Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-06-26 / 6. szám
10 NEWYORKi FIGYELŐ 1992 június 26. GALILI-GEMEINER ERVIN: ÁZKÁRÁK IDEJÉN Emlékezzél az ősidőkre. Értsd mega nemzedékek éveit Kérdezd meg atyádat és ő elmondja neked Kérdez meg véneidet és ők elbeszélik neked. (Devárim 32:7) SZÍVÁN 20 A MAGYAR ZSIDÓSÁG GYÁSZNAPJA EGY ÜGYU QUAYLE (A morfondírozó öreg ember dühbe gurul) BERCZELLER IMRE- Az április 30-május 1-i forrongás, sok minden vonatkozásban összefügg a családi élet, a a személyes felelősségtudat és a társadalmi rend szétbomlásával. — Idézet Quayle alelnök San Franciscóban május 16-án elmondott beszédéből, magyar fordításban. Az amerikai sajtó és minden egyéb hírközlő tényező megtébolyodott. Hisztériás röhejben fetrengenek a legkiválóbb és leghitványabb tárcaírók, TV-legények és delnők. A nagy kacaj oka és áldozata az egy ügyű (véleményük szerint együgyű) Quayle alelnök, akit ugyan senki sem vádolhat mélyen szántó gondolatok atyaságának bűnével, mert aki ezt a vádat merészelné ellene felhozni, megérdemelten lenne célpontja nagy röhejnek. Ebben az esetben azonban Quayle fején találta a szöget. (Vak tyúk is talál szemet.)Arról van szó, hogy a még mindig kavargó Rodney King és vele kapcsolatos rémítő események boncolgatása végre eljutott a „legmagasabb körökbe" is. Alelnökünk San Franciscóban, botorul azt merte mondani, hogy az amerikai belvárosokban dúló nyomor, bűnhullám, anarchia oka az erkölcsi züllés, amelynek egyik megnyilvánulása a zabigyerekeket szülő anyák töménytelen száma. (Az „inner city" megjelölésnek ez a fordítása, noha ez bennünk a Váci utcát, az elegáns körutat juttatja eszünkbe.) Szerencsétlenségére, (mert így jár az, aki sokat nézi a népszerű szappan-operákat TV-n) éppen akkor volt szülőben Murphy Brown, az egyik ilyen remekmű férjetlen, de már a biológiai határidő felé közeledő, jómódú hősnője. Ezzel az epizóddal kívánta bizonyítani a szórakoztató tömegipar serepét az erkölcstelenség propagálásában. Nohát ez kellett a „hitvány tömegnek." A Pulitzer díjjal nem régen kitüntetett Anna Quinlantól kezdve a picurka fércírókig és karikatúristákig mindenki tollára húzta az alelnököt. Pedig ebben az esetben ennek a szerencsétlen flótásnak IGAZA VOLT. Ő egy ügyet, egy tényezőt emelt ki a gettó-nyomor töménytelen okai közül, azt, ami mint járvány terjed el társadalmunkban, az ERKÖLCSTELENSÉGET. Erre hozta fel,mint példát, a házasságon kívüli gyerekgyártás nagyiparát, ami a nyomorlakók között nagyobb számban fordul elő, mint a házasságon belüli szülések. Az én koromban és körömben, annak idején a serdülő korban lévő kislányok babával játszottak, míg ma ezek élő babákkal sétálnak az utcákon. De ez még mindig jobb, mint amikor újszülött magzatjukat az utcai szemétkosarak bölcsőjébe helyezik, vagy otthagyják őket tömegesen a kórházak csecsemőosztályán. Dán Quayle alelnök erről beszélt, amikor, ügye bizonyítására, talán nem mint a legjobb példát, ezeket hozta fel. Ezt mindenesetre értelmesebben tette, mint pl. Anna Quinlan, aki a Times május 24-i számában ócska humorizálással támadja őt, aki ki merte mondani a ma ki nem ejthető igazságot, ha az a „kisebbséget", a nyomorlakókat mutatja kevésbbé glorifált színben.Ugyanezen szám