Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-05-31 / 6. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1985 május 31. DR. ROSENFELD IVÁN (Frankfurt a.M.): SUSANA RADO (RADÓ ZSUZSI): MEDDIG SZABAD KÖZELEDNI ? UTAZÁS A VEGZET FELÉ... Dr. Rosenfeld Iván, nyugatnémetor­szági tudósítónk, a magyar-zsidó közélet vezető személyisége alábbi cikkében szóki­mondó, bátor stílusban vizsgálja meg a ma­gyar-izraeli kapcsolatok kényes kérdését és fejti ki álláspontját. írása nyilván nagy fel­tűnést fog kelteni. A NEWYORKI FIGYE­LŐ érdeklődéssel váija olvasóink hozzászó­lásait, amelyeket a teijedelem szabta kor­látokon belül, közölni is készek leszünk. * * * Volt 40 éves emlékünnepély Buda­pesten, Magyar Zsidó Világkongresszus Je­ruzsálemben, műzeumnyitások a Dohány utcában és Rámát Avivban, túristák, kul­­túrcsoportok és küldöttségek jöttek-men­­tek: Magyarország közeledett az emigrált magyar zsidósághoz és viszont. Ennek a „koratavasznak" azonban sok a nehézsége és buktatója, nálunk is, ná­luk is. Lássuk csak, minálunk: — Minek ez a nagy magyar-szeretet, hát már elfelejtet­tük, mit csináltak ? — Nem láttam én az egész gettózásban és deportálásban Ausch­­witzig egyetlen németet sem, csak magya­rokat ! - Egyetlen magyar ember nem állt ki akkor mellettünk ! - Raktak csak volna téged nyolcvanadmagaddal mindentől ki­fosztva egy vagonba három napra, máskép­pen gondolkodnál..! — Németország leg­alább vállalta és fizetett, Magyarország nem adott semmi kártérítést. - Nem őszinték ők most sem, csak a dollárok meg az ameri­kai zsidó lobby kellenek nekik és aztán me­­gintcsak az ellenségeinket fogják támogat­ni... — És náluk: - Nézzétek, mi a szocialis­ta táborba vagyunk szorosan beékelődve, Izrael meg, ugyebár, az Egyesült Államok vezette tábor közelkeleti éllovasa és bástyá­ja és a nagyhatalmak vezette két tábor kö­zött az érdekek merőben ellentétesek.Ezen­­kívül, ugyebár, mi rá vagyunk szorulva az arab piacra meg olajra, így meg kell, hogy értsétek, bármennyire is belátjuk, hogy va­lamelyest felelősséggel tartozunk az emig­rált magyar zsidóság felé, továbbá bár­mennyire is kéri tőlünk a magyar nép és főleg a fiatal értelmiség a közeledést, mi nem tudunk csak úgy, suttyomban, dugva, halkan, mert mit fog szólni hozzá az arab, a líbiai, a szír, vagy az I-ten szerelmére, az orosz !? ... -Ezek sajnos mind valóságok és való­ság a két tábor közti ellentét, bizalmatlan­ság és az ebből eredő visszaesés a régi, ke­mény hidegháborús, megdermedt kátyú­hoz, állandó konfliktusokhoz és óriási költ­ségű pusztítóeszközök mindkét oldalon bolond módra való felhalmozódásához. Ebből a szempontból nézve, a mai „magyar út" főleg gazdaságilag és szerényebben - politikailag egy érdekes kísérletet jelenthet: egy megengedett liberalizáció, egy reformo­­sított szocializmus, ami működik és reuzál és amely a szocialista tábor sok oldaláról jövő kritika és restaurációs vádaskodás el­lenére, most éppen megerősítést nyert. A nyugati világ bizalmatlansága viszont annyi­ra nagy, hogy nem is figyel erre eléggé fel. Ma sajnos, minden „közeledés^ „kapocs* .híd" vagy „békülékenység'" rögtön felfor­­gató-aláásó-gyengítő gyanúba kerül itt is, ott is. Minekünk azonban, magyar zsidók­nak, akik a valódi helyzet jó és érzékeny ismerői vagyunk mindkét oldalon, valami belső érzés azt jelzi, hogy ez a kísérlet tulaj­donképpen egy bimbózó-fakadó alternativa lehet a két tábor között (nem is merem szinte kimondani: egy harmadik út), olyas­valami, ami véleményem szerint, ha sikerül és hagyják, pár éven belül a kibontakozás­hoz szükséges perspektívát mutathat és sza­badulást a buta merevségből. S azt is tudni kell, hogy ez nem csalás és nem ámítás, mert szinte az egész magyar nép egyember­­ként áll mögötte, küzd és harcol érte (tu­lajdonképpen már 1956 óta) és ők már lát­ják és érzik benne a perspektívát. Ez nem a 40 év előtti Magyarország. S még csak nem is a 30 év előtti (amitől megszaladtunk..), hanem egy merőben új nép és állam, amely­nek rendkívül kifejlett valóságtudata van és amely az ott élő százezer testvérünkkel együtt hisz és küzd a cél érdekében. A magyar reformút és a szükségsze­rűen vele járó (követelendő) későbbi poli­tikai liberalizáció, hozzájárulhat a két tábor közti feszültség enyhüléséhez, a fel- (és meg-)oldáshoz, a józan békülékenységhez és főleg a kölcsönös bizalom visszatérésé­hez. Én innen úgy érzem, hogy minden­nek ellenére, ha nem másért, de ezért fon­tos lenne a magyar-zsidó közeledést mind­két részről folytatni, támogatni, erősíteni és bővíteni. rrnrrri* ^■■v^-iruvtnjuT. SELA INSURANCE 104-35 Queens Boulevard Forest Hüls, N.Y.l 1375 (Tel.:(718)896-3333 Első helyen álló biztosítási ügynökség New Yorkban ! Mielőtt megújítja autóbiztosítását, hasonlítsa össze árainkkal! LIABILITY: Brooklyn $ 417.00 Manhattan $ 363.00 Bronx $ 327.00 Queens $ 297.00 Hivatkozzék a NEWYORKI FIGYELŐRE, ingyen ajándékot kap ! AUSCHWITZ FELÉ Egy-egy vagonba 70-80 embert zsúfoltak össze, öreget, beteget, síró gyermekeket és jajgató öregasszonyokat. Én Mával ésa picivel egy vagon­ba kerültem, szüleim a másikba. A vagon egyik sarkában állt egy hordó vízzel és egy lábas, — a testi szükségletek elvégzésére — gondolom.A szűk rácsos ablak olyan magasan volt, én ki sem tud­tam nézni, csak ha kapaszkodtam, vagy más segí­tett a vállán. Nem volt sokat mit nézni. Siralmas, üres szántóföldeken rohant a vonat keresztül, minden egyes állomáson német és magyar kato­nák csoportjai vették körül a kocsikat, a zárt aj­tókon senki sem mehetett ki. Három nap és három éjjel rohant velünk a zárt vagon. Sokan elájultak, egy öngyilkos lett, vagy szívrohamban halt meg. Addig dörömböl­tünk a vagon ajtaján, míg végre kinyitották és ki­húzták a holttestet. A többiek némán, apatkusan bújtak egymáshoz. Nem volt már ivóvíz sem, en­nivaló is csak tördekékben. A kisfiú sógornőm karján, már sírni sem tudott szegény, csak elapadt, száraz torokkal nyöszörgött. Mindenkitől könyö­rögve kértünk egy kis vizet vagy innivalót a pici­nek,de már nem volt senkinek. A monoton, végnélküli utazásban egymás­­bafolytak a zárt, sötét vagonokban a nappalok és éjjelek. Órája nem volt senkinek: megmondták, akinél ékszert találnak, azt agyonlövik. Szegény sógornőm fájó szívvel dobta be a toiletbe utolsó éjtszakán a nászajándékba kapott aranyláncot. Nem merte magával hozni. A bátrabbak elrejtet­ték valahol a csomagjukban. Akkor még senki sem tudta, hogy úgyis mindent otthagyunk a va­gonokban, nem viszünk magunkkal semmit. Mikor a határon megállt egy kis ideig a hosszú kocsisor. Ha kinézett az ablakon és szólt: — Végünk van, Zsuzsi, kivisznek az országból. — Addig az a halvány remény éltetett bennünket, hogy valahol az országban levő munkatáborba visznek dolgozni bennünket, — ahogy állandóan hangoztatták, eloszlatva a félelmet a bizonytalan sorstól. Annyira titokban tartották Auschwitzot és a többi haláltábort, a gázkamrát, hogy évek múltán sem akarta Amerika ésa külföld elhinni, hogy ez létezik. Hiába juttattak titkos felvétele­ket repülők által a koncentrációstáborokból ésa gázkamrákról,- nem hittek a kiszívárgó híreknek. Csillagos, meleg, már nyári éj volt, amikor végre,a hosszú utazás után megállt velünk a vonat Nem tudtuk, hol vagyunk, csak a nyers, hangos ordítozásra lettünk figyelmesek. A német SS-ek nyitották ki a vagonok ajtaját. A magyar csend­őrök már eltűntek. Kiabáltak: —’’raus, 'raus, aus­steigen I — Mindenki kapkodott csomagjai után, de bennünket durván félrelökve, elvették tőlünk és visszadobták a vagonokba. Csíkosruhás fegyencek — mint később megtudtuk —, lengyelek szálltak fel a vagonokba lerakni a millió és millió csomagot és batyut. Én könyökölve, sírva visszarohantam a vagonba megkeresni a kicsi takaróját, félve, hogy megfázik. Az egyik fogoly szánakozva nézett rám és szólt: — Te bolond, úgy sem lesz már rá szük­sége. -Akkor még nem értettem a végzetes szava­kat. Az egyik lengyel odament a sógornömhöz és el akarta venni a gyermeket a karjaiból. Ö sikol­tozni kezdett, hogy nem adja oda. — Du mesüge— szólt jiddisül a lengyel és gyorsan elsietett, mert nem volt szabad beszélniök a foglyokkal. — Együtt fogtok meghalni, ha nem adod oda. — S már el is tűnt a többiek között. Az SS-ek gyorsan ötös sorba állítottak bennünket és egy hosszú, végnélkülinek látszó útvonalon meneteltünk a láger kapuja felé, ahol nagy betűkkel világított: ARBEIT MACHT FREI. A kapu előtt állig fel­fegyverezett magasrangú SS-tisztek állottak. Mint később megtudtam, köztük volt Mengele is, a hí­res orvos, aki annyinak okozta halálát kísérletei­vel és vivisectioival. Elegánsan, mosolyogva, csiz­máját csapdosva szép bőrostorral állt ott és — sze­lektált. Links, Rechts, jobbra, balra. Engem jobb­ra lökött, drága szüleim és sógornőm balra mene­teltek. Még utánuk futottam. Anyámnak egy röpke percre oda akartam adni a szvetterem, mire azt felelte: — Majd holnap, kislányom... — Az a holnap sosem érkezett el többé. Utánuknéztem, ahogy egyre távolodtak tőlem. Ha kisfiával kar­ján. Mentek, mentek a végzetük felé... Még egy percre Mengele elé kerültem, aki rátette kezét a fejemre, egy pillanatra: — Schöne Haare hast du, kleine Jüdin... —, majd erőteljesen jobbra lökött, a csoportba. (Folytatjuk) KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA 't * é é, é é é • ftM-ttO* HüHtttM-tjÜck Cnf. REAL ESTATE BROKERAGE MAMAOCMCNT - MOHTOAOM • JOHN H. MAUTNER IMS THIRD AVtNUl tsrr. ts • 77 m.i NSW YORK. N Y. IOO*I TERJESSZE LAPUNKAT! JPÜSKI - CORVIN) * HUNGARIAN BOOKS and RECORDS jj 251 East 82nd str.New York N.Y.10028 TELEFON: 212 - 879-8893 734-3848 SOKEZER MAGYAR KÖNYV, UJSAÖ s 5 hanglemez; hangszalag. iIlka S BEFIZETÉS Látogassa meg boltunkat a new yorki magyar negyedben POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK - KÉRJEN KATALÓGUST._______ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom