Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-04-25 / 6. szám
1988 április 25. NEWYORKI FIGYELŐ 7 SIMON TIBOR: KUTYAIDOMÍTOK FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY ŐÍ3 EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. 10021 Tel.: 650-9435 JOHN MAUTNER elnök FRED HERZ alelnök Rovatvezető: MAUTNER MIMI — Novákkal egy amsterdami kutyakereskedésben ismerkedtem meg. A nácik már lerohanták Hollandiát. A terror, az üldözés, a deportálás az ismert recept szerint javában folyt. Emlékszem, napfényes délelőtt volt, az elegáns üzlet tele volt, főleg német tisztekkel és azok hölgyeivel. Vidáman tereferéltek. Megbízást kaptam ugyanis, hogy utazzam át Amsterdamba és egy pontosan megélőit órában jelenjek meg a kutyaboltban. A jelmondatot tudtam, szórakozottan válogattam a szebbnél szebb ebfajták között — és vártam. Az eladóval már megegyeztem egy dán dog kölyökben. Egy SS-őrnagy felém fordulva élénken érdeklődött a kutya tulajdonságai felől, őt is megfogta annak értelmes pofája, kecses formái, s együtt simogattuk az állat hullámos szőrét. Már a pénztárcám után nyúltam, amikor a hátam mögött megszólalt valaki nyugodt, természetes hangon: — Az Ön helyében azt a spanyol terriert venném. Öröme lesz benne a feleségének. Feltéve, ha ön nős ember. — . — Öröme lesz benne a feleségének— ! helyben voltunk. Novák jelentkezett. Megköszöntem a tanácsot és egy pillanatra jól megnéztem magamnak a sovány, szőke középkorú férfit, aki pár találó mondattal a kutya erényeit ismertette, majd mosolyogva hozzáfűzte: — A terrier kitűnően idomítható, dehát ez Ízlés dolga. — Az SS tiszt udvariasan megkérdezte: — Ebben az esetben átengedné nekem a dán dogot, uram ? -Nevetve beleegyezésemet adtam. - Valóban, a terrier inkább el fogja nyerni a feleségem tetszését — mondtam. Fizettem és kisétáltam új barátom társaságában, pórázon vezetve a kutyát derűs, hangos eszmecserét folytattunk az üzlet bejárata előtt is, majd egy pár lépéssel odább cigarettára gyújtottunk. Miközben mosolyogva tüzet adott, Novák így szólt: — Amsterdam, 17-es kikötő bejárata. Este 9 óra. Az autóparkoló őréhez forduljon, mert a bal hátsó kereke leengedett. Ügyeljen, mielőtt elindul, engedjen ki a kerékből egy keveset. Kéije meg, adjon a gumiba egy kis levegőt. Az ő válasza: stoplámpa. OK ? Sok szerencsét a kutyához! — A pontos időben megálltam a kocsival a 17-es kikötő bejáratánál. Behajtottam a parkolóba, kérésemre az őr felfújta a bal hátsó gumit, majd közölte, hogy a stoplámpám nem kap rendes áramot, a fia szívesen megmutatja, hol javítják ki a hibát. Elrobogtunk... így kerültem az ellenállási hálózat újabb állomására, melynek Novák volt az irányítója, míg én csak egy jelentéktelen csavar voltam ebben a kitűnően megkonstruált gépezetben. Novák kertjében kutyafarmot tartott és különleges tehetséggel nevelte, dresszirozta kutyáit. Persze az egész csak fal volt, de ha rágondolok, nem az antináci ellenállóra, hanem a kutyaidomítóra emlékezem.Gyakran járt fel hozzánk azon a címen, hogy a kutyánkat oktatja, s meglepett milyen gyorsan tanította be terrierünket olyan szolgálatokra, amelyeket az akciónk során hasznosítottunk. Idegen, vad kutyk, csavargó komondorok furcsa jeleire megszelídültek. Az akaratátvitelnek egészen páratlan jelenségével találkoztam. Sokszor az volt az érzésem, hogy Novák az állat ösztönéletén túl, behatolva annak értelmi világába,a tudomány számára egészen új területeket fedez fel. Megkíséreltem követni a kutyákkal folytatott eszmecseréit, de II. a kutyaszemek izzó parazsából, a kutyafülek, nedves orrcimpák, a remegő kutyalábak számomra ismeretlen válaszaiból semmit sem értettem. A rövid hollandiai nyár különösen sok virággal, tarka pázsittal és síma, fodrozatlan tengerrel jelentkezett. A németek a zsidók deportálását már nagyjából befejezték, de nyakló nélkül folytak még az elhurcolások és nyilvános kivégzések. A fasiszta fenevad már érezte, hogy közeledik számára az ítélet napja, nem volt mit vesztenie. De a tengeri és folyami bárkák dzsungelé ben,a dokkokban veszteglő ócska hajóroncsok mélyén még az üldözött családok százai bújtak meg. A mentési munka legnehezebb szakasza volt. Novákkal együtt buktunk le a dokkok egyikében, amelyet az SS-ek egy kora hajnalban átfésültek. Egy csoportot készültünk átirányítani Svédországba, de egy szerencsétlen nő hisztériás sikoltozására nem számítottunk. Szóval, lebuktunk. Az első teherszállítmánnyal elindítottak Németországba. Essen melletti lágeréletünk első napján Novák már szökési tervekkel foglalkozott. A tábort aligegy tucatnyi SS őrizte, de valamennyien kifejlett vérebeket vezettek pórázon. Veszedelmes, csúnya dögök voltak. Egyik pirkadatkor SS őreink csaholó vérebeikkel új munkahelyre vezettek, ahol, egy erdő közelében tankelhárító árkokat kellett megásnunk. Novák közölte velem, hogy az első légiriadó alatt megszökünk. Így is történt. Amikor nagy magasságban megjelentek Essen felett az amerikai bombázók, őreink lehasaltak a tankárkok fenekére, kutyáikat rövid pórázra fogták. Bevetettük magunkat az erdőbe, hogy elérjük a sebessodrású Mühlent, a 6-8 kilométerre száguldó nyugtalan folyót, az erdő túlsó végén. Lélekszakadva rohantunk a sűrű fák között. Ha ä riadót lefújják, legalább két kilométer előnyt kell szereznünk. Mért az bizonyos, hogy üldözni fognak. Alig telt el egy óra, nagy távolságból hallottuk a kutyák csaholását. El kelkhogy érjük a Mühlent, mondta Novák, de már ő is elcsigázott volt. Próbáltuk fokozni az őrült rohanást, de csak támolyogtunk. A halál csak akkor érezteti igazi közelségét, ha nagyon ragaszkodunk az élethez. Már közelünkben morajlott a Mühlen, talán még ötszáz méter — és kezdődik az újabb próbatétel, de ez legalább valamilyen reményfélével bíztatott. Igen, a Mühlen. A vérebek csaholása most már egyre erősebben verte dobhártyámat. A menekülés lehetőségének szikrája is kialudt bennem. A bokrok ágaiba kapaszkodva vánszorogtunk előre, amíg kifogytak a fák, egy tisztásra értünk. Novák ekkor így szólt hozzám: - Megpróbálom a dögöket visszatartani. Maga menjen tovább. Nézze, ott a Mühlen ! — és mosolygott. Valóban ott hömpölygött a folyó, alig húsz méterre lábunk alatt. A kutyák utolértek bennünket. Az egyik véreb már Novák felé ugrott. -Halt! Los ! Los ! - kiáltotta. A két állat megtorpant. Életem nagy élménye következett. Novák, a kutyaidomító lefékezte a fenevadakat. Furcsa, érthetetlen jeleket váltott velük, nyugodt hangján parancsokat osztott ki. Az ebek bizalmatlanul körülszalászták, de már nem csaholtak, gyilkos dühük felengedett. Novák utasítását követtem, lassan közeledtem a folyóhoz, közben láttam, hogy a dögök lába elé feküdtek. Nagyban folyik a készülődés a centennáris ünnepségre. Szervező bizottságunk lekötötte a New York Hilton gyönyörű báltermét a jubiláns bál számára. A newyorki magyar társadalom szellemi rétegeiből különböző személyiségeket hívunk meg a szervező bizottságba, hogy az előkészítés szakszerűen és magas kultúrfokon történjék. Intézkedések történtek, hogy magyarországi művészek is meghívást kapja-Honnan törtek fel belőle ezek a számomra idegen parancsok ? Micsoda fluidum keringett az ember és a gyilkolásra oktatott állat között ? Éppen ezekben a kritikus másodpercekben, amikor az SS-ek már nyomunkban voltak és minden pillanatban lekaszálhattak ? Mielőtt bevetettem magam a folyóba, visszafordultam és dermedten figyeltem. Novák simogatta a vérebeket, majd nyugodtan megindult felém. Amikor az SS-ek elérték a partot, mi sodortattuk magunkat a kanyargó, száguldó Mühlén. Látószögükből kikerültünk, de hallottuk még, ahogy kutyáikat zargatták, ordítva szitkozódtak, géppisztolyaikból vaktában leadtak néhány sorozatot, melyek végig pásztáztak a folyón. De a vérebek megértették Novák parancsát, nem ugattak többé és így akaratuk ellenére váltak szövetségeseinkké, megmentő inkké. -nak vendégszereplésre Egyesületünk ünnepségei keretében Tagságunk érthetően feszült várakozással tekint a nagy esemény elé, amely bízvást tekinthető a külföldön élő magyarság kiemelkedő és nemzetközi visszhangot keltő megnyilvánulásának. Az előkészületek részleteiről olvasóközönségünket folyamatosan fogjuk tájékoztatni. Holding tanácsos zsebkendőjével megtörölte gyöngyöző homlokát. Kimerültnek, letörtnek látszott.- Igen, Novák visszajutott Amszterdamba. Egy hülye golyó terítette le, a kivonuló náci alakulat talán legutolsó golyója. — Itt mélyet sóhajott, majd újra töltött magának. — Novák azt súgja nekem, hogy abban,ami itt őszinte fájdalmunkra történt, valami köze van a múltnak. Valami feszülten készen áll bennünk, egy pillanatnyi téboly hulláma borít el, - mert elboríthat embert és állatot egyaránt. Az idegek és ösztönök kemény összecsapása... S mi az, ami pattanásig feszül bennünk ? Hol a rugója ? Mi a mozgatója ? S van-e szabadulás ? Mi a véleményük ? ... — Senki nem akart hozzászólni. Mindenki csendben ült és várta Lévi doktor üzenetét. Végre éjjel kettőkor csengett a telefon. (Vége következik) TERJESSZE LAPUNKAT! DECORATIVE WINDOW SHADES • FASHON PLEAT • DUETTE PLEATED SHADES • VERTCAL BUvIDS • MN BUNDS MCBO BUNOS • LAMTMATES • WOVEN WOOOS ARPAD TOTH MILLER 718. 97E.AA01 A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKOT KAPJA A LEHETŐ LEGALACSONYABB ÁRON! INGYENES FELMÉRÉS, TANÁCSADÁS. BESZERELÉS NAGY SZAKMAI GYAKORLATTAL. HÍVJA ÁRPÁDOT. >o»»ooooo< Hungária Radio N.Y. WNWK FM 105.9 mikrofonnál: Apatini Gyula Hírek • magyar zene • hazai sport politika • N.Y. magyar gazdasági élete Aiugyar — segítsd a — magyart Munkatársak: dr. Varga László v. országgyűlési képviselő Medey István v. országgyűlési képviselő Kiss László: sport Minden szombaton: 2—3-ig^ vasárnap este 7—8-ig I_