szerkesztői oldalán emígyen pellengérezi ki a rovatvezető egy ügyű alelnökünket: — A mai Amerikát aggasztja a (morális) ,értékek elszegényedéseő a belvárosokban, - mondta Quayle San Franciscóban, ahol fiatal emberek gyerekeket csinálnak, akikről eszük ágában sincs gondoskodni, s akiket a népjóléti csekkekből kell anyjuknak ellátni A serdülő lányoknak, akik ebben a reménytelen helyzetben élnek, nincsenek indítékaik arra, hogy nemet mondjanak, amivel ebből a kátyúból kikerülhetnének. — A szerkesztő ál-liberális bölcsességgel így folytatja: - A valóságtól elvonatkoztatva(Quayle) “úgy látszik, komolyan azt hiszi, hogy erkölcsi gerincesség az, ami a szegényeknek legjobban kellene.Pl.hogy dolgozzanak a népjóléti juttatásokért. — (Micsoda felháborító gondolat! B.I.) -Az alelnök nem képes felfogni, hogy az általa hangoztatott csodálni való értékek egy erősen idealizált vüágra valók. - (Ha ez valóban így van, akkor Amerika valóban a másvilágra van ítélve.B.I.)- Ez őt félelmetes módon érzéketlenné testi a valódi világgal szemben, amit a minapi los-angelesi zavargások tettek oly világosan nyilvánvalóvá. Az író bárgyú együgyűséggel ója a továbbiakban, anélkül, hogy észervenné az ellentmondást szavaiban: — ...ez az a világ (a valóság Quayle idealizmusával szemben.B.I.), ahol fiatalembereknek, akiknek munkára és jövőre lenne szükségük, nem marad más választásuk, mint csatlakozni a bűn-bandákhoz (gang) .ahol a fiatal anyák vajmi kevés segítséget kapnak gyermekeik apai támogatásához. (Kiemelés tőlem.B.L) és még ennél is kevesebb társadalmi juttatást. -Hát itt nem az apukák erkölcsi mocsaráról, a valamikor „moral insanity" jelzővel illetett jelenségről van szó, Szerkesztő uram ? Igaz, nem ez az egyetlen, s talán nem is a legfőbb oka a gettókban uralkodó anarchikus, törvénytelen állapotoknak. De tagadni, hogy ennek igenis jelentős része van ezek előidézésében és fennmaradásában, az több mint lelkiismeretlenség: az ostobaság. A ,an oral insanity"-re hozott tragikusan megrendítő példáit ismét a N.Y.Times május 24-i száma a következő cikkben: - Kamaszkorú gyilkosok, akik fegyvereikkel hetvenkednek. — Három rab leírása a közbiztonságról: Főszempont az életben maradás.- Három fekete suhanc gyilkosságának történetét írja le dióhéjban és azt, hogy hogyan reagálnak tetteikre. A 15 éves André 12 éves korában kezdett „crack "et árulnlAztán rátért a rablásra, „mugging". 14 éves korában, saját bevallása szerint, már több, mint 120 rablást követett el. — Jó hecc volt — foglalta össze a véleményét róluk. Eszébe sem jutott, hogy amit csinált ^)űn volt. - Ilyesmivel nem törődtem Egyszer összeakaszkodott egy másik,16 éves kamasszal, aki megfenyegette. Revolvere már évek óta volt és amikor megint találkoztak, a másik nekitámadt. André erre sí mán lepuffantotta. A másik, Jamel, 13 éves korában lelőtt egy 14 éves kislányt, mert az visszautasította. Egy nálánál idősebb „drug dealer" (kábítószerkereskedő, aki látta az esetet, kérés nélkül átnyújtott neki egy pisztolyt: - Menj és rabold ki. - Erre ment és a revolverét nekiszegezve követelte, hogy adja oda fülbevalóit. A kislány végzetes könyelműséggel, gúnyolódni kezdett: - Azok hamisak, akárcsak a te revolvered. - A kölyköt elöntötte a vak düh és meghúzta a ravaszt. Az, hogy ez volt az első gyilkossága, csak véletlenen múlott. Már néhány esetben rálőtt emberekre,de nem talált. Az eleddig rabolt pénzből 50 pár „sneakert" vett. Az anyja elhitette magával a fia hazugságát, hogy azokat ajándékba kapta. Nem kétséges, hogy tudta az igazságot. De ez a gettó erkölcse. Vagy talán, joggal, félt a fiától ? A harmadik eset. Dwayne, alacsony kis kötök, aki virágzó kábítószerüzlet tulajdonosa és aki egész arzenállal rendelkezik. — Ha van revolvered, akkor nincs problémád. — Fegyvereit azonban nem meri hazavinni és nem mer későig kimaradni mert az egyetlen lény akitől fél, az a nagyanyja, aki szokás szerint, az anyja helyett nevelte, szigorúan és erkölcsösen. De a gettó erkölcsi felfogása erősebb volt.Egyszer egy másik, 16 éves suhanc revolverrel ki akarta rabolni Dwayne-nek sikerült elmenekülnie és amikor másnap, egy barátjával menve, meglátta támadóját, aki szintén nem volt egyedül, lövöldözni kezdett. Az egyik 16 éves fiú holtan maradt a kövezeten. Dwayne élénken emlékszik az esetre: - Nem éreztem én egyáltalában semmit, csak nagyon dühös voltam. -Slusz-passz. Ez a gettó valósága, a gettó erkölcse, amit mi, idejétmúlta és megvetendőnek bélyegzett, kispolgári módon, erkölcstelenségnek bélyegzőnk és amire magyarázatot talán találunk, de mentséget nem, Quinlannak és más hasonló felfogásúak ezzel eüenkező, de határozottan romboló véleményével szemben. De ki ad az én véleményemre és kit érdekel egy zsémbes, mérges öregember morfondirozása? Örökéletű népünk homokóráján a most lepergett porszem ismét eggyel szaporította az Auschwitziéi idáig megtett évek számát. 48 esztendő, két nemzedék telt el az auschwitzi rámpa és az elegáns orvos kézlegyintése óta. Közel fél évszázad a gázkamrák évétől napjainkig. S ennek ellenére a Vészkorszak fájdalma semmivel sem enyhült. Talán éppen ellenkezőleg. Most, hogy két generáció perspektívája van mögöttünk, egyre jobban érezzük, hogy világunkból hiányzik valami. Európa színpadáról való lelépésük óta nem támadtak hozzájuk hasonló szellemóriások sem a Talmud bölcsei, sem az univerzális tudományok művelői között. A gazdanépek elmélete amit kétezer esztendő gyűlölete agyait ki, azt most Európa népei megvalósították. Az auschwitzi és a többi halálgyárak kéményein keresztül az örökkévalóságba szállt zsidóság volt a fény és a drágakő abban a nyakékben, melyet magyar zsidóságnak neveztek. 48 évvel ezelőtt megölték, megfojtották, majd elégették őket. Voltak olyanok is, akik maguk ásták sírjukat. Megsemmisítésük Európa keresztény népeinek közvetlen vagy közvetett segítségével történt. Kétezer esztendő gyűlöletet elhintő tanítását valósították meg hatmillió európai zsidó kiirtásával. Közöttük másfélmülió volt gyermek és ifjú. S ebből hatmillióból tíz százalék, hatszázezer volt magyarországi zsidó. Méltán illik az úgynevezett „szövetségesekre", de legalább is vezéreikre, - akik 1944 nyarán nem akarták az Auschwitzba szállító marhavagonok sínpárjait bombázni, hivatkozva „fontosabb" dolgokra - az a mondás, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. S az állítólag „felvilágosult" keresztény Európa népei hallgattak. A Vészkorszak után az emberiség mérlegén megmérettek és könnyűnek találtattak. Magyar vonalon mindez csupán beteljesedése volt az „ezeréves szentistváni birodalomból" kinőtt és a „szegedi gondolat" emlőjén nevelkedett zsidóellenes uszításnak, amely 1944 nyarán érte el tetőfokát. 1944-et 25 évvel megelőzte Orgovány, Siófok, Izsák, Kecskemét, a Britannia szálló pincéje, a numerus clausus, a zsidótörvények^ toloncház JCistarcsa,Garany, KEOKH, Kamenec Podolsk, Újvidék,Dorosits, Bór, Sztójai-Sztankoics, Szálasi Szalosján, Kún András minorita páter Dunaparti tarkó lövései, majd a háború után magyarországi pogromok. Most minderre emlékezünk, mert mi, akik Isten végtelen kegyelme folytán viszszajöttünk a földi pokolból, nem felejtjük el a vérzivataros napokat .Uj életünkkel kötelességet is vállaltunk, hogy nem felejtjük el napjaink Amálékját! Életünk utolsó napjáig kell emlékezni és nem felejteni. Minden valószínűség szerint ez volt mártírjaink utolsó, ki nem mondott akarata, amikor a Kidus Hasémért haltak vértanúhalált. E szent kötelességet kaptuk jussul azoktól, akikre most emlékezünk. Most amikor a 48-ik ázkárán számadást csinálunk magunkkal, feltesszük a számtalanszor visszatérő kérdést, hol vannak a gyermekricsajtól hangos templomudvarok ? Hol vannak az 1932 után Magyarhonban születettek ? Ilyen csak véletlenül van. Mielőtt a mennyek országába mentek játszani, itt az emberi gonoszságtól megfertőzött, Földnek nevezett planétán pici ajkukra fagyasztották a szót. Hol vannak a bekötött fejű zsidó aszszonyok^kik péntek esténkintkét kezüket áldásra emelték az előzőleg meggyújtott gyertyák fölé és elmondták a hagyományos áldást: Tegyen az Örökkévaló olyanná,mint Efrájimot és Menássét, avagy mint Szárát, Rebekát, Ráchelt és Leát. Most közel fél évszázaddal a pokol földreszállása után lelki szemeimmel látom az említett jelenetet s ilyenkor a lelkem hangtalanul sír. Ugyanakkor a lelki számadás órájában hallom a marhavagonokat húzó-toló gőzmozdonyok puffogását és kerekeik csikorgását, amely elnyomta az éhező-szomjazó kisdedek sírását. Most, amikor mindez elvonul előttem, látom azt is, hogy a két nemzedékkel előbb gályaraboknak minősített és két lábon járó csontvázaknak megadatott,ami előttünk egyetlen nemzedéknek sem:mindössze három évvel a pusztulás után Államot alapítottunk,19 évvel később felszabadítottuk a Nyugati Falt, valamint a Templomhegyet. Hivatásunk pedig, amit ajándékba visszakapott életünkkel örököltünk: Emlékezni, emlékeztetni és nem felejteni, életünk utolsó napjáig... AMERIKAI SEGÍTSÉG A MAGYAR FIATALSÁG KÉPZÉSÉRE Nagy érdeklődésre számottartó kezdeményezésről szereztünk tudomást a newyorki magyar főkonzulátus ajánlása folytán: The National Service League,Inc. elnevezésű szervezet kezdte meg működését azzal az elképzeléssel, hogy önkénteseket képez ki gondos válogatás alapján, akik négy hónapi amerikai tanulmány után nyolc hónapig Magyarországon tanítanak egyes szakterületeken különböző programok kezelésére. A témakörök környezettanulmányt, újságírást, rádió tevékenységer és kiskereskedelmi működést foglalnak magukba. A mintaprogram iránt érdeklődők lépjenek érintkezésbe a szervezettel, a következő címen és telefonszámon: The National Service League,Inc. 821 Broadway, Irvington,N.Y. 10533. TeL: (914) 591-5168.
