Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-05-01 / 6. szám

10 NEWYGFKí FIGYELŐ 1984 május 1. JACK HAHN: MEGVÁLTOZOTT VILÁG (Folytatás.) FÓRRA»ESZTER (PÁRIZS): PÁRIZSI LEVEL KÉK FÉNYBEN... (RAYON BLEU - A PARADIS LATIN ELŐADÓTERMÉBEN) őszintén bevallom - szeretek beszél­ni. Sokan azt mondják, beszélni, smúzolni, csevegni, mesélni, vitatkozni, elmagyarázni, meggyőzni, rábeszélni, kibeszélni, belebe­szélni — zsidó sport. De bocsánat: az első mondatot máris ki kell javítanom — szeret­tem beszélni, de mint minden, én is megvál­toztam. Még mindig szeretek beszélni, de határozottan jobban kedvelem, ha ezt más teszi. Bochumban 1973-ban voltam elő­ször. Nagy iparváros, telve üzletekkel, ven­déglőkkel, mozikkal, iskolákkal. A város, mint minden német város, makulátlanul tisztának tűnt, de rövid séta után nem csu­pán láttam, de éreztem is, hogy a város piszkos, mert a közeli szénbányák szénpo­rát szárnyra kapja a szél és a por a házakon, az autókon, az ablakokon és a virágokon telepszik meg. Ha egy idegen városban újságot ve­szek, a fő híreket és a vezércikkeket átug­­rom. Az újságolvasást mindig az apróhirde­tésekkel kezdem, mert azokat többnyire a kis, egyszerű emberek írják és olvassák. Ugyanígy vagyok a városokkal is. Szeretek a nagyvárosoktól nem messze levő kis vá­roskákba, falukba utazni és az üzleteket, a házakat és a boldogan játszadozó gyerme­keket szemlélni. Szeretem meghallgatni, miről beszélnek az emberek, melyek a problémáik, miként kritizálják a kormányt. Mindezt a kisvendégjőkben, a kocsmákban lehet a legkönnyebben megtudni. Tehát egy esős délután Blankenstein­­be utaztam ki, amely alig pár kilométerre van Bochumtól. Beültem a városka egyet­len kocsmájába, ahol hamar megtudtam, hogy Blankenstein lakossága alig pár száz lélekből áll. Hamar belelendültünk a be­szélgetésbe az italtól már víg vendégekkel. Ők dicsérték a príma német sört, a prakti­kus Volkswagent, a márka erejét. A mellet­tem levő asztalnál egy magas, vállas, őszha­jú ember ült, olyan 65 év körüli lehetett. Csak egyszer szólalt meg, egyébként szor­galmasan rendelte az erős Dunkler Bock sört. Minden kérdésemre bólintva vála­szolt. S csakhamar már a negyedik Dunk­ler Bocknál tartott. — Ha Németországban vagyok, mindig a Grimm mesékre gondolok — jegyeztem meg, pedig voltaképpen a nácikról, Hitler­ről szerettem volna kérdezni.- Én sohasem szerettem a Grimm mesék békáját, amely királyfivá változott -felel­te az őszhajú férfi kellemes bariton hang­ján. S ezzel megkezdte ötödik italát. —Bár igaz, a német nép szeret varázslatokról írt történeteket olvasni. Mint Goethe Faust­ja. És tudja, a püspök megengedte Kon­stanz Wolfgruber -szerzetesnek, hogy sátáni dolgokat gyakoroljon egy parasztasszony felett. Nem hihetetlen, hogy ez megtörtén­hetik 1973-ban? — Az utolsó háborúban is történtek rette­netes dolgok — tereltem át a szót. A férfi ekkor lassabban kezdte inni a sörét és kér­dések nélkül nekilátott a beszédnek. Kis mosollyal említette meg az amerikai túris­ták színes ingeit, a drága fényképezőgépe­ket. Gúnyosan beszélt a zsugori franciák­ról. A következő félórában szinte minden nációról beszélt, csak a nácikat és a zsidó­kat nem említette meg. És egyszercsak hir­telen elhallgatott, akárcsak a zajos grama­­fonlemez, ha valaki felemeli a készülék karját. öt év múlva ismét Bochumban jár­tam. A férfiak jobban öltöztek, az idősebb hölgyek könnyű nyári kalapban és fehér horgolt kesztyűben végezték napi bevásár­lásaikat. Az autóbuszok oldalán levő tábla büszkén hirdette: Die deutsche Mark ist immer noch stark. Feltűnt az is, hogy míg a németek néhány évvel ezelőtt gyűlölték az amerikaiakat, most inkább lenézték őket. Természetesen újra kiutaztam Blan­­kensteinbe és beültem az ismerős kocsmá­ba. Kellemes meglepetésemre, megpillan­tottam az őszhajú férfit. Nem sokat örege­dett, csak fehér haja lett gyérebb. De ugyanazt a vörös nyakkendőt viselte, ugyanazt a sötét, barnára égett pipát szívta, mint pár évvel ezelőtt. Az volt az érzésem, hogy az eltelt évek során ő csupán aludni tért haza. Ő megismert és intett, hogy üljek le az asztalánál. Azonnal meghívott egy Dunkler Bockra. A hangja még mindig ér­cesen zengett, mint egy Wagner opera éne­keséé. A következő rundot én rendeltem. Próbáltam beszélgetésünket a régi náci időkre terelni. Ekkor szemei vörösebbekké váltak, hangja erősebb lett, s úgy hangzot­tak szavai, mint a hős katona visszaemléke­zései. — Katona voltam. Négy évig becsü­lettel teljesítettem kötelességemet. Az első naptól az utolsóig. Természetesen türelmet­lenül vártam, hogy befejeződjék a háború, mert a családom Németországban élt. Ekkor hosszú szünet következett és én már megijedtem, hogy az ősz férfi ép­pen most hagyja abba a beszélgetést. Pedig én a német lélek, a náci mentalitás titkait szerettem volna kiismerni. Ezért gyorsan feltettem neki a kérdést:- Ha szabad kérdeznem, mi volt a beosztása? Nem válaszolt azonnal, előbb felhör­pintette sörét, majd kibökte feleletét, mint a csattanót, az utolsó felvonás végén. A PARADIS LATIN nevű híres pári­zsi lokál délutánonként a gyerekek örömé­re teljesen átváltozik. Uzsonnával egybekö­tött előadás várja a 3-tól 11 éves csöppsé­geket. Tükrök és csillogó lampionok között ülünk és várjuk az előadást. Jean Kriegel és Yves Accary, a szer­zők, kimeríthetetlen témát, a galaktikát választották. Csodálatos, földöntúli világ­ba vezetnek el bennünket, mesés dekorá­ciók segítségével. Szinte a darabbal együtt utazunk, repülünk, hogy megismerjük a mesebeli Lazulie nevű bolygót. A színdarab főhőse Ariane, ki mint Csipkerózsika szeret ábrándozni, egyszer­csak arra ébred, hogy kicsi marslakók sza­ladgálnak körülötte az udvaron, s egyszer­csak megjelenik a nagy szerelem megteste­sített alkaja, a fényes, mesebeli herceg a Lazulie bolygóról. A „kék fény" segítségé­vel csodálatos utazásban lesz része Arian­­nak, aki már nem akar vissszatémi a Föld­re és szerelmét követi a kék fényen át... A néző is a Lazulie bolygón érzi ma­gát az előadás másfél órája alatt. A kráte­rek, a tenger, a varázslatos erejű földöntú­li lények lebegik körül a termet, galaktikus zenét hallunk, a fényhatások, lebegő-vibrá­­ló járművekkel közlekedünk, a halluciná­ció, az álmok világában járunk. TERJESSZE LAPUNKAT! DR.SUGÁR LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS ORVOS. BELGYÓGYÁSZ. NŐGYÓGYÁSZ Házasságkötési vérvizsgálat, baleseti ügyek. Elfogadunk: Medicare, Medicade és Con Edison insurance-okat Tel: (212) 737-7900 400 East 77th Street, New York (First Avenue sarkán) - Négy éven át én osztottam ki Pá­rizsban a német katonák postáját. FOGSOROK, KORONÁK £S HIDAK ÚJSZERŰ KÉSZÍTÉSE EGY NAP ALATT !!! Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogatjuk Minden fajta fog* és idegkezelés Fogadós előzetes telefoni megállapodás szerint vasárnaptól péntekig Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul DR ROBERT ADLER fogorvos SS24 • 14TH AVENUE •ROOKLYN. NEW YORK Itat* Tat: (212) 4Jg<g400jOÍ HIRDESSEN LAPUNKBAN! TERJESSZE LAPUNKAT! * tss-tio* iiaint $tmth*f-$lkk Off. REAL ESTATE BROKERAGE MANAGEMENT - MORTGAGES JOHN H. MAUTNER 194S THIRO AVENUE (SIT. 7« - 77 ar» > NEW YORK. N Y. tOOtl BLUE CROSS-BLUE SHIELD és életbiztosítási lehetőségek Lépjen érintkezésbe KLEIN BARBARA biztosítási megbízottal a Bnai Zion biztosítási osztályán. Tel.:725-1211 Otthoni telefonja az esti órákban: (212) 933-3043 Tárgya] magyarul és angolul

Next

/
Oldalképek
Tartalom