Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-05-24 / 7. szám
1984 május 24. NEWYORKI FIGYELŐ 5 KÖNYVESPOLC Beszélő kövek Scheiber Sándor kötete „Egy kő sír a falból” — olvassuk a Bibliában. Csak meg kell hallani a hangját. Értő szemre van szükség, kitartó, szorgalmas munkára, hogy az évszázadok óta némán rejtőző kövek, megkopott, elföldelt, beépített, dirib-darabra tört ódon betűk újra megszólaljanak, s elmondják történetüket. Elvégre nemcsak a könyveknek, a köveknek is sajátos sorsuk van ... Scheiber Sándor professzor hosszú évtizedek óta foglalkozik a magyarországi zsidó feliratok kutatásával. Most napvilágot látott könyve a római kortól a török hódoltság korának végéig több mint másfél száz feliratot tartalmaz: ezek jó részét maga gondozta, maga fejtette meg, maga ismertette meg a tudományos világgal. Amióta huszonöt évvel ezelőtt ezekből kiadott egy kötetet, hallatlan jelentőségű új feltárások segítették munkáját. Addig például csak oklevelekből értesülhettünk a hazai zsidó építészet korai emlékeiről: ma négy középkori— hódoltságkorabeli zsinagóga látható az országban, kettő Budán és kettő Sopronban. Mindkét soproni és a kisebb budai, az úgynevezett szírzsidó templom immár múzeum lett, amelyeket szívesen látogatnak a hazánkba érkező turisták is. A középkori budai nagy zsinagóga a föld alatt rejtőzik: Zolnay László — a fölötte álló lakóház miatt — 1964-ben visszatemettette. A romok között héber dátum került elő — összeégett falak és emberi csontok társaságában: Buda visszafoglalásakor a szabad rablással jutalmazott katonák gyújtották fel az épületet. „Egy kő sír a falból” — mennyi szenvedélyt és szenvedést őriznek a régi kövek? Történelem lüktet a tudományos higgadtsággal, tárgyilagossággal megalkotott sorok között. Egy nagyszombati sírkő például a XIV. század elejéről azt panaszolja, hogy tulajdonosa éjszaka, hálóhelyén lett gyilkos erőszak áldozata. A legrégibb, héber feliratos ausztriai kő is magyarországi tragédiáról beszél: a hajdan alatta fekvő, ..bőkezű” férfit 1130 nyarán hazánkban ölték meg alattomban. Egyik-másik sírkő mintha költői veretű szövegbe ötvöztetné szerzőjének fájdalmát: ,,Szomorú lett szívem a gyászban, ! mely hirtelen támadt rám: ' kihunyt szememből a fény. ' elvesztettem lányomat..— bánkódik vesztesége fölött a gyermekétől megfosztott édesapa. A régi feliratok felbukkanásához, megfejtéséhez a szerencsés kéz sem megvetendő adomány. Pollák Miksa soproni rabbi, a kiváló regényíró és novellista Pap Károly édesapja. nagyhírű történész volt. Megírta a soproni hitközség történetét, megállapítottá a régi zsinagóga, temető pontos helyét is, de kerek ötvenéves működése alatt egyetlen középkori zsidó sírkővel sem találkozott. Amikor 1944-ben a deportáló vonat az ősz tudóssal kigördült a soproni pályaudvarról, a sors kegyetlen iróniája folytán éppen akkor került elő egyr bombatalálat nyomán az első dokumentum. (Scheiber Sándornak azóta további tíz feliratot sikerült azonosítania a középkori soproni zsidóság emlékeiként.) A III. század elejéről való híres intercisai kő Cosmius római állomásfőnök hálaos2lopa. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy Cosmius a zsidó avagy a szír közösség helyi vezetője volt-e. Scheiber professzor végül a kő peremén találta meg a kérdést eldöntő értelmező szócskát. Kinek jutott volna eszébe, hogy a korabeli vésnök — kifogyván a számára megszabott helyből — a marginális díszek között folytatta a feliratot... „Egy kő sír a falból” — a régészeti emlékek sorsa, utóélete is gyakorta regénybe illő. Különösen az a héber betűs magyarországi sírköveké. A soproni zsidóknak a mohácsi vészt követő kiűzetésekor, a budai hitközség 1666-os felszámolása után a temetők kövei is prédává váltak: nem egy középület, kolostor létesült belőlük. A betűket le sem csiszolták róluk, így részben máig fennmaradtak. Utóéletük tragédiájában is szervesen kötődtek a magyar történelem sorsfordulóihoz. Budán a karmeliták egykori rendháza (a Színház utca 5—7—9. számú ház) folyosóján például ma is látható a falba mélyedre két szépen rajzolt héber sírkő. Négy társukra 1969-ben figyeltek föl: ki sem lehet emelni őket a Fehér Galamb étterem borpincéjének lépcsői