Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-07 / 15. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 december 7. KAHAN KALMAN: SZIGETI JÓZSEF ŐSEI A MAGYAR CHASZIDIZMUS ÚTTÖRŐI LETŰNT IDŐK SZÓRAKOZTATÓ NÉPNEVELŐJE Szigeti József, a közel két évtizeddel ezelőtt elhunyt világhírű hegedűvirtuózt szükségtelen ismét bemutatni. Lapunk hasábjain is vázoltam tüneményes életrajzát. Azt is megírtam, hogy édesapja, miután Máramarosszigetről felköltözött Budapestre, egy ideig még Gottlieb vezetéknéven szerepelt. Ezt két Szigeten maradt fivére mindvégig megtartotta. A kis csodagyerek, Jóska „Bernét bácsi”-nál, a kiváló zenepedagógusnál nevelkedett. (Szigeti József önéletrajzában családi neve nélkül említi nagybátyját), aki kizárólag tehetséges, zenére hajlamos reménységek nevelésével foglalkozott. A később világviszonylatban is az élenjáró hegedűművészek sorába emelkedett zenetehetség Magyarország e keleti Naschitz Frigyes, az Izraelben élő, patinás író, egyébként Izland szentföldi konzula, Hers Lejb-ot 1972-ben, a Heine-év alkalmával a halhatatlan emlékű költő egyik legtehetségesebb epigonjai között említi. A tragikus életű nagy költőnek egyébként évtizedeken át kortársa volt az 1930-ban, 101 éves korában elhúnyt, színes életű Hers Lejb „marséiik." Heinének és Szigeti Józsefnek is volt egyébként közös vonása: karrierje érdekében mindkettő kitért. Míg azonban Heine bűnbánattal kísérte színleges hitehagyottságát és büszkélkedett zsidó eredetével, R. Teitelbaum Mózes, aki 1808 nyarán egy kis galíciai város rabbiszékéből került Sátoraljaújhely hitközsége élére, kezdetben a chaszid mozgalom ellenzői közé („misznaged") tartozott. A sors úgy hozta, hogy egyetlen leányát egy chaszid rabbihoz kényszerült nőül adni és furcsa hozományt adott vele: ígéretet, hogy egy szombatra ellátogat a chaszid világ akkori fellegvárába: Rabbi Icikl, a lublini Látnokhoz... A vő ismételt és határozott sürgetésére Rabbi Móse Teitelbaum 1909 Savuot ünnepét töltötte Lublinban Meggyőzve érkezett vissza Ujhelybe. Beállítottsága azzal változott meg, hogy a közös ellenség, az „végvárából" indult el, hogy meghódítsa Stradivariusával a földkerekség zenekedvelőit. Kevesen tudják azonban, hogy Máramarosszigeten jött a világra és az ottani zsidó temetőben nyugszik Szigeti József egykor szintén legendás hírű anyai nagyapja, aki élete alkonyán végtelenül büszke volt legsikerültebb unokájára, utóbbi azonban—bár gyermekkorában közel állt hozzá, később eltagadni igyekezett: Hers Léb Gottliebet, még jobban utóbbi nagyapját, Smelke Choszedet. Utóbbiak emlékét igyekszem a feledésből felidézni: mindketten regénybe illő, legendás alakok voltak. őseivel. Szigeti kendőzni igyekezett zsidó származását és kizárólag társadalmi érvényesülése érdekében állt keresztvíz alá, míg Heine a jogi egyetemre való bejutás kényszeréből. Hers Lejb nagyapjáról, Smelke Choszedről Schön Dezső, a telavivi Új Kelet illusztris ny. felelős szerkesztője egész fejezetet szentel Istenkeresők a Kárpátok alatt című történelmi regényében, amely tudvalevőleg a chaszidizmus magyarországi ágának múltját tárja lebilincselő formában az olvasó elé. egyre veszedelmesebben térhódító asszimiláció ellen a legcélszerűbb összefogni a chaszidokkal... A lublini cádik nyomban elküldte Ujhelyre egyik legképzettebb és legfanatikusabb hívét, Smelke Choszedot gabbenak, azaz titkárnak, elöljárónak.Gyakorlatilag többnek: chaszid oktatónak. Egy esztendővel később követte apját Ujhelyre Smelke fia, Mechl is, aki apja mellett, az ottani jesivában nevelkedett. Smelke choszed volt tehát gyakorlatilag a magyarországi chaszidizmus terjesztésének fő propagandistája, népszerűsítője. Mint a Magyar Zsidó Lexikon ismerteti: zenei, komikus tehetségükön felül széles vallásirodalmi tudásuk tette lehetővé, hogy tréfát űzzenek mindenből és mindenkiből. Ezek legkiválóbbjai közé tartozott Hers Lajb Szigeter, akit távoli oroszországi vidékekre is gyakran meghívtak azok, akik ezt megengedhették maguknak. Több helyen BADCHEN volt a megjelölésük, ami alatt szintén alkalmi költőt és improvizátort értettek Keleteurópa zsidói. Több éven .át a felvilágosoddttabb zsidók lakta galíciai Kolomeában lakott, ott szerkesztette és adta ki a Máramarosszigeten 1878-ban megindított HASEMES (A Nap) című héber lapját. Mivel a havonta többször megjelenő lapokat engedélyhez kötötték, a lap neve felváltva HAJARCHA volt, amely arameus héber nyelven szintén a Nap neve. A honvágy, családja sürgetése és azon reménye, hogy Teitelbaum főrabbi szigora megenyhült, arra indította, hogy ismét ekhós szekérre ültette szeretteit és Magam előtt látom 1930 nyarán a már 101 esztendős, csaknem vak és süket, összeaszott aggastyánt — csak hetekkel halála előtt -, egyik unokája kis, szellőzetlen szobájában, mozdulatlanul fekvedegelső interjúmat készítve vele még középiskolás koromban. Nehéz volt felfedeznem hollétét is: akiknél érdeklődtem, azt sem tudták, életben van-e. Az új nemzedék elfelejtette. Körülményes volt megérteni elhaló szavát, amikor Herzl Tivadarral való találkozásáról és a fanatikusokkal való viaskodásairól, cionizmusa miatti üldöztetéséről,sikereiről és Szigeti József nagyatyja azonban sokkal több volt ennél: sokgyermekes családja többnyire igen szűkös betevő falatját szerezte a marséiiksággal. Ezen felül a kitűnő humorú konferanszié, jótollú költő és héber-jiddis nyelvű cionista lapszerkesztő - már Herzl fellépése előtt - főhivatásának a népnevelést tekintette az által szerkesztett és kiadott sajtótermékekben - a fanatikusok ádáz üldöztetése közepette. visszatért szülővárosába. Amikor Szigeten fanatizált jesivanövendékek lakása előtt megtámadták és szétszórták a sajátmaga által szedett laja oldalait és az apró ólombetűk szétszóródtak, a már hatvanon jóval felüli Hers Lajb felutazott Bécsbe, egyenesen Herzl Tivadarhoz, akinek elpanaszolta bajait. Herzl gondoskodott arról, hogy a pionír cionista harcos új héberbetüs nyomdafelszerelést kapjon — Szigetre szállítva. küzdelmeiről beszélt. Riportom a kolozsvári Új Keletben megjelent. Nagyon büszke voltam rá. Még megmutathattam az aggastyánnak. Röviddel ezután azon kevesek közé tartoztam, akik elkísérhették utolsó útjára a szigeti temető bejáratáig — kohanita létemre nem mehettem tovább... Hers Léb a Hasemesen, az Áhávát Cion (Cion szeretete) héber lapokon kívül JIDISCHE VOLKSZEITUNG és más jiddis nyelvű lapot adott ki a múlt század második felében és századunk elején. Több verseskötetet és népnevelő könyvet is... KÉT JELLEMZŐ KÖLTEMÉNY Figyelemre méltónak tartom idézni Naschitz Frigyes fordításában, Gottlieb igen jellemző, moralizáló költeményét: HEINE ÉS A SZIGETI MARSELIK A FURCSA HOZOMÁNY SORSDÖNTŐ HATÁSA HERZL JIDDIS NYOMDAFELSZERELÉST KÜLD SZIGETRE INTERJÚ A HALDOKLÓ MATUZSÁLEMMEL HERS LÉB GOTTLIEB - A HEGEDŰ VIRTUÓZ NAGYAPJA FOGAS KÉRDÉS Smelke Choszed fia, Mechl Choszed, vagy marselik fia volt Hers Lajb Gottlieb. Amikor a dinasztiát alapító Rabbi Mose Teitelbaumnak 1836-ban sikerült egyetlen fiát, R. Eliezer Nuszent megválasztatni Máramarossziget megüresedett főrabbi-székébe, a beiktatásra elkísérte és magával vitte Smelke Choszed fiát, Mechlt - gabbenak. Utóbbi Szigeten nősült és ebből a házasságból született Hers Lejb. Szintén a rabbiudvarban nevelkedett. A híressé vált jesivában kiváló Talmudtudóssá, egyben marselik-ká vált, apja ezirányú képességeit jóval túlszárnyalva, sőt messze tájakon népszerű és igényelt lakodalmi, de általános szórakoztató is lett. A jiddis köznyelv általában a lakodalmi szórakoztatót értette e kifejezés alatt, aki megrikatja az asszonynépet, főleg a menyasszonyt és kacagtatja a férfiakat. A tehetségesebbek azonban túlszárnyalták ezeket Tréfás, bohókás, jókedélyű szórakoztatók voltak nem kizárólag lakodalmakon, hanem a jómódúak családi és társadalmi rendezvényein, leginkább Purim-partykon remekeltek, amikor megengedett volt még a rabbit is bírálni — humoros formában. Természetesen tudni kellett mértéket tartani... HOBz is mimnsi Némelyeket izgat az a kérdés Mi történik odafenn az égben ? Arról, ami itt zajlik a földön tájékozva vannak réges-régen Miért járnak a rosszak fennhéjázva ? magas lovon ülnek, kevélyen, mialatt a tisztességes ember féreg módra csúszik, hogy megéljen ? Egyik jellegzetes bölcselkedő versének kezdősorai: Mi az élet ? — Könny, panasz, egy kevés vígság. Gyűlölet, gond, harag, csalóka délibáb, — Néha egy mosoly, olykor maréknyi jóság... Aztán lehull a függöny...Vége...Nincs tovább...
