Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-08-31 / 8. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 5 Dr. Tarján Gábor Egy elfelejtett muzsikus 1995 augusztus 31. FEHÉR POLDI, a magyar-zsidó- cigány primás E hasábokon már nem először esik szó a magyarorszáagi zsidó zenéről. Scheiber Sándortól tudjuk, hogy a 17. század óta számos feljegyzés említ zsidó muzsikusokat nemesi udvarokban, falusi kocsmákban és természetesen a zsidó közösségekben. A forrásokból most csak egyet emeljünk ki, amely Csokonai Dorottyájából való és a Kaposvár közeli Toponár zsidó zenészeiről ad számot: 'lm a taponári zsidók békerülnek és muzsikájukkal a helyükre ülnek..." Később, a II. könyv elején ezt olvassuk: "Megpendül egyszerre Izsák száraz fája Zengő szerszámokkal kíséri bandája..." A zsidó szórakoztató zenélésnek nagy hagyománya volt nem csak a zsidóságnál, hanem az együttélő népek kultúrájában. Nevezték őket marsaliknak, greinernek, badchannak és klezmernek is. A 19. században ebből a rétegből néhány jeles zenész egyéniség emelkedett ki. írásunk egy olyan muzsikusnak kíván emléket állítani, aki a múlt század utolsó harmadában a magyar népies műzene területén ért el jelentős sikereket, híre messze túl jutott határainkon és leszármazottai talán most is muzsikálnak valahol az óceán túlsó partján. A magyar népies műzene kialakulásában és elterjesztésében a cigányok mellett fontos szerepet játszottak a zsidó származású zenészek. Rózsavölgyi Márk (1787-1848) például korának egyik legjelentősebb zenésze, a verbunkos korszak utolsó és a csárdás egyik első képviselőjének számított. Halálakor Petőfi szép verssel búcsúzott a "vén muzsikustól". Híres hegedűművész és nótaszerző volt Reményi Ede (1829-1898) is,akit az emlékezet a szabadságharc után "Görgey hegedűsedként tartott számon. Élete nagyobb részét külföldön töltötte, Párizsban, Londonban, New Yorkban aratta sikereit, de zenei inspirációt merítve többszörvisszatért Magyarországra. A népies müzene jelentős alakja volt Fehér (Weisz) Poldi is, aki elsősorban hegedűművészként, zenekarvezetőként és zenetanárként vált ismertté. A korabeli források "világlátott", 'Európa-szerte ismert", 'Virtuóz technikájú" muzsikusként említik, "nálánál senki jobban nem tudott bánni a hegedűvel". Származásáról elég sajátos képet kaphatunk. Ő volt a "híres biboldo-roma", a "mi zsidóba ojtott cigányunk", a "zsidó cigányprímás", a "különös tünemény: vöröshajú zsidó cigányfiú". A régi Szeged krónikájában így emlékeznek róla: "Ez nem volt cigány. Intelligens zsidóember volt. De a hegedűjében annyi varázserő rejtőzött, hogy aki egyszer meghallotta szívhezszóló játékát, az el volt ragadtatva." Talán nem tévedünk nagyot, ha a különböző jellemzésekben a származás és a foglalkozás keveredését véljük kitűnni, hiszen Fehér Poldi felmenői valamennyien zsidók voltak és csak választott hivatása alapján tarthatták "cigányprimás"-nak. Fehér Poldi édesapja Weisz Ignác okleveles zenetanár,édesanyja Hollander Erzsébet volt. Születési helyéről nem rendelkezünk pontos adatokkal. Egy neki tulajdonított nyilatkozat szerint "Gyöngyösre menet kocsin, az országúton" született 1846-ban. Anyakönyvi iratok Abonyt jelölik meg szülőhelyként, de több forrás Hevest említi. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a családi háttér a korabeli zsidó vándor-zenész életforma lehetett. Édesapja 1848-49-ben részt vett a szabadságharcban, honvéd őrnagyi rangban tábori zenészként szolgált. A világosi fegyverletétel után elmenekültek az országból. így jutottak el Amerikába. A kis Poldi zenei tehetségére korán felfigyeltek, édesapja foglalkozni kezdett a tehetséges gyermekkel. 6 éves korában már színpadra állt, az Egyesült Államok több városában szerepelt. A források New Yorkot, Philadelphiát, Chicagót említik a "csodagyerek" sikereinek színhelyéül. 9 éves korában tért vissza Magyarországra. Édesapja az aradi zeneiskolába íratta be, ahol Hendel igazgató irányította további tanulmányait. Itt került kapcsolatba Huber Károllyal (a későbbi híres hegedűművész Hubay Jenő apjával), aki a pompás szólókat játszó Poldi számára "magyar átiratú csárdásokat" komponált. Jelentős esemény volt a fiatal muzsikus életében az 1872-ben Kossuthnál, Torinóban tett látogatás. Édesapját, mint 48-as honvédet fogadta a nagy szabadsághős és lehetőség nyílott néhány magyar darab bemutatására. Kossuthnak igen megtetszett Fehér Poldi játéka, különösen a "Megvirrad még valaha" című kesergő. Ezután európai turné következett. Párizsban több zenei szakértő megtisztelte barátságával. Ajánlatuk révén Don Carlos spanyol trónkövetelő gyermekeit oktatta. Londonban kapcsolatba került Pablo de Sarasate-val, aki személyes barátságával tüntette ki. Közösen tanulmányozták a spanyol és a közép-európai-magyar, GALILI-GEMEINER ERVIN: EGY KÉTLÁBON JÁRÓ INTÉZMÉNY Rosenfeld Eliézer Lóránt emlékére -Az izraeli magyar közösség erdejéből ismét kidőlt egy tölgy: a plasztik művészet szóvivői gyászolják Rosenfeld Eliezer Lórántot, a Rosenfeld-képgaléria tulajdonosát, aki művészek számára két lábon járó intézmény volt. A festővilég tagjai patrónusukat látták benne. Mintegy négy évtizede vátik festők és fiatal művészek gyakran pénzhiányban szenvedtek, mivel alkotásaikat nem tudták eladni. Ilyenkor kisegítette őket, mondván, hogy adjanak neki képet, vagy pedig, ha pénzük lesz, fizessék vissza. Nagylelkűsége kifizetődött. A festők, mikor már befutottak, neki adták műveiket eladásra. Galériája valóságos klub volt a szellemi élet zászlóvivői számára. Rosenfeld művészbarátságára jellemző, hogy halála napján a hadsereg rádiójában egy gyerekkori emlékét elevenítette fel Múlik Shapira: tízéves korában mint képbarét, pénzt gyűjtött egy képre. Rosenfeld csodálkozott a gyereken, majd leakasztotta a falról a képet és ajándékba adta a fiúnak. Ha pedig észlelte, hogy egy pénzhiányban szenvedő képbarátnak tetszett egy kép, - képletes árat vett el csak tőle. A cfati müvésznegyedben elterjedt róla, hogy galériájában a magyar festők műveit előtérbe helyezi. 79. életévében hunyt el, több műtét után. Besztercenaszódon született, az apai házban szívta magába a festészet és képkeretezés titkait. 1946-ban alijázott. Két évvel azután képkeretezéssel kezdte, majd 1949-50-ben Tel Avivban a harmadik galéria tulajdonosa lett. 39 évvel ezután nyitotta ”'<‘<2 mai galériáját, Klári hitvese és Jicchák mémökfia közreműködésével. Utóbbiak fogják • .lytatni nemes munkáját. Emlékét szivünkben őrizzük. ionm elő uaimtMk i SALZER ZEÉV VILMOS EMLÉKÉRE A Vészkorszak mártírjainak megörökítésével foglalkozó magyar zsidóság egyre ritkuló izraeli erdejéből ismét egy tölgy dőlt Id: Salzer Zeév-Vilmos, aki négy évtizeden keresztül örökítette meg városának, Miskolcnak mártírjait, 90 éves korában tért meg népéhez/ Megszállottja volt a vészkorszak-tudatnak, melyben az általa Szíván hó 20-án rendezett ázkárákon tizenkét gyászbeszédét tartalmazó, "Örök láng” című könyvében adott hangot. Ezt városa, Kamat Gan adta ki 230 lapon. Most, hogy pár hét előtti haláláról értesültem, elővettem a művet, amelyben 230 oldal héberül, 74 oldal magyarul íródott. A könyv előszavában, többek között. ezeket írja: — Miként a Tóra figyelmeztető parancsolata Amálék emlékezésére és nem felejtésére irányul és nemcsak a jelen időre, de még inkább a jövő időkre, - úgy legyen e könyv is őrök emlékeztető nemcsak azoknak, akiket a sors megkímélt ezen borzalmaktól..." A könyv címét Mózes harmadik (Vájikrá) könyvének hatodik fejezetéből vette, amely következőképpen szól: "Örökláng gyulladjon, ne oltódjék el..." Emlékét örökké fogják őrizni egykori földijei, akiket évente összehozott, hogy eleget tegyenek az Emlékezés és Nem felejtés parancsolatának... Emléke legyen áldott... KERESTETÉS Dr. Tarján Gábor egyetemi segédprofesszor,a fenti tanulmány szerzője folytatja kutató munkáját Fehér Poldi családjának felkutatása érdekében. Kéri ezért azokat, akiknek a családról vagy Fehér Poldiról magáról adatok vannak birtokában, a Newyorki Figyelő szerkesztősége útján közölni szíveskedjenek. cigány,zsidó népzene hasonlóságát. Adataink szerint Fehér Poldi Londonban zenetanári diplomát is szerzett. A külföldi sikerek itthoni hírnevét is megalapozták. A 70-es években Hódmezővásárhelyen muzsikált és az újonnan létesült "conservatorium" hegedűtanára, de nem sikerült szorosabb kapcsolatot kötnie a várossal. Egy ideig Makón muzsikált, majd Szegeden találjuk, ahol végleg megtelepedett és itt élt egész haláláig. A város egyik legtekintélyesebb prímásává vált, három évtized alatt a város minden jelentősebb vendéglátó helyén, előadótermében megfordult. Szegeden a városi élet az 1879-es nagyárvíz utáni újjáépítési időszakban indul nagyobb fejlődésnek. Fehér Poldi külföldön keresett pénzéből jelentős összeget adományozott az árvízkárosultak javára. A század utolsó két évtizedében a Tiszaparti település modern várossá fejlődött bérházak, középületek, szállodák épültek; a kultúra, a művészet, a szórakozás is fontos tényezővé vált. A polgári életforma kialakuásával megnövekedett az újságok száma, a szegedi sajtó több írónak biztosított megélhetést. A városban folytatott írói tevékenységet többek között Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Tömörkény István és Móra Ferenc. Az írók különösen kedvelték a kor divatos muzsikáját játszó zenekarokat, sokat mulattak az édes-bús vagy éppen vidám dallamokon. Volt, aki a nótaszövegírással is megpróbálkozott. Pósa Lajos ilyen tevékenysége ismeretes. Az írók több művükben megemlékeznek a kitűnő szegedi cigányzenekarokról és említést tesznek Fehér Poldi brilliáns hegedűjátékáról. (Folytatása következik)
