Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-04-13 / 5. szám

10

NEWYORKl FIGYELŐ

1987 április 13.

A magyar-zsidó irodalom múltjából

JACK HAHN:

NEM SZABAD GÚNYOLÓDNI

Gúny a szellem fegyvere. Ha gyűlölettel kezeled: kegyetlen - ha nem, akkor a csiszolt agy szikrázó játéka.

ÚJVÁRI PÉTER:

ANYÁM

Egyszerű asszony volt az édesanyám, szerény és természetes. Minden, amit mondott és csinált,egyszerű és természetes volt. Tizenkét gyereket hozott a világra olyan egyszerűen és természetesen, mintha nem is sejtette volna, hogy nagy dolog ez. Vannak emberek, akik isteni képességeket hordanak magukban és nem tudnak róluk. Az én anyám ilyen volt. Ezer teherrel rakta meg az élet, de ő meg sem érezte talán. Legtöbbször meg sem látta, mert az élet nem állt meg előtte fenyegető nagy árnyékával, csak mellette surrant el, mint egy látomás, színesen, ragyogóan, megfoghatatlanul. Mert költő volt. Ezernyi csodakép szunynyadt lelkében, csodás múltak ezer káprázata, amik csöndes estéken kiszirmoztak belőle és sírtak, muzsikáltak, mint a mese ezüstvirágja. Kevés asszonyt ismertem életemben, aki úgy tudott mesélni, mint ő, pedig irni-ohasni csak jiddisül tudott. Megelevenedett a legnemesebb múlt és megelevenedett a legelfelejtettebb ember is ha mesélni kezdett.

Az ő meséiből hasadtak ki gyermekkorom legszebb ígéretei. Amikor mesélt, se fáradt, se éhes nem voltam akkor, pedig gyermekkoromban az éhség és a fáradtság voltak a legtartósabb érzéseim. Sokszor ő maga is csak azért mesélt, mert a szoba hideg volt és az asztalon csak egy kis száraz kenyér keménykedett.- Gyere, drágám - hívott csöndesen - gyere vacsorázni. -Ölébe vont és mesélt. Szent emberekről, akik csodákat müveitek. Ez volt a vacsorám. De az asztaluknál a szippurim minden fényalakja ült. Majmonidesz és Lurja és a Bal-nesz. Fejedelmi vacsora volt. Nem irigyeltem a vajaskenyere miatt a gazdag Neumann-fiút.

(Előző számainkban közöltük dr. Feuerstein Emil jeles életrajz-gyűjteménye második kötetéből, amely EGY MARÉK VIRÁG címen jelent meg, - Újvári Péterről szóló írását. Jeleztük, hogy e számunkban tesszük közzé Újvári Péter Anyám című írását, amelyet Feuerstein doktor is megjelentetett munkájában. ígéretünknek az alábbiakban teszünk eleget.) _____

Mesélni talán ő tőle tanultam.

Aztán szörnyű híreket adtak szájrólszájra istentelen cikkekről, amiket magyar nyelven magyar újságokba írtam. Akkor még nem beszéltek rólam, mint Mendelssohnról, aki szintén csak szégyent hozott a zsidóságra.

Af anyám szegény most sem faggatott. De Judit néni nem bírta tovább és egyszer csak kibuggyant belőle a bizonytalanság.- Hát tulajdonképen mi akarsz te lenni? --Újságíró, ha eleget tanultam. -Nagy elámulás didergett a szája szélén. Pár szempillantásig hallgatott, aztán rámnézett, mint egy elveszett emberre. Kezébe vette a kezemet, mintha mély örvény széléről akarna visszarántani é szinte sirt is:- Jó, jó. De a jövő ! a jövő ! -Judit néni már akkor tudta, hogy az

újságírás nem jövő. Okos asszony volt.

Anyám csöndes megadással csak hallgatott. Akkor is hallgatott, amikor azt újságolták neki, hogy borotválkozom. De mikor megmutatták neki a lapot, amelybe írtam és azt mondták, hogy éhun-e, a gáonok unokája magyar újságnak adta el testét-lelkét, megharagudott.- Hol csinálják ezt az újságot ? - kérdezte.- Redakcióbán. --És mikor csinálják ? -Backné mindent tudott. Erre is megadta a feleletet.- Este és éjszaka. Minden újságot akkor csinálnak. Ötkor kezdik és hajnalban befejezik. -- Nohát, - pirított rá az édesanyám, - láthatod, hogy hazudtál. Ha ötkor kezdi az újságcsinálást, mikor megy akkor Minche-hez ? -Arnoldot mindenki gúnyolta, kinevette. Talán joggal, mert s I e m i I volt, amit legtöbbször és leghangosabban saját apja propagált, aki minden tekintetben a SLEMIL ellentétét képezte, ősz hajával, 65 éves korban vígan lubickoló, magas termetű bonviván, aki nőknek elegáns megjelenésével, a férfiaknak pedig nagy bankkontójával imponált. Nagy hotel tulajdonosaként sok problémát tudott megoldani, kivéve életének legfontosabbikát: egyetlen fia kusza, haragos, suta jellemét volt képtelen olyan irányba vezetni, hogy ne szégyenkezzék miatta, ha már nem is lehet büszke rá.Nyíltan azért gúnyolta, mert arra várt, hogy valaki ellentmond neki és védelmébe veszi a 23 éves fiút azzal, hogy nem ütődött hülye, nem szólva arról, hogy remek zongorista, akit éjjeli lokálokban áhítatosan hallgatnak a vendégek. Sokan használhatták volna az apa ellen ezt az érvet, de jobbnak látták, hogy az elkeseredett apával egyezzenek.

Minden hotel környékén található éjjeli pillangó,aki hivatalos minősítés szerint becstelenül, pénzért bocsájtja árúba testét. Az ilyenfajta személy hevesen kitör az elegáns hotelben lakó LADY-k ellen, akik — piszkos konkurrenciával — ugyanazt művelik - pénz nélkül.

Arnold apja ilyen, benfentes LADY- hez fordult szülői elkeseredésében, hogy Arnoldon —bármi módon is — segíteni próbáljon.

— Asszonyom — kezdte az apa —, kérésem van: Legyen szíves Arnold fiamat., hm... elcsábítani, ak i rendes fiú, de az az érzésem, hogy nem ismeri a hölgyekkel való kapcsolat nagyszerű érzését... Ami pedig a.. —

A hölgy félbeszakította:

— Uram, magi pénzről besszél ? Mit gondol, mi vagyok én, prostituált ? —

— Bocsánat — felelte az aggódó apa.

— Nyugalom — jött az enyhítő — maga azt akarja, hogy a 23 éves fiával menjek az ágyba ? -— Igen, ez az amire gondoltam. —

— Ne haragúd ék, akkor inkább magával mennék. —

Arnold még so iáig nem jutott nőkkel való kellemes kapcsc latokhoz, de egyre remekebbül zongorázctt. Továbbra is gúnyt szenvedő alanyát képezte — rajtam kívül. Szeretett volna apjc hoteljében dolgozni, de arra várt, hogy aaja kérje erre, amit az nem tett meg. Arno Inak meg volt az a tehetsége, hogy klassz kus zenét modern stílusban tudott előadi i, ami meglepetés erejével hatott a vendég ikre. Ezek gyakran abbahagyták a táncot, csak azért, hogy Arnold játékát hallgassa <.

Egyik éjjel, mi nkám befejezése után meglátogattam Arn< Időt a munkahelyén. Ezzel fogadott:

— Barátom, g atulálhatsz nekem. —

— Mihez ? Mei nősültél, vágy vagyonhoz jutottál ? —

— Ismered L.l 1. énekesnőt ? - kérdezte csillogó szemel kel.

— Igen. -— Igen. — eleltem mosolyogva.

— Tegnap éj el vele aludtam. —

— Mennyit fize tél neki ? —

— Megőrültél? Semmit.—

— Kedves volt hozzád ? —

— Aranyos. —

— Mi van a vőlegényével ? —

— Nem tudom és nem is akarom tudni. -— Mégis..Mi történt ? - kérdeztem. Érdekelt, hogyan adódott az egész világot számára megváltoztató esemény. Jött is az őszinte vallomás, amire csak erős jellemű ember képes: —Részeg volt — mondta csendesen.

Az ember életében sokszor sikerül, hogy őszinte szavakkal alátámasztott magyarázattal, együttérzéssel, vagy akár olcsó trükkel segít barátain, de Arnold esetében tehetetlenül vergődtem a barátság és „Ez nem a te dolgod" - józan kifogása között.

— Ne hidd, hogy zavar az eset — folytatta Arnold. — Edd igeié ismeretlen tűz ég bennem, hogy bebizonyítsam apámnak, nem vagyok ütődött senki, ahogy engem nevez a hátam mögött. —

Zenei szerződésem más városba szólított. Csak néhanapján, telefonon közlekedtünk egymással, levélírásra lusták voltunk. Fél év múlva kerültem vissza a régi városba.

— Hogy vagy ? — kérdeztem. — Remekül jött az örvendetes válasz. Csodálkozva néztem rá.

— Valahol olvastam, hogy ha a ló tudná, milyen kicsi az ember, azonnal halálra taposná. Eleinte nem értettem ezt a filozófiát, de egy éjjel ez történt velem: Egy vendég a zongorához lépett és azt kérte, játsszam el neki CLAIR DE LUNE-t. Akaratlanul is megjegyeztem: Debussy. A pasas megkérdezte, hogy mit mondtam. Megismételtem a dal szerzőjének nevét és amikor játszani kezdtem, az jutott eszembe, hogy én, az ütődött slemil, a buta ló, nagyobb, erősebb vagyok, mint a könnyen költő vendég.

— Örülök, hogy kezded fejedet magasabban hordani — jegyeztem meg. Jó érzés fogott el, mert éreztem, hogy ebben nekem is részem van.

— Nem tudod elképzelni, mennyire örülök, hogy visszajöttél —. Az egyetlen ember vagy, akivel mindenről beszélni tudok - folytatta Arnold.

— Beszélj — bíztattam.

— Egy rövid novellát írtam. —

— Nagyszerű. Alkalomadtán felolvashatnád. —

Arnold megköszörülte a torkát és jegyzetek nélkül mondani kezdte a történetet. Meghatódva hallgattam: - Nagyszerű — mondtam, mikor befejezte. — Mi a címe ?-----Nem szabad gúnyolódni. -— Küldd el az újságnak. -— Óh, nem - felelte gyorsan. - Te vagy az egyetlen, akinek elmondtam, mert te sohasem gúnyolódtál velem. Meg is említem a nevedet a mindennapi imámban. —

— Te mindennap imádkozol ? —

— Természetesen. —

— Miért ? —

Azért, hogy ha reggel felébredek, ne dadogjak többé és szünet, ismétlés nélkül tudjam elmondani, amire gondolok. —

— Rengeteg zseni dadogott a történelemben. —

(Befejező rész a 12. oldalon)

MEGJELENT VARGA LÁSZLÓ legújabb könyve

NEW YORKTÓL MALLORCÁIG ÉS VISSZA címen.

A könyv három részből áll. Az elsőben a szerző mallorcai visszavonulásának sikertelenségét úja meg. A másodikban - többek között - Eckhardt Tiborról ír, valamint (ami először lát napvilágot) közli Vas Zoltánnal, a háború utáni egyik kommunista vezetővel New Yorkban folytatott beszélgetéseit a kommunista párt belső titkairól, a vezetők brutalitásairól, a Szovjetunióban töltött elrettentő időszakáról. Moszkva elképesztő magyarországi harácsolásáról, a forradalom alatt Nagy Imre melletti szerepéről és nem utolsósorban arról, hogy kik és miért határozták el Rajk László kivégzését.

A harmadik részben az Amerikában több helyütt bemutatott Körbe-körbe című színmű olvasható, amelyben a háború előtti és utáni élet eseményei kerültek —ugyancsak először — színpadra.

A 187 oldalas könyv a szerző kiadása. Ára — félkemény kötésben, postaköltséggel együtt — 14 dollár. A csekk egyidejű beküldésével megrendelhető a szerzőnél (141 East 33rd Street, Box 64, New York, N.Y. 10016), később nagyobb könyvkereskedésekben. Az Amerikán kívül élők a könyv árát amerikai bankra kiállított csekken, nemzetközi pénzes-utalványon vagy készpénzben küldjék.

girr?ro*>^,ww>>ww><ww><vvvvvvvv*vva000000000000000ee00e0000'

Rövidesen megjelenik dr. KATZ JÓZSEF: MINDENHATÓ - A FRIGYÜNK HIÁBAVALÓ című új kötete.

TÁRCA