Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-07-12 / 9. szám
1988 július 12. NEWYORKI FIGYELŐ 5 A magyar-zsidó irodalom múltjából Hazaérkezett... MIELŐTT hazatért volna Szenes Channa úgy éreztem, lel kell keresnem azokat, akik közel állottak a szivéhez. Az érkezése előtti sabathot együtttöitöttiik legkedvesebb barátai házában, akikről naplójában is többször megemlékezik. Az asztalon ott van kiesi fényképe; azon a napon készült, amikor 1939 szeptember 10-én Palesztinába jött. Kedvesarcn, mosolygó fiatal lány, akinek magas, sima homloka mögött olyan vágyak és gondolatok égtek, melyeket nem sejtett senki. Csak kék szemében láttak valamit, /mert ezek a szemek egy ártatlan gyermek és egy bölcs sokat tudó és látó szemeivel tudtak mosolyogni. „Hazaérkeztem",/-. Írja naplójában, pár nap múlva már Ma. halaiban. „Hazaérkeztem és talán küldetésben járok, ma még nem tudom mi lesz a küldetés célja. .. Hazaérkeztem és olyan jó volt hazaérkeznem és testvéreim, zsidók között élni". Előttünk az asztalon a képe: kedve« mosolygó.fiV-al lány esi-, nos ruhában. Az édesanyja kötötte neki a ruhát alijája előtt, az édesanyja, aki a napló minden oldalán szerepel, a fivérrel együtt. Hárman éltek ök együtt az édesapa korai halála óta, amig egy napon el nem jött tőlük a kis család szemefénye, drága és féltett kincse, a tizennyolcéves Anikó. Eljött, a drága és meleg otthonból, ahol körülötte forgott a világ, eljött mert egy napon rádöbbent arra, hogy más mint a többi. A pesti gimnázium hetedik osztálya, önképzőköri elnöknek jelölte Szenes Anikót, később az osztályfőnök közölte az osztállyal, hogy Szenes Anikó jelölése tárgytalan, mert zsidó. . . Megtört a fiatal lélek a „felfedezés“ tragikumától? Nem; — Szenes Anikó azt az utat választotta, melyre a sors születésétől kezdve predesztinálta. Szenes Anna felszámolt a régi világával, lelkében megsebezhetetlenül ment előre azon az utón, amely jelölve volt számára. Náhálálban, a Wizo gazdasági Iskolájában töltött két évet. Néha nehezen bírta az Iskola fegyelmét, nyugtalan volt és lázadó szellemű, érett ember már akkor, és vágyódott ki az életbe, a nyugodt és fegyelmezett atmoszférából, az életbe, melyről azt hitte, a teljes szabadságot nyújtja minden felnőtt számára. Érdekes, hogy az iskolában választható három szakma közül a baromfitenyésztést választotta. Játékos szeretettel foglalkozott a kicsi íiókákakkal, becéző hangon szólott hozzájuk. Közel állott hozzá minden, melyben az élet lüktetését érezte, közel állott hozzá a természet. Mikor elvégezte az iskolát, nem ment a nagy klbucok egyikébe sem, pedig nagyon hivták. Fiatal, duzzadó ereje, lázongó szive a nehézségek legyőzésére sarkalták. Úttörő akart lenni egy plonir-országban, melyet köböl és homokból alkottak Szenes Channáboz hasonló bátor és erős fiatalok. Itt, Kirját Cbájimban, egy percnyire innen, ahol e cikket írom, alakult pár sátorral és rendkívül nyomorúságos felszereléssel egy kicsike „gárin”; a Sdot Jáui nevet adták a kibucnak. Ennek a tagjává vált Szenes Channa. Sdot Jám! Époszt lehetne írni róla, mint majdnem minden kollektíva alakulásáról. Époszt kellene Írni arról: mit csináltak azok a fiuk és lányok akiknek csak két kezük és bátor szivük volt meg a kibuc alkitásához. A fiuk munkásnak, napszámosnak Négy óve vau az országban, mikor otthagyja kéBzárja kibuc Imádott partjait, bemegy a „Hanoár Haovéd“ szemináriámára, miután a kibuc döntött, hogy katonai jelentkezését elfogadja. Naplójának ez a része, mely sejteti az Izgalmas jövőt, de már nem mondhat semmit, hisz attól a perctől kezdve katonának számit. Inkább saját magával foglalkozik. Érzéseit boncolgatja, az ifjúság válsága mondat vele néha olyan szavakat, melynek marcangoló keserűségében, még ott találjuk ennek a kornak válságát. Innen kerül Egyiptomba, végső katonai kiképzésre, mielőtt még ejtőernyős-pilótának is kiképezték a Karmel hegyén. A napló utolsó oldalán finom idegei szinte megérzik a bekövetkezendőket. ,,A kocka el van vetve; az utam kijelöltetett. Hogy helyes az ut, azt az idő fogja majd igazolni.“ Az utolsó napon elment mégegyszer a drága barátokhoz. Kőt szeme csillogott az örömtől, nagyon jó kedve volt, megérkezett fivére, akivel sikerült mégegyszer pár órát tölteni. Az utolsó éjszakát Készarjában, a klbucában töltötte. Vágyott mégegyszer a csodálatos öböl után, melynek partjain feküdt az ő kibuca. Itt búcsúzott el mindentől mégegyszer, mely számára az életet jelentette. Azután elindult vele és két bajtársával a gépmadár. Először Olaszországban, majd a .jugoszláv partizánok között kötöttek ki. örökro emlékeznek rá azok a partizán bajtársak, akikkel hónapokat töltött, mint az angol hadsereg katonája. mentek a kikötőbe, bogy fenntudják a kibucot tartani. A lányok főztek és mostak. Hanna majdnem félévig mosta a fiuk ruháját. Vászonból szőtt izzadt ruhák fölött görnyedt egész nap, majd a konyhába került krumplihámozásra. Éhesek vol- Talr*a—fiuk, zokat-ettek.- Hanna -órákon keresztül hámozta a burgonyát, finom kis i-jjaí bütykösek lettek" örökre. Égett a tűz a szabad tűzhelyen, láng é3 korom hullott a kék ragyogó szemekbe, melyek ennek dacára is derűsen néztek a világba. Mikor a lányok keresetére is szükség volt, Hanna mosni járt a Kirját-chájimi „polgári házakhoz". De nem törte meg semmi. Itt, nyomorúságos és fárasztó körülmények között, fedezte fel a világ népeinek egyik legszebb és legköltöibb alkotásainak szépségét. Esténként a sátrában felolvasást tartott a holtfáradt és álmos chavéroknak a Bibliából. KÖNYVESPOLC NAGY IDŐK, NAGY EMBEREK INASA... Raphael Patai: Apprentice in Budapest - Memories of a World That Is No More. University of Utah Press. Salt Lake City, U.1988. A régi Magyarország vezető zsidó családjának élete, személyiségei elevenednek meg Patai Raphael most megjelent művében, — azon családé, amelynek léte, szellemisége rányomta bélyegét a magyar-zsidó kultúrára és azt eredményezte, hogy a magyar zsidóságot két évszázadon keresztül az egyetemes zsidó kultúra vezető ágának lehet és kell minősíteni. A szerző Patai József, a nagy magyar cionista író, költő és vezér legidősebb gyermeke, anyai ágon pedig Chatam Szóiért, a világ zsidóságának fáklyáját mondhatja egyenesági ősének. A világhírű antropologus professzor, aki műveiért és munkásságáért számos kitüntetésben részesült, munkái több nyelven váltak tudományos forrásmunkákká, ebben a könyvében a tudósból gyermekké válik. Életének első 22 évéről szól beszámolója, amely terméaetszerűleg az ősök bemutatásával kezdődik, a családtagok apróbb történeteivel folytatódik és eljut tanárai működésének ismertetéséhez, amit sajátkezűleg rajzolt arcképek tarkíják. A történet-mondás kiteljed a legkülönbözőbb