Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)

1991-06-17 / 6. szám

1991 június 17. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÚJ ELNÖKE NEWYORKI FIGYELŐ 7 Dr. Feldmájer Péter portréja „Forog a föld, RAJ TAMÁS PARLAMENTI FELSZÓLALÁSA s a zsidóság egy nép” Ha a nevét hallom, először min­dig ugyanaz a kép villan elém. MIOK-közgyűlés a nyolcvanas évek végén. Csokornyakkendő, elegáns öltöny, díszes kipa, egyszóval ünne­pélyes öltözet, aminek némiképpen ellentmond a kócos frizura s a le­begő vörös szakáll. És ellenük sza­vaz. Pontosabban tartózkodik a hit­község régi vezetése által előter­jesztett költségvetési zárszámadás elfogadásától, ám akkor, ott ez fel­ér egy forradalommal. A harmincnyolc éves ügyvéd nagykőrösi vallásos zsidó család sarja. Ortodox nagyszülei nem élik túl az auschwitzi deportálást, édes­anyja húgaival hazatér. Terebélyes családfájuk megrajzolhatatlan; ta­lán eleget mond az is, hogy édesap­­jáék tizenketten voltak testvérek. Apai ágon egyébként nemcsak a zsidóságot örökli, hanem az ügyvé­di pálya iránti vonzalmat is. Nős, felesége bíró, három gyermeke is „tradicionális”, neki szintén két testvére van. Feldmájer Péter nem afféle „új­zsidó. Családjukban a neveltetés szerves része a zsidó hagyomány, a Jiddiskeit. Nagykőrösön a marad­ványzsidóság elnevezés legfeljebb mennyiséget, de nem minőséget je­lent. A Feldmájerek háború utáni története egyben a helyi hitközség krónikája. Apja után bátyja lesz a helyi közösség vezetője. Nem hagy­jak elkótyavetyélni a nagykőrösi zsinagógát, ma is használják na­gyobb ünnepeken. Ha nem is jön össze minden szombatfogadásra a minján, az ottaniak igyekeznek ha­vonta legalább egyszer közösen imádkozni. A helyi kóservágási igé­nyeket praktikusan elégítik ki, az ország jelenleg egyetlen sakterét, Weisz bácsit maguk szállítják ház­tól házig. Feldmájer Péter nemzedékéből kevesen kaptak zsidó nevet (az övé: Eliezer Jicchok ben-Avrohom), ke­vesen lesznek bár micvák (őt elő­ször 1966-ban, Szegeden szólítja a Tórához Raj Tamás). A hatvanas­hetvenes évek fordulóján Szegeden markáns zsidó élet szerveződik, melynek ő is részese. A korabeli hatalom nem sokáig tűri az öntu­datra ébredést. Űj állomás életében 1970-ben a jugoszláviai táborozás, ahol zsidó fiatalok nemzetközi ösz­­szejövetelén izraeliek „világosítják fel” a galut ifjúságát. Egészen más a légkör, mint amit zsidó körökben korábban tapasztalt. Ekkor fogal­mazódik meg benne: „Forog a Föld, s a zsidóság egy nép!”. A tábor ké­sőbb is vonzáspont. Pirovác helység neve sok zsidó fiatal tudatába kó­­dolódik. 1976-ban már Schöner Alf­réd esketi őt a szegedi zsinagógá­ban. Az egyetem befejezése után Kecskeméten ügyvédkedik, de to­vábbra is Nagykőrösön él. „Izrael kihelyezett tagozata va­gyok — vallja. — A népirtásra a válasz: maradni kell. A zsidó nép csoda, mint egy fa, melyet kivág­tak, gyökere a földben, ágait ie­­nyesték, mégis él. Nyelve sincs, mégis nép. A csoda racionális mag­va az irracionalitás: a vallás. S egy­szer csak újra összekapcsolódik a gyökér: az ország s a lomb: a nép. Zsidó nemzetiségűnek vallottam magam a népszámláláskor, de ak­kor leszünk igazán azok, ha birto­kunkban lesz a nyelv. Talán, egy­szer .. 1988-ban az MZSKE alapító tag­ja. Kecskeméten egyik szervezője az egyesület helyi sejtjének. A heti egy összejövetel megváltás az idő­sebb érdeklődőknek. 1990 óta az MZSKE vezetőségi tagja. Tavaly nyáron a MIOK képviselőtestülete a vidéki hitközségek delegátusaként választja a „Kilences Bizottságba”, mely a zsidó szervezetek közremű­ködésével a MIOK átalakításának feladatára hivatott. Ettől kezdve se éjjele, se nappala. Hosszú hónapok munkájával összeállítja a két új alapszabály (Budapest és az orszá­gos szövetség) tervezetét, amit a bi­zottság támogat s a közgyűlés elfo­gad. Elhárul a jogi akadály a MIOK átalakulása elől. Szukkótkor érkezik a hír — bo­csánat a szóért —: Feldmájer „nem normális”. Tekintettel a sátoros ün­nepre, három gyermekével kiköltö­zött a kertbe. Nem tesz egyebet, mint komolyan veszi a parancsola­tot: „Lakozz sátorban hét napon át!” Hűvös az október, de a gyere­kek öröme íelhevlti az ünnepet. A rossz nyelvek szerint Feldmájer ki­viszi a telefont a kertbe, kéznél le­gyen, ha Budapestről hívják alap­szabályügyben. A kecskeméti zsidó temető újra­megnyitása is hozzá fűződik. Víz­ügyi, talaj-, valamint hitközségi en­gedélyek beszerzésével telik „sza­badideje". Az őszi ünnepekkor a te­mető újra a közösségé. Két nappal később meghal egy helybeli asz­­szony, már zsidó sírba fekhet. „Mic­­vá gdolá” — nagy jótett — mond­ják erre. „Ha a temető eltűnik — feleli Feldmájer —, nyoma se ma­rad, hogy valaha itt éltünk, mi zsi­dók.” Közben a szakmai közéletben is hallatja hangját. Az Emberi és Pol­gári Jogok Egyezségokmánya ki­mondja: „Mindenki joga, hogy ügyét nyilvános és rendes tárgyalá­son rendes bíróság bírálja el.” A magyar polgári perrendtartás ezzel ellentétes rendelkezését a peren kí­vüli eljárásról dr. Feldmájer Péter indítványára az. Alkotmánybíróság megváltoztatja. A Magyar Közlöny­ben megjelent módosítás, a „lex Feldmájer” jogászi körökben egy csapásra ismertté teszi nevét. Erőteljesen foglalkoztatja őt a zsidó hitfelekezetek sorsa és jövője. „Azt szeretném — mondja —, hogy a rabbikar felfrissüljön, új, fiatul vallási vezetők kerüljenek a közös­ségekhez. Ésszerűsíteni kell a hit­község apparátusát, bevonni az if­júságot a vallási élet újraélesztésé­be. Rendkívül fontosnak tartom az eredetileg javasolt zsidó csúcsszerv — közös érdekképviselet — létreho­zását, mert ez gyakorlatilag nélkü­lözhetetlen. Ahhoz is szükséges, hogy a visszakerülő ingatlanok s a jóvátétel egyéb, nem személyre szó­ló részei tisztességesen leljenek gazdára. Politikailag is csak ez az elfogadható viszony az alternatív zsidó szervezetekkel szemben." * * 1991/4 «a. t. g. Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások ★ Tömések ★ Koronák-kídak Gyökérkezelés ★ Protézisek -k Gyors javítások 97-52 64th AVe. Forest Hill, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az R és GG földalattival) Telefon: (718) 275-7552 biztosításokat elfogad Miután keveseknek adatik meg, hogy tévé közvetítés útján rendszeresen figye­lemmel kísérjék az ország házában történteket, s ezért nem is hallhallák-láthulták Kaj Tamás főrabbi-képviselő beszédet a kárpótlási vitában, így az alábbiakban tá­jékozódhat a kedves Olvasó a beszédről. „Egy régi erdélyi dal szól a hajnali ka­kasszóra váró emberről: Szól a kakas már, ■majd megvirrad már, — talán nem vélet­len, hogy ebben a dalban is állandóan is­métlődik a szó: várj madár, várj, te csak mindig várj. Ügy tetszik, a kárpótlási törvényjavas­lat alá akarja támasztani a dal szövegét. Azok, akik 1938 és 1945 között károsultak — s ezek között bizony jócskán vannak zsidók — ismét csak várhatnak. Szauter Rudolf MDF képviselő azt mondta: a zsi­dóság kártérítése ügyében nincs minden szál elvarrva. Szeretném feltárni, hogyan is néz ki voltaképpen ez a kérdés. Bizonyára mindenki tudja, hogy a pá­rizsi békeszerződésben az akkori magyar állam, amely jogutódjának tartja magát a inai magyar kormány — kötelezettséget vállalt a 27. cikkely aláírásával s ezt tör­vényerőre emelte az 1946. 25. számú tör­vényben. E szerint a második világháború alatt a zsidó áldozatok ingó es ingatlan vagyonára a magyar állam nem tarthat ■igényt. Ennek a törvénynek — mind a magyar­nak, mind a párizsi békeszerződésnek — a megvalósítására soha nem került sor, sői ennek a kijátszása következett be. Na­gyon furcsa és nagyon rafinált módon. Megalakították annak idején az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát, amely átala­kult — bejelentés nélkül, — az ’50-es évek­ben ún. Zsidó Helyreállítási Alappá. En­nek a Zsidó Helyreállítási Alapnak a tel­jes iratanyaga, — egy szobányi anyag — az Állami Egyházügyi Hivatal birtokába került, ahol titkosan kezelték, sok más tit­kos anyaggal együtt. Itt 337 000 elhagyott ingatlanról volt szó, országszerte. Az ÁEH megszűnésével ezek az iratok átkerültek a Művelődési Minisztériumba. Az iratokba, még Glatz miniszter úr ide­jén a hitközség vezetősége betekintést kí­vánt nyerni, illetve kérte, hogy ezeket megkaphassa; mindmáig 'nem kapta meg. Előkerült viszont az utóbbi időben egy be­tétkönyv, s ez 070 000 forintot tartalmaz. Hogy mennyi volt korábban, azt nem lehet tudni, de a/.l sem, hogy mikor indították, mert ez a betétkönyv 1982-ből datált, az átvezetés körülményeiről semmit nem le­het tudni. Annyit viszont tudunk, hogy 2 évvel ez­előtt valaki, — ismeretlen személy — 2 millió forintot kiemelt belőle, 4 évvel ez­előtt mintegy 4 millió forintot, ugyancsak ismeretlen személy vett fel. A Magyar Zsi­dó Levéltár hivatalos emberei kérték a be­tekintés lehetőségét, az iratanyagok átuta­lását, — de semmi sem történt. Az utóbbi időben megalakult a Holocaust Áldozatok Magyarországi Szövetsége elne­vezésű szervezet, amelyet a MAZSIHISZ, továbbá a Magyar Zsidó Kulturális Egye­sület és a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete hozott létre. Ez a szervezet is megpróbált hozzájutni az anyaghoz, tel­jesen eredménytelenül. Annyit tudunk, hogy ingóságok is voltak, és hogy az arany­vonat a csendőrség átvételi elismervényei­­vel állt össze. Ezeket az értékeket, tehát ezt a bizonyos legendás alanyvonatot, a szegény depor­tált zsidóktól elvett ingóságokból „hozták léire”. Ezeket a tárgyakat az osztrák ál­lam a háború után visszaadta a magyar államnak. Nem lehet tudni pontosan meny­nyit, mit és mi lett a sorsa. Azt beszélik, hogy a Magyar Nemzeti Bank aranykész­letének 87,2%-a ebből jött létre. Folytathatnám a sort, s mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ezek az ügyek fel­táratlanok. Ahogy Szauter Rudolf mond­ta: nincs minden szál elvarrva. Vannak, akik vitatják az egésznek a felvetését, kü­lönösen az időrendi sorrend kérdésében, miszerint előbb kellene, — úgymond — megtárgyalni a napirenden lévő kérdése­ket, az elmúlt rendszer áldozataival kel­lene foglalkozni, majd azután később, — „várj madár várj” — később mások is sor­ra kerülnek, úgy mint a magyarországi né­metek ügye, vagy a zsidók és egyéb depor­táltak kérdése. Ez az elv sajnos nem fogad­ható el, hiszen olyan emberekről van szó ebben az esetben, akik közül a legfiatalabb is betöltötte már a 70. évét ás minden perc fontos, minden perc emberéletek ügyében dönt, amely perc a halasztást céh zza. A második téma, amiről beszé nek: Ké­rem ezek az emberek jóvátétt .t kaptak annak idején már a nyugatn met kor­mánytól. Az igazság az, hogy 19'3-tól 1971- ig valóban megindult egy jó /áletel, ezt azonban a magyar állam kapta, mégpedig összesen 100 millió márkát, amelyet azért fizetett az akkori nyugatnémet állam, mert kint Németországban a táborokban elvett javakat akarta ellensúlyozni. Ezt az ösz­­szeget azonban az áldozatok nem márká­ban kapták meg, a legtöbb 13 000 forint volt, amihez saját jogon juthattak. Azután voltak ún. maradék összegek; 6500 forintot osztottak szét személyenként, azok között, akik egyáltalán jelentkeztek. Voltak persze más kérdések is, mint pl. azok a szerencsétlenek, akiken kísérlete­ket végeztek, ál-orvosi kísérleteket. Eze­ket 1966 őszétől kezdték feltárni és 1970 tavaszáig folytatták a vizsgálatot. Részük­re a magyar állam kapott mintegy 8,5 mil­lió márkát, amelyet azonban — úgy hírlik — nem márkában kért, hanem fekete Mer­cedesekben. Az orvosi kísérletek áldoza­tainak járó összegekért kapott Mercede­sekben utaztak az akkori elvtársak, netán a mai urak is. Ezek az összegek tehát „nem teljesen elvarrt” jóvátételek. Egy másik ellenvetés szerint itt nagyon sok minden találkozik egymással, úgy mint jog, politika, gazdaság, erkölcs. Ez igaz, ha a jogot nézzük, el kell mondani, hogy ez a sajátos diszkrimináció, hogy a korábban károsultakat kizárják a jóvátétel kérdésé­ből, ez a jogi keret szűkítését jelenti, olyan jogfosztást, amelyet semmilyen jogállam nem engedhet meg magának, nem beszél­ve az egyéb jogszabályokról, amelyek ko­rábban kártalanítást rendeltek el, ezekkel kapcsolatban nem lehet visszamenőleg jog­szűkítést gyakorolni. Politikának is lehet nevezni, mert ha ezzel a fontos politikai kérdéssel valóban nemzeti konszenzust ér­nénk el, — ahogy többen említették, — de mint látjuk ennek a vitának a vetületéből, éppen az ellenkezőjét érjük el: politikai békétlenséget, és ez nem lehet célja sen­kinek. Végül lehet gazdasági kérdésnek is te­kinteni, de csak akkor, ha Összekapcsoló­dik a privatizációval, ha valóban megindul egy gazdasági felélénkülés a kárpótlási je­gyek révén, de tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen az eltelt másfél esztendőben mind­össze az állami vagyon egy százaléka került privatizációba, s legfeljebb mégegyszer annyi külföldi kézbe. És legvégül az erkölcsi vetület: Hogyan léphetünk fel erkölcsi alapon, ha jogfosz­tást akarunk elvégezni? Ez egyszerűen le­hetetlen. Tiszta lappal kellene indulnunk a magyar történelemben, ám ez a tiszta lap nem épülhet jogfosztásra, nem épülhet a még életben lévő szerencsétlenek újabb ni egzsarolására. ÜJÉLET MAGYAR KÖNYVEK, LEMEZEK, MŰSOROS MAGNÓ-KAZETTÁK Szeretettel várjuk az új magyar-zsidó kultúrát teijesztő üzletünkben, Petach Tiltva központjában: NOSZTALGIA ÜZLET Hovevei Cion 32 — Petach Tikva. Tel.:930-1953 I SAJTÓTÜKÖR

Next

/
Oldalképek
Tartalom