Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-07-12 / 8. szám

NEW YORK I FIGYELŐ 7 1985 július 12. Galiü-Gemeiner Ervin: ASKENÁZI ERVIN VAJDA SZIMCHA — akivel gázkamrát akartak építtetni WAGNER ÉS AZ ANTISZEMITIZMUS Vajda Szimcha. (Zsiga) chederai építészmérnök neve — egy nemze­dékkel ezelőtt — összeforrott a pesti mentési munkálatokkal. Azon> kevesek, közé tartozik, aki már a 20-as években aktiv cionista munkát végzett. 1926-ban Pesten je­len volt az „Aviva.Barisszia ’ ala­kuló ülésén, a munkaszolgálatot le­számítva a felszabadulásig a pesti Zsidókórház mérnöke, majd a há­ború után a pesi hitközség főmér­nöke. Ebbéli minőségében vezette temp­lomok, iskolák és intézmények res­taurálási munkálatai^ amiért több cionista vezetővel együtt a magyar kormány a „Köztársasági Érdem­rend" arany fokozatával tüntette ki. A munikatáborok felállításával egyidejűleg a „muszosokért” mentő­­bizottság, 1945-ben pedig a „Háo­­véd’’ szervedet egyik alaft-tója, 30 évvel eizelött pedig1 Szenes Chana pesti exhumálása munkálatainak technikai irányítója volt. Izrael kormánya előbb az ,„OT HALOCHÉM B’NACIM” (a nácik elleni harcosok) érdemrend szalag, jával majd pedig az ,,ALÉ” (az or­szág harcosainak) érmével tüntette ‘ki. Az egykori magyarországi zsi­nagógák albumának kiadásáért, melyet néhai Heller Imire profes­szorral együtt szerkesztett 1970-ben a ,,Nordau-díjjal" tüntették ki. A magyar-zsidóságra zúdult vér­­zivatar kezdetén természetesnek vette, hogy csatlakozzon a menté­si munkálatokhoz. Mint nekünk most megismételte, annakidején a pesti Zsidókórház műszaki osztályának vezetőjeként, a legkülönbözőbb szakmákkal rendel, kezöket helyezte el ipari műhelyek­ben s igy ezen alkalmazási lehető­ségek képezték az ipari hadhsárák alapját, harisaiéképpen a Magyar­­országon élt idegen állampolgárok legalizálását. Előbb a Burgeniland­­ből menekült zsidókat — akiket egy állaim sem volt hajlandó befo­gadni — helyezte el a ZS dókorház egyik Szabolcs-utcai kiürített pavi. lomjában, melyet a KEOKH interná­ló tábornak ismert el A tábort Bródy Margit szervezte meg, míg Vajda Szimcha a technikai veze­tést vállalta Nem sokkal ezután megkezdődött a szlovákiai zsidó menekültek ára­dása Magyairarszägna? ami újabb „munkahelyek” keresésére ösztökél­te Szimehát, akinek hatáskörébe tartozott az idd glens munkások felvétele és ellenőrzése. Ilyképpen éjszakai munkára osztotta be őket, ami megmentette a menekülteket a szokásos utcai razziáktól. Azután, hogy megtfelelő __ természetesen hamis — papírokkal látták el őket, elhagyták kárházbelr munkahelyü­ket, melyet átadtak az utánuk ér­kezetteknek. Ez a mentömunka kb. ké évig tartott. 1943-ban a hatósá­goknál feljelentették , ami ért „gya­nús” alkalmi emunk ásókat foglal­koztat a Zsidókórhágban. Röviddel azután házkutatást tartottak laká­sán, majd a rendőrség politikai osz­tályára szállították, ahol az egyik vezető tisztvlisefllő segítségével — aki a Zsidó Segítő Akciótól komoly pénzt kapott — „bizonyítékok hiá­nyában” megszüntették ellene az el­járást. Ezután már csak rövid ide­ig folytathatta ebbeli munkáját, miután zaklatások, házkutatások s a feljelentések folytatódtak ellene. Fentiek alapján — mint mesélte — a munkaszolgálat már valóságos ^biztonságot” nyújtott neki. Külön­böző munikásszázadiQk után a MÁV eelldömölki osztálymémökségéhez került, ahol előnyös helyzetét arra használta fel, hogy az ottani, hitköz. ség keretében a még ottlévö ifjúsá­got ivrit tanfolyam ürügyével alij­­jára készítette elő. Később Gaiiciába vezényelték át, majd az ottani visszavonulás után a hirhedt Harkára került, aihol an­nak a műszaki osztagnak élére ál­lították, mely a flektifusz elleni dezinficiáló fürdőt és fertőtlenítő épületeket kellett felépítse. A Binden nevű táborparancsnok magához ‘hivatott, s egy tervrajzot adott át; — tmeséli most Szimcha. Kiderült, hogy egy újabb fertőtle­nítő intézet felállításáról van szó, gázzal működik majd, s így sokkal hatékonyabban fog- dolgozni. A raj­zot átvettem, áttanulmányoztam, majd jelentettem, hogy szerintem tévedés van a tervekben, mert a ruhaneműk fertőtlenítésére szolgáló gázkamrák túlságosan nagyok, míg a fürdőhelyek aránylag kicsik. A felettes hatóság azt a parancsot adta, hogy a fertőtlenitőt a meg­adott új terv szerint a legsürgőseb­ben fel kell állítani, Kb. három hét múlva magasrangú SS tisztekből álló bizottság érkezett az építke • zés ellenőrzésére. Elmondottam ne­jűk, hogy kb. 3—4 hétre van. még szükség a munkálatok befejezéséhez. (Ekkor, már február vége volt). A SS bizottság vezetője, eltávo­zása előtt karszalagomra pillantva megkérdezte tőlem: „Ugyebár ön nem zsidó?” — „Igenis zsidó va­gyok, válaszoltam, de mint a mű­szaki osztály vezetője különleges Jelzést viselek.” Erre bementek a parancsnokságra majd eltávoztak. Rövid idő múltán a parancsnokom hivatott, aki elmondotta, hogy szemrehányást kapott a németektől, amiért Ilyen fontos munka elvégzé­sét zsidóra bízta. (Az építkezést az orosz előrenyomulás miatt nem tud­ták befejezni). „Már a németek áltel készített tervrajz tanulmányozása közben sejtettem, ami később be is bizor nyosedott, hogy a szokott módszer­rel — fertőtlenítés címén — gáz­kamrában akarták megsemmisíteni a tábor lakóit” — mesélte nekünk Vajda Szimcha, miközben — 35 év távlatából — hideg verejték ült ki homlokára... Előfizetek a , NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját [—csekkben mellékelem kérem számlázni Név-Cím Jacob Katz: Richard Wagner, Vor­bote des Antisemitismus. Athaeneum Königstein. A szerző Magyarországon született 1904-ben. A frankfurti egyetemen végzett szociológiát és történelmet, majd 1936-ban vándorolt ki Palesztinába. A jeruzsálemi héber egyetemen a zsidó társadalomtörté­net tanára volt, majd annak rektora lett. Miután mind Németországban, mind Amerikában számos könyv jelent már meg a német antiszemitizmus természetéről és annak sajátosságairól^ német zsidók eman­cipációjáról és asszimilációjáról, Katz leg­újabb könyvében Richard Wagner antisze­mitizmusát veszi bonckés alá. A második világháború óta erről a témáról is számos könyv jelent meg. Ez érthető is, mert a vészkorszak után Wagner antiszemitizmusa is egészen más megvilágításba került. Jel­lemző például, hogy' Thomas Mann 1933- ban még védelmébe vette a nagy operaszer­zőt és nem engedte őt a nemzeti szocializ­mussal egy kalap alá venni. Viszont a néme­tek nagy zsidóirtása után kénytelen volt Wagner történelmi bűnrészessggel vádolni. Katz, Wagner szerepét, mint a nem­zeti szocializmus előfutáiját, új szemszög­ből világítja meg. Katz ugyanis az antisze­mitizmust történelmi folyamatnak tekinti, így a szubjektív biográfiai eseményeket a korabeli néphangulattal hozza összefüggés­be. Dokumentumokkal bizonyítja, hogy Wagner csak 1850-ben kezdett antiszemita megjegyzéseket tenni, azok is kizárólag sze­mélyi jellegűek voltak és ez a változás for­dulópontot jelentett életében. Ezen idő­pont előtt Wagner teljesen közömbös volt embertársainak származásával és vallásával szemben. Azután viszont elsősorban Meyer­­beertől való eltávolodása, illetve féltékeny­sége következtében 1859-ben megszerkesz­tette és álnéven kiadta A ZSIDÓSÁG A ZENÉBEN című antiszemita tanulmányt. A következő években egyrejobban ki­éleződött Wagner zsidóellenessége, ami kü­lönben hasznos fegyvernek bizonyult