Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-05-31 / 5. szám
1996 május 31. NEWYORKI FIGYELŐ 5 ASKENÁZI ERVIN: Dr. SÁNDOR LÁSZLÓ (Becs): 23 ÉV MŰVÉSZET 8 ÓRA ÜNNEPLÉS MINDEN MÚLANDÓ JAMES LEVINE JUBILEUMA A zenebona este hatkor kezdődött és reggel kettőkor végződött. Ez körülbelül megfelel egy teljes Tristan és Isolda előadásnak, megtoldva ráadásként a Parsifal első felvonásával. James Levinet ünnepelték így a vasárnapi estén, illetve hétfőn reggel, amikoris egy soha végetémi nem akaró műsornak volt tanúja a kivilágított Metropolitan Opera. 57 énekest, 43 műsorszámot és 3 díszletet sikerült megszámolnom. Cacilia Bartoli, Marilyn Home, Luciano Pavarotti és néhány más világhíresség különböző okok miatt hiányzott, de szinte mindenki, aki az operavilágban számít, ott volt. Mint aki nemcsak felvágja az ünnepi tortát, hanem sajátkezűleg süti is, Levine lankadatlanul végig vezényelte az előadást. A hűségesen kitartó közönség bezzeg a végén már elfáradt és elálmosodott, de a karmester és énekesek állták a próbát. Nem szabad persze megfeledkezni a zenekarról: mesterükhöz való ragaszkodással odaadással és lelkesedéssel végig zenélték a nyolc órát. Ennyi énekes között természetesen nem mindegyik teljesitménye volt kiemelkedő, de a legtöbbé bizony az volt. Az est Richard Wagner "Rienzi"-nyitányával kezdődött, ezt stílszerűen követte a "Dich Teuere Halle" a Tannhäuserboi, Deborah Voigt kiváló tolmácsolásában. Nagy ováció követte a már évek ezelőtt visszavonult Birgit Nilsson színrelépését, aki Walkür-áriáját még rövid beszéddel is megtoldotta. Ki kell emelni Gabriela Benackovát, aki Dvorzsak Rusalkájából az "Ének a holdhoz" című áriát adta elő, Ruth Ann Swenson bársonyos szopránját, aki Jűlia keringőjét énekelte a "Romeo és Juliá"-ból, valamint Dolora Zajickot a szenvedéllyel előadott "O dón fatale"-áriáért Verdi "Don Carlos" című operájából. Ezután Dawn Upshaw következett Mozart-áriával, majd Waltraud Mayer drámai intenzitással előadott Isolda-monologja és átka. A veterán Alfredo Kraus lírai tenorja mit sem változott az évek során. Ezt bizonyítja könnyedén és méltóságteljesen énekelt áriája Massenet Manon-jából. Nagy sikert aratott Gwyneth Jones "pityókásan" előadott áriája Offenbach "Le Perichole" című operájából. Véget nem érő ováció fogadta a 71 éves Carlo Bergonzi felléptét, aki Verdi Louisa Miller-jéből énekelt egy áriát. Egykori bel canto technikája, szinte semmit sem változott az évek során. Ezután Aprile Milo következett, aki ma a Met drámai élszopránjának számít. Az Álarcosbálból énekelt áriát művészi tökéllyel. Roberto Alegna és Angela Ghorgiu - az életben is új házasok - kettőst énekeltek Mascagni "Fritz barát" című operájából. A Met pompás basszusai is kivették részüket a sikerből. Sámuel Ramey erőtől duzzadóan énekelte a főpap áriáját Verdi Nabukodonozorjából, majd hajlékony könnyedséggel a Faust-szerenádot. Vladimir Chernof pergő komikummal énekelte Figaro belépőjét a Sevillai borbélyból, James Morris pedig mély átéléssel Wotan búcsúját a Walkürből. Nincs értelme tovább sorolni a gyors egymásutánban színre lépő énekeseket, de meg kell még említeni a sok közül Jane Eaglent, Karita Mattilát, Catherine Malfinatot,, Dwayne Croftot és Kiri Te Kanawát, akik valamennyien kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Nagy sikert aratott Raymond Gniewek, a zenekar koncertmestere, aki különleges művészettel játszotta a hegedűszólót Verdi "A Lombardiak" című operájából. Nem szabad megfeledkezni a kitűnően felkészült, fegyelmezett kórusról, amely különösen nagy sikert aratott a Nabuko rabkórusának előadásával. Mind a szólisták, mind az együttesek részéről nyilvánvaló volt James Levine iránt érzett tisztelet és szeretet. A marathon-előadás a Mesterdalnokok zárójelenetével ért véget. (Balról jobbra:) Placido Domingo, Birgit Nilsson, James Levine, Kiri Te Kanawa és Alfredo Kraus A szörnyű vészkorszak világító fejezetét Wallenbergnek hívták. Sok-sok ezer magyar zsidó életét mentette meg ez a nemes svéd diplomata. Most, ennyi évtized elmúltával elindították a hírt a nemzetközi