Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-06-01 / 5. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1992 június 1. ASKENÁZI ERVIN: SAVUOT 5752 HACKER MARY MARIANNE (Wien): KÉT ASSZONYPORTRÉ BERLINI LÁTOGATÁS Ellentétben a többi zsidó ünneppel, Sávuotnak jóformán nincsenek különleges törvényei. Mint ahogyan mondani szokták: ez a legszebb ünnepünk, mert Peszachkor akárhol ehetünk, de nem mindent, Szukotkor bármit ehetünk, de nem mindenütt, viszont Sávuotkor bárhol és bármit ehetünk, tehát valódi szép ünnep. Sávuot jelentőségei különbözőek és ugyanígy különböznek nevei. Nevezik a hetek ünnepének, a Tóraadás ünnepének, az Első Termés ünnepének és mindegyiknek természetesen meg van az oka, amire most nem kívánok kitérni. Sávuot második napján a reggeli ima során Ruth könyvét olvassák .Ennek is meg van természetesen a jelentősége: a történet aratáskor játszódik le. Ruth a Sávuotkor elhunyt Dávid királynak őse. Ruthnak a zsidósághoz való betérése a Tóraadás ünnepén történt, tehát a téma adva van, mivel Ruthnak a zsidósághoz való lojalitása a zsidóságnak a Tórához való lojalitását jelképezi. Nem tudom, hogy a nyájas olvasó mikor olvasta utoljára Ruth könyvét, de bizonyára ismeri a híres idézetet: — Ahová te mész, én is megyek, a te hazád az én hazám és ahol te halsz meg,ott akarok én is meghalni. — A történet a Birák korában (kb.1200- 1000-ben időszámításunk előtt) játszódik le, több szempontból is érdekes, magas irodalmi értéke van, de elsősorban emberileg megható és szép. Az ünnep alkalmával röviden ismertetni szeretném ezt a megkapó történetet — néhány gondolattal kiegészítve —, hogy közelebbről megismerkedjünk két asszonynyal, akik mesteri pszichológiával vannak ábrázolva. * Juda országában éhínség pusztított. Elimelech feleségével, Náomival és két fiával Moábba menekült, ahol rövidesen meghalt. Fiai moábita nőket vettek feleségül és tíz éven belül szintén elpusztultak. Miután Judában a viszonyok megjavultak, Noámi elhatározta, hogy visszatér szülőföldjére, Bethlehembe. Viszont menyeit felszólítja, hogy maradjanak hazájukban Moábban. A nők meleg, bensőséges viszonyára utalnak a szeretetteljes baráti szavak, ahogyan Náomi ecseteli a szomorú jövőt, amely őt és mindenkit, aki vele tart, várja: - Mert az Örökkévaló felemelte kezét ellenem. — Az egyik meny, Ruth azonban ünnepélyesen kijelenti, hogy Náomival tart és bármi is történjék,annak sorsában osztozik. — A te néped az én népem, a te I-tened az enyém is és csak a halál választhat el bennünket. — S így ketten indulnak el Bethlehembe, ahol érkezésük nagy feltűnést kelt és általános beszéd tárgya. Csak az ott lakó két rokon nem hallat magáról és nem akar tudni az asszonyokról. Náominak a férjétől örökölt földje semminemű termést nem hoz és így súlyos megélhetési gondokkal küzdenek. így érthetően közli az őt köszöntőkkel: - Ne hívjatok Náominak (édesnek), sokkal inkább hívjatok „márá " nak (keserűnek), mert keserű lett hozzám a sors. — Mivel érkezésük éppen egybeesett az árpaaratással, Ruth közli az anyósával,hogy kimegy a földekre, ahol az aratókat követve összeszedi a learatott gabona hulladékát. A föld, ahova a véletlen vezérelte, Boáz tulajdona. Az rögtön észreveszi Ruthot és amikor közük vele, hogy az kicsoda tulajdonképpen, azonnal utasítja az arató munkásokat, hogy jó bánásmódban részesítsék. Amikor csodálkozva megkérdezi, mivel is érdemelte ki ezt az előnyös bánásmódot, Boáz közli vele: — Hallottam,hogyan viselkedtél anyósoddal szemben, hogy elhagytad apádat, anyádat és hazádat, hogy olyan néphez tartozzál, amelyről tegnap és tegnapelőtt még semmit sem tudtál. Jutalmazzon meg Izrael I-tene, akinek szárnyai alatt kerestél menedéket. -Bár a történetben nem olvassuk, de Ruth egészen bizonyosan nem volt rút..., hanem nagyon szép lehetett, mert Boáz rögtön szemet vetett rá. Amikor Ruth gabonával megrakodva hazaérkezik, beszámol anyósának élményeiről.Náomi szerint nem véletlen,hogy éppen a tekintélyes, vagyonos Boáz földjére tévedt,hanem azt a Mindenható vezérelte igy. S Náomi elhatározza, hogy az i-teni tervet következetesen keresztülviszi. Kétségtelen, hogy Boázra mély benyomást gyakorolt a Moábita nő. Ezt Náomi rögtön észrevette és szisztematikusan munkához látott, hogy a partit összehozza. Mindenekelőtt figyelmeztette Ruthot,hogy Boáz tanácsa ellenére ne forgolódjék az aratómunkások között, hanem mindig a szedőlányok között tartózkodjék. Jó sadchennek, aki érti a szakmáját, tudni kell a felmerülő nehézségeket áthidalni. Itt viszont két probléma is felmerült, amelyek közül Náomi csak egyet tudott megoldani: rábeszélni Boázt a házasságra. A másik problémát viszont Boáznak kellett megoldani. Ez pedig kizárólag Elimelechnek egy másik,Bethlehemben élő rokonától függött. Mózes ötödik könyvében (V.25.)találjuk ugyanis a sógorházasságról szóló törvényt, amely szerint a férj halála esetén a testvér köteles a gyermektelen özvegyet feleségül venni: - És az első szülött,akit szülni fog,viselje meghalt testvérének nevét, hogy ki ne töröltessék neve Izraelből. -Amennyiben nem volt testvér, akkor az elhúnyt férj legközelebbi rokona vette az özvegyet feleségül. E házassági kötelezettség elismerése, valamint az özvegynek a kötelesség alól való feloldása, tanúk és vallási bíróság (Bét Din) előtt folyik le,ezt a szertartást Chálicának hívják. Ruth Náomi tanácsát követve, legszebb ruháját veszi fel, megfürdik, kikészíti magát (megkeni) és amikor az aratási ünnep végeztével Boáz a szérűbe tér aludni, Ruth lábaihoz telepszik - ami nyilvánvalóan az odaadás szimbóluma volt. Boáz felébred,meglepetve veszi észre Ruthot maga mellett. Elismeréssel szól erényességéről — amiért nem ment a legények közé — ,ami nem tekinthető másnak, mint palástolt szerelmi vallomásnak. Ugyanakkor megígéri, hogy mindent megtesz diogy a Levirátustörvény problémáját megoldja és házasságuknak ezt az akadályát is elhárítsa. Ruth hazatérve természetesen részletesen beszámol Noáminak az eseményekről. S valóban, Boáz a közte és Ruth között lévő közelebbi rokont a város vénei elé idézte és fortéllyal rábírta Ruth szabaddá tételére. Majd tiz férfi előtt kijelehti, hogy kötelezettsége értelmében megveszi Náomi szegényes birtokát és Ruthot,a Moábita nőt feleségül veszi. - S Boáz feleségül vette Ruthot, s Ruth teherbe esett és fiút szült,.akit Ovédnek neveztek, ő volt Jisájnak, Dávid apjának apja. Az 1922-es év szomorú évfordulókra emlékeztet: 50 évvel ezelőtt volt a hírhedt Wannsee-konferencia, ahol a nácik a zsidók teljes kiirtásáról határoztak. S 500 évvel ezelőtt, 1492 március 31-én döntöttek Spanyolországban, hogy a zsidók vagy elhagyják hitüket, vagy az elűzetés vár rájuk. Ez a két évforduló adott aktualitást az idei berlini ünnepi hetek keretében két óriási kiállítás bemutatására, ezeket számos kisebb kiállítás és egyéb rendezvény övezte, mint színdarabok, hangversenyek, előadások, filmek bemutatása, - mind a zsidósággal kapcsolatosan. Ezek az események szinte kötelezők voltak, hogy megtekintsük őket. 1. Jüdische Lebenswelten (zsidó életvilág) címmel négy hónapon át futott egy kiállítás a hatalmas Martin Gropius-épületben, 4500 négyzetméter területen, több, mint 2500 kép került bemutatásra. Az „alcím" magyarra fordítva kb. így szólt: — Zsidó gondolkodás, hit, életforma és munkálkodás a világ különböző kultúráiban." A kiállítás ezzel dokumentálta a látogatónak a zsidóság szerepét már az antik világban, részben a zsidó életet, de másrészt befolyását környezetére. Valamint bemutatja, hogy minden kor és minden ország befolyással volt a zsidóságra, de a zsidóság is rányomta bélyegét környezetére. S nem utolsó sorban bemutatta, hogy milyen formában élte át a zsidó kultúra az évszázadokat, az anti időktől a mai napig. Ásatások során fellelt mozaikok/re skók, mind az antik Jeruzsálemből, mind a középkorból származó, csodálatos, héber nyelvű kézírásos könyvek mutatják a magas kultúrájú színvonalat, de mutatják továbbá a diaszpóra kezdetét is. Látható korabeli dokumentumokból a zsinagóga, a családi ház, a zsidó központ, de követni lehet elsősorban az askenázi zsidóság történetét. Kezdve Worms, Köln és a többi Rajnamenti városokban levő zsidó nyomokat, a keresztes háborúk következtében menekülésük útját Lengyelországba, Litvániába és Oroszországba,majd onnét a pogromok következtében útjukat vissza nyugat felé, ahol a 18. század végén Középeurópában és így Berlinben megálltak, letelepedtek, ahonnét a zsidóság emancipációja kiindult. Mindez a hitleri időkig fennállt és virágzott. A másik vonal az Orient felé mutat, Jemenből kiindulva vezet az út Marokkón keresztül az ibériai félsziget felé, a szefárd zsidók kultúrája ott virágzott mindaddig, amíg 1492-ben onnét üldözték el őket. Ezrével menekültek az akkori ozmán birodalomba, másrészt a mostani Hollandiába. Különösen érdekes festmények, könyvek, rruházat, dísztárgyak, a vallási és polgári életből származó tárevak mutatják a zsidóság életét Izmir, Szaloniki és másrésztAmsterdamból. Tovább vezet a kiállítás a történelem mai állásáig, így érkezünk a 20. század közepéig, Izraelbe és. Amerikába, ahol ma a legnagyobb zsidó centrumok vannak és a mai zsidó kultúra központja alakult ki. Ezt a két vonalat mutatja be ez az érdekes kiállítás, mindenütt számos érdekes anyaggal, értékes festményekkel, héber könyvekkel, használati tárgyakkal. Ezekből látható az egyes országokkal való együttélésük, a kultúra egymásra való kölcsönhatása. A kiállítás leglényegesebb része a középpontban: a zsidó írás, a zsidó szó. Rávezet, hogy a zsidó szó, a héber nyelv volt az évszázadok vagy inkább évezredek során a zsidóságot összekötő kapocs. Kezdve Mózes öt könyvétől, a középkor értékes,fellelt könyveitől, a német-zsidó irodalom művein keresztül a mai izraeli és amerikai zsidó irodalomig. Az írásokból legjobban látható, hogy a zsidóság nemcsak rabbikat, hanem lázadókat is, irodalmárokat, tudósokat,de kézműveseket is tartalmazott, voltak egyrészt a vallásos orthodoxok, de voltak a szocialista eszmékkel teli nevezetes idealistái. Természetesen bőséges rész foglalkozó' a 19. század zsidóságával Németországban, Berlinben, így számos írás, festmény, okirat méltatja egyrészt a Mendelssohncsaládot, akiknek legtöbbje elhagyta a zsidóságot, másrészt a Meyerbeer családot, akik viszont hűségesek maradtak hitükhöz. De mindkét család nagy jelentőséggel volt az akkori német kultúrára. Egy másik teremben láthatók a gazdasági életben szereplő zsidó nagyságok: így az AEG megalapítói, a Rathenau család, a híres könyvkiadók Mosse, Ullstein, Fischer, a kereskedelemben Tietz és Wertheim családok, az iparban a Loew cég. Mellette levő termekben láthatók a magyarországi, prágai és más középeurópai országok zsidó nagyságai, különösen az irodalom, tudomány és művészet terén. Ahogy teremről teremre vándorolva csodáljuk a múlt nagyságainak tanújeleit, hátborzongató, ami után a történelemben bekövetkezett. Ezt nagyon ügyesen egy körbefutó folyósón láthatjuk a legkülönbözőbb plakátok, újságcikkek, írásos förmedvények formájában, mint egy zsidóellenes encyklopédiát. 2. A Historisches Museum-ban bemutatásra került a Los Angeles County Museum of Art-tól átvett, ott 1991-ben bemutatott kiállítás: - Degenerate Art - The Fate of the Avant-Garde in Nazi Germany. -Ennek a kiállításnak már az előtörténete is nagyon érdekes. 1937-ben, az akkori náci-Németországban, Münchenben kiállítás keretében mutatták be először a különböző németországi múzeumokban fellelhető és igénybe vett, ún. „elfajzott" műveket. 650 festmény, szobor, nyomat, rajz és könyv került annak idején bemutatásra, amiket elkoboztak, ezeket ellátták a megfelelő haccelő propagandiratokkal, plakátokkal, a művek szerzőit pedig üldözték az általuk szokásos módszerekkel. Ezt a kiállítást 1937-1941 között számos német városban, 1938 után Ausztriában bemutatták és nagy lázítást indítottak ellenük, vagyis a szerintük elfajzott műfajok ellen. 1939-ben Luzernben egyrészük aukcióra került, mert Goebbelsnek pénzre volt szüksége, így azok magánkézbejutottak. (Folytatás a 10. oldalon) Ha a vége jó, minden jó. Azaz a bálái induló történet végül is happy-enddel ződött. De tanulságul szolgálhat Ruth íyve abból a szempontból is, hogy a zsiságnál nincs faji előítélet és nem létezik diszkrimináció. Mert a hajdani Moábita Ruthnak lett később Dávid király a dédunokája és mivel a Zsoltáras király lesz egykor a Messiásnak az őse, a Megváltó is a betért Ruthtól fog származni.