Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-05-24 / 7. szám

I 1984 május 24. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A világ magyar zsidóságának élete ELIEZER EVEN (JERUZSÁLEM): A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A JAD VASÉM A második világháborúban elpusztult hat millió zsidó, köztük hatszázezer ma­gyarországi zsidó. Az ember, mint biológiai lény elpusztult, de mint szellemi alkotó, mint kultúrák megalapítója soha nem pusz­tul el. Az épületek romba dőlnek, de a tűz, a romok alatt megmaradnak könyvtárak, szentkönyvek, bölcs mondások kis, elsár­gult lapokon, s tovább élnek a filozófiai munkák, az énekek, a költemények. Erec Jiszráel zsidósága ezekből épí­tett fel egy emlékművet, egy hatalmas mú­zeumot. A Jád Vásém-ben minden zsidó hitközség megtalálhatja történelmi múlt­ját. Zsidó falvakat, zsidók által lakott váro­sokat, nagy és parányi hitközségek emlék­tárgyait, kegyeleti tárgyait. Képek, díszíté­sek, könyvtárak itt születnek újjá. Híres művek, régi iratok beszélnek hozzánk. A Jád Vásém élő történelem minden zsidó számára. Az idelátogatók nemcsak a múltat ismerik meg, de a múltban tett utazásukat követően egynek érzik magukat egy hatal­mas közösséggel. A Jád Vásém emléktáb­lája minden zsidó közösséget felsorol, ame­lyek elpusztultak a második világháború alatt. Ez az egyedüli hely a világon, amely fiainknak, unokáinknak megmutatja, mit alkottak az ő szüleik és nagyszüleik az ide­gen országokban, a galut összezsugorodott világában. Feltűnő tanulság, hogy az ősök a bezártság ellenére mindig szabadon akar­tak élni és alkotni. Irodalmi, filozófiai, val­lási művek hosszú sora tanúskodik a kie­melkedő szellemi alkotásokról. A Jád Vásem felépít egy olyan nagy emlékművet is, amelyen minden elhúnyt emlékére emlékkövet helyeznek el és min­den hitközséget megörökítenek. Az emlék­mű neve: BIKÁT K'HILLOT. A magyar zsidóság számára is köte­lesség, hogy gazdag közösségi múltját itt megörökitse. Nem szabad elfelejtenünk a „gyökereket^, szüleinket, tudósainkat, nagy orvosainkat, az irodalom, a természet­­tudományok kimagasló képviselőit, a zené­szeket, festőket. Ezért minden volt hitköz­ségnek gondoskodnia kellene arról, hogy emléküket megőrizze egy emléktábla. Eb­ben az ügyben ne legyünk zsugoriak. A ma­gunk számára és a Jád Vásemnek meg kell mutatnunk, hogy volt és van áldozatkész magyar zsidóság. Fel kell építenünk az em­lékművet — a jövő nemzedék parancsolja ezt nekünk. Ha soha nem felejtjük el a múltat, akkor építhetjük a jelent és a jövőt. nőj ÉS NEFttEJTS! $aU«»Nzemle DR. VADÁSZ ALADÁR HALÁLÁRA Száz éves lett volna néhány nap múlva, de a sors másként rendelkezett. Két hét­tel ezelőtt kaliforniai otthonában örökre elaludt. Vadász Aladár fivérével együtt a fiú­­árvaház növendéke volt már a múlt században. Már fiatal korában feltűnt éles meglátá­sával. A fiúárvaház vezetősége továbbtaníttatásáról is gondoskodott: ügyvéd lett. Pályáján is kiváló és a pesti zsidóság körében közismert volt, olvasottságával és a közügyekben való részvételével. Magas, délceg alakjával mindenütt kitűnt. Mint jólmenő