Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-03-16 / 4. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1984 március 16. KAHÁN KÁLMÁN ROVATA MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN A NOBEL-DÍJAS WIGNER JENŐ PORTRÉJA II. A TUDÓSOK MAI FELELŐSSÉGE Évszázadok tapasztalata igazolja: aligha létezik rossz, amelyből ne származna valami jó is. Természetesen megfordítva is érvényes e tétel. E paradox iából az is következik, hogy az Amerika által a korszerű harcászati eszközök iránti kutatásra, kísérletezésre és fejlesztésre fordított sok billiós befektetések nélkül ma aligha létezne űrkutatás, A korszakalkotó felfedezéseiért és úttörő tudományos munkásságáért a nukleáris fizika terén Nobel díjjal kitüntetett Eugene P. Wigner professzor 1976-ban látogatást tett Budapesten. Az Akadémia vendégházában megkérdezték tőle: mit érzett 1945 augusztusában, amikor az atombombát ledobták Hirosima és Nagasaki városaira. A professzor válasza így hangzott: - Az atombomba kidolgozásában én már nem vettem részt. Amikor tudomásomra jutott, hogy az amerikai hadvezetőség mire mikroelektronika, félvezetők, biotechnológia és még jónéhány ipari és közjóléti célokat szolgáló felfedezés, újítás. Ez a helyzet az elrettentést szolgáló nukleáris fegyverekkel is. Mint az korábbi írásainkból kitűnt, e kutatásokban kiemelkedő szerep jutott a Budapestről elindult zsidó tudósoknak. készül, bár tisztában voltam azzal is, hogy az megrövidíti a háborút, több tudóstársammal együtt aláírtam azt a tiltakozó levelet, amelyet a Roosevelt elnök halála után a Fehér Ház élére került Truman elnöknek küldtünk. A levél semmi eredményhez nem vezetett. Még jóval előbb, 1952 decemberében, a New York Telegram munkatársának egy hasonló kérdésére így felelt: — Nagyon rettenetes kiábrándulás volt... Wigner Jenő az amerikai szenátus speciális atomenergia-bizottsága előtt 1945 novemberében azon nézetének adott kifejezést, hogy az atomkutatások eredményeinek titokban tartása „hasztalan" és „káros" volna. A második világháborút követően Wigner professzor a Tennessee állambeli Oak Ridge-ben működő Clinton Láb kutatási igazgatója lett, négyszáz főnyi szakember élén állt. Az atomenergia békés célokra történő felhasználása volt a fő célkitűzés. 1947 folyamán ismét visszakerült a közel negyedévezredes egyetem, a Princeton University tanári és kutatói pozíciójába és itt dolgozott 1971-ig, hivatalos nyugalomba vonulásáig. Kutatómunkáját azonban ma is folytatja, mint professor emeritus. Nevéhez elismerten jelentős tudományos sikerek, eredmények fűződnek. Wigