Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-05-29 / 6. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 május 29. SIMON TIBOR: EGY RÉGISÉGBOLT REGÉNYE Hajói emlékszem, mintegy két évvel a jaffai „kalandom" után történt. A telefonom szól, dr. Paul Loránd orvosbarátom hívott meg telaviv-környéki lakásukba. Valami háziünnepség készül, okvetlenül elvárnak feleségemmel együtt. Loránd Palival még a gyermekkor, ifjúságunk Sturm und Drang-ja, — forró, nyugtalan természetünk — kötött össze. A kolozsvári, egykori Tarbut-gimnáziumban együtt koptattuk az iskolapadot. Az orvosi egyetemet Párizsban végezte és mint ortopédsebész tökéletesítette prakszisát. A háború alatt futószalagon operálta a csont- és gerincsérült sebesülteket. A Résistance tanaként vészelte át a nehéz éveket — és tette kockára életét. Kapcsolatunk eléggé laza volt, a gyermekévek közös élményeit már régen belepte a feledés pora. A meghívást, mint egy pár évvel korábban nálunk töltött este viszonzásának tekintettem, elfogadtam, bár előre éreztem, barátságunk, egykori szövetségesünk, valahol mellékvágányra futott. Azt hiszem, rosszul startolt, itteni pályája nem ívelt olyan magasba, mint remélte, egyszerű betegpénztári orvosként dolgozott — magánrendelőt -nem tartott —, szerény fizetését felesége keresete pótolta, aki valami import-vállalatnál volt francia levelező. Nem tudom, hol volt a hiba, mert Loránd csak a hivatásának élt — egy hosszú, orvosi szakkönyven is dolgozott —, de ez a hivatás — úgy látszik — anyagiakban nem jutott kifejezésre, mert egy szerény lakásnál és kis motorkerékpárnál többet nem nyújtott. * * Az intim háziest az új, nem túltágas lakásban, várakozáson felüljél sikerült. Anna kitűnő háziasszonynak bizonyult. Asztalbontás után az asszonyok kártyáztak a férfiak tereferéltek, amihez a kitűnő francia konyakok is hozzásegítettek. Idéztük a régi diákéveket. Külön öröm volt számomra vendéglátó barátom irodalmi tájékozottsága,s főleg az, hogy ő is imádta Rimbaud-t és Verlaine-t. Máig sem értem, hogy miután a lakást bejártuk és mindent megdicsértünk, tapintatosan kiemelve a háziak Ízlését a bútorok, függönyök és kárpitok kiválasztását ületően, — figyelemre sem méltattuk a zsúfolt könyvállvány fölött függő, kissé megkopott festményt, ami sehogysem illett bele ebbe a puritán környezetbe. Talán Delilát ábrázoló olajfestmény lehetett,búj a, kártékony meztelenségében, — a sötét háttérből elővülanó test, a gonosz ölelésre hívó karok megborzongattak. Csupa udvariasságból megjegyeztem, hogy a kép érdekes s amennyit értek hozzá: művész munkája. U. — Egy jaffai betegem ajándéka. Egy régiségkereskedőé, — mondta Loránd^najd hozzátette: — Szerencsétlen eset volt, nem akartam pénzt elfogadni, dehát egy kép...az más. így jutottam hozzá. Talán igyunk, gyerekek, — mondta később zavartan és buzgón töltögette poharainkat. Megfigyeltem, reszketett a keze, amikor poharát koccintásra emelte. A beszélgetés mintha elakadt volna. Levin úr, aki nemcsak kitűnő építész, de jókedélyű társalgó is volt, vette át a stafétabotot. — Ha megengeded, öregem, — mondta hangsúllyal, — a feleségem kiváló képszakértő, ha akarod, megnézi a festményt. Rábízhatod magad a véleményére. — Mindnyájunkat elfogott egy vidám izgalom. Levin átszólt feleségének a másik szobába. Az asszonytársaság is felbomlott, mind a kép köré gyűltünk. — A férjem túloz, — mondta mosolyogva Levinné, miközben a kép fölé hajolt. — Nem vagyok szakértő, de tanácsot adhatok. A festmény jellegzetesen a XVI. századra utal. Nyilván a kései reneszánsz modorában készült. Dehát...tipikus másolat, persze. Ha ki akarjátok cserélni, vagy el akarjátok adni, szívesen rendelkezésetekre állok. Az ilyesmire mindig akad egy bolond vevő - nevetett hozzá. Éreztem, hogy Levinné hangja hamisan csengett, nevetése mögött leplezett feszültség bujkált. Megfigyeltem, amint a feketéjét itta. Többször a kép felé fordult, vizsgálódott. A gyümölcshöz hozzá sem nyúlt. Megmagyarázhatatlan balsejtelem fogott el, amikor Levinné a búcsúzkodásnál szélesen mosolyogva megjegyezte: — Ja igen., a képre ne legyen gondotok, drágám. Csinálunk egy jobb cserét, vagy eladjuk..Szóval bízzátok rám a dolgot. Holnap kiugróm hozzátok ! — Ebben a pillanatban felrémlett bennem valami, — a jaffai régiségbolt, a kihalt óvárosban ! A két élmény közötti összefüggés lehetősége...Talán láttam a képet a perc töredékében Vénuszok és bacchánsnők között ? ... És ha láttam a képet ! Tegyük fel, hogy így van. Mi különösebb jelentősége van ennek ? Ha Levinnének eladják, mi közöm hozzá ? Elhatároztam, nem fogom magam beleártani a dologba. Éjjel képtelen voltam elaludni. Amikor aztán feleségem így szólt hozzám: — Mondd szivem, nem gondolod, hogy a Lorándék festménye — valódi ? ... —? Már határoztam is. Tudnom kell, meg kell ismernem a jaffai régiségbolt regényét ! (Folytatása következik) 1288-1208 288-1999« titautner-tflick Ctrp, REAL ESTATE BROKERAGE MANAGEMENT - MORTGAGES 1345 THIRD AVENUE (BET. 76 - 77 STS.) ►JOHN H. MAUTNER NEW YORK. N Y 10021 SCHNAPP LEA írja Izraelből: EGY BNÉ-BRÁKI UTCATÁBLA - ÉS AMI MÖGÖTTE VAN ... A múlt héten történt. Az áldást hozó felhős égből még egy órára kibukkant a nap, hogy lenyugta előtt ráragyogja őszi fényét egy megható ünnepségre, amelynek során Szasi leleplezte a megboldogult élettársa nevét viselő utcatáblát Bnei Brák Nővé Achiezer negyedének temploma előtt. A táblán az erdélyi származású, négy évvel ezelőtt elhúnyt Rabbi Jehuda Nachson neve ékeskedik. (E szertartásnak nem volt semmi kapcsolata a vitával, amely az elmúlt napokban egyes bné-bráki utcanevek megváltoztatása miatt robbant ki.) Az ünnepségen összegyűlt a sikun apraja-nagyja, a barátok és tisztelők népes csoportja, hogy meghallgassák Mose Irenstein, a város polgármestere, Jákov Weisz, a sikun rabbija, Weinberg alpolgármester. Ábrahám Werdiger Kneszet-képviselő és más közéleti személyiségek beszédét az érdemekről, amelyekért Bnei Brák hálás városa utcával örökíti meg Rabbi Jehuda Náchson nevét. Aki költő volt, író, publicista, a Sáárim alapító szerkesztője, a zsidó tudományok és a SOÁ kutatója, a CIONUT ékesszólója. A hatkötetes hetiszakasz-kommentárok szerzője, amely könyvnek számos kiadása sokezer példányban fogyott el világszerte. Monumentális munka, amelyet a népnek írt, mint ahogy minden tettével a népet szolgálta. Rabbi Jehuda Náchson beható tanulmányt írt Chátám Szóférről. Könyveitől körülvéve a késő éjtszakai órákig dolgozott szerény otthonában. Örök emlékül szolgálnak számomra a nála tett látogatások. Külön hálával gondolok rá, mert boldogult Dávid fiam nála kezdte írói pályafutását. Rabbi Nachson életfelfogását tükrözi az utca és egész környezete, mely ezentúl az ő nevét viseli — hangsúlyozta beszéde során Abrahám Werdiger, Kneszet-képviselő. Maga a környezet, a „söchuna”, az egyszerű, dolgos nép kibuc galujot keveréke. Tuniszi, témáni és európai családok tiszta házaikkal, iskolákkal, népes gyermekáldással, békességgel. Ez volt a ő szelleme - hangoztatta a szónok. Őnála nem volt küegyes hitsorsost drága kincsnek tartott az igazi TALMUD CHACHÁM minden jó tulajdonságával. Két fia van, akik édesapjuk és tanítómesterük nyomdokain haladnak: Mose Rison lö-Cion főrabbija, Jicchák pedig a Gálé Cahal rádió műsorszerkesztője és ugyancsak szerkesztője a népszerű ER EV SÁBÁT hetilapnak. Adja Isten, hogy az utcatáblán megörökített Rabbi Jehuda Náchsoni neve példaként szolgáljon a környék lakosságának és mindenkinek, akik ismerték vagy olvassák áldásos életművének alkotásait.- Egy új könyv margójára — DÁNOS MIKLÓS: A PÁRIZSI MÁJMONIDESZ-KOLLOKVIUM ÖSSZEFOGLALÓJA Elkésett beszámoló egy új Májmonidesz kötetről ? Nem ! A kötet nem rég látott napvilágot Párizsban, tehát még friss, szinte nyomda illatú. Viszont tény azjiogy a szerkesztők közel másfél évi késéssel adták ki annak a Májmonidesz-kollokviumnak az anyagát, amely az UNESCO 120. ülésszakán hangzott el (1985 december 11-12). így is örülünk neki, mert egy rangos nemzetközi fórumon elhangzott előadásokat, vitát, hozzászólást zár magába ez a kötet. Mint ismeretes, az UNESCO rendkívüli rendezvényének egyetlen célja volt megünnepelni Májmonidesz születésének 850. évfordulóját. A világ legnevezetesebb Májmonidesz-kutatói vettek részt ezen a Természetesen ekörül heves vita keletkezett. A felszólalók közt szerepelt Strassburger is.Nem akármilyen felszólalás volt! Visaság, Törökország és nemcsak Irán, Egyiptom, Algéria, Marokkó, Szenegál tudósai, hanem a Szovjetunió képviselője ülték körül az asztalt. A magyar zsidóságot Bert Báruch W. Strassburger képviselte, aki, mint ismeretes, kiadója és serkesztője az angol nyelvű Codex Maimuni című kötetnek és szerzője a négy nyelven megjelent életrajzi munkának. Mint ahogy a kezünkbe került összefogjál ó könyv bizonyítja, Májmonidesz zseniális munkái még most is vitára késztetik a szakértőket. Nem egy előadás keltett vitát. Különösen a szélsőséges arabok képviselői akarták kisajátítani, a mohamedán világ számára, a nagy zsidó filozófus munkáit. Természetesen ekörül heves vita keletkezett. A felszólalók között szerepelt Strassburger is. Nem akármilyen felszólás volt volt! Vitázott és keményen szembeszállt a hibásnak vélt tételekkel, megcáfolta azokat, akik megkérdőjelezték Májmonidesz zsidó mivoltát és jelentős befolyását. Természetesen fM•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦ az „akadémikus vita " keretein belül került sor erre a szellemi párbajra és épp ezért építőjellegű volt. A Déliverance és Fidelité címet viselő kötet, amely az Érés-Touluse kiadásában jelent meg, magába foglalja nem csak az előadásokat, hanem a résztvevők és hivatalos meghívottak névsorát. így aztán ez a 160 oldalas kötet méltó kiegészítő a Rámbám-bibliográfiának és közelhozza a mai olvasóhoz, a nagy zsidó gondolkodó alakját, életét és halhatatlan tanításait. Szinte természetesnek tartjuk, hogy a pompás címlapot a Codex Maimuni angol kiadásából kölcsönözték, — pontosabban B.W. Strassburger személyes engedélyével került a fedőlapra. A kötet megjelenésével, elsősorban a nagy példányszámú kultúrális és zsidó kiadványok foglalkoznak. így például a Jewish Press című elterjedt amerikai lap egy oldalt szentel az eseménynek. Tovia Preschel cikke hangsúlyozza az esemény fontosságát, megemlíti megboldogult Scheiber Sándor professzor szerepét Májmonidesz tanításainak elterjedésében és meleg szavakkal köszönti Strassburgert, akit, műit Májmonidesz lelkes és hűséges tanítványaként jellemez. Tény az, hogy a Codex Maimuni angol nyelvű kiadása ma már megtalálható a világ legnagyobb könyvtáraiban, épp úgy, mint a földgömb szellemi műhelyeiben. Az impozáns kötet ott díszeleg Ronald Reagan amerikai elnök dolgozószobájában, továbbá Chaim Herzog elnök kedvenc kötetei között, valamint Richard von Weizsäcker elnök könyvespolcán. De talán még ennél is fontosabb, hogy nyolc és fél évszázad után Májmonidesz tanítása, szelleme még mindig hódit a tanultak és a tanulnivágyók között.
