Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-04-09 / 5. szám

1984 április 9 NEWYORKI FIGYELŐ 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ A következő levelet Izsó és Pepsa írta: elküldték a kért harmonikát. Nali lelkendezett. Elhatározta, nem lesz büszke, amint Piri is írta. Kérni fogChavától pénzt a dobra, ha kelleni fog. Vacsora után Paul érkezett meg és örömmel újsá­golta, hogy a Zafír zeneüzletben megkérdezte a tulajdo­nost, akivel taxirendelés során ismerkedett meg, nem adna-e bérbe egy dobot. Zafír úr félig belement a gondo­latba. Paul meghívta Nalit kávéra. Három emberre volt terítve a konyhában. Trude tortát hozott elő, gyertyát dugott bele és köszöntötte Pault születésnapja alkalmá­val. Nali is gratulált és azon ábrándozott, mennyi barát­ságot, segítséget kapott az utóbbi pár hónapban Erecben. Trude ajándékcsomagot nyújtott át Paulnak: egy ing és négy zsebkendő volt benne.- Gyönyörű — mondta Paul és ismét megcsókolta Trudet. KILENCVENKETTEDIK FEJEZET Ha nincs is meg mindened, még mindig lehetsz boldog. A boldogság olyan, mint a kandalló: egyszerre csak egyik oldaladat melegíti. Nali másnap Tel Avivba utazott, hogy felkeresse Zafír urat a dob bérlete ügyében és közben megtu^a a főpostán, mennyi lesz a vám az útban lévő harmonikára, végül pedig dr. Gálfi Sándorral folytasson tárgyalást al­kalmaztatása ügyében. Zafír középkorú, pocakos, ballábára sántító ember volt, aki nyugodt hangon tárgyalt. Nali tudta, hogy egyetlen fegyvere az őszinteség.- Mondja, fiatalember, — kérdezte Zafír - pénze nincs, biztosítékot nem tud nyújtani, nem ismerem ma­gát, maga mit tenne a helyemben ? —- Nem szökhetnék meg a dobbal, mert ebben a kis országban első nap elfogna a rendőrség. Nem csoda, hogy nem ismer, mert illegálisan jöttem, nincs útlevelem, miként a többieknek sem s egyébként Budapestről út­ban van egy 120-as basszus harmonika, amit behozha­tok biztosítéknak. — Zafír gondolkodott, aztán ezt mondta:- Ha bebizonyítja, hogy az accordeon útban van, akkor beszélhetünk a dologról és ha megkapja, hajlandó eladni nekem ? —- Bár már csak ez a problémám lenne, — válaszolta diplomatikusan Nali. - Holnap hozom testvérem levelét bizonyítékul, csak az a baj, hogy a levél magyarul író­dott. -- Az nem baj, mert Tel Aviv tele van magyarokkal — válaszolta nevetve Zafír. — Lassan a magyar lesz a hé­ber helyett a hivatalos nyelv. — A postán a tisztviselő megnyugtatta Nalit, hogy 2-3 fontnál nem fog többe a vám kerülni. Este Nali beállított a Daniella kávéházba.- örvendek — mondta Gálfi és kávét, konyakot rendelt. Szmoking, felöltő volt rajta. Beszélni kezdett. Észrevehető volt rajta, hogy imádja saját hangját. Tel Avivban beszélt, de lelke Budapesten lebegett. Magyar írókat idézett, magyar dalokat említett olyan tisztelettel és áhítattal, mint a német hazafi beszél Wagner Richard­­ról. Végül is megállapodtak, hogy ha Nah holnap meg­kapja a dobot, holnapután megkezdi a munkát. Késő éjjelre járt. Nali gyalog indult Bnai Brak felé, de eltért az egyenes útvonaltól és néhány perc múlva Chava háza előtt állt meg. Chava a terraszon ült és csend­ben iszogatott magában. Örömmel üdvözölte Nalit, de nem csókolta meg, pedig Nali erre várt. Kikérdezték egymást, mi minden történt azóta, amióta nem találkoz­tak. Chava elmondta, hogy tegnap kapott házassági aján­latot, de nem tetszik neki a „pali."- Mi baj van vele ? - kérdezte Nali.- Te teszel nekem. --Miez? Házassági ajánlat ? —- Nem, de te nem vagy strici típus. —- Hogy-hogy ? kérdezte Nali csodálkozva. — A következő férfinek én fogok fizetni, ami meg­adja az elégtételt, hogy akkor rúgom ki, amikor én aka­rom. -— Chava, te Mihály miatt iszol ? — — Ugyan. Iszom, mert örömet találok benne, de mondd csak, azért jöttél fel éjjel, hogy szemrehányást tegyél, mert iszom egy kicsit ? — — Nekem is voltak problémáim az életben, de soh­­sem gondoltam arra, hogy az ivás segíteni tud. Chava, te túl szép és fiatal vagy ahhoz, hogy stricikre gondolj. — — A vacak Bob még nem jelentkezett — mondta Chava a részegek szeleburdiságával. - Úgy látszik, óva­tos lett, nem mer lopni, de ha van alkalmad dobot venni, én hajlandó vagyok kölcsönözni neked. — — Köszönöm, de úgy látszik, holnap lesz dobom.— — Mik a problémáid most ? — kérdezte Nali. — A régi Fatmámat nem engedi bátyja zsidóknál dolgozni Az újjal nem tudom megértetni magam.Amit az elsőtől tanultam, úgy látszik, kínai volt, mert az új Fat­­mám egy szót sem ért, ha arabul beszélek. De ne félj, vannak örömeim. — — Halljuk ! — — Nemrég vettem két átlátszó hálóinget, ami most is rajtam van. A szemben levő házban lakik egy pasas, aki állandóan gukkeroz. Soha nem haragudtam, ha egy férfi ágyba hívott, de ölni tudnék, hogy ez a pasas gyáva, csak a szemeivel vetkőztet. Ha észreveszem, hogy gukkeroz, bemegyek a szobába és égő villany mellett melltartóban és kis nadrágban mászkálok. Aztán hátat fordítok az ablaknak, lassan kigombolom és leeresztem a melltartó­mat .Természetesen csak hátulról lát,aztán lassan a kap­csolóhoz megyek és eloltom a villanyt. Aztán kijövök a terraszra ebben a hálóingben, ültömben magasra dobom a lábamat, hogy a hálóing alja a hasamra esik. ő csak a combjaimat láthatja, mert az asztal eltakar s így nem tudja, van-e rajtam bugyi.. Tudod-e, hogy már három óra van ? -— Tudom - felelte Nali és felállt, mert tudta, hogy az időre való hirtelen hivatkozás azt jelenti, hogy itt az ideje haza menni: Chava fáradt és aludni készül. — Akarod látni, hogy emelem fel lábaimat, ha a pasast idegesíteni akarom ? — Nali nem felelt azonnal, de Chava nem is várt vá­laszra. Feldobta lábait. Nem volt rajta bugyi. KILENCVENHARMADIK FEJEZET Ha nem lehetsz doktor, ne törődjél vele, mert a társadalomnak suszterre, szerelőre és muzsi­kusra is szüksége van, aki boldoggá teszi. Nali megkezdte működését a Daniella kávéházban, dr. Gálfi és László Imre zenekarában. Megjött a harmo­nika is Pestről. Chaim levelet írt a postahivatalhoz, mert a 2 és fél font vámot rengeteg pénznek minősítette. Pos­tafordultával megjött a válasz: mivel a zeneszerszám ze­nésznek kell, a vám csak 80 piaszter. Nali boldogan rakta össze a zeneszerszámot, vala­mennyi lakó boldog közreműködése mellett. Nali fizikaüag is megerősödött e napokban, hízott egy pár kilót, végezte a még otthon, Mártontól tanult tornagyakorlatokat és éjjel gyalog kellett megtennie a másfélórás utat a kávéháztól hazáig, ami orvosok szerint is a legjobb tornagyakorlatnak számít. Már behúnyt szemmel is megtalálta volna az utat otthonáig és a leve­gőt eltöltő illatokból felimerte, merre jár. Amikor a na­rancsvirág, hagyma, retek és mimóza illatának keveredése ütötte meg orrát, tudta, hogy Bnai Brakhoz közeledik és 10 perc múlva ágyban lesz. KILENCVENNEGYEDIK FEJEZET Boldogok a szakértők, hogy minden problé­mát megoldani tudnak. S ha tévednek ? Nos, akkor mi van ? Az arabok megjelentek Tel Aviv utcáin és a zsidók félelem nélkül utaztak Jaffára. A munkások .dolgozók nem akartak háborút. A háborút fentről irányítják és ha nem tudják másként elérni céljukat, akkor háborút szitá­nak. Német- és Olaszország zűrzavart akart okozni a Kö­­zelkeleten, ezért Olaszország bombázta Tel Avivot és Haifát, majd nagyvonalúan kijelentették, hogy az egy­hónapos Ramadan-ünnep alatt, amikor hithű arab nap­keltétől napnyugtáig böjtöl, nem fogják Palesztinát bom­bázni. A német és olasz rádió szüntelenül tudatta az ara­bokkal, hogy az ő pártjukon vannak. Az illegális hajók az angol politikai játék eredményei, mert az angolok ki akarják űzni az arabokat Közelkeletről — a zsidók fel­­használásával. Az angolok válaszul erős kezet akartak mutatni és a 2000 utast, köztük 1800 zsidót szállító két hajónak nem engedték meg, hogy partra szállítsák utasa­ikat a haifai kikötőben. A Hagana parancsnokai, Ben Gu­­rion és Shertok tiltakoztak, sztrájkot rendeltek el, ami­kor megtudták, hogy az atlithi táborban elhelyezett me­nekülteket a Mauritius-szigetre akarják az angollok de­portálni. Az angolok a sztrájk hatására elhalasztották a szállítást. Megindultak a tárgyalások. Az angolok azzal érveltek, hogy számos kém van az utasok között. A zsidó vezetők azzal érveltek, hogy valamennyi igazolni tudja magát a vizsgálat során. Ez lefolyt és 2000-ből 1900 min­dent igazolt. A megmaradt 100 esetében az angolok ra­gaszkodtak a Patria hajóba való berakásukhoz és depor­tálásukhoz. A hangulat veszélyesen feszültté vált, ami­kor hirtelen robbanás állt be a Pátrián. Ezt ahány „szak­értő" volt, annyiféleképpen magyarázta. Voltak, akik az angoloknak vagy az araboknak, mások a német vagy olasz kémeknek, megint mások a Betárnak tulajdonítot­ták a robbanást. Számos halott és sebesült volt. Kitűnt, hogy a Hagana helyezte el a bombát, aminek időzítése rossz volt s így a halottak feletti gyász kettős volt: zsidó áldozatok és zsidó támadók voltak a szerencsétlenség résztvevői. Az élet azonban könyörtelen és két nap múlva már nem a Patria szerencsétlenségéről beszéltek a szakértők, hanem az inflációról, amelynek folytán a mosószappan és a tojás ára hihetetlenül felszökött. A szakértők ismét megszólaltak: - Nincs nyers­anyagunk. A szállítást a tengeren a háború akadályozza. — Nincs munkásunk — mondta a másik. — Héberül min­denki tud imádkozni, de nincs szakértő autójavító. — A Daniella kávéházban aznap este tökéletes béke uralkodott. Három elegáns arab úr ült az egyik sarokasz­talnál, zsidó vendégek és kedves angol katonák töltötték be a helyiséget. Az angolokat arroganciájuk miatt gyűlöl­ték a zsidók, de elismerték, hogy a társadalmi életben az angol katonák kedvesek, egyszerűek, rokonszenvesek. A pincér a zenekarhoz lépett és közölte, hogy a há­rom arab úr italt rendelt a zenészeknek és kérik, hogy a szünetben jöjjenek az asztalhoz. így is történt. A sötét zakkóban, fehér ingben és zsebükből kikandikáló zseb­kendővel díszítetten ülő kifogástalan urak közölték, hogy Nazaretben előkelő báljuk van, ahova szerződtet­nék a zenekart 14 font fizetéssel. Gálfi tanulmányozni akarta az ottani lakásviszonyokat és ezért harmadnapra ígért választ. Chaim, amikor Nalitól megtudta az aján­latot, erélyesen tiltakozott a terv ellen, mert - úgymond — a német zsidó orvost is meggyilkolták, aki hosszú éve­kig eredményesen kezelte az arab lakosokat. Nali másnap tudatta Chaim közlését, amire a zene­kar elutasította az ajánlatot. Hetek múltak. A rendőrök téli egyenruhában je­lentek meg az utcán. Éjjel 2 óra volt, amikor Nali a Zab­­rovszky-házhoz érkezett. Már messziről tudta, hogy vala­ki ébren van, mert a konyhában égett a villany. Chaim ült az asztalnál, teázott és újságot olvasott: — Mazel tov — mondta csillogó szemekkel — Egy új zsidó gyerek született. — — Magdának fia született — folytatta. — 12 órakor Kari jött ijedten segítségért. Autóbusszal vittem őket a kórházba. A gyerek hamar megjött, 3 és fél kiló. -— Holnap meglátogatom őket - gondolta Nali. Furcsa módon úgy gondolt Magdára, mint a szomszéd­­asszonyra, aki tegnap szintén gyereket szült. (Fotytatdia követkak/

Next

/
Oldalképek
Tartalom