Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-07-12 / 9. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1988július 12. NASCHITZ FRIGYES: Vázlatrajz a Nobel-díjas Halldor Laxness szellemi arcéléről, avagy: ÍRÓK EGYMÁS KÖZÖTT A napokban kerekedik le 25.-szőr az izlandi Halldor Kilian LAXNESS Izrael-látogatása. Ennek a dátumnak történelmi jelentősége van, mert a 86. életévébe lépett, legnagyobb irdoalmi díjjal ékesített múzsakegyelt volt az első laureatus, aki személyesen akart meggyőződni az Ősújhaza életüteméről és szociális fejlődéséről. Én mindenesetre bensőséges gondolattársítással emlékezem az eseményre. Először az ezeréves hagyományokat ápoló-tároló szabadságszerető ország fiához kötődő baráti kapcsolataim ürügyében, azonkívül mert az írónak az európai szellemtörténet Gide-től Hesse-ig teijedő maradandó alkotásaihoz igazodó művei iránt mélyről felszökő lelkesedést éreztem. Lxnesst, — aki felesége társaságában érkezett az országba — hivatásos személyiségek fogadták a kikötőben. A vendégek az országban eltöltött három hét folyamán megtekintették a múlt örökértékű emlékeit és a jelen kultúrális célokat szolgáló művelődési központjait, főiskolákat, múzeumokat, templomokat, ásatásokat. Sázár államelnök a szertartásos időn messze túlmenő ötórai teán látta őket vendégül, Jahil külügyi államtitkár az ország szellemi elitjét hívta meg tiszteletükre, a Héber írószövetség pedig zsúfolt ház előtt - Shin Shalom nemzetközi viszonylatban jelentős költő elnöklete alatt — előadó estet rendezett, amelyen a vendégszónok másfél órás előadás keretében elemeire bontotta felelősségtudatos írók elhivatottsági érzetből fakadó küldetéstudatát. Laxness elutazása után északeurópai vezető folyóiratokban rokonszenves hangú cikkek keretében beszámolt izraeli látogatásáról, aminek epikai hitelű visszhangja volt. J-r* Ezzel az írásművei ismeretlen részletekre szándékozom rámutatni, amelyek a poéta laureatus életfelfogását és reakcióspektrumát tükrözik. Laxness stiláris és eszmei mintaképe Sinclair Lewis volt, akinek dialektikáját igyekezett a regényei mozgásterében végbemenő jelenetek hangulatához hozzáidomítani, anélkül, hogy méretarányú eszményi modellje műveinek tartalmi textusát átvette volna. James Joyce nagy benyomást gyakorolt rá, akinek ULYSSES című nagyregényét a szürrealista irány legeredetibb és meggyőzőbb alkotásának fémjelezte. Mesteri teljesítménynek minősítette Proust világhírű regényét is, de bevallja, hogy az elveszett időt felkutató mű más benyomást gyakorolt rá, mint kortársaira, mert ő maga Jzlandból származik és lelki alkatát „több óceán" zárja körül, mint más nemzet fiainak habitusát. Jz Közvetlenül a Laxness-házaspár haifai partraszállása után az üdvözlésére megjelent küldöttség a Dan-Hakarmel szállóba kísérte, ahol a hírközlési médiák tömött sora várakozott rá. A fenti szállóban lakott a hírneves amerikai novellista James A. Michener is, aki éppen A FORRÁS cimű díjnyertes, irodalmi világvitrinbe helyezett magnum opus-án dolgozott. Ajánlatomat, — amelyet az interjúvoló Lampel Tommy is támogatott —, hogy nem kötne-e vele ismeretséget, az izlandi Saga-irodalom késői hangadó titánja, elhárította. Ezt a váratlan állásfoglalást avval indokoltajiogy az a személy, aki hajlama és állandó írói gyakorlata folytán regényírással foglalkozik, idővel elveszti a történéaz veleszületett tehetségét, ami arra készteti, hogy hirességeket kevésbé híres egyéniségektől megkülönböztesen. Rátermett regényíró - állította - nem tesz különbséget ember és ember között. Hasonló magatartás jellemezte a nem éppen emberkerülő vagy bátortalan mizantróp hírében állott Molnár Ferencet is, aki, — főleg élete utolsó szakaszában — vonakodott új ismeretségeket kötni. Ezt az álláspontját a következő eset példázza: Gabriel Pascal ismert magyar filmrendező, a MY FAIR LADY című nagysikerű