Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-03-24 / 4. szám
1986 március 24. NEWYORKI FIGYELŐ 3 ELIE WIESEL FELSZÓLALÁSA A SZENÁTUS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) Emlékeztetnem kellene-e Önöket, akik annyira jártasak a történelemben, hogy Hitler, Himmler és Eichmann és szolgáik abban a meggyőződésben éltek, hogy amit tesznek, az nemes, jogos, sőt jótékony hatású a társadalomra? Göbbels, Hitler főpropagandistája, naplójában említette azt a meggyőződését, hogy a Szövetségesek elégedettek - igenis: elégedettek -a végső megoldás teoretikusaival és gyakorlóival, hogy a piszkos munkát helyettük elvégzik. Az a tény, hogy a gyilkosok gyilkolhatnak és folytathatják a gyilkolást, anélkül, hogy a külső világ tiltakoznék vagy beleavatkoznék, - akként nyert magyarázatot Berlinben, mint hallgatólagos jóváhagyás politikájuk irányában. Nos, ez nem azt jelenti, hogy ha a törvényt elfogadják és szentesítik, - amiben bizonyos vagyok, - hogy a tömeggyilkosságok elleni törvény megakadályoz majd jövőbeli kísérleteket népgyilkosságok ismételt elkövetésére. Végül is azonban, mint erkölcsi alapokon álló nemzet, amely ébren tartja emlékeit, teszünk nyilatkozatot olyan értelemben, hogy ellene vagyunk a népgyilkosságnak és nem engedjük, hogy a világban tömeggyilkosságok érvényesüljenek, s mindenki, aki ilyen bűnt bárhol elkövet, kiközösíti magát az emberi közösségből. Hogy az Egyesült Államok eddig miért nem tette magáévá az egyezményt? Mondottam, hogy nem vagyok politikai tudós: nem tudok válaszolni. De mint tanú, őszintén mondhatom Önöknek, Elnök Úr és barátaim, hogy ez a kérdés állandó zavart keltett bennünk és bennem. Ezt a magatartást megkérdőjelezték előttem otthon, az iskolákban és külföldön, bárhol is megfordultam. Más egyetemekén is tanítok, így Franciaországban és Skandináviában, hiszen ez a hivatásom. Szenvedélyes tanító vagyok. Azt hiszem, hogy amit tapasztaltunk, tovább kell adnunk. S mindenhol büszkén jelentkezem, mint egy amerikai egyetem tanára, aki politikai életünkben is szerepelek és hiszek rendszerünkben és eszméinkben. Ha azonban megkérdik tőlem, miért nem írta alá eddig az Egyesült Államok az egyezményt, mit tudnék válaszolni? S ha saját iskoláinkban itt, az Egyesült Államokban, diákjaim megkérdezik tőlem, hogy én, aki emberiességet prédikálok, aki nemzetünk erkölcsi alapjait, erkölcsi meggyőződését dicsőítem, mivel tudom magyarázni, hogy 19 év óta nem tette magáévá azt, ami oly egyszerű, sürgős és életbevágó, - mint tanítójuk, nem tudok nekik logikus választódni. Ezért sürgetem Önöket, hogy adjanak nekem választ, a helyes választás erősítsék meg közös hitünket, hogy mi olyan nemzet vagyunk és maradunk, amelyet erkölcsi elvek irányítanak. Ha ezek az elvek veszélybe kerülnek,megvan az erőnk megvédeni őket. Most kérdezem Önöket, vájjon nem a népgyilkosság jelenti a legnagyobb veszélyt a civilizáció eszméire, a béke és türelem eszményeire? Jean Rostand francia filozófus egy ízben megjegyezte és most idézem:- Ha megölsz egy embert, gyilkos vagy. Ha megölsz egy várost, akkor hódító vagy. Ha megölsz egy népet, akkor isten vagy. -Vájjon nem a mi kötelességünk, hogy szembeszálljunk azokkal, akik istenek akarnak lenni népgyilkosság útján? Elnök Úr és tiszteletreméltó Szenátorok, gyilkosság gonosztett. Mindnyájan tudjuk ezt. De a népgyilkosság abszolút gonoszság és ezért, nincs választásunk: mi, mint ennek az országnak polgárai és nemzedékünk tanítói, mind a politika, államférfiúság és nevelés terén, kötelességünknek kell, hogy tartsuk megmondani ifjúságunknak, hogy mi, igenis, ellene vagyunk az abszolút gonoszságnak és teljes mértékben szembeszállunk vele. A népgyilkosság törvényen kívül helyezése azt jelenti, hogy igazoljuk hitünket a hitben. Ezzel tartozunk gyermekeinknek és meg kell mondanunk nekik, hogy mindent elkövetünk, ami csak lehetséges, hogy ők sohase kerüljenek szembe a sötétséggel,amely megdermeszti világosságunkat és a sebekkel, amelyek rémálmainkat kísértik. Óh, tudom, hogy a Népgyilkossági Egyezmény nem hozza vissza halottainkat. Elnök Ür, barátaim, jól tudom ezt. A halottak számára mindez túlkésö. De az Egyezmény aláírásával legalább szégyenkezés nélkül emlékezhetünk halottainkra. Nem emlékezni egyenlő lenne mind a halottak, mind önmagunk becsapásával. Ha nem emlékezünk reájuk, mi magunk is feledésbe megyünk. Végezetül, Elnök Úr, megköszönöm kedvességét, hogy a mai délutánon meghallgattak és nyomatékosan felhívom figyelmüket, hogy a Népgyilkossági Egyezmény elfogadása nemcsak igazságszolgáltatási cselekmény lesz, hanem, mindenek felett, az emlékezés ünnepélyes és nemes cselekedete. Köszönöm, hogy meghallgattak. ooooooeooooooooooooooooooooooooooeooooooooeoooooeopoooooooc s J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 & DOOR CORP. Save Fuel ALUMINUM PRIME Keep Your Home QCDI APCUCMT COOLER IN SUMMER! ” w I m r£Sre ' WA *****IN WINTERI WINDOWS • STORM WINDOWS STORM DOORS • • Window Guards • Radiator Covers • Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting “'"SI (718) 851-9364 851-5125 CLOSED SATURDAY OPEN SUNDAY SCHNAPP lea: BÖZSI KÉM DRÁGA ... ÖTVENÖT ÉVES HÁZASSÁGUK UTÁN MÉG ÍGY DALOL TA A FÉRJE... Az ember nem választhatja meg a családját — a családba, ugyebár, beleszületünk. Ami engem illet, nem lehet okom panaszra: mind apai mind anyai ágon családom, illetve rokonságom szép díszletnek bizonyult az életem színpadán. Fájdalom, hogy mint sok más családfát, az enyémet is erősen megtépázta, megnyirbálta a 44-es kegyetlen zivatar. Unokabátyám, Klein Joszi, aki 35 esztendőn át mint építész működött Jeruzsálemben, nyugdíjazása után két évig dolgozott családfájának rekonstruálásán. Mint hallom, színes életrajzokkal kikerekítve már sajtó alatt van — héber nyelven. Remélem kisebbfajta best-seller lesz a régi gyökerekből. Én itt csak két illusztrius dédapámat említem meg a terebélyes családfából: Iczikovits Lipótot és Klein Gábort, akik a nagy szegedi árvízkatasztrófa után Szeged újjáépítő i közé tartoztak. A sors iróniája, hogy ugyan ez a város téglagyárából deportálták leszármazottaikat. Akinek mai soraimmal szeretnék glóriát fonni a feje köré, az édesanyám egyetlen nővére, a filigrán termetű, parányi Böske néni, aki magát és három gyermekét hozta vissza Therezienstadtból. Igaz ugyan, hogy Böske néni 56 után férjével és gyermekeivel Amerikába vándorolt ki, de hazájának Izráelt vallja. A 81 éves néném ( ad 120) úgy gondolta, hogy Amerikából nagyobb hasznára lehet Izráelnek. Majd minden évben meglátogat bennünket és Izráelben élőtöbbi rokonait. Ilyen alkalmakkor már Luddon várjuk a kicsi Böske nénit, aki az évek folyamán valahogy mindig kisebb lett. Ám ahogy elkezd tevékenykedni, vagy mesélni amerikai siker-sztorijait (amelyeket mások is megerősítenek), bizony azonnyomban a fejünkre nő. Lehet, hogy néném szakmája kissé prózainak tűnik, de tény, hogy munkáját az újvilágban nagyra becsülik, értékelik és úgy is honorálják. Ezekből a honoráriumokból jócskán jut Izráelnek, mint azt számos intézmény írásban is tanúsítja. Szóval Böske néni munkája, „tudománya,, a szakácsművészetnek egyik különleges ága. Ünnepélyes alkalmakra 10 kilós vagy még súlyosabb pulykákat csontoz ki az utolsó legkisebb szál csontig, aztán kitömi a belsejét finom fűszerezett két-három féle és színű ( persze glatt kóser) húskeverékkel, ezáltal tökéletesen visszaadva a szárnyas eredeti formáját, majd óriási tepsikbe tálalva szolgálják azt fel a legelegánsabb banketteken, esküvőkön, etc. Vagy szállítják a rendelést repülővel az Egyesült Államok más részeibe és Kanadába. KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Mindezek dacára ne gondolják, hogy az én kis néném egy prózai szakácsnő csupán. Szó sincs róla. Házassága, a nálánál félméterrel magasabb Gonbo Károllyal, valóságos „operett"házasság volt. Károly bátyám aki alig néhány éve, hogy magára hagyta ,nem egy dalt írt és komponált Böske néninek. Pompás duettjeikről számos kazettám tanúskodik. Öt évvel ezelőtt, amikor a 87 éves Károly bácsi örökre elment, így mesélt Böske néni: „Egész éjszaka a régi szerelmes dalokat énekeltem neki. Utolsó órájában meg az „Áni máámin„-t. így kisértem át a túlvilágig. Áni máámin. Hiszem, hogy majdan újra egyesülünk.,. Addig is Böske néni egyedül dalol tisztán csengő hangján, s az én kazettagyűjteményemben ezek a legszebb dallamok... Böske néni hátgerinc sérülése, amit még Theresienben szerzett, kiújult és mostanában gyengélkedik. Már csak jótékony partykon segít itt-amott. Tavaly még, mesélte büszkén, vagy 200 töltöttkáposztát tudott saját kezűleg „produkálni,, , de az idén már le kellett lassítani a munkatempót... Hajjaj ... Károly bácsi, Böske néni áténekeltek egy szép életet kéz a kézben, s még akkor is énekeltek, amikor nem igen volt aprítani való a levesbe. Ám Makó városában híresek voltak a becsületességükről. Mint sokszorosan kitüntetett frontharcos, Károly bácsi egy ideig kivételezett volt, és Makó leggazdagabb családjai bízták rá értéktárgyaikat. Ő szerencsésen megmentett mindenkinek mindent, de ezért soha senkitől nem fogadott el jutalmat. Szegény ember maradt sok-sok micvával: ő volt a makói Chevra Kadisa legtevékenyebb önkéntese. Williamsburgi szerény lakásában Böske néni megelégedetten gondol vissza tartalmas , szép életükre. Isten segítségével tavaszra várjuk ismét. Jelenléte boldogság mindnyájunk számára. Egyébként remélem, ezúttal sikerül elsajátítanom tőle a töltött pulyka művészetét, amit apró kezeivel , játszva csinál , miközben élettársára gondolva dalolja: Ne menj el még maradj vélem Szeress úgy, mint régen.......■ ...................................... .... Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját CD C=> csekkben mellékelem kérem számlázni Név— Cím —