közül... Olykor mindössze két-három betű őrződött még a széttört, újra felhasznált kövek közül. Scheiber professzor e töredékekből Is nemegyszer fontos történelmi tanulságot volt képes kihámozni. Külön érdeme a kötetnek, hogy nem kötődik csupán a feliratok bemutatásához. Részletes bevezető tanulmányokat olvashatunk benne, amelyek a tárgyalt korban eligazítanak bennünket a történelmi háttérről. a zsidó közösség sorsáról és a feltárás izgalmas folyamatáról. A temetők és zsinagógák sajátos emléktárgyai mellett héber betűs pénzekkel, feliratos karddal, esküvői gyűrűvel, kegytárgyakkal és gyermekjátékkal is találkozhatunk benne: a szerző — szerencsénkre — szélesen értelmezte feladatát. A könyv teljes képet nyújt a magyarországi zsidóság gazdag feliratos forrásanyagából, s azt történészek, régészek, etnográfusok, művészet- és művelődéstörténészek egyaránt nagy haszonnal tanulmányozhatják. A kötet végén időrendi és. lelőhelykatalögus (a köveknek a budavári épületekben való másodlagos felhasználásáról részletesen is), valamint a héber formulák gyűjteménye segíti a jobb tájékozódást. Amikor napjainkban a Budapesti Történeti Múzeumban, a Nemzeti Múzeum és az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény kőtárában, valamint a soproni zsinagóga-múzeumok lapidáriumában e feliratok többsége a nagyközönség számára is hozzáférhető, a jámbor olvasó is érdeklődéssel forgathatja a jelen kiadványt. A Magyarországi zsidó feliratok című könyv az Akadémiai Kiadó és a Világszerte ez egyik legrangosabba nak tartott leideni Brill-kiadó közös vállalkozásaként látott napvilágot. Ez természetesen nemcsak Scheiber Sándor munkásságának újabb nemzetközi elismerését mutatja, de általa a magyar tudományos élet megbecsülését is. Raj Tamás Dr. Scheiber Sándornak Raj Tamás által fent méltatott új műve a budapesti Akadémiai Kiadó és Leiden, Brill, közös kiadásában, 1983- ban, 424 lapon jelent meg JEWISH INSCRIPTIONS IN HUNGARY cím alatt. A Magyar Nemzetben közzétett magas színvonalú írást örömmel mutatjuk be olvasóinknak. SZOMBATI SÁNDOR HOLLYWOODI LEVELE: Amióta Eröss András kollegám a hollywoodi magyarok lapjában az „Új Világban", fényképpel illusztrált cikket irt meg rólam, ezóta rám jár a tud. Nem mintha a pesti Pódium kabaré volt igazgatója rosszat irt volna, szó sincs róla. Épp az ellenkezője az igazság. Azóta nyomomra akadt tsszabogdánvi Kertész ur. akinek előző nevét nem, viszont előző szakmáját ismerem. Bankfiti volt valaha, ifjúkorában. Bankfiókban tanulta a válogatott stílust, a jó modort. És azt, hogy mindent ezen a Földön pénzzel mér. Node menjünk csak sorjában. A közeli élelmiszer nagyáruházban ismert rám. mivelhogy az ember nem kerülheti el a sorsát. Bemutatkozott, s annak ellenére, hogy gyalog voltam, hazáig kisért. Előadta, hogy ő irigy ember. Ő olyan természet, hogy senkinek semmit nem szán, de különösképpen ismerőseinek. Minél közelebbi ismerőse, barátja valaki, annál jobban eszi őt a penész a másik sikere láttán. — Eddig Önt. uram. messziről tudtam csak irigyelni, most már sokkal intenzivebben fogom. Most már ismerem. S ha véletlen folytán ismeretségünk barátsággá mélyül, szívből fogóm gyűlölni... — Kedves Kertész ur, mi már régen tudjuk, hogy minden gyíiiölet alapja az irigység... — És ez igv is van. Megboldogult édesapám, aki més?árosmcster volt Bogdánéban, már megmondotta, hogy csakis az jut előbbre az életben, aki jól tud irigykedni... — És a kedves Papa tudott? — Tudott. Igaz, hogy gyomorfekélyt ka•pott tőle, amibe végül bele is halt, de előbbre jutott... — A mennyországba? — Ne tessék viccelni, szerkesztő t>r. Kitúrta a Gergcht, tnkrekonkurrálta. mielőtt visszaadta nemes lelket a Teremtőnek és a trikói idősebb fiára hagyta ... — önöknél családi tradíció az irigység, mint látom ... — Ahogy mondani tetszik, szerkesztő nr. Mert azt is tanulni kell. mint mindent. Voltak nálunk kérem olyat vacsora utáni családi irigykedő esték ... soha sem fogom elfelejteni őket. — Mindenkinek az arca sárga volt, ugye... — Ahogy mondani tetszik. Aki jól emészt, abból valójában soha sem lesz tökéletes irigy ember. A mi zászlónkat egy sződ'-'-bikarhónás doboz díszíti, zsebükben viyfpasztilla, meg alkazelcer... — Mondja uram. miért akart ön engem közelebbről megismerni? — Mondtam már Vérem, hogy az ember idegen emberekre nem nagyon tud irigvkedni. Namármost a Fe'Unit nem szólíthatom le a Food Gintnél. Flöször is azért, mert a Fellini nem tud magvaru1. Másodszor, mert nem jár az élelmtszcráruházba vásárolni. Harnr'iho’ban. nincs közös múltúnk vele ... — És ve'em van? — Ó. de mennyire! Már évek óta figyelem macát, amint reggeli sétáját csinálja, azelőtt kútvávai. most meg egymagában. Sejtettem. hoev azonos... — De kérem uram. én nem vagyok azonos ... — H:áha is tagad-iá. a fénykénekről megismertem. Fz a bátránva az őszinteségnek. Teletel* volna busz éves fotográfiát a cikk mellé, a kutva sem ismerte volna fel... — Késő bánat... — Különben is kissé ízléstelennek tartom. hogy cikket íratott magáról .. . — Ön azt eondo'ia. hoev én esedeztem nyilvánosságért? Tisztességért? ... — Akár h’szem. akár nem. ezt igv mondom. Az irigységem igv diktálja ... Persze maga nem az egvedü'i. Nézze ezt a Kissingert. Minden nan irat magáról a sajtóban. Meg szén láncokkal fényképezte!] magát .. . Nem niszokság ez? — Lehet. De miért nem tudatja ezt vele? M'ért nem próbálja meg észhez téríteni? — Hát elsősorban nem jár é’e’miszer! vásárolni ... — írjon neki. — Írtam neki. — Kioktatta? — Ki. bizony. — Megmondta neki. hogv maca. a volt magyarországi bank fin. a tisz.abogdányi mészáros fia. nem helyesli... — Ha ezeket a részleteket cl is hallgattam. megmondtam neki a magamét... — Felajánlotta neki szolgálatait? — Fel én. szerkesztő ur. Kitárulom én őt ízlésre, mivelhogy ezek az amerikaiak nem értenek hozzá. És mivelhogy a Kissinger tud németül, én meg a bank levelezési osztályán megtanultam a legszükségesebbet... nincs nyelvi akadály... — Ez valóban örvendetes... — Nézze, szerkesztő ur. azt mondják, hogy ez a korlátlan lehetőségek országa, csal valami újat kell kitalálni. Én kitaláltam egy üi szakmát, fn leszek az első Izlésmesfer a világon . .. Franciaországban ismerik a Borkóstoló mcs:crsceet. Világszerte tanitiák. hogyan kell társaságban viselkedni. F.gy dolgot még senki sem tanít; mi a valóban Ízléses és mi nem. — És ön ebben mester ... —• Az. Mert honnan is tudhatná ez a tüchtig fiatalember, ez a Kissinger, hogy mi az ízléses és mi nem az? Az Isten felvitte a dolgát a Fehér Házig... ezt klügyeskedhette magának. De ízlést nem adott az Ur a hivatalhoz... — Boldog volna, ha Kissinger leszerződtetné magát? — De milyen! Saját magamat irigyelhetném . . . — Mondia. Kertész ur, hogyan lehet ízlésesen irigykedni? — F.z már a tanfolyam anvnea. de magának c'árulom. szerkesztő ur. Az iz'éses Irigy ember nem ..Cn bloc“ támad P-'dátil, ha barátia filmiciből fesztivált rendeznek, akkor nem azt mondja, hoev az ilven tinr.opelv &mMtl sem jelem. F.z. n":nv>:vséere va'lana. Hanem azt mondja: müven kár. hogy a meghívott közönség ingyen mehetett be. nem fizetett... Mintha az ilyen nagy esemény pénzkérdés vo’na. neve ... — Nem gondolia. hr>ny kilátszik a lóláb? Avagv savanyú a szőlő? — Nézze uram. leeviink ősz.‘n*ék: kilátszik. Na c-? Az világos, hogy aki va'óban tehetséges, aki valóban vitte vAanvre »* életben, az örül a másik sikerének. A tehetséges ember támog-atra. segíti a másik tehetséget. Csak az irigykedik, csak azt emészti a féreg, aki tudja önmagáról, hogy nulla, hogy soha sem viszi semmire ... — Dehát az. ilyen ember szánalomra méttó figura ... — Főként azért, mert nem elégszik meg a saiá: lehetőségeivel. És cvű’őli azt. aki magasabb értékemek hála. sikereket ér el . .. — Kertész, ur. maga eszembe iuttat valamit. Ifjú hírlapíró koromban a Pesti Napló szerkesztősegében kollegáimmal: Pálócz.i Horváth Györggyel, ifi. Kárpáti Auréllel. Rónai Mihály Andrással megalakítottuk, tréfából, a Gonoszok Klubját. Jelvényünk egy, a gomblyukban hordott kanál volt. — Miért? — Azt a kanál vizet jelképezte, amelyben mindenkit meg kellene fojtani... — Ez önöknél annak idején vicc volt, do nálam komoly dolog. l elkesen hadonászott és elbúcsúzott tőlem. Ha a közeljövőben hallják, hogy Kertész úr megalakította a hollywoodi „Gonoszok Klubját“, tudni fogják, hogy a tisz.abogdányi mészáros fia, a volt bankfiu, végre karriert csinált Hrdessen lapqnltaut!
