Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)

1996-05-31 / 5. szám

1996 május 31. NEWYORKI FIGYELŐ 5 ASKENÁZI ERVIN: Dr. SÁNDOR LÁSZLÓ (Becs): 23 ÉV MŰVÉSZET 8 ÓRA ÜNNEPLÉS MINDEN MÚLANDÓ JAMES LEVINE JUBILEUMA A zenebona este hatkor kezdő­dött és reggel kettőkor végződött. Ez körülbelül megfelel egy teljes Tristan és Isolda előadásnak, megtoldva ráadásként a Parsifal első felvonásá­val. James Levinet ünnepelték így a vasárnapi estén, illetve hétfőn reggel, amikoris egy soha végetémi nem akaró műsornak volt tanúja a kivilágí­tott Metropolitan Opera. 57 énekest, 43 műsorszámot és 3 díszletet sikerült megszámolnom. Cacilia Bartoli, Marilyn Home, Luciano Pavarotti és néhány más világhíresség különböző okok miatt hiányzott, de szinte mindenki, aki az operavilágban számít, ott volt. Mint aki nemcsak felvágja az ünnepi tortát, hanem sajátkezűleg süti is, Levine lankadatlanul végig ve­zényelte az előadást. A hűségesen ki­tartó közönség bezzeg a végén már el­fáradt és elálmosodott, de a karmester és énekesek állták a próbát. Nem szabad persze megfeledkezni a zene­karról: mesterükhöz való ragasz­kodással odaadással és lelkesedéssel végig zenélték a nyolc órát. Ennyi énekes között termé­szetesen nem mindegyik teljesitménye volt kiemelkedő, de a legtöbbé bizony az volt. Az est Richard Wagner "Rienzi"-nyitányával kezdődött, ezt stílszerűen követte a "Dich Teuere Halle" a Tannhäuserboi, Deborah Voigt kiváló tolmácsolásában. Nagy ováció követte a már évek ezelőtt visszavonult Birgit Nilsson színre­lépését, aki Walkür-áriáját még rövid beszéddel is megtoldotta. Ki kell emelni Gabriela Benackovát, aki Dvorzsak Rusalká­­jából az "Ének a holdhoz" című áriát adta elő, Ruth Ann Swenson bársonyos szopránját, aki Jűlia keringőjét énekelte a "Romeo és Juliá"-ból, valamint Dolora Zajickot a szenvedél­lyel előadott "O dón fatale"-áriáért Verdi "Don Carlos" című operájából. Ezután Dawn Upshaw következett Mozart-áriával, majd Waltraud Mayer drámai intenzitással előadott Isolda-monologja és átka. A veterán Alfredo Kraus lírai tenorja mit sem változott az évek során. Ezt bizonyítja könnyedén és méltóságteljesen énekelt áriája Massenet Manon-jából. Nagy sikert aratott Gwyneth Jones "pityókásan" előadott áriája Offenbach "Le Perichole" című operájából. Véget nem érő ováció fogadta a 71 éves Carlo Bergonzi felléptét, aki Verdi Louisa Miller-jéből énekelt egy áriát. Egykori bel canto technikája, szinte semmit sem változott az évek során. Ezután Aprile Milo következett, aki ma a Met drámai élszopránjának számít. Az Álarcosbál­ból énekelt áriát művészi tökéllyel. Roberto Alegna és Angela Ghorgiu - az életben is új házasok - kettőst énekeltek Mascagni "Fritz barát" című operájából. A Met pompás basszusai is kivették részüket a sikerből. Sámuel Ramey erőtől duzzadóan énekelte a főpap áriáját Verdi Nabukodonozor­­jából, majd hajlékony könnyedséggel a Faust-szerenádot. Vladimir Chernof pergő komikummal énekelte Figaro belépőjét a Sevillai borbélyból, James Morris pedig mély átéléssel Wotan bú­csúját a Walkürből. Nincs értelme tovább sorolni a gyors egymásutánban színre lépő énekeseket, de meg kell még említeni a sok közül Jane Eaglent, Karita Mattilát, Catherine Malfinatot,, Dwayne Croftot és Kiri Te Kanawát, akik valamennyien kiemelkedő telje­sítményt nyújtottak. Nagy sikert aratott Raymond Gniewek, a zenekar koncertmestere, aki különleges művészettel játszotta a hegedűszólót Verdi "A Lombardiak" című operájából. Nem szabad megfeledkezni a kitűnően felkészült, fegyelmezett kórusról, amely különösen nagy sikert aratott a Nabuko rabkórusának előadásával. Mind a szólisták, mind az együttesek részéről nyilvánvaló volt James Levine iránt érzett tisztelet és szeretet. A marathon-előadás a Mester­dalnokok zárójelenetével ért véget. (Balról jobbra:) Placido Domingo, Birgit Nilsson, James Levine, Kiri Te Kanawa és Alfredo Kraus A szörnyű vészkorszak világí­tó fejezetét Wallenbergnek hívták. Sok-sok ezer magyar zsidó életét mentette meg ez a nemes svéd diplomata. Most, ennyi évtized elmúltával elindították a hírt a nem­zetközi hírszolgálatok, amit a nagy nyugati újságok azonnal átvettek, hogy Wallenberg valójában az amerikaiak fizetett hírszerzője volt. A mende-monda mellett a mai napig nincs bizonyíték, de ez sem változtatna a tényeken. Amerikai sajtófeltárások sze­rint Raoul Wallenberg a második világháború vége felé a sokezer magyar zsidónak élete kockáztatásá­val történt megmentése mellett, az amerikai hírszolgálatnak (a CIA elődjének, az OSS-nek) is dolgozott, kapcsolatot tartott a magyar polgári ellenállási mozgalom vezető képviselőivel és Stockholmon keresz­tül fontos információkkal látta el Wa­shingtont. A U.S. News and World Report két munkatársa, a magyar származású Charles Fenyvesi és a keleteurópai térséggel foglalkozó Vicki Pope hat hónapon át tanulmányozta a titkos minősítés alól feloldott amerikai és szovjet hírszerzési jelentéseket, il­letve a magyarországi és svédországi történeti archívumokat. Oknyomozó riportjukról washingtoni sajtóértekez­leten számoltak be. A szerzők jónéhány olyan, egykor szovjet börtönben szenvedett fogollyal beszéltek, akik 1947 után is hallottak Raoul Wallenbergről. Legtöbben a Moszkvától 200 kilomé­terre fekvő, északkeleti Vlagyimiri­­börtönt említették, ahol elmondásuk szerint az ötvenes-hatvanas években - tehát állítólagos halála előtt - fogva tartották. Meginterjúvoltak egy bizo­nyos Varvara Larinót, aki valamikor a börtönben takarítónőként dolgozott és öt fénykép közül is ki tudta választani azt, amelyik az elszigetelt 49-es cellá­ban őrzött foglyot, Wallenberget ábrá­­zolta.(Vicki Pope a sajtóértekezleten megemlítette, hogy legutoljára a nyolcvanas évek végén vélték látni a svéd diplomatát valahol Kazanyban.) Megszólaltatták Pen Anger volt svéd nagykövetet is, aki 1989-ben fültanúja volt, amint sürgetésére Helmuth Kohl kancellár telefonon megkérte Gorbacsovot, hogy "engedjé­tek már el azt az öreg embert", a szovjet vezetők azonban nem válaszoltak és amikor a nagykövet maga is felkereste Moszkvában, hogy fellépjen Wallenberg sorsának kiderí­tése érdekében, Gorbacsov nem muta­tott érdeklődést és csak annyit mondott, hogy "a KGB felett nincs befolyásom." A riport szerint a Budapestre bevonult szovjet csapatok bizonyosan tudták, hogy Wallenberg az amerikai hírszolgálatnak dolgozik. AZ ANGYAL AKI KÉM VOLT Különböző szemtanúkkal készített interjúikra hivatkozva, közölték: kétségbe vonható az a moszk­vai állítás, amely szerint a szovjet fogságba került svéd diplomnata 1947 júliusában meghalt a börtönben. Rá­mutattak, hogy Raoul Wallenberg haláláról az orosz hatóságok semmiféle okmányt - halotti bizonyít­ványt vagy börtönben készült jegyző­könyvet - nem tudtak vagy nem akartak felmutatni. Az Angyal aki kém volt című cikk szerint a svéd fiatalember hírszerzői megbízatását és budapesti küldetését személyesen Franklin Roosevelt elnök hagyta jóvá. Raoul Wallenberg valószínűleg az OSS egyetlen megbízható forrása volt Budapesten, - áll a riportban. A U.S. News and World Report szerint az OSS feltehetően a diplomata révén lépett érintkezésbe a Soós Géza vezette - később elárult- ellenállási szerve­zettel. A történelemben csak állí­tások vannak, feltevések, hipotézisek. Való bizonyítékokból kevés van. Az is ritkán. keríük olvasóinkat, hogy HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Szólni kell végül az ünnepelt­­ről. Talán nincs ma jobb opera karmester a világon, mint James Le­vine. Vezénylése elegáns, de feltűnésmentes. Mindig vigyáz, ne­hogy a zenekar túlharsogja az énekest, elvégre az opera műfaját elsősorban az emberi hangra írták. Valósággal együtt él a zenekarral és az énekesekkel, ezért szenzációs karrierje biztosíték arra, hogy a legkülönbözőbb zenei elemek és stílusok a tökéletes ♦ ♦ ♦ ♦ művészi kivitel révén együttműködje­nek. De talán mindennél jobban kifejezi a maestro iránt érzett ragaszkodást és szeretetet a hajdan vi­lághírű Christa Ludwig levele - amit az előadás végén felolvastak amelyben többek között így ír : "Emlékszem, amikor nem csak együtt énekeltél velem, hanem még együtt is lélegeztél velem...mert imádod az emberi hangot... soha nem foglak elfelejteni."

Next

/
Oldalképek
Tartalom