Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-04-13 / 5. szám
1987 április 13. NEWYORKI FIGYELŐ 11 ALEX BONDY NAHARÍA - 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — Mint állással beérte volna! Hol voltak neki — így — nagyobb igényei? De mi volt ezen kívül? Még otthona sem volt. Egy olyan házban lakott, amiben több volt az üzem, mint a lakó. A legfelső emeleten minden lakást egy fehérnemű varroda foglalt le, közvetlen felette egy órás és ékszerész dolgozott — sohasem hitte volna, hogy az óra-ékszer ilyen zajjal jár — a másik két lakás azon az emeleten egy zúgügyvéd irodáját és egy könyvkötő műhelyét jelentette. Vele szemben lévő ajtó egy szűcs raktárját fedte, kinek nem mehetett éppen rózsásan, mert ritkán járt ott valaki, csak egy nagy lakat ékteleneden rajta. A kis L-alakú folyosón a harmadik lakás — minden emeleten annyi volt — egy rendiké volt, aki csak akkor aludt ott, ha, éjjeles volt — akkor a másnap délelőttön ott horkolt — amikor viszont 6 az iskolában volt — ezzel jóformán soha nem találkozhatott. Volt ennek a rendőrnek a falujában egy családi háza, ahol vagy nyolcfőnyi gyerek nem hagyta reggel aludni — ezt a lakást örökölte a szüleitől — vevő nem akadt rá, tartotta. A ház is az övé volt egyébként. Lent, a földszinten volt egy fogtechnikus műhely, a másik lakásban egy fűszeres lakott, akinek a ház frontján volt az üzlete é^ az üzletéből is volt bejárat a lakásába, főként azt használta — vasárnap kivételével. ö alatta a házat takarító vici — aki egyszemélyben a fűszeres segédje is volt és tejkihordó is — lakott, akit a lépcsőház rendbehozatala, a szemétszedés úgy kimerítette, hogy odahaza sohasem takarított A felesége se, aki roppant titokzatos személyiség volt — korahajnalban távozott és éjfél után tért meg — erősen festett képe után ítélve egy közeli nagyvárosban lehetett utcai nő, valami félhivatalos nyilvánosházban, de nem bendakó — vonattal járt „munkába”. Ide nem nagyon hívhatott meg senkit... igaz, nem is vágyakozott különösebben társaságra. Meg aztán — kivel? A tanári kar — nagy többsége — válogatott pökhendi banda volt. „Rómában lehettem volna...” „Firenzében lehettem volna...” „Bolognában lehettem volna..." és „Milánóban lehettem volna ...” ilyen és ilyen Intézetben és ilyen és ilyen előkelő iskolában lehetett volna mind tanár — a degeneráltak mégis Ch.-l választották .. . Az igazgató véletlenül szerette őt. Igaz, mindenes volt — tanulmányi kirándulásra egy fémüzembe! — nem a fizika tanár, ő vitte őket. Minden évzárói, minden ünnepélyt ő rendezett, ő is volt a felelős értük. Mármint a diákokért és a rendezvényekért. Ezerféle adminisztrációs munkában segítette a dirit, „hogy jobban menjenek a dolgok”, ha kiégett valahol egy körte — ő vette meg a bárgyú pedellus helyett, aki mosolyogva mondta mindenre: „Higyjc el tanár úr — nem tudtam”. Ha beutazlak a felsősökkel egy közeli városba koncertre — nem egy szegénysorsú diákjának bizony ő fizette az útját, a jegyét is. Az igazgató mindezt jól tudta, becsülte is érte — de azért az otthonába sohasem hívta meg, ami pedig előfordult néha olyanokkal is, akiket a diri közismerten nem álhatott. Volt valami a személye körül, — hogy mi — őt magát sem érdekelte — ami közel állt a nem szalonképes fogalmához, bár erről szó sem volt. Jó társalgó, jó modorú is volt, kifogástalan életmódot folytatott — mondjuk az Iszákos matematika tanár elé példaképnek akár állíthatták volna — de mégis, még olyan eset is volt, hogy egy kollégájával miután néhány szót váltott az utcán és utána elváltak — a kolléga úgy nézett körül, mint aki nem szeretné, ha valaki meglátta volna a jelenetet, ő maga ezt úgy könyvelte el, ogy mint legényember kirí a környezetből. Hát ez igaz. Nem hogy nem volt asszonya, de senki sem tudott róla, hogy lett volna ilyesmi az életben — vagy' akár udvarolni járt volna valahová, lányos házhoz, magánoshoz, kikapóshoz, különváltan flő nőnemű, vagy — Isten őrizz! — hímnemű lényhez. Ha cl is utazott Ch.-ból, azt csak a diákjaitól övezve, a tanrendhez ragaszkodva tette, amely ilyen vagy olyan kötelező kirándulást, előadást, múzeum-látogatást előírt. A tanárnők ugyan kedvelték — nem is kell hozzá különös jóakarat, hogy azt mondjuk: — azok között volt, akivel az iskola keretein belül szívesen tárgyalták meg minden neveléssel kapcsolatos problémájuk, de egytől-cgyig férjes aszszonyok lévén, nem voltak „érdekeltek”. De pontosan nem is itt volt a hiba — inkább abban, hogy senki fia nem fedezte fel benne sem az érdeklődést ilyen irányban, s ha az általa vezetett diákcsoport mintegy vezényszóra balra nézz! — vagy jobbra nézz-t csinált, ő kedvesen, megértőén mosolygott, mint aki pontosan tudja, hogy miről is van szó, de számára nem létezik a „tünemény”, akit meg kell csodálni. Pedig nem így volt — csak itt is a csónak-teória érvényesült: — belesodródott egy Látatatlan Kalandba. Volt egy bűbájos, félszeg, lányosképű és viselkedésű tanítványa az elsősök között, akit pártfogolt — meseszép gyerekhang volt, az ő kedvéért még szóló-számot is beiktatott egy ünnepélyre, bár addig csak kórus műveket adtak elő. ooha még emberfiában nem fedezett fel ennyi muzikalitást, tehetséget, szívesen foglalkozott vele. Egy este a kifőzdéből ballagott haza, ahol vacsorázott, s már felérkezett a lépcsőn a lakásához, amikor egy asszonyt látott lejönni fentről. Gyér, borzalmas — ehhez a házhoz méltó volt a világítás a lépcsőházban — de az asszony úgy látszik mégis felismerte és köszöntötte, bár neki fogalma sem volt ki az. Viszont a módból, ahogy ő visszaköszönt a nő azonnal tudta, hogy nem tudja kiről van szó. „Aldo édesanyja vagyok ..." — mondta halkan — „itt dolgozom fent a fehémemfisnél...” Meglepetten fordult a hang irányába, s meglepetésében suta mozdulatot tett, a kulcs, ami még nem volt teljesen a zárban — kiesett a kezéből. Egyszerre hajoltak le érte — alaposan összekoccant a fejük. Az asszony akkorát kacagott, hogy betöltötte a hangja a lépcsőházat, ,volt ebben egy jó adag abból is, hogy a nehéz munka után végre kint tudta magát a levegőtlen helységből, a zakatoló varrógépek kattogásának végnélküliségéből. (Folytatása következik) ^oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooaooooooooc r I I MAGYAR FOGORVOS Dr, KALKO ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendelőjében | 97-52 64 Ave Forest Hills, NY. (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) Rendel minden nap előzetes bejelentés alapján. FOGHÚZÁSOK * TÖMÉSEK * KORONÁK HIDAK * GYÖKÉRKEZELÉS (Root canal) PROTÉZISEK * MODERN KOZMETIKAI BONDING * Gyors javítások Telefon: (718) 275-7552 I ! ♦ I Biztosításokat elfogad I I I I I I I I