hírszolgálatok, amit a nagy nyugati újságok azonnal átvettek, hogy Wallenberg valójában az amerikaiak fizetett hírszerzője volt. A mende-monda mellett a mai napig nincs bizonyíték, de ez sem változtatna a tényeken. Amerikai sajtófeltárások szerint Raoul Wallenberg a második világháború vége felé a sokezer magyar zsidónak élete kockáztatásával történt megmentése mellett, az amerikai hírszolgálatnak (a CIA elődjének, az OSS-nek) is dolgozott, kapcsolatot tartott a magyar polgári ellenállási mozgalom vezető képviselőivel és Stockholmon keresztül fontos információkkal látta el Washingtont. A U.S. News and World Report két munkatársa, a magyar származású Charles Fenyvesi és a keleteurópai térséggel foglalkozó Vicki Pope hat hónapon át tanulmányozta a titkos minősítés alól feloldott amerikai és szovjet hírszerzési jelentéseket, illetve a magyarországi és svédországi történeti archívumokat. Oknyomozó riportjukról washingtoni sajtóértekezleten számoltak be. A szerzők jónéhány olyan, egykor szovjet börtönben szenvedett fogollyal beszéltek, akik 1947 után is hallottak Raoul Wallenbergről. Legtöbben a Moszkvától 200 kilométerre fekvő, északkeleti Vlagyimiribörtönt említették, ahol elmondásuk szerint az ötvenes-hatvanas években - tehát állítólagos halála előtt - fogva tartották. Meginterjúvoltak egy bizonyos Varvara Larinót, aki valamikor a börtönben takarítónőként dolgozott és öt fénykép közül is ki tudta választani azt, amelyik az elszigetelt 49-es cellában őrzött foglyot, Wallenberget ábrázolta.(Vicki Pope a sajtóértekezleten megemlítette, hogy legutoljára a nyolcvanas évek végén vélték látni a svéd diplomatát valahol Kazanyban.) Megszólaltatták Pen Anger volt svéd nagykövetet is, aki 1989-ben fültanúja volt, amint sürgetésére Helmuth Kohl kancellár telefonon megkérte Gorbacsovot, hogy "engedjétek már el azt az öreg embert", a szovjet vezetők azonban nem válaszoltak és amikor a nagykövet maga is felkereste Moszkvában, hogy fellépjen Wallenberg sorsának kiderítése érdekében, Gorbacsov nem mutatott érdeklődést és csak annyit mondott, hogy "a KGB felett nincs befolyásom." A riport szerint a Budapestre bevonult szovjet csapatok bizonyosan tudták, hogy Wallenberg az amerikai hírszolgálatnak dolgozik. AZ ANGYAL AKI KÉM VOLT Különböző szemtanúkkal készített interjúikra hivatkozva, közölték: kétségbe vonható az a moszkvai állítás, amely szerint a szovjet fogságba került svéd diplomnata 1947 júliusában meghalt a börtönben. Rámutattak, hogy Raoul Wallenberg haláláról az orosz hatóságok semmiféle okmányt - halotti bizonyítványt vagy börtönben készült jegyzőkönyvet - nem tudtak vagy nem akartak felmutatni. Az Angyal aki kém volt című cikk szerint a svéd fiatalember hírszerzői megbízatását és budapesti küldetését személyesen Franklin Roosevelt elnök hagyta jóvá. Raoul Wallenberg valószínűleg az OSS egyetlen megbízható forrása volt Budapesten, - áll a riportban. A U.S. News and World Report szerint az OSS feltehetően a diplomata révén lépett érintkezésbe a Soós Géza vezette - később elárult- ellenállási szervezettel. A történelemben csak állítások vannak, feltevések, hipotézisek. Való bizonyítékokból kevés van. Az is ritkán. keríük olvasóinkat, hogy HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Szólni kell végül az ünnepeltről. Talán nincs ma jobb opera karmester a világon, mint James Levine. Vezénylése elegáns, de feltűnésmentes. Mindig vigyáz, nehogy a zenekar túlharsogja az énekest, elvégre az opera műfaját elsősorban az emberi hangra írták. Valósággal együtt él a zenekarral és az énekesekkel, ezért szenzációs karrierje biztosíték arra, hogy a legkülönbözőbb zenei elemek és stílusok a tökéletes ♦ ♦ ♦ ♦ művészi kivitel révén együttműködjenek. De talán mindennél jobban kifejezi a maestro iránt érzett ragaszkodást és szeretetet a hajdan világhírű Christa Ludwig levele - amit az előadás végén felolvastak amelyben többek között így ír : "Emlékszem, amikor nem csak együtt énekeltél velem, hanem még együtt is lélegeztél velem...mert imádod az emberi hangot... soha nem foglak elfelejteni."