tudományos területekre, elsősorban a vallási tanok elsajátítási módszereire. A Talmud tanulásában nem járatos olvasó előtt szellemes, humoros magyarázatai új távlatokat nyitnak és mindezt olyan stílusban, hogy a figyelmet folytatólagosan leköti. A könyv címlapján az elpusztult Erzsébet-hídnak a szerző által maga készített fényképe jelenik meg, a Pestről Budára vezető híd szemlélésében óhatatlanul a múltnak a jelenbe való vezetését és vetítését érzékelteti. Magától értetődik, hogy a mű egyben nagyjelentőségű kortörténeti adalék és a magyar zsidóság két évszázados történetének fontos forráanunkájának tekinthető. Felettébb kívánatos lenne, ha a munka magyar fordításban, magyarországi kiadásban is megjelennék. Nem hagyhatjuk emh'tés nélkül,hogy a szerzőhöz jelen sorok íróját közelrokoni kapcsolat fűzi össze. A könyv olvasása régi családi emlékeket ébresztett és a közös ősök képmásainak megpillantása elérzékenyítő volt. Patai Raphael egyéniségéből fakadó aerénységgel művének címében önmagát inasnak nevezi. A nagy tudóst nem kívánjuk szerénységében megingatni s ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy nagy időkhöz és közmegbecsülésben állott, vezető zsidó családokhoz méltó emléket állított annak az örökségnek, amelyre olyan büszkék vagyunk, — de olyan színvonalon, ami bizonyítja, hogy a kisinas — letette a mestervizsgát... A könyv bolti ára 29.95 dollár. Megrendeléseket a NEWYORKI FIGYELŐ készséggel továbbít. — fedor — OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOP, Hungária Radio N.Y. WNWK FM 105.9 mikrofonnál: Apatini Gyula Hírek • magyar zene • hazai iport politika • N.Y. magyar gazdasági élete Magyar — segítsd a — magyart Munkatársak: dr. Varga László v. országgyűlési képviselő Medey István v. országgyűlési képviselő Kiss László: sport Minden szombaton: 2—3-ig vasárnap este 7—Wg ss»eoi> o mm d oeoooooooooooeoo e • 19ßt» Majd a feladattal, mely úgy szólt, hogy megszervezni Magyarországon a fiatalok körében az ellenállást, átszöktek a határon. Channa vitte a titkos leadót, pedig a- két fiú nem akarta. Talán mint nő kevésbé leszek gyanús, — ezt gondolhatta. A többit már az egész világ tudja. A fasizmus vértől mocskos lapjain, mely ebben az időben Hitler-Európa történetét jellemezt', ez is kell, hogy fel legyen jegyezve. Szenes Cbunnát miután hetekig faggadták kegyetlen hóhérai, a titkos jelek megfejtése miatt, 1945 november 7-ikőn kivégezték Budapesten. Mikor Pestre hozták, az édesanyja csak félóra múlva tudott bejutni hozzá és a véres ruhákat vette át a gyilkosok kezéből. A ruhákban kis levélke volt: „No haragudj rám édesanyám.“ Sürü sötét novemberi ég borult a kivégzés napján a városra. Az üldözöttek kimondhatatlan rettegéssel néztek fel a baljóslatú égre, mely alatt e szörnyűség történt. Szenes Channa úgy halt meg, hogy nem engedte bekötni a szemét. Amint ott feküdt vérében a szürke börtönfalak árnyé, kában, hóhérai egy percre megremegtek. Keszáriában épen a narancsfák kezdték bontogatni virágaikat. Édes, mosolygó kisgyermekek szaladgáltak az első őszi esők után kinyílott bokrok árnyékában. Készária gyönyörű öble felett elsuhant a szél, hozta a hírt: Szenes Anikó halott, — megölték őt Budapesten, a Margitkőrúti katonai fogház udvarán/ Gondos Margalit (Fenti írást elsőnek az Üj Kelet közölte évekkel ezelőtt) ’rmoooooooomtoovoooooocooeooooc
