Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-08-31 / 8. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1995 augusztus 31. 1995 május 25-én újra megkezdte működését a nagymúltú váci zsidó hitközség. A településnek 35 ezer lakosa van. Ezeréves katolikus püspöki székhely. A zsidóság a XVIII. század közepétől van jelen a város környékén, mert a püspökség nem engedte betelepülni őket. Az 1816-i összeírás 14 zsidó családot jegyez fel. A hitközség 1841-ben alakult Az első rabbi Neumann Adolf volt. A jelenleg romos állapotban levő zsinagóga 1864-ben épült Alois Cacciari olasz építőmester tervei alapján. Vác jelentős zsidó központtá fejlődött A hitközség működését 1962-ben adminisztratív eszközökkel megszüntették, vagyonát, épületeit államosították, a zsinagógát kifosztották és bezáratták. A tetőszerkezet több helyen beszakadt, a falak is omlófélben vannak, sürgősen meg kellene menteni. ; Ilyen helyzetben hoztuk létre újra a hitközséget - önálló helyiség hiányában. A hitéleti és jótékonysági tevékenységet magánlakásokban folytatjuk. A templom rendbehozatalához, önálló helyiségek vásárlásához szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezünk. i. Kutató munkát végzünk levéltárakban, múzeumokban a váci zsidóság történelméről. A zsidó lakosság jelenlegi száma Vácott és környékén kb.30-40 családra tehető. Kapcsolatot szeretnénk tartani amerikai zsidó hitközségekkel, egyénekkel és mindenkivel, aki jószándékú segítséget vagy tanácsot tud nyújtani. Minden érdeklődő levélre, megkeresésre válaszolunk. Címünk: Váci Zsidó hitközség 2600 Vác, Pf.281. Telefon: 36-27-318-786. Túrái János hitközségi elnök MERZON HEDY DÉDNAGYMAMA! Közösségünk közszeretetben áiió,vezető hölgytagjához beköszöntött az első dédunoka: Phil és Alina kisfia, akit felejthetetlen barátunk,a dédnagypapa, AI Merzon emlékére Alexander-nek neveztek el. A széles baráti kör egyemberként örül együtt a büszke dédmamával. a Newyorki Figyelő szívből jövő szeretettel fejezi ki szerencsekívánatait a boldog családnak, élén a dédnagymama-nagyasszonynak. DR. MÉSZÁROS JUDIT ESKÜVŐJE Mészáros Györgyi, szeretett alkalmi munkatársunk meghívott bennünket leánya, dr. Mészáros Judit és Zafír György esküvőjére. A menyasszony a budapesti orvosegyetem ápolónői szakának dékánja , aki édesanyjával együtt szoros kapcsolatban áll baráti körünkkel. Megboldogult barátunk, Mészáros Géza emlékét, akivel munkaszolgálatot teljesítettünk az üldöztetés korszakában, ébren tartjuk és reá is gondolva, nagynagy szeretettel küldjük szerencsekívánatainkat. Esti904 160-08 JAMAICA AVENUE _ _ JAMAICA, NY 11432 (718)658-3535 The House of Fine Furniture at Fair Prices A legnagyobb magyar kézben lévő bútorüzlet az egész East Coaston Magyar-, Olasz- és Németországból importált tiszta bőr nappalik, mahogany- vagy lakkhálószobák és ebédlők nagy választékban találhatók A 44.000 négyzetlábnyi területen annyi árut talál a vásárló egy helyen, amelyért 8-10 üzletet kellene végigjárnia Magyar vásárlóinknak extra 10% kedvezményt biztosítunk az egyébként is alacsony árainkból Keressék Lovas Györgyöt, vagy Pethő Zoltánt (718) 658-3535 • AGGRESSIVE FINANCING • TRADE-INS WELCOMED • MAJOR CREDIT CARDS ACCEPTED Mon - Sat: 10 AM to 7PM Sunday: 12 Noon to 5 PM Late Nights: Mon & Fri til 8 PM ABONYI UTCA A magyar vészkorszak története bővelkedik olyan epizódokban, amelyek megörökítése elsőrendűen fontos, hogy az utókor az igazságnak megfelelő, hű képet kapjon a történelemben páratlanul álló szörnyűségekről, egyúttal azonban az emberiesség megnyilvánulásairól is. Ez a túlélők mai, utolsó nemzedékének felelőssége. Ebben a szellemben közöljük az alábbi két írást. 1944-ben a pesti izraelita hitközségben, Síp utca 12-ben tébolyult megrémült emberek szorongtak. Betegek, nyomorékok, terhes anyák rimánkodtak segítségért. Lehetetlen volt számukra a kifüggesztett plakátok félelmetes parancsainak eleget tenni. Bevonulni kellett 16-to'l 60-ig, de hogyan, hiszen sok asszonynak órák, napok kérdése volt gyermekét megszülni, a másik súlyos beteg táskája aktuális orvosi bizonyítványokkal volt tele. Egy szomorú arcú 26 éves fiatalember két mankóra támaszkodik. Egy másik muszosnak két karja gipszben, felkötve nyakába. Terhes felesége szemében a félelem, a rettegés a holnaptól. Mi lesz velünk?! Ebben a pillanatban német rendszámú autó áll meg a ház előtt. Több magasrangú német katonatiszt érkezik az irodához. Lefoglalja az ott lévő páncélszekrényt és az egész épület német megszálláas alá kerül. Síri csend van, mindenki reszket a következő pillanat lehetőségétől. A német ezredesi rangban levő tiszt körülnéz a megriadt tömegen. Érces, értelmes hangon Galambos Jenő szólal meg. Szép német szavakkal megmagyarázza, hogy háborúban kell a segítő kéz. Felajánlja erőinket, szakmai képzettségünket. Értelmesen, de félve mondja, hogy itt szabók, építészek, autószerelők, pékek, orvosok, mérnökök, tehetséges, ügyes emberek vannak, akik dolgozni akarnak. Vegye igénybe a német kirendeltség munkájukat, élelmet nem kérnek. VÉDELMET KÉRNEK. Az ezredes meglepetten hallgatja Galambos Jenő szavait. Perceken belül megadja az engedélyt. Síp utca 12-ben munkaszolgálat lesz német védelem alatt. Órák alatt alakult ki a szabóműhely, a cipészüzem, az asztalosműhely. Mindenki igazolványt kap. Hozhatja öreg szüleit, gyermekeit, gépét, szerszámát, értékes orvosi felszerelését. Minden alakul, az orvosi rendelő, a konyha. Mindenki köteles egy bizonyos összeget a közösségnek leadni. Akinek nincs, adja a I módosabb. Meg is teszik, hiszen a Síp utca 12 kapuján német védelmi tábla lóg. Galambos Jenő, a mindenki vörös Jenője (vörös haja miatt kapta ezt a inevet) megorganizál mindent. A volt tantermekbe felügyelőket, tisztasági megbízottat jelöl ki.Minden tökéletes rendben forog, az emberek boldogok, hiszen csendőr, nyilas be nem teheti lábát. Lassan megnyugszanak, hiszen egyetlen cél túlélni - ki időt nyer, életet nyer. Egy hideg novemberi reggel telefon cseng - a német parancsnokságnak kell az épület. Áttelepítik az egész részleget az Abonyi utcai zsidógimnáziumba,az akkor már csak párszáz emberből 3600 menekült lett. Galambos Jenő az Abonyi áldása lett. Nem volt olyan, akit éjjel vagy nappal ne fogadott volna be. A létszám állandóan emelkedett és minden bujdosó menekülő zsidó menedéket talált. Remény és boldogság Galambos Jenő és a gimnázium falai. Lehetőséeget adott megúszni tudni ezt a pár hetet. Nem volt vita, nem volt veszekedés, közel 5000 embert etetni, fegyelmezni, a lehetőség szerint tisztálkodni tudni, ez mind Galambos (vörös) Jenő érdeme volt. Az Abonyi utca felszabadult! Az emberek tudják és tudták, mit köszönhetek ennek a nagyszerű, nemes EMBER-nek. Könnyes szemmel küldjük Kaliforniába, az elhúnyt Galambos Jenő sírhalmára soha el nem felejtett hálánkat és köszönetünket. Egy túlélő Abonyi utcai. LEKVÁROSTÉSZTA A cím talán nem a legmegfelelőbb a fenti Írás folytatásaként, de, mint szintén Abonyi utcai túlélő, néhány gondolattal szeretnék én is emlékezni. Nyolc éves voltam, amikor anyámat elvitték és engem egy Vilma királynő úti villában bújtattak.Anyám a Bécsi úti menetből Komáromnál megszökött és az Abonyi utcai zsidógimnáziumban talált menedéket. Én csak annyi tudtam, hogy az Abonyi utcában több ezer zsidó van, csak azt éreztem, hogy anyukám is ott lehet. Valami azt súgta nekem, hogy menjek. Felelőtlen gyerek voltam és egy légiriadó alatt megszöktem bújtatóimtól s futottam az Abonyi utcáig, amiről egyébként nem is tudtam, hol van, de valószínűleg az anyai ösztön mágneses hatása alatt, de odataláltam. Amikor a pirostéglás épület kapuján csöngettem, egy német katona engedett be, majd a cikkben szereplő Galambos Jenővel és Adler Sándorral (nevűket, míg élek, nem felejtem el), perceken belül megjelent anyukám. Hogy mit éreztünk, azt itt leírni nem lehet. Na és akkor most hogyan kerül a címbe Lekvárostészta? Csak úgy, hogy majdnem 5000 ember étkezését hibátlanul megoldották, ha nem is rákkoktél, borjúszelet, libasült, de ettünk, amit abban a nehéz időben be lehetett szerezni. Még delikátesz is volt. Hogy mi? Hát lekvárostészta.Nekem kimondhatatlanul ízlett, s mivel ezt látták a többiek, mindenki nekem adta a lekváros tészta adagját. Attól kezdve reggel-délben-este lekvárostésztát ettem. Valamiért ma is szeretem... Kis idő elteltével ugyancsak abban az épületben, az Abonyi utcai zsidógimnáziumban koptattam az iskolapadot, dr. Szabolcsi Miklós tanár úr osztályában. Hőn szeretett osztályfőnökünk,a magyar órák végén játékosan megkérdezte: na, fiúk, mi lesz ma a menzai ebéd? Én mindig lekvárostásztára tippeltem. Én nyertem... (DHP) ÚJRA ÉL A VÁCI ZSIDÓ HITKÖZSÉG