kriti­kusainak elutasítására. (Vagy talán nem hallunk még ma is a demokratikus Ameri­kában a zsidóbérenc sajtóról ? A.E.) Az évek során zsidógyűlölete annyira fokozó­dott, hogy 1869-ben ismét kiadta a fenti tanulmányt, ezúttal már saját neve alatt. Katz ezt a hetvenes évek antiszemita áram­lataira vezeti vissza, ami Wagnert arra kész­tette, hogy a zsidósággal szemben viselte­tett szubjektív magatartása objektív anti­szemitizmussá változzék. Katz bizonyítani igyekszik, hogy Wagner abban az időben még nem gondolt politikai antiszemitizmusra két okból ki­folyólag: először is félt, hogy elveszti a zsi­dó intelleginciát, amely közönségének je­lentős részét képezte, meg aztán leaiázónak tartotta, hogy az ő „racionális, intellektu­ális" zsidóellenességét az utca vulgáris anti-Érdekes, hogy Katz elkerüli a husza­dik század szomorú fejleményeit Wagnerrel illetve annak antiszemitizmusával összefüg­gésbe hozni. Ő sokkal inkább a korszellem­re vezeti vissza Wagner magatartását.Ugyan­is abban az időben meghasonlott, felemás álláspontot foglalt el a felvilágosodott pol­gárság jórésze. Mert miután támogatták az emancipációt, amit törvényszerűen köve­tett a német zsidóság asszimilációs folya­mata, az intellektuális népréteg ráébredt a változásra, amit előidézett és minden esz­közzel védeni igyekezett az idegen test be­hatolása ejlen. Wagner ezt a két ellentétes eseményt emlékezetes förmedvényeiben és antiszemita polémiáiban éiezte ki. Ezekben a gyalázkodó írásaiban „tudományosan" igyekezett bizonyítani, hogy a zsidónak természetéből kifolyólag semmiféle műve­szi vagy kultúrális tehetsége nem lehet, soha nem volt és soha nem is lesz. Különö­sen élesen kelt ki Meyerbeer, Mendelssohn és Heine ellen, akiket kontároknak bélye­gez meg. A fentiek ellenére Katz megállapítja, hogy a 19. század antiszemita mozgalmá­hoz Wagnernek édeskevés köze volt és anti­szemita kiáltványait ő sajátmaga is túlbe­csülte. Ugyanakkor megállapítja a szerző, hogy Wagner tekintélye és népszerűsége nagyban hozzájárult a későbbi antiszemita mozgalmak előkészítéséhez. Bár Wagner életében igyekezett megakadályozni, hogy nevét antiszemita kilengésekre felhasznál­ják, de halála után aztán megindult a folya­mat, ami aztán korunk szomorú eseményei­vé fajult. Hogy Wagner miként viselkedett volna a Hitler-éra alatt, azt természetesen lehetetlen megállapítani,de ha még feltéte­lezzük is, hogy a zsidók fizikai megsemmi­sítésére ő sohasem gondolt, a történelem ítélőszéke mégsem fogja őt soha felelőssége illetve bűnrészessége alól felmenteni A bőségesen dokumentált munkán nem sok kifogásolni való akad. Kétségen felül bebizonyosodik, hogy Wagner az anti­szemitizmus előfutáija volt Ha a nemzeti szocializmus zsidóellenes irtóhadjáratára nem is gondolt életében, az a lényegen nem sokai változtat. Dicséret illeti Katzot. amiért meg­dönthetetlenül bizonyítja, hogy Wagner nem volt zsidó származású. Elterjedt a hie­delem ugyanis, hogy antiszemitizmusát ön­gyűlöletével hozzák összefüggésbe és akkor kezdett tüzet okádni a zsidókra, amikor tudomására jutott, hogy valódi apja, anyja második férje, Ludwig Geyer. Hogy a Ge­yer név - amint Katz leszögezi — egyálta­lán nem fordul elő zsidóknál, — ezt azonnal meg kell cáfolnom. A Magyar Cionista Szö­vetség egyik vezetője ugyanis Geyer Arthur volt és szegény nővérem házitanítója is Ge yer névre hallgatott. (Folytatás a 12. oldalon) szemitízmusavai azonosítsák. .............. ........ m-itN IM-lMt lUmb*f-$tick C*p. REAL ESTATE BROKERAGE MANAGEMENT . MORTGAGES JOHN H. MAUTNER ISA« THIRD AVENUE (RCT. 7t • TT RTS.» NEW YORK. N Y. IOOEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom