Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-05-24 / 7. szám

4 NEWYORKI FIGYELŐ 1984 május 24.( KAHÁN KÁLMÁN ROVATA MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN SZILÁRD LEO NEM ÉRHETTE MEG A NOBEL-DIJAT Kisdiák korom óta atavisztikus erő­vel, ellenállhatatlanul vonzanak az antik­váriusok porlepte és gyakran penészszagú könyvhalmai. Ritkaságok után kutatva leltem rá egy évtizeddel ezelőtt LEO SZILARD: THE VOICE OF THE DOLPHINS AND OTHER STORIES című munkájára, amely inkább brossúrának, mint kötetnek nevez­hető - ha külseje után ítéljük meg. A munka a külsőnél jóval jelentőség­­teljesebb. Tehát mennyire igaz: ne ítéld a könyvet a fedele alapján. Talán az emberre is vonatkozik a találó közmondás. VÉSZKIÁLTÁS AZ EMBERISÉGHEZ - SZATIRIKUS MEZBEN Amikor újra átolvastam az 1961-ben, a neves Simon and Schuster kiadóvállalat gondozásában megjelent művet, figyelmez­tető üzenetét még időszerűbbnek ta­láltam, mint papírra vetésének idején. Mind az öt, különböző évekből származó szatiri­kus jellegű írás vészkiáltás az emberiség és annak sorsát irányítók felé: íme, mit rejte­get méhében a közeljövő. Mivé válhatik az emberi civilizáció, egész planétánk sok-sok billiónyi élőlényével, ha a tudomány forra­dalmi haladása kalmárlelkű, ostoba doktrí­nák rabjává aljasult államvezetők korlátlan becsvágyának eszközévé válik... Ha a tudo­mány áldásait a pusztítás tökéletesítésének szolgálatába állítják! A Reagan kormányzat legújabban csatát nyert a harmadik világháború elke­rülése érdekében létesítendő MX-rakéta­­programjával. De úgy hisszük, a világbéke ügyét szolgálná az is, ha Szilárd Leo műve újra kiadásra kerülne. Maga a Simon and Schuster cég sem csinálna rossz üzletet. A kötet 120 oldalnyi terjedelme iro­dalmi alkotás, nem „száraz-tudományos" szakmai munka. S mielőtt a tárgyra térnék, mogyoróhéjban idézem, mit mondott a ki­adóvállalat szerkesztője 1961-ben a világhí­rű szerzőről: — A Magyarországon született Szi­lárd Leo, aki legutóbb az EINSTEIN ME­DAL kitüntetésben részesült, a természet­­tudományok terén elért eredményeivel, valamint a legtágabb emberi tudományok­ban való jártasságával ma -1961-ben— ve­zető szerepet tölt be az atomfizika tudo­mányában és az atomenergia nemzetközi ellenőrzésére kifejtett törekvésekben. Leg­utóbb biológiai kutatásai síkján ért el bíz­tató eredményeket.­A KOR TÖRTÉNELME - JÖVENDÖMONDÓI VISSZATEKINTÉSBEN A gyűjtemény címéül szolgáló fikció­tanulmány 1960-ban íródott és az 1980-as évekből visszatekintve képzeli el az előző negyed évszázad világtörténelmét. Minden magyarázatnál, kommentárnál töb­bet fog mondani néhány szemelvény. S ez a többi írásra is vonatkozik. A világpusztulás rémképeinek láto­mása a negyedszázaddal korábbi olvasóból sem váltott ki mosolyt, még az erősen sza­tirikus hangnem ellenére sem. S az, hogy a világkataklizma eddig nem következett be, a jövő tekintetében semmilyen garanciát sem nyújt, hacsak nem győzedelmeskedik a józan ész — a tizenkettedik órában OROSZ-AMERIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS - GÖRBE TÜKÖRBEN A DELFINEK HANGJA azzal indul, hogy 1960 és 1985 között hajszálon mú­lott a széles skálájú atomháború bekövet­kezése. Ha az nem következett be, az in­kább egy sor szerencsés körülménynek, mintsem az államférfiak bölcs politikájának volt köszönhető.- Az, hogy a bomba újabb problé­mát zúdít a világra — írja Szilárd, már 1946-ban világos volt, de csak az első szputnyik fellövése után nevezett ki Eisen­hower elnök egy Tudományos Tanácsadó Bizottságot, azon uralkodó jelszóval, hogy tudósok nem valók az élre, csak a szélre... Ennek köszönhető, hogy a Bizottság aján­lásai közül csupán egyetlen volt gyümölcsö­ző: egy amerikai-orosz közös kutatási prog­ram létesítése, amelynek semmilyen kap­csolata nem lehetett a nemzetvédelemhez vagy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfrontációs problémákhoz. így alakult meg 1963-ban Bécsben -írja maró gúnnyal a szerző még 1960-ban- az új Biológiai Kutató Intézet. A kiváló moleku­láris biológusok eleinte mindkét részről nagy buzgalommal láttak munkához. — A legelső, Leningrádban megtar­tott nagy, közös tudományos értekezleten kínos feltűnést keltett, hogy a Bécsi Intézet nem annyira a molekuláris biológia, mint inkább a delfinek intellektuális képességei tanulmányozásának szentelte tevékenysé­gét. Régóta ismeretes, hogy a delfinek az állatvilág legintelligensebb teremtményei. 1960-ban pedig azt feltételezték, hogy a hal saját nyelvezettel is rendelkezik, képes imitálni az emberi beszédet és szellemi ké­pességei talán az emberi fajét is túlhalad­ják... HA TUDÓS DELFINEK IRÁNYÍTJÁK A VILÁG SORSÁT... — A Bécsi Intézet kiadványai igazol­ták ezt a korábban vitatott feltevést, a tu­dósoknak sikerült elsajátítaniok a delfinek nyelvét és kommunikálni tudtak velük. Matematikára, kémiára, fizikára tanították őket, végül biológiára is, amely téren kivá­lóak lettek. Mindezen területeken meglepő­en rövid idő alatt rendkívüli eredményeket értek el. — Tíz éven belül —folytatódik a fik­ciós írás, a delfinek öt Nobel-díjat nyertek el, de mivel legálisan csak emberek részesül­hetnek Nobel-díjban, a pénzjutalom az In­tézeté lett. A fiziológiai és orvosi hírnév azonban a nyertes delfineké maradt. A del­fineknek sikerült megoldaniok a túlzott mértékben szaporodó és éhező emberiség élelmezésének kérdését is, mégpedig egy sa­játságos alga-fajta szinte korlátlan mennyi­ségben —és minimális költséggel— való ter­melése által. Az a m r u s s elnevezésű íz­letes és tápláló algák találmányának évről­­évre növekvő jövedelme oly hatalmas bevé­telhez juttatta a Bécsi Intézetet, hogy az függetleníthette magát minden kormánytá­mogatástól, sőt, az Intézet a különböző kontinenseken sajtóorgánumok, rádió- és tévéállomások tulajdonosa lett. Fölösleges­sé vált a zavaró kereskedelmi jellegű hirde­tések jövedelme, így egyre nagyobb hallga­tóságot, olvasótábort biztosítottak maguk­nak. Az elektronikus adásokat a THE VOICE OF THE DOLPHINS néven sugá­rozták, s ezek félreérthetetlenek, világosak, közérdekűek voltak. — A Bécsi Bizottság számos politikai tudóssal egészült ki és fokozatosan a delfi­nek irányítása alá került, akik fontos javas­latokat terjesztettek a U.N. elé. Túl hosszadalmas volna a könyv kivo­natos közlése is. A KÖZEL-KELET PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSA - SZILÁRD JÓSLATÁBAN — Az atomfegyvereket illetően a lé­nyeg: 1965-ben a két szuperhatalom köl­csönösen fenyegetve érezte magát és mód­jukban állt egymást az előre meghatározott mértékben elpusztítani. Képesek voltak tö­meggyilkosságra, egyben öngyilkosságra. Amerika népe rájött, hogy egy korlátozott atomháború nem vezethet győzelemhez.- Amerikát meglepetésszerűen érte az 1970-ben, Irakban bekövetkezett kom­munista forradalom — folytatódik a fikció. Revánsképpen amerikai egységek szálltak partra a Közép-Keleten — jövendölte Szi­lárd, aggódva, hogy a Nyugat el lesz vágva az energiaforrásoktól. Egyiptom és Szíria bejelentette, hogy Irak amerikai megszál­lását a saját országuk elleni agressziónak fogják minősíteni. Török csapatok vonul­tak fel a szír határ mentén, erre pedig orosz egységek fenyegették Törökországot. Wa­shington közölte, hogy kisebb atombom­bákkal segíti a törököket az oroszok ellen. AZ ATOMBOMBA MEGTORLÓ HASZNÁLATÁNAK ERKÖLCSI HATÁRAI- A Szovjetuniónak nem konveniált, hogy déli határát atomveszély fenyegeti és kijelöltek 12 amerikai nagyvárost, amely közül egyet elpusztítanak retorzióképpen, ha Irákot amerikai támadás érné. Az orosz jegyzék tudatta: emberi életeket kímélni kí­vánnak, négy heti határidőt adnak a kijelö­lendő nagyváros kiürítésére... Nem késett a tömör amerikai válasz­jegyzék sem: egy amerikai nagyváros el­pusztítására k é t hasonló nagyságú város elpusztításával fognak válaszolni. Tragikusan hangzanak az egymást fe­nyegető, gyermekes jegyzékek — mindkét részről. Amerikában persze a Gallup-intézet „népszavazást" végzett: jogos-e egy ame­rikai városért két orosz gorod-ot a föld színével egyenlővé tenni. A Bécsi Intézet delfinjei részt vettek a vitában: egyért ket­tő avagy egy-egy város törlendő le a térkép­ről. Statisztikai adatokat hoztak nyilvános­ságra az elpusztításra kiszemelt nagyváro­sok lélekszámáról... A prompt adatközlés az oroszokban azt a gyanút ébresztette, hogy a delfinek már előzetesen titkos ada­tokat szereztek az orosz előkészületekről... A DELFINEK TELJES LESZERELÉST SÜRGETNEK - 1988-BAN-A Bécsi Intézetet 1990-ben tűzvész pusztította el - jósolta Szilárd, de doku­mentumgyűjteménye megmenekült... Igen szellemes paródia Szilárd jövendölé­sében annak leírása, miként lepték el Wa­shingtont a 12 megjelölt város „lobbystái", hogy ne a saját városuk essék áldozatul. Ez a diplomáciai disputa -egyelő­re!— szerencsésen ért véget. Az iraki kom­munista kormányzat megszakította diplo­máciai kapcsolatait „felszabadítóival", til­takozásul az ellen, hogy az oroszok kedvez­ményes alapon szállítanak fűtőanyagot Nyugat-Európának. Ezzel szemben az oro­szok „felszabadítottak" egy egész sor dél­ázsiai és afrikai országot. Az iraki konflik­tus a jelentős kereskedelmi érdekek foly­tán, nagy propaganda hadjárattal elsimult. Szilárd írása több más hasonló, jövő­beni krízist is parodizál és az elbeszélés az 1988-ra jövendölt Leszerelési Egyezmény­nyel fejeződik be. A delfinek ezt Bécsben, 1987-ben határozták el. A problémával nem kevesebb, mint 24 oldal foglalkozik. (Folytat* a TI oMrion.) EMERY PRINTING CO. MAGYAR NYOMDA TELJESEN MODERNIZÁLVA új helyen I545 First Ave (80-81 utcák között) Telefon: (212) 628-7700 Vállal mindenféle üzleti és privát nyomtatványt OFFSET NYOMÁST — XEROX MÁSOLATOT Ezenkívül minden ami stationary, papíráru, írószer kapható Kérje hihetetlen olcsó árajánlatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom