsánatkérést a felperestől. Finta másnap követte a többi alperest, viszontkeresetét visszavonta és írásos bocsánatkérést tett közzé. A becsületsértési perek befejeztével a kanadai Igazságügyi Minisztérium befejezte a Finta ellen indítandó büntető eljárás előkészületeit. A vádirat nyolc pontot tartalmazott, Mintegy 8617 zsidó szabadságának megfosztásával, erőszak alkalmazásával fenyegetve, értekeik eltulajdonításával, Magyarország területéről való elszállíttatás célzatával való elfogatásával, valamint mindazon zsidók halálának okozásával vádolta, akik deportálásuk kövtkeztében húnytak el. A védőügyvéd Douglas H. Christie ismert jobboldali ügyvéd volt, aki hírhedt neo-náci vészkorszak-tagadókat képviselt. Alkotmányjogi kifogásait a biró elutasította. Érvényesíteni próbálta azt a védekezést is, hogy Finta feljebbvalóinak parancsára cselekedett. Ezt Callaghan bíró a Nemzetközi Katonai Bíróság ítéletére támaszkodva, - amely kimondotta, hogy az egyénekre nemzetközi kötelességek is hárulnak, s nem élvezhet mentességet az a személy, aki a nemzetközi jog által megengedett hatáskörén túllép, - szintén elutasította. A tárgyalás előtti indítványok a pernek 1989 november 22-ig való elhúzódását eredményezték. A tárgyalás 1990. május 25-ig tartott. A vád 43 tanút vonultatott fel, köztük 20 a vészkorszak túlélője volt. A többi tanú rendőr, történész, jogász, vagy levéltáros szakértő volt. A szegedi téglagyári gettó túlélői kivétel nélkül idős emberek voltak, akik koruknál fogva képtelenek voltak megtámadhatatlan bizonyítékok szolgáltatására, amit a védelem teljes mértékben kihasznált. A szakértői vallomások témakörét szigorúan korlátozták. Ugyanígy jelen sorok írójának vallomását is. A védő szavahihetőségemet és szakértelmemet azzal kiívánta lerombolni, hogy gúnyosan kijelentette: "nem lehet elfogulatlan, aki túlélő és zsidó egy személyben." Christie azt akarta az esküdtekkel elhitetni, hogy Magyarország zsidóit azért deportálták, mert "felforgató, az ellenséggel szimpatizáló potenciális szabotőröknek tartották őket." Szerinte a zsidók deportálása ugyanúgy folyt, mint ahogy a japánokat szállították internáló táborokba, A bolsevik mozgalom, kommunista pártok és államok vezetői zsidók voltak és Auschwitzban nem voltak gázkamrák. A különböző jogi kiutak kihasználása, az eljáró bíró tévedései és az esküdtek tudatlansága a vészkorszak felől azt eredményezte, hogy a birói őszefoglalást követő 24 órában az esküdtek kimondták, hogy Finta "egyetlen vádpontban sem bűnös." A vád azonnal fellebbezett. Ontario állam öttagú fellebbviteli bírósága 1992 április 29-én adta közre határozatát, amelyben 3:2 arányban elutasította a vád fellebbezését. (Folytatása következik) OQQOOOOOOOQOOOtMOOOOOQOQOOOOQQQOOQQQQOOQQ JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL • Randolph L. Braham új tanulmánya -