ügyvédi iroda tulajdonosa, földbirtokot is vásárolt, ahova nem egy árvaházi növendéket hivott meg vendégül. Birtokát előbb a zsidótörvények értelmében kobozták el, s azt természetesen később sem kapta vissza. Társadalmi munkássága soki­rányú volt, a Magyarországi Szabadkőműves Nagypáholy munkájában tevékenyen vett részt és annak Eötvös Józsefről elnevett páholyában aktiv tag volt. Kóbor Tamás halála után a fiúárvaház Vadász Aladárt kérte fel a tanügyi elöljá­rói tisztségre, amelyet ö odaadóan töltött be. Maradandóan örökítette meg nevét a Vészkorszak idején, amikor segítő kezet nyújtott az intézmény igazgatóságának a gyermekek megmentésében. Fiát már a háború előtt Londonban taníttatta. Az ötvenes évek elején Bogotába, Columbia fővárosába vándorolt ki, ahol leánya és ennek családja élt. Onnan jött át Amerikába feleségével együtt, aki önfeláldozóan ápolta. Dr. Vadász Aladár idős kora dacára mindvégig megtartotta szellemi frissességét. Mint a fiúárvaház legidősebb volt növendékének emlékét kegyelettel fogja megőrizni a fiúárvaház volt növendékeinek egyesülete, AZ ÁRVAVÁR Emlékezés 1944. március 19-re a MIOK székházéban Hazánk történelmének gyá­szos napjára, 1944. március 19-re, az ország német meg­szállására emlékeztek héttőn este a Magyar Izraeliták Or­szágos Képviseletének Síp ut­cai székházában. A Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége rendkívüli közgyűlést hívott egybe, az oly sok fájdal­mat. szomorúságot, szenvedést, gyászt, s végső soron 600 ezer magyar zsidó mártírhalálát előidéző tragikus nap 40. év­fordulója alkalmából. A rész­vevőket Héber Imre. a Buda­pesti Izraelita Hitközség elnö­ke üdvözölte. Megnyitójában Hőbbek között hangoztatta: — 1944. március 19-e örök memento marad mindany­­nviunk számára. Bizonyítja, hogy a barbarizmussal, az em­bertelenséggel soha nem lehet kiegyezni, a fasizmus olyan métely, amelyhez hasonló még nem Volt a világon. Nekünk, akik túléltük a rettenet éveit, kötelességünk, hogy soha ne feledjük mártírjainkat, azt. hogy mi, hogyan s miért tör­tént. A teljesen be nem gyó­gyuló sebeket nincs szándé­kunkban felszaggatni, nem kí­vánunk újból senkinek fájdal­mat. szomorúságot okozni, de egyet mindenképpen akarunk: azt. hogy ami történt, soha többé meg ne ismétlődhessék — mondotta. Ezután Karsai Elek történész professzor idézte fel emlék­beszédében az 1944. március 19-ét megelőző és az azt követő idők eseményeit. Szólt a német megszálláshoz vezető történel­mi körülményekről, a magyar uralkodó körök nemzet vesztő politikájának jellemzőiről. A magyarországi református egyház lapjában jelent meg az alábbi figyelemre­méltó írás, ami bizonyítéka annak, hogy az A VILÁG ZSIDÓSÁGA MÁRCIVS 19—19-EN — naptáruk szerint adat 14 —15-én — ünnepli Purimot annak em­lékére. hogy a Perzsa Birodalomban az t. e. V. sz.-ban a zsidók megmenekül­tek az ellenük tervezett pogrom elöl. Nehezen képzelhető el. hogy bibitaolra­­só ember létére valaki is ne ismerné e történetnek Eszter könyvében regényes izgalommal megírt elbeszélését, arról, hogy miként mentette meg Eszter ki­rályné, nagybotja. Mardokeus közben­járására a birodalomban a zsidókat Ha­ntán tervezett bosszújától. A bibliát tra­díció szerint a szabadulás emlékére ren­delték el Mardokeus és Eszter Purim­­nak a zsidóság körében való mindenkori megünneplését. Az ünnepről írásos formában első al­kalommal az i. e. III. sz. táján kelet­kezeti Eszter könyve tudósít, de a ha­gyomány ennél határozottan régebbre nyúlik vissza Az ünnep keletkezési he­lyéül nagy bizonyossággal a keleti Per­zsa Birodalmon belüli zsidó diaszpórát jelölhetjük meg. kb. az t. e. IV. sz. kö­zepével kezdődően. Bizonyosnak vehető, hogy i. e 161 előtt ismert volt már Pa­lesztina területén is. A BIBLIAI TRADÍCIÓ SZERINT PÓ­RIM. az eredetéül szolgáló események tragikus karaktefe ellenére is az öröm. a derű és a vidámság napja, hisz az valójában az Izrael által mindig meg­tapasztalt isteni szabaditás szimbóluma. Nem véletlenül hozzon egyes kutatók párhuzamba a bibliai exodus (kivonu­lás) történettel, s hangsúlyozzák, hogy alapgondolata ugyanaz a teológiai meg­látás: Isten szabaditása. Ez tükröződik abban is. hogy helyenként nemcsak egy Purimot ismernek, de a zsidó közös­ség egy különleges, helyi jellegű szaba­dulási élményének emléknapját is ne­vezhetik Purimnak. Eszter könyvének rendelkezéseihez hí­ven előzi meg Purimot az egynapos böjt, Áldott legyen Mardokeus! Eszter böjtje. Hisz nemcsak ő, de Susa (a birodalom fővárosa) minden zsidó la­kosa is böjtölt mielőtt a királyné Ahas­­vérus elé járult volna, hogy Hámán go­nosz tervét leleplezze. Az ünnep első napjának estéjén és reggelén a zsinagó­gában az Eszter könyvét tartalmazó megilla = tekercs kerül felolvasásra. Amikor az elbeszélésben felhangzik Ha­­mán neve. akkor egyes hagyománytrril­letékén (nálunk már kihalt ez a gyakor­lat) a hallgatóság lábával dobbant a padlón, tradíciótól függően a fiatalab­bak Hámán-kereplövel vagy Hámán-ku­­lapáccsal keltenek zajt (ez az ún. Há­­mán-verés). mintegy a Hámán szimbo­lizálta magatartás elutasításaként A hangulatot kevésbé a mély áhítat, mint inkább az öröm hatja át, hisz Purim van. Ünnepi keretben folyik le a másnapi étkezés (egyes helyeken speciális, fö­dött babból és borsóból készített purimi ételt fogyasztanak), melynek egyik elütő tartozáka. hogy a bőr nem csupán litur­gikus elem. mint egyébként, hanem az evéshez szánt ital. Sőt, az egyik tanító, Rab szerint Purimkor inni kell. mégpe­dig addig, amig „már nem tudsz kü­lönbséget tenni az ’áldott' legyen Mar­dokeus' és az- 'áldott legyen Hámán' kö­zött". Innen fakad bizonyára Purimnak egy Palesztinában szokásos profán meg­nevezése is: ad-delo-jada, vagyis „ami­kor már nem tudod”. HOGY PURIM MENNYIRE AZ ÖRÖM NAPJA, jól érzékeltetik a vele járó kar­­neválszerü vonásokat viselő szokások i*: a purimbál; a purimi felvonulás, adott helyeken farsangi öltözetben; a Közép­kor óta ismertek a különféle purimjá­téknk. a purim-paródiák. amelyekben Hámán a negatív szerep’ö. Eszter élőit hódolnak, Mardokeus: pedig a fenti ,.ál­­dot• legyen" jelzővel illetik: az un. ..Pu­­rim-Tóra”. ami egy az Eszter könyvéből réti részletek travesztált (átfoga’mazoti) változata. Nem szóltunk eddig még Pvrim talán legkarakterisztikusabb szokásáról, amit Eszter 9,22-ben így olvasunk: ..Tegyék azokat — Purim napjait — az evés­­írás és az öröm napjaivá, amikor egy­másnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” Sajátsá­goson zsidó, a zsidó vallásos hagyomány diktálta egyik legszebb emberi gondo­lat : hogyan is uralkodhatna házadban az öröm és a vigalom, ha abból nem része­sül más. ha vannak akik öröm nélkül élnek? A talmudi hagyomány úgy igyek­szik segíteni az önzésnek, individualiz­musnak oly könnyen áldozatul eső gyen­ge embert, hogy határozottan körvona­lazza is az Eszter könyvében levő köve­telményt: Purimkor vigyél két ajándé­kot egy felebarátodnak, két adományt pedig kél szegénynek. Az ajándék álta­lában étel és ital. Van egy különleges purimsütemény. a Hámán-táska Nálunk főként a diós vagy mákos töltésű kinöli ‘és a mákból, dióból és almából tésztá­vá’ készített flódni ismert. Nagyon érdekes az az egyes történé­szek által képviselt vélemény, hogy a Perzsiában élő zsidóknak már Purim iinnevlése előtti időben is volt egy — úgy is mondhatnánk, hogy a diaszpóra (szétszórótás) helyzet megkövetelte kü­lönös szolidaritás megnyilvánulásaként értelmezhető —, eredetileg profán jelle­gű ünnepnapjuk, melynek fő jellemző­je a kölcsönös ajándékozás volt. Felte­­heiö'eq az ajándékozással áll összefüg­gésben a Purim név is. Ennek a zsidó népért belüli régi gyakorlatára utal töb­bek között az is. ahogy a Perzsiában élt Ezscrás és Nehémiás intették a né­pet a Törvénykönyv felolvasása után: ..Menjetek egycek jó falatokat, igyatok édes italok«', és juttassatok be'öle azok­nak is akiknek nincs.” (Neh 8 10) OROMEVEl Es VÍGASSÁGÁVAL EGYÜTT Purim azonban intenzív ti’ta­­kozást is jelent a ..hámánológia” e’lrn. Éppen ezért Pii-ir- ünnepe számunkra. keresztyének vek elsősorban is súlyos ‘i­­gyelmeztetés arra. hogy az Abraham, Izsók és Jákob Istenében hívők számá­ra zsidogyülölet nem lehet hiteles maga­tartás. mert az Üt nemzedékről nemze­dékre harcolni fog Hámán őseként szd­­montartott Amálekkel (2 Mózes 17.16). Mi korc’-zlycnek akik 2000 esztendőn át meghatározó szerepet játszo1t,’nk a zsi­dók ellen pooron ok eszme• -íde’aozá­sában. akik könyörtelen teolóoizólasvnk­­kal. a zsidóságró’ való hamis kával kő­tárunkkal oly sok millió zsidó testvérünk életéért vagyunk felelősek, enu ioen sze­mélyes kérdést is meghallhatunk Pwim- Icbr: kinek tartjuk mi Hámánt? — Méa ma is értesülhetünk a hámán; magatar­tásnak mcg-megúiuló feléledéséről még mindia nem mentes nyelvezetünk, gon­dolkodásunk. — de még szószéki prédi­­kác’ós gyakorlatunk sem a zsidóságot szinte kivétel nélkül csak itéletes és ne­gativ jelzőkkel- elhalmozó felfogástól. Ebben a miViöbcn világos és félreért­hetetlen szavakkal szól Eszter könyve ar­ról. hogy Isten sohasem engedi győzni hámánt. Legyen ezért zsidó testvéreink purimi öröme a mi örömünk is, s mond­juk vele együtt” Áldott legyen Mardo­keus!’’ Majsai Tamás I ottani egyházak között szemmellátható tö­rekvés fedezhető fel a felekezeti békesség és együttműködés érdekében. (ÚJ ÉLET, BUDAPEST)

Next

/
Oldalképek
Tartalom