Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)
1993-10-31 / 9. szám
1993 október 31. BERCZELLER IMRE: TETEMREHIVÁS Horthy Miklós, akár akarjuk, akár nem, akár szeretettel gondolunk rá, akár haraggal, ő Magyarország történelmének részese. A Kun l’cla féle Vörös Terrortól eltekintve, az űn. Horthykorszak volt Magyarország történelmének legszé gyenletesebb epizódja. Kun Béláék nem hagytak volna különösebb nyomot sem az emberek emlékezetében, sem az ország sorsát illetően, ha azt éppen a Horthy vezetése és irányítása alatti Fehér Terror és az egész Horthy-korszak nem tartotta volna állandóan a felszínen, hogy létjogosultságát igazolja. Voltak-e egyáltalában Horthynak érdemei ? Nincsen ember, akinek ne lennének, még Hitlernek, sőt Sztálinnak is, aki pedig talán a történelem legnagyobb tömeggyilkosa volt. A megcsonkított, gazdaságilag lehetetlenné tett országot politikailag és gazdaságilag úgy-ahogy konszolidált viszonyok közé juttatta azáltal, hogy nem avatkozott be az ügyekbe, mivel ezekhez nem értett és hogy kinevezte Bethlen Istvánt miniszterelnöknek. Nem megyek bele ennek a politikai és gazdasági rendszernek taglalásába és bírálatába, mert ez nem tartozik ide. Horthy a történelem színpadán úgy szerepelt, mint egy rossz színész, akinek léte a súgón múlik. Horthynak igen kevés önálló eszméje és cselekedete volt, mert hiszen nem tartozott a kiváló elméjűek közé. Egyes kivételektől eltekintve, az általa választott kormányfők egyre gyorsuló ütemben sodorták az országot a végső katasztrófába. Amíg ez bekövetkezett, a felszínen az ország haszonélvező rétegei, a földbirtokos arisztokrácia, a nagykapitalisták, az egyházak, a közép- és kispolgárság pünkösdi királyságukat élték. Az irodalom, művészet és tudomány kétségen kívül sok tehetséges írót, művészt és tudóst termelt ki magából, közöttük nem csekély számban a „keresztény szellemet megrontó" zsidók. Ez a pümkösdi királyság a Hitler kocsijába való kapaszkodás következtében csakhamar összeomlott. Horthy távolról sem közelítette meg nagy elődeit. Hunyadi János és Kossuth Lajos kői mányzókat. Két vesszőparipája volt: a szervezett munkásság és a zsidók. 1919 augusztus 21-én Horthy altengernagy, mint a nemzeti hadsereg fővezére elrendelte, hogy szervezett munkásokat, mint megbízhatatlan elemeket a sorozásból ki kell zárni. 1919 novembr 4-én ezt a rendeletet a következő mondattal egészítette ki a Fővezérség: „(Ezen rendeletem a nyilvános hirdetményben azonban nem használható fel, hanem csakis szigorúan bizalmas tudomásul szolgáljon.)''» A szervezett munkásság iránti bizalmatlanság az ellenforradalmi kormány szempontjából indokolt volt. A zsidók bevonása ebbe a kategóriába viszont csupán antiszemita beállítottságuk terméke volt, amire ürügyül szolgált a Kún Béla-kormány túlután az egész magyarországi zsidóságra általánosítottak. Ennek abszurditását mutatja az a tény, hogy Horthyékat számos gazdag zsidó pénzelte. Horthy fővezér 1919 december 6-án elrendelte,hogy az ünternált politikai foglyok „szakszerű és rendszeres foglalkoztatása és országos érdekű sürgős közmunkákra való kihasználása céljából" azokat katonai mintára szervezett munkásosztagokba kell sorozni. „Parancsnokul erre minden tekintetben alkalmas, erélyes tisztet kell állítani." (Hogy ez mit jelentett, azt 22 év múlva jól demonstrálta több tízezer munkaszolgálatos legyklkolása saját legénysége által, „erélyes" tisztjeik és altisztjeik buzdítására.) Ha nem állott elegendő katonai egyenruha rendelkezésre, akkor a munkaszolgálatosok saját ruháikban voltak kötelesek szolgálni, balkarjukon a század megjelölést feltüntető fehér karszallag viselésével együtt. Tehát az 1941-42-ben életbeléptetett, munkaszolgálatosokra vonatkozó rendeletek már készen álltak 1919 óta, Horthy Fővezér-Kormányzó jóvoltából. (Ezen adatok Karsai Elek: Fegyvertelenül állottak az aknamezőkön c. munkája VIII.-XI.oldalain találhatók a források megnevezésével együtt.) Működése első fázisa katonai diktatúra volt. A tiszti bandák, amelyeket különítményeknek (a német Sonderkommando prototípusa? ) neveztek parancsnokaik után: Prónay, Héjjas, Ostenburg. Valamennyi szakavatott gyilkos, akiknek a Fővezér, később mint kormányzó teljes immunitást biztosított, megakadályozva, hogy bíróság előtt vonják őket felelősségre. Ennek egyik leggyalázatosabb példája Somogyi Béla, a Népszava felelős szerkesztője és Bacsó Béla segédszerkesztő gyilkosainak,Ostenburg-Moravek Gyula különítményes tisztjeinek, Sefcsik György tartalékos főhadnagy (Később Szolnok megyei főispán) és Kmetty főhadnagy perbefogásának meggátlása volt. Horthyt katonái választották meg kormányzónak. A jelöltek között volt Friedrich István volt miniszterelnök, József főherceg (aki 1919 augusztus 6-tól 23-ig már egyszer államfőnek volt kikiáltva, de lemondásra kényszerült az Entente, de főleg a csehek tiltakozása következtében), s az akkor a párizsi békekonferencián résztvevő Apponyi Albert, akit az összes demokratikus pártok támogattk, mivel benne látták az egyetlen biztosítékot a Horthy-csapatok várható gyilkos garázdálkodása ellen. 1920 március 20-án a választás napján reggel a katonaság géppuskákkal felszerelve megszállta a Kossuth Lajos teret. A választásra siető képviselőket igazoltatták és meggátolták a nekik nem tetszők belépését u parlament épületébe. ahol a különítményes tisztek revolverrel felfegyverezve végezték „agitációjukat" Horthy mellett, nyíltan fenyegetőzve, hogy ha nem őt választják meg, akkor vér fog folyni Budapesten. (Nagy Vince: Októbertől-októberig, 207.O.) „Megválasztották." Emlékiratában álszenteskedően azt írja, hogy „reméltem, hogy Apponyi Albertet, közéletünk egyik legméltóbb és kimagasló alakját választják meg." Apponyi nem egyszer határozottan és bátran kiállt a Horthysta brigantik atrocitásai ellen. „Arra az államhatalomra, amelyre nem számíthat mindenki, nem számíthat senki - mondotta egyik beszédében. Ezt az embert Horthy inkább a pokolba, mintsem a kormányzói székba kívánta. A rendszer bizonytalanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a rendőrök létszáma 1913-ban 8060 fő, 1919-ben 25000 volt. Bethlen István grófot, személyes jóbarátját 1921-ben kinevezte miniszterelnöknek. Bethlen ravasz, de mérsékelt, előrelátó, erősen konzervatív államférfi volt. Konszolidálta politikaüag és gazdaságilag az országot.de a rendszer vonatát nem állította át a valódi demokráciához vezető vágányra. A konszolidáció az elavult és alapjában véve anti-demokratikus, félfeudális rendszer anakronisztikus fenntartását jelentette, amelynek előnyeit elsősorban a földbirtokos arisztokrácia és az egyházak, de emellett az iparosok és kereskedők, a vékony és kis-és középosztály tagjai, tehát a zsidók is élvezték, legalább is egyideig. A parasztság, de főleg a falvak földnélküli zsellérei, s a kubikosok, az agrárproletárok viszont elképzelhetetlen nyomorban sínylődtek. Az általános titkos szavazást eltörölték és csak a nagyvárosokban tartották meg, ami természetesen ianét katonai brutalitásokra vezetett, a mindenkori kormánypárt támogatására, mert a Horthy-csendőrség alapjában véve katonai alakulat volt, az SS-nek magyarországi elődje. Horthy antiszemita és németbarát volt, amit ő persze tagad emlékiratában. A tények erre rácáfolnak. A már említett első munkaszolgálatos századok felállításától a Teleki által az ő jóváhagyásával bevezetett numerus claususon keresztül a zsidótörvényekig mindenben egyetértett honfitársainak meghurcoltatásával, kisemmizésével és földönfutóvá tételével. Imrédy Bélát kimondottan utálta.Erről, többek között nagybaczoni Nagy Vilmos:Végzetes esztendők című könyvében bőven tesz említést. Személyi ellentétet félretéve Imrédynck írásban adott utasítást 1939 januárjában a földbirtokreformra és a zsidókra vonatkozólag. Himler Márton amerikai, magyar származású felderítő tiszt a magyar háborús bűnösök kihallgatója így néztek ki a magyar nemzet sírásói című könyvében leírja Imrédy kihallgatását, amelynek folyamán felszólította, hogy: -Olvassa fel a kormányzó sajátkezű utasítását a földbirtokreformre és a zsidókra vonatkozólag. - (A könyv fényképpel közli a két lap terjedelmű írást, amin Imrédy kézírásával ez a megjegyzés áll: - Kormányzó úr őfőméltósága sajátkezű feljegyzései a földosztáshoz és a zsidótörvény javaslathoz. 1939.jan. -) Az egyik lapon aláhúzva „Zsidótörvény" címszó alatt Horthy megjelöli, hogy kik számítanak magyarnak: - akik 1867-ben cgyenjogúsítattak, magyar nemességet kaptak, titkos tanácsosok, felsőházi tagok, egyetemi tanárok lettek, vagy egy bizottságtól megszavazott értékek. (Sic.) A többi nem egyenjogú...és lehetőleg távolítassék el az országból. - Himler ezekre vonatkozó kérdésére Imrédy így felelt: - Kérem, nagyon sok, talán többszázezer külföldi, leginkább galíciai zsidó szivárgott be hazánkba *67 után, s azoknak az eltávolítására gondoltunk. - Később Himler megjegyezte: - Maga a második zsidó-törvényjavaslatban tovább ment, mint a kormányzó...mert kizárta a zsidókat a legtöbb munkából.-----A javaslatot a kormányzó előzetes jóváhagyásával nyújtottam be... utasít ott, hogy minél szigorúbb törvényben vessünk véget a zsidómentő akciónak s a javaslatot minél sürgősebben nyújtsam be. -1940 októberében egy Telekihez írott levelében azzal dicsekedett, hogy 1919-20-ban - Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust. - Hitlernek 1943-ban ezt írta: -... minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen... A zsidók fokozatos további kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, azt végre fogjuk hajtani. - (Gárdos Mik- Iós:Tengerészavárban.209., 21 l.o.,Horthy Miklós titkos iratait idézve.) A Horthy-éra vezető politikusai, akik körülötte sündörögtek, kivétel nélkül igyekeznek őt tisztára mosdatni, mivelhogy a fürdőiével rájuk is fröccsen valami. Legendává vált az a jogosnak látszó fejtegetés, hogy a zsidóellenes intézkedéseket részben német nyomásra foganatosították. Itt egy kissé nem fehér éle jut eszembe: Egy házaspár kocsin utazik az erdőn keresztül, amikor egy zsivány megtámadja őket. A férjet gúzsba köti és miután minden értéktárgyat elszedett tőlük, megerőszakolja az asszonyt. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elvágtat. A feleség kiszabadítja férjét a gúzsból, aki egy irtózatos pofont húz le elképedt hitvesének. - Hiszen nem tehettem róla.- De lihegtél - üvölti a felbőszült férj. A nép képviselői, a szoedem és a polgári pártok kivételével, de az egyházak szégyenletes hozzájárulásával az első két zsidótörvényt megszavazták. A katolikus egyház a harmadik ellen csak azért tütakozott, mert úgy vélte, hogy az beleavatkozik az ő hatáskörébe és nem mert az embertelen volt. Horthy leállította a budapesti zsidók deportálását, mert akkor már a pápa is,kissé megkésve, tiltakozott ellene és a győzedelmekedő Szövetségesek megtorlással fenyegetődztek, ha a deportálás tovább folytatódik. Májusban Horthy a kisujj át sem mozdította meg a vidéki zsidók deportálása ellen. Az pedig, hogy csak 1944 júliusában értesült volna a deportálások igazi lényegéről, szemenszedett hazugság. ( - Csak július elején tudtam meg titkos hírhozó útján a szörnyű valóságot a megsemmisítő táborok működéséről. - (Emlékirataim. 291.o.) A pápával az élén, az össze kormányok a front mindkét oldalán tudtak róla. Az ún. Auschwitzi Jegyzőkönyvet Soós Géza, a Soli Deo Gloria titkára német fordításban 1944 április végén vagy május elején adta át Éliás Józsefnek, a Jó Pásztor bizottság vezetőjének magyarra fordítás és 6 példányban való elkészítés céljából, amelyből egyet a legmagasabb rangú egyházi vezetőknek kellett átadnia. Külön megjegyezte Soós, hogy a kormánytényezőknek azt nem kell eljuttatni, mert -hangsúlyozta — a kormányzótól lefelé a miniszterek többsége tud Auschwitzról és szerepéről. (Szenes Sándor: Befejezetlen múlt, 54.o.) Ellenben egy példányt Edelsheim Gyulai Ilona grófnőnek, Horthy István özvegyének adtak át kb. május 12-14 között. Nem kétséges, hogy azt a grófnő azonnal megmutatta apósának. Horthy 1943 áprüis 16 és 18 között Hitlernél volt látogatáson. Leírja, hogy a zsidókérdéssel kapcsolatban összetűzésük volt. A zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborba tenni. - idézi Hitlert. (271.0.) Hitler eme kijelentéséből Horthynak nem lehettek kétségéi arról, hogy milyen sors várt a deportált zsidókra. Horthy és mentegetői azzal kívánják bizonyítani a zsidókkal szembeni emberséges magatartását, hogy a németek bejöveteléig az ország zsidósága nagyrészben megmaradt. Ez igaz. Az is igaz azonban, hogy már 1941-ben Kamenyec Podolszknál több mint 20 ezer „hontalan" zsidót szolgáltattak ki a németeknek kivégzésre; hogy több műit félszázezer munkaszolgálatost vertek agyon, kínoztak, éheztettek halálra a magyar hadsereg vitéz katonái,- hogy kiszolgáltatták őket rabszolgamunkára a németeknek Borba, ami ellen nagybaczoni Nagy erélyesen tiltakozott, s ami miatt, többek között, le is kellett mondania a hadügyminiszterségről. Ezekről a borzalmakról nem tudott Horthy ? Talán azért, mert mint a magyar hadsereg legfőbb Hadura egyetlen egyszer sem látogatta meg katonáit az orosz fronton.Ott nem kerülhette volna el, hogy ne találkozzék a kiéheztetett, lerongyolt munkaszolgálatosokkal. Min: ahogy a magyar hadtörténelem legnagyobb katasztrófájáról, a voronyezsi hadsereg pusztulásáról is csak pár sorban emlékszik meg, de annak előidézőjét, Jány Gusztávot, hazaérkezése után a legnagyobb hadikitüntetéssel jutalmazta. Baky és Endre László államtitkárok, Horthy fegyvertársai és pogrom lovagjai a Fehér Terror idején olyan kegyetlenkedésekkel hajtották végre a deportálást, hogy ez ellen még a németek is tiltakoztak. Horthy és volt udvaroncai emlékirataikban nem győzik hangsúlyozni, hogy - Németországnak nem voltunk szerződéses szövetségesei.. .Akaratunk ellenére kényszerítettek bennünket, méghozzá olyan háborúba, amely Hitler terjeszkedési törekvései érdekében folyt. - (Emlékirataim.301. o.) Ez is hazugság. Bárdossy Molotov intelme ellenére hadat üzent a Szovjetuniónak, Werth Henrik vezérkari főnök és Szombathelyi hadügyminiszter lemondással fenyegetőzött,ha a kormány nem szavazza meg a második hadsereg frontra küldését, amit akkor Hitler nem kért a magyar kormánytól. Valamennyi beszámoló a magyar-német viszonyról katonai vonalon számtalan példát hoz fel a németek gyalázatos viselkedéséről, szószegéséről, a magyar hadsereg ágyútöltelékként való felhasználásáról. A becstelenségnek eme bajnokaival szemben kóklereskedett Horthy, amikor kérkedik a németekkel szembeni „lovagiasságáéval, arra hivatkozva, hogy: - Énelőttem mindig a finn és nem a román példa lebegett és ezért belebocsájtkoztam annak megbeszélésébe^ németekkel) hogy miként lenne megakadályozható, hogy az oroszok a németek háta mögé kerülhessenek. — Gosztonyi Péter Horthy cselekedeteit tisztára mosni igyekvő könyvében írja: - Horthy csak kemény moszkvai nyomásra és csak az utolsó percben fogadta el az oroszok kívánságait, hogy ...hadat kell üzennie a Német Birodalomnak. - (134.0.) Horthy még kérkedett is 1946-ban egy svájci újságnak adott nyilatkozatában azzal,hogy: - Nem támadok hátba senkit, még Hitlert sem. Nem vagyok áruló. Megígértem Hitlernek, hogy azonnal értesítem, ha különbékét akarok kötni. Megtartottam szavamat. - Az adott körülmények között ez nem csak bornirtságnak minősíthető, hanem további tízezrek halálát is jelentette. Ez a nagyszerű katona, aki nem habozott uralkodójára tett esküjét megszegni, hogy hatalomra jusson, egyszerre az erény bajnokának akarja feltüntetni magát. Ennek az embernek temetésén képviseltette magát a jelenlegi magyar kormány, sőt Antall József miniiszterelnök, aki nem vett részt az újratemetésen, de külön kitérővel elment „leróni kegyeletét" sírjánál. Mindezekre a „gesztusokra " csak egy kifejezés van: Ez minősíthetetlen a hiába elesett honvédokkal, munkaszolgálatosokkal és a deportáltakkal szemben. •^SS3SSSSSSSS3S3SfeSS3$SSSSSS3SSSSSSSSSS5S3SSSSSS$SS«33$<SS«33$SS»«S--»»S3SSSS$S$SSS3Cfc ****** EMERY BERCZELLER, M,D Psychiater szakorvos (Board Certified) Queens, Forest Hills Medicare betegeket szívesen lát Tel.: (718) 897-8662 émd* i