MUSICAL-t életre segítő PYGMALION tekercs rezsiszőije, — aki mind a viígjáték-szerzővel, mind a fenti zenés színpadi mű világhírű szerzőjével, Bemard Shaw-val baráti kapcsolatot tartott fenn, egyszer felkereste éppen Velencében nyaraló honfitársát, hogy a Brioni-ban üdülő, 1925-ben Nobel-díjat nyert ir drámaíróval ismerkedjék meg. Molnár kitért a javaslat elől azzal érvelve, hogy a zárkózott „hordószónok" feltételezhetően azért tartózkodik az isztriai tengerparton, hogy dolgozzék vagy pihenjen, de semmiesetre sem udvariaskodó ismerkedés kedvéért. így vélekednek híres írók egy más között! Chateaubriand, a romantikus oltású francia államférfi szerint írónak az tekinthető, aki senkit sem utánoz, viszont akit senki sem képes utánozni. De szuverén önelégültség és mélyről felsajgó sebezhetőség tekintetében feltűnően hasonlítanak egymásra. Úti figura docet! 1526-ban a törökök a mohácsi csatatéren megölték a magyar királyt és húszezer katonáját. A magyarok vesztettek. A megszálló törökök viszont annyira megkedvelték a magyar ételeket,az édes magyar borokat s a szép asszonyokat,hogy ottmaradtak 150. évig. E 150 év alatt a magyarok fizették az adókat, nyögtek a terhek alatt, de a szitkozódás séa csűrcsavaros káromkodás jogát nem vesztették el. Állítólag a törököktől származik a kutya ugat, a karaván halad mondás. Aztán következtek a vallásháborúk, katolikusok és protestánsok között. Ennek történetét elblicceltem az iskolában, s most már késő lenne pótolni. Talán nem is olyan fontos, s most csak abból a szempontból érdekel bennünket, hogy végülis a katolikus Habsburgok segítségével űzték ki a törököket Magyarországról. A törökök kivonulása után nem maradt más vissza, mint egy-két török fürdő és vagy 150 török szó a magyar nyelvben. Ami hordozható volt, azt magukkal vitték a törökök. A katolikusok viszont úgy megerősödtek, hogy még a kálvinista Pázmány Péterből is katolikus lett. Csoda történt, a magyarok nem vesztettek. De ha jobban szemügyre vesszük, megszabadultak ugyan a töröktől, de a változatosság kedvéért most az osztrákok kezdtek uralkodni. Megszületett a csöbörből vödörbe szólás-mondás, amely nem a törököktől, hanem a magyaroktól származik, akik elkeseredettségükben természetesnek találták, hogy ők mindig vesztesek. Ám egyszerre csak megjelent a színen Rákóczi Ferenc: eleinte szervezkedett, majd harcolt és — akármüyen hihetetlenül hangzik is — győzött. Ez 1703-ban történt. 1707-ben viszont az osztrákok újra feltűntek, természetesen hadsereggel, miként az egy erős államhoz illik. Először megpendítették a béke húrjait, mert ígérni könnyebb, mint háborúskodni. Ígértek Rákóczinak fűt-fát, vallásszabadságot, közkegyelmet, ami a diplomácia nyelvén anynyit tesz, hogy az ígéreteket akkor lehet megszegni, ha az az ígérettevőnek érdekében áll. Mellesleg, ez nem újdonság: Lábán is ezt a taktikát alkalmazta, aki 7 évnyi munka ellenében Jákobnak ígérte Ráchel nevű lányát. A csaló Lábán Ráchel helyett az idősebb és csúnya Leát csempészte be Jákob fekhelyére, hiszen akként okoskodott, hogy ha kitudódik a megtévesztés, Jákob — lévén, hogy annyira hülyült Ráchelért ) hajlandó lesz újabb 7 esztendőt szolgálni. Az osztrákok tévedtek. Rákóczi nem hülyült egy szép lányért, hatalomért, cifra címért, inkább Magyarország szabadsága és függetlensége érdekelte. Semmiféle alkuba nem bocsájtkozott, s amikor vesztett, Törökországba menekült. Az évek gördültek tovább, mint golyók, melyeket egy kisgyermek elejtett a lejtős úton. Az osztrákok és a franciák diktálták Európa akkori sorsát. A magyarok büszkén hallgatták a Rákóczi-induló felemelő és illúziót adó melódiáját, s titokban arról álmodoztak, hogy Magyarország egyszer mégiscsak győzni fog Legtöbben tudták, hogy ez az álom messze van. Ebben az időben még kevés zsidó élt Magyarországon, így az elkeseredett magyar nem gondolhatott arra, hogy egy kis zsidóveréssel le lehet vezetni a nép dühét és elkeseredettségét. Nem maradt más hátra,mint a csizma földhözvágása. 1740-ben Mária Terézia lett a királynő,s kiderült róla, hogy majdnem olyan érzéke volt az üzlethez, mint 150 évvel később dédapámnak, aki felvásárolta az árut a s t e t e 1 -ben és jó haszonnal eladta a lengyel nagyvárosban. Mária Terézia úgy intézte az ügyeket, hogy a magvarok kénytelenek voltak olcsón adni a búzát ésbúsásan megfizetni az osztrák árut. Mellesleg az uralkodónő nem ismerte a születésszabályozó tablettákat és 16 gyereket szült. Na mármost azon híresztelések, melyek szerint jobban szerette volna a nemi aktust, mint a limonádét, igazán nem tartoznak rám. Az viszont igen, hogy megszülte József nevű fiát is, aki őt követte a trónon, ső volt az, aki felszabadította a zsidókat. Aztán jött Kazinczy Ferenc, aki megtisztította a magyar nyelvet a latin és német szavaktól. Kölcsey Ferenc megalkotta a Himnuszt, Vörösmarty Mihály megírta a Szózatot. Mindezek gyönyörűen hangzottak, de a királyság központja Bécs maradt, ahol a magyarokat szegény rokonként kezelték. Ebben az időben Magyarország nem vesztett, de nem is nyert, amely persze inkább veszteségnek számított, mert a nagyvilág közben fejlődött, haladt előre. James Watt feltalálta a gőzgépet, Stevenson a mozdonyt, Goethe megírta Faust tragédiáját, Goya zseniális festményeken örökíleíie meg a franciák embertelenségeit a spanyolokkal szemben. Magyarország pedig tehetetlenül vergődött a nyugati és keleti államok közti harcban. Megszületett Budapesten Herzl Tivadar, de az olvasó fantáziájára bízom, hogy miért tanult jogot a bécsi egyetemen. Majd újságíró és színdarabíró lett belőle és évekkel később - a Dreyfus per után - belátta, hogy a zsidók számára nincs más választás, mint egy zsidó ország felépítése. Magyarország ezzel nem veszthetett, hiszen — úgy gondolták — minél kevesebb a zsidó, annál jobb. Közben Angliában virágzott a Bank of England, megalakult a tőzsde. Londonnak egymillió lakosa volt. Aztán milliók keltek útra, a világ minden részéből tisztességesek és gazemberek, nyomorgó írek, sanyargatott lengyel és orosz zsidók, fóldtelen magyar parasztok, művelt németek, mindig jókedvű olaszok özönlöttek Amerikába, ahol megszületett az emberiség csillogó eszméje: MINDEN EMBER SZABADNAK ÉS EGYENLŐNEK SZÜLETETT. Franciaországban tizedesből császár lett. A magyar arisztokrácia pedig Bécs felé hajladozott. Széchényi István ezért létrehozta a lóversenyt, hogy arisztokratáinkat visszatartsa Bécstől, hidat is építtetett, amelynek elkészültekor forradalmi újítást vezettek be: nemesembernek is meg kellett fizetnie a hídpénzt. Majd megjelent a színen Kossuth Lajos és átvette Széchényi vezető szerepét. Amikor 1848- ban végigfutott a forradalom Európánjíossuth országgyűlési beszédeivel alaposan megfricskázta Ausztria magasan hordott írta a TALPRA MAGYAR-t, Kossuth lett a vezető. De trónra lépett Ferenc Jóska, ki élete 86 évéből 68-at ott is töltött, s kinek tábornokai muszka segedelemmel győzedelmeskedtek. Ismét vesztett a magyar. (Folytatása következik) PUSKI-C0RVIN Hungarian Books and Records 2S1 L S2a4 St., Hew York, N. Y. 1002* USA (82. és 83. Street köiött) T«kfw:(212) 879-8893 (212) 734-3848 ZILAHY LAJOS: Két fogoly, regeny C. MCCULLOUGH: Tövismadarak. rcgcnv I Halálos tavasz - Szépapám szerelme, reeény MADÁCH, IMRE: The Tragedy of Man FALUDYGYÖRGY összegyűjtött versei Egy ezredév, magyartörlcnelcm Villon balladái Erdély története I-III j KONRAD GYÖRGY: Cinkos; regény Hungarian in Wordsand Pictures, nyelvkönyv I Á®ÁM: Orvosa családban SIN KA ISTVÁN: Fekete Bojtár vallomásai I VARGA LÁSZLÓ: KéreTM a vádlott SÜTÖ ANDRAS: Adventa Hargitán, színjáték | felmentését_______________________SZALAY LAJOS hatvan rajza____________ ^ HACKETT D. GÁBOR: A MAGYAROK MINDENKI ELLEN VESZTETTEK - MÉG ELLENEM IS
