Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-05-31 / 5. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 május 31. AZ IZRAELI VÁLASZTÁSI EREDMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) Mindebből még nem következik, hogy a kátyúból nincs kiút. Az alagút végén felvillan egy kis pislákoló fény, aminek megközelítése azonban, hogy úgy mondjuk, - magasabb rendű, kultúremberi gondolkodásmódot igényel. Puffogó frázisokkal, a békeszeretet üres hangsúlyozásával az alvilág erőit megfékezni nem lehet. A szabad világ első kötelessége, hogy félreérthetetlenül tudatosítsa a terror képviselőivel, hogy mindaddig, amíg abba nem hagyják a tömeggyilkosságokat, a demokratikus államok nem tekintik őket tárgyalóképes feleknek. A következő lépes az lehetne, hogy amíg a PLO alapszabályaiból félreérthetetlenül nem törlik az Izrael megsemmisítésére irányuló célkitűzést, addig nincs további béketárgyalás, de még béketapogatódzás sem. Alapvető álláspont lenne annak igénylése is, hogy az "elfoglalt területek" kifejezés véglegesen törültessék a nemzetközi diplomácia szótárából. Az izraeli választások során az itt felsorolt követelmények alig, vagy egyáltalán nem merültek fel, viszont az amerikai zsidó szervezetek képviselőinek többsége úgy félt Netanjáhutól, mint ördög a tömjéntől és ebben a félelemben még Clinton elnök is osztozott, aki eddigelé nem tapasztalt módon állt ki Simon Perez mellett és a választási eredmény hallatára hanyatt-homlok biztosította Izraelt mellette való kitartásáról. Az egyes amerikai zsidó vezetők magatartása a politikai felkészületlenség iskolapéldáját tükrözi. Ha hallgattak volna, - mint ahogy a latin közmondás mondja - bölcsek lettek volna, de mentségükre szolgáljon, hogy talán elbocsájtásuktól tartottak... Az az érzésünk, hogy az új fejlemények láttára Izraelt kevésbé kell féltenünk a jövőtől, mint az amerikai zsidóságot jónéhány vezető személyiségétől...- fedor -[ SIMON TIBOR (CSIBA) | Lapzártakor megrendülve értesültünk kiváló munkatársunk, a jeles magyar költő, tárca- és esszéíró Simon Tibor elhunytéról, aki Tel Avivban, 87 éves korában távozott köreinkből. Simon Tibor írásai a világ magyar sajtójában szinte folyamatosan jelentek meg. A magyar irodalom egyes nagyságairól irt tanulmányai akadémiai színvonalat tükröztek, novellái hatalmas képzelőerőről tettek tanúságot. Az izraeli magyar közélet elismert vezető személyisége volt. Távozása nagy űrt hagyott maga után. Birtokunkban levő írásait ereklyeként fogjuk őrizni. Családjának ezúton fejezzük ki részvétünket. Nyugodjék békében. AZ 1100 ÉVES MGYARORS ZÁG ÉVFORDULÓJA A ST. PATRICK KATEDRÁLISBAN A millecentennárium megünneplése nemcsak az országon belül sorozatosan létrehozott társadalmi, kulturális, sport- és egyéb eseményekben, de a külföldön élő magyarság berkeiben is sorrakerülő megnyilvánulásokban is jelentkezik. Utóbbiak között nemzetközileg is kiemelkedő helyet foglal el a június 2-án, a newyorki St. Patrickkatedrálisban O'Connor bíboros által celebrált mise, amely ökumenikus jellegű volt és így más vallásúak részvételével is folyhatott le. A magyar származású fiatalság zászlókkal, magyar díszruhába öltözve vonult fel. Az ünneplő közönség megtöltötte a katedrálist. A bíboros nagyjelentőségű szónoklatában Magyarország történelmének legmagasabb fokú ismeretéről tett tanúságot és tárgyilagos hangnemben méltatta az ország szerepét és hozzájárulását a világ kultúrájának fejlődéséhez. Itt kell megemlékeznünk a magyar főkonzulátus évadzáró rendezvényéről: A népzene mesterei nyújtották művészetük legjavát a nagyszámú közönségnek, amelynek sorában nagy számban jelentek meg amerikaiak, akik élénk figyelemmel és érdeklődéssel viseltetnek a magyar kultúra megnyilvánulásai iránt. Kovács főkonzul annak a reményének adott kifejezést, hogy az ősszel ismét meginduló eseményeket a közönség továbbra is fokozott érdeklődéssel fogja kisérni. AMI A MÁRTÍRÜNNEPÉLYEN ELHANGZOTT... (Folytatás az 1. oldalról) Talán seholsem a németek által megszállt Európában részesült az Eichmann- Sonderkommando olyan teljes és lelkes támogatásban, mint a Sztójay-kormány részéről Magyarországon, amely a csendőrséget és egyéb szerveket az SS rendelkezésére bocsájtotta. Az ellenzéket elhallgattatták vagy kiküszöbölték. A keresztény lakosság,amely kérlelhetetlen antiszemita propagandának volt sok éven át alapvetve, passszivan maradt. Az SS és magyar cinkosai tudatában voltak 1944-ben, hogy a nácik elvesztették a háborút, mégis a zsidók elleni tömeggyilkos hadjáratot eredményesen akarták befejezni a jól megolajozott irtó gépezettel, mint az Eichmann- Sonderkommando, amely kész volt villámhadjárat lebonyolítására. A vasútvonalak a gázkamrák közvetlen közelébe terjedtek ki. Ezért voltak képesek a nácik magyar cinkosaik segítségével néhány rövid hónap alatt véghezvinni, ami Európa más részein éveket vett igénybe. Július 9 -én, amikor Raoul Wallenberg megérkezett Budapestre, Magyarország - Budapest kivételével - zsidómentes volt! Különösen tragikus, hogy a szövetségesek győzelmének előestéjén, amikor a szabad világ vezetői tudatában voltak Auschwitz titkainak, - a nácik zsidóellenes háborújának ezen utolsó szakasza számukra teljes sikerrel járt. Egy néhány megdöbbentő statisztikai adat: 1944 június 6-án, amikor a történelem legnagyobb, több nemzet tagjaiból álló hadserege megrohamozta Normandia partjait, - más szavakkal a D-Day napján, közel 12 ezer zsidót szállítottak Auschwitzba Észak-Erdélyből. A hadtörténelem legnagyszerűbb napján a szövetségeseknek fele annyi vesztesége volt, mint a magyar zsidóságnak. Ezen a napon több, mint 10 ezer deportáltat gázosítottak el Auschwitzban. A magyar zsidóság veszteségei közel egyharmaddal múlták felül az Egyesült Államok katonai veszteségeit. A magyar zsidóság pusztulásának emléknapján gondolnunk kell az újonnan ébredő nácizmusra, amely ellen számos állam nem lép fel kellő erővel, és halogató politikát folytat az áldozatoknak járó jóvátétel, valamint az antiszemitizmus és etnikai ellentétek kiküszöbölésének kérdésében. Mindazonáltal vannak jelek, amelyek bizakodásra adnak lehetőséget, mint számos állam és kormányfő elismeri a nemzet egyetemleges felelősségét a vészkorszakkal szemben. Büszkék vagyunk eredményeinkre és hozzájárulásunkra a társadalmak kultúrájához, amelyekhez csatlakoztunk, s elsősorban Izrael Államának megalakulására és virágzására. A Jad Vasém emléktervet bocsájtott ki annak megvalósítása érdekében, hogy minden áldozat megnevezést kapjon és nevük ismertetésre kerüljön a maihoz hasonló emlékező szertartásokon. Ebben a szellemben gyújtották meg a Jad Vasem emlékező gyertyalángjait annak a hat zónabeli áldozatnak emlékére, akik a "végső megoldás" során hat deportálási zónára felosztott Magyarország egy-egy részéből kerültek Auschwitz gázkamráiba. A gyertyákat ugyanezen zónákból származó egy-egy túlélő gyújtotta meg. További két gyertya került meggyújtásra Kamenec-Podolsk és a bácskai mészárlások, valamint az elpusztult munkaszolgálatosok emlékezetére. A Jad Vasém fentemlített tervének előmozdítására az áldozatok megörökítését fogja szolgálni az intézet által kibocsájtott űrlapok kitöltése, amely utóbbiak a Világszövetség irodájában igényelhetők. A mártírünnepély maradandó hatást keltett, amit a Világszövetség fájdalmas sikerként könyvelhet el. W—WWW
