Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)

1996-05-31 / 5. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 május 31. AZ IZRAELI VÁLASZTÁSI EREDMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) Mindebből még nem következik, hogy a kátyúból nincs kiút. Az alagút végén felvillan egy kis pislákoló fény, aminek megközelítése azonban, hogy úgy mondjuk, - magasabb rendű, kultúremberi gondolkodásmódot igényel. Puffogó frázisokkal, a békeszeretet üres hangsúlyozásával az alvilág erőit megfékezni nem lehet. A szabad világ első kötelessége, hogy félreérthetetlenül tudatosítsa a terror képviselőivel, hogy mindaddig, amíg abba nem hagyják a tömeggyilkosságokat, a demokratikus államok nem tekintik őket tárgyalóképes feleknek. A következő lépes az lehetne, hogy amíg a PLO alapszabályaiból félreérthetetlenül nem törlik az Izrael megsemmisítésére irányuló célkitűzést, addig nincs további béketárgyalás, de még béketapogatódzás sem. Alapvető álláspont lenne annak igénylése is, hogy az "elfoglalt területek" kifejezés véglegesen törültessék a nemzetközi diplomácia szótárából. Az izraeli választások során az itt felsorolt követelmények alig, vagy egyáltalán nem merültek fel, viszont az amerikai zsidó szervezetek képviselőinek többsége úgy félt Netanjáhutól, mint ördög a tömjéntől és ebben a félelemben még Clinton elnök is osztozott, aki eddigelé nem tapasztalt módon állt ki Simon Perez mellett és a választási eredmény hallatára hanyatt-homlok biztosította Izraelt mellette való kitartásáról. Az egyes amerikai zsidó vezetők magatartása a politikai felkészületlenség iskolapéldáját tükrözi. Ha hallgattak volna, - mint ahogy a latin közmondás mondja - bölcsek lettek volna, de mentségükre szolgáljon, hogy talán elbocsájtásuktól tartottak... Az az érzésünk, hogy az új fejlemények láttára Izraelt kevésbé kell féltenünk a jövőtől, mint az amerikai zsidóságot jónéhány vezető személyiségétől...- fedor -[ SIMON TIBOR (CSIBA) | Lapzártakor megrendülve értesültünk kiváló munkatár­sunk, a jeles magyar költő, tárca- és esszéíró Simon Tibor elhunytéról, aki Tel Avivban, 87 éves korában távozott köreinkből. Simon Tibor írásai a világ magyar sajtójában szinte folyama­tosan jelentek meg. A magyar irodalom egyes nagyságairól irt ta­nulmányai akadémiai színvonalat tükröztek, novellái hatalmas képzelőerőről tettek tanúságot. Az izraeli magyar közélet elismert vezető személyisége volt. Távozása nagy űrt hagyott maga után. Birtokunkban levő írásait ereklyeként fogjuk őrizni. Családjának ezúton fejezzük ki részvétünket. Nyugodjék békében. AZ 1100 ÉVES MGYARORS ZÁG ÉVFORDULÓJA A ST. PATRICK KATEDRÁLISBAN A millecentennárium megünneplése nemcsak az országon belül sorozatosan létrehozott társadalmi, kulturális, sport- és egyéb eseményekben, de a külföldön élő magyarság berkeiben is sorrakerülő meg­nyilvánulásokban is jelentkezik. Utóbbiak között nemzetközileg is kiemelkedő helyet foglal el a június 2-án, a newyorki St. Patrick­­katedrálisban O'Connor bíboros által celebrált mise, amely ökumenikus jellegű volt és így más vallásúak részvételével is folyhatott le. A magyar származású fiatalság zászlókkal, magyar díszruhába öltözve vonult fel. Az ünneplő közönség megtöltötte a katedrálist. A bíboros nagyjelentőségű szónoklatában Magyarország történelmének legmagasabb fokú ismeretéről tett tanúságot és tárgyilagos hangnemben méltatta az ország szerepét és hozzájárulását a világ kultúrájának fejlődéséhez. Itt kell megemlékeznünk a magyar főkonzulátus évadzáró rendezvé­nyéről: A népzene mesterei nyújtották művészetük legjavát a nagyszámú közönségnek, amelynek sorában nagy számban jelentek meg amerikaiak, akik élénk figyelemmel és érdeklődéssel viseltetnek a magyar kultúra meg­nyilvánulásai iránt. Kovács főkonzul annak a reményének adott kifejezést, hogy az ősszel ismét meginduló eseményeket a közönség továbbra is fokozott érdeklődéssel fogja kisérni. AMI A MÁRTÍRÜNNEPÉLYEN ELHANGZOTT... (Folytatás az 1. oldalról) Talán seholsem a németek által megszállt Európában részesült az Eichmann- Sonderkommando olyan teljes és lelkes támogatásban, mint a Sztójay-kormány részéről Magyarországon, amely a csendőrséget és egyéb szerveket az SS rendelkezésére bocsáj­­totta. Az ellenzéket elhallgattatták vagy kiküszöbölték. A ke­resztény lakosság,amely kérlelhetetlen antiszemita propagandának volt sok éven át alapvetve, passszivan maradt. Az SS és magyar cinkosai tudatában voltak 1944-ben, hogy a nácik elvesztették a háborút, mégis a zsidók elleni tö­meggyilkos hadjáratot eredményesen akarták befejezni a jól megolajozott irtó gépezettel, mint az Eichmann- Sonderkommando, amely kész volt villámhadjárat lebonyolí­tására. A vasútvonalak a gázkamrák közvetlen közelébe ter­jedtek ki. Ezért voltak képesek a nácik magyar cinkosaik se­gítségével néhány rövid hónap alatt véghezvinni, ami Európa más részein éveket vett igénybe. Július 9 -én, amikor Raoul Wallenberg megérkezett Budapestre, Magyarország - Buda­pest kivételével - zsidómentes volt! Különösen tragikus, hogy a szövetségesek győzelmének előestéjén, amikor a szabad vi­lág vezetői tudatában voltak Auschwitz titkainak, - a nácik zsidóellenes háborújának ezen utolsó szakasza számukra tel­jes sikerrel járt. Egy néhány megdöbbentő statisztikai adat: 1944 június 6-án, amikor a történelem legnagyobb, több nemzet tagjaiból álló hadserege megrohamozta Normandia partjait, - más sza­vakkal a D-Day napján, közel 12 ezer zsidót szállítottak Au­schwitzba Észak-Erdélyből. A hadtörténelem legnagyszerűbb napján a szövetségeseknek fele annyi vesztesége volt, mint a magyar zsidóságnak. Ezen a napon több, mint 10 ezer deportáltat gázosítottak el Auschwitzban. A magyar zsidóság veszteségei közel egyharmaddal múlták felül az Egyesült Államok katonai veszteségeit. A magyar zsidóság pusztulásának emléknapján gondol­nunk kell az újonnan ébredő nácizmusra, amely ellen számos állam nem lép fel kellő erővel, és halogató politikát folytat az áldozatoknak járó jóvátétel, valamint az antiszemitizmus és etnikai ellentétek kiküszöbölésének kérdésében. Mindazonáltal vannak jelek, amelyek bizakodásra ad­nak lehetőséget, mint számos állam és kormányfő elismeri a nemzet egyetemleges felelősségét a vészkorszakkal szemben. Büszkék vagyunk eredményeinkre és hozzájárulá­sunkra a társadalmak kultúrájához, amelyekhez csatlakoz­tunk, s elsősorban Izrael Államának megalakulására és vi­rágzására. A Jad Vasém emléktervet bocsájtott ki annak meg­valósítása érdekében, hogy minden áldozat megnevezést kap­jon és nevük ismertetésre kerüljön a maihoz hasonló emléke­ző szertartásokon. Ebben a szellemben gyújtották meg a Jad Vasem emlékező gyertyalángjait annak a hat zónabeli áldozatnak emlékére, akik a "végső megoldás" során hat deportálási zónára felosztott Magyarország egy-egy részéből kerültek Auschwitz gázkamráiba. A gyertyákat ugyanezen zónákból származó egy-egy túlélő gyújtotta meg. További két gyertya került meggyújtásra Kamenec-Podolsk és a bácskai mészárlások, valamint az elpusztult munkaszolgálatosok em­lékezetére. A Jad Vasém fentemlített tervének előmozdítására az áldozatok megörökítését fogja szolgálni az intézet által ki­bocsájtott űrlapok kitöltése, amely utóbbiak a Világszövetség irodájában igényelhetők. A mártírünnepély maradandó hatást keltett, amit a Vi­lágszövetség fájdalmas sikerként könyvelhet el. W—WWW

Next

/
Oldalképek
Tartalom