Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-07 / 15. szám
1988 december 7. NEWYORKI FIGYELŐ 3 HATSZÁZEZER MÁRTÍR EMLÉKÉRE AZ EMANUEL FOUNDATION FOR HUNGARIAN CULTURE FELHÍVÁSA 1944 március 19... ...ezt a napot a magyar zsidók sohasem fogják elfelejtem...ezen a napon taposták el a náci katonák dübörgő tankjaikkal Magyarországot, s megkezdték a terroruralmat... a sárga csillag viselésének kötelességét... a gettókat ... a deportálásokat ... Auschwitzot, Dachaut, Birkenaut, Strasshofot... Hatszázezer magyar zsidó férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak le vagy tettek ki halálos betegségnek, éhhalálnak, — csak azért, mert egyedüli bűnük az volt, hogy zsidók voltak. Valamennyien hamuvá lettek, sír és síremlék híjján. 1989 március 19 ... 45 évvel később a MAGYAR ÁLDOZATOK ÉS HÖSÖK ÚJ EMLÉKTERE épül meg Budapesten, hogy a vüág sohase felejtse el a történelem e gyalázatos fejezetét, de egyben azért is, hogy jelképes sírja és emlékműve legyen szeretetteinknek, ahol emlékmécsest gyűjthassunk, Kaddist mondhassunk és emlékezzünk... Mártír hozzátartozóink nevének az emlékfa leveleire való vésésével megörökíthetjük emléküket és egyben elősegíthetjük e történelmi vállalkozás létrehozását. Levelenkinti 125 dollár adómentes hozzájárulással az Emanuel Alapítvány megvalósítja e nemes célkitűzést. Ha a fontos törekvésben nagyobb szerepet kíván betölteni és Emlékmű Építőként kíván elismerést, hívja Weiss ügyvezető alelnököt a (718) 896-8300 telefonszámon. A tiszteletbeli végrehajtó bizottság nevében: Tony Curtis Edgar Bronfman Elie Wiesel Ronald S. Lauder Leslie Keller, elnök Andor P. Weiss, üv. alelnök OOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXWOOOOOOWKWOCWOOOOOOOOOOOOOCOOOOBPW HACKER MARY MARIANNE: A KRISTALLNACHT EMLÉKEZETE WIENBEN — Ausztriai tudósítónk beszámolója — ötven évvel ezelőtt, november 9 éjtszakáján egész Németországban és Ausztriában tűzben álltak a zsinagógák és imaházak. A zsidógyűlölet és zsidóüldözés ugyan már előbb nyíltan kitört: Németországban 1933 óta, amikor Hitler átvette a hatalmat, Ausztriában 1938 tavasza,az Anschluss óta. Ettől kezdve a zsidótörvények egymást követték. Ez érezhető volt mindenütt .kezdve az iskoláktól, egyetemeken, hivatalos életben és a gazdasági vonalon is. Ezek azonban „csak" megszorítások voltak. A valódi üldözést azonban a Párisban élő, fiatal lengyel, 17 éves Herschel Grynszpan által a német diplomata Emst von Rath meggyilkolása váltotta ki. Grynszpant a kétségbeesés vezette erre a tettre, amikor tudomást szerzett a Németországban élő lengyel zsidók és köztük az ő családja üldöztetéséről. Goebbels ezt az esetet használta fel arra, hogy a tömegeket fellázítsa és a zsidó templomokat felgyújtassa. Reichskristallnacht néven folyt a zsinagógák lángba borítása azért, mert százezer üvegszilánk borította az utcákat a tűz következtében. Az NS, de a nép nagy része résztvett a gyújtogatásban. Ennek lefolyása után került sor a számos zsidó üzlet kirablására, lakások rombadöntésére és kifosztására, miután ezen az éjtszakán és a következő napokban egyedül Wienben 6500 zsidót tartóztattak le, közülük 3700 Dachauba került. Egyedül Bécsben 42 zsinagógát és imaházat pusztítottak el. Kivételt csak a Seitenstettengassei zsinagóga képezett, mert ez teljesen lakónegyedbe épült s így a nem-zsidó lakosság is veszélyeztetve lett volna. Ezen kívül ennek közelében volt egy NS-hivatal is. Egyedül ezen az éjtszakán 30 embert megöltek. S mindez csak a borzalmas vég kezdete volt! Ezekben a novemberi napokban — 50 év után — számtalan gyászünnepség folyt le Wienben és egész Ausztriában, valamint Németországban is. A bécsi rádió és televizió már napok óta mindenféle adásban emlékezett meg a múlt szörnyűségeirőlAz iskolákban, újságokban, egyetemen előadásokon, vitaestéken foglalkoztak a múlttal és a még néhány élő zsidó, de nem-zsidó is beszélt az akkori élményekről. Egyedül november 9-én kulmináltak a rendezvények oly mértékben Jiogy ugyanabban az időpontban többféle intézmény, párt, csoport különböző gyászünnepséget tartott. Szinte lehetetlen volt mindezeken résztvenni. Az osztrák főiskolások, akik mindig, mindenfelé küzdöttek jobboldali jelenségek ellen, háromnapos szimpózium keretében az egyetemen előadásokat és azt követően vitát rendeztek, aminek tárgya: AZ AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNY DÍSZVACSORÁJA Az American Hungarian Foundation idei George Washington-díjkiosztó vacsoráját ismét a Waldorf-Astoria Hotel dísztermében tartotta. Az amerikai magyar társadalom évente visszatérő, kiemelkedő társadalmi eseménye az idén is közéletünk színe-javát vonzotta. Különös jelentőséget képviselt az estély elsősorban abból a szempontból, hogy adakozók áldozatkészségéből az Alapítvány könyvtár és múzeum célját is szolgáló, új székháza felépült és filmvetítés során a vendégeknek bemutatásra került. A résztvevőket Nicolas M. Salgo , az Egyesült Államok volt magyarországi nagykövete üdvözölte, aki egyébként az 1984. évi Washingtondíj kitüntetettje volt. A ceremóniamester szerepét Robert Klein színész és humorista töltötte be — harsogó sikerrel. Bevezető imát dr. Donald S. Harrington, a közösségi egyház tb. minisztere mondott, amelynek keretében elparentálta a napokkal ezelőtt elhúnyt Doráti Antalt, aki a Foundation vezető személyisége is volt. (Itt említjük meg, hogy Carelli Gábor, a Fészek Klub újonnan újraválasztott elnöke közölte szerkesztőnkkel, hogy Doráti Antal emlékét külön esten kívánja a Fészek Klubban megörökíteni.) A díszvacsora befejeztével került sor az idei díjazottak bemutatására és a kitüntetések átnyujtására. Ezeket megelőzően dr. Molnár Ágoston professzor, az Alapítvány fáradhatatlan, kiváló elnöke bejelentette a Hungarian Heritage Center megnyitási munkálatai második szakaszának megnyitását. Előadása során a filmvásznon megjelent az új épület, amely^nint fent említettük a magyar kultúrális örökség megörökítésének múzeumát és könyvátárt fogja magában foglalni. Ehelyütt büszkén jelenthetjük, hogy a napokban Molnár professzor átvette szerkesztőnktől a NEWYORKI FIGYELŐ megjelenésének kezdetétől összegyűjtött és bekötött évfolyamait, mikrofilmen való megörökítés és a könyvtárban való elhelyezés céljából. Ezen munka keretében Kahán Kálmán kitűnő munkatársunk éveken át folytatott cikksorozata a magyar-zsidó hírességekről Amerika boltozatán — külön mikrofilm-felvételben is részesül és külön is nyer elhelyezést. Az idei díszvacsorának számunkra kiemelkedő érdekessége, hogy a két kitüntetett felmenőiről Kahan Kálmán cikksorozatának egy-egy írása a múltban megemlékezett. Az idei díjazottak Cornell Capa és Robert Halmi. Mindkettő családjának hírességeiről Kahan Kálmán barátunk avatott tolla a múltban beszámolt. Halmi Róbert híres filmrendező, fényképész és sportember, aki televíziós filmek sorozatát állította elő a filmszakma legkiválóbbjainak közreműködésével. Ezek a filmek a filmipar legnagyobb kitüntetéseit nyerték el, ideértve az Emmy Award-ot is. A másik kitüntetett, Cornell Capa hírneves fényképész, író és az International Center of Photography alapítója és igazgatója. Életfolyása akkor változott meg, amikor fivére, a hírneves fényképész-riporter 1954- ben aknára lépett Indokinában és meghalt. Cornell Capa a tragédia óta a fényképészeti nevelésnek és kiállítások rendezésének szentelte életét. A zenét Zorándy Zoltán barátunk közkedvelt zenekara szolgáltatta, egyes művészi számainak befejeztével, tapsvihar közepette. A vendégek emlékezetes élménnyel lettek gazdagabbak. Antiszemitizmus Ausztriában, Ritus és Gyűlölet - volt. Neves egyetemi tanárok, történészek, politikusok vettek részt, közben filmeket mutattak be az akkori szörnyűségekről. November 10-én reggel a parlamentben Vranitzky miniszterelnök az ülés megkezdése előtt gyászbeszédet tartott, utána egyperces, a gyász jeléül néma felállás következett. Ezt a televízió és rádió is közvetítette, ugyanúgy minden, ezzel kapcsolatos rendezvényt is. Az ÖVP-párt gyászünnepsége (ez a koalíció keresztény tagozata) szabadban folyt le, a hírhedt Morzin-téren, ahol annak idején a Hotel Metropolban ezernyi zsidó és baloldali nem-zsidó véres kihallgatása folyt a nácik részéről és ahol most egy emlékmű áll. Ugyanezen napon reggel a Historisches Museum-ban, kiállítás megnyitásához hívtak meg újságírókat, kül- és belföldi tudósítókat. A kiállítás rendezője vezette a szémos újságírót végig a termeken. A kiállítás tárgya a bécsi november-pogrom volt. A kiállítás valójában küenc részre oszlik: A bécsi zsidóság 1938 előtt, antiszemitizmus 1938 előtt, az ún. Anschluss, a zsidóság helyzete az Anschluss és a novemberpogrom között, antiszemita propaganda az NS részéről (DER EWIGE JUDE), az ún. árjásítások (üzletek, gyárak, vállalatok keresztény, illetve nem-zsidó kézbe való átvétele), a Grynszpan-ügy, a november-pogrom, emigráció és deportálás. A kiállítás kitűnően van dokumentálva, fényképek, eredeti okmányok, filmanyag, akkori újságok, plakátok muattak rá az eseményekre. Mindenféle hatásvadászatot mellőztek - beszélnek az eredeti kiállított tárgyak Külön videón beszélnek akkori tanúk, akik ezt az időt átélték. Egy évvel ezelőtt ugyanebben a múzeumban nagy sikerrel nyílt meg a híres Max Berger-judaica bemutatásával a JUDENTUM IN WIEN kiállítás, amely idén júliusig óriási érdeklődést váltott ki Bécs közönségében és az iskolákat is egymásután vitték oda. Sajnos Max Berger, aki kiváló és a vüágon talán legnagyobb judaica-gyűjteménnyel rendelkezett, fiatalon, 62 éves korában, az elmúlt napokban meghalt. Reméljük Jiogy ez a kiállítás ugyanolyan visszhangot vált ki, mint az előző. A legfontosabb, hogy a fiatalság szemtől-szembe álljon a valósággal. A jövő generációnak tudnia kell, mi történt s így remélni lehet, hogy ilyesmi soha többé nem ismétlődhetik meg. (Folytatás a 12. oldalon) EMANUEL FOUNDATION FOR HUNGARIAN CULTURE 97-45 Queens Boulevard - Suite 614, Rego Park, N.Y. 11374
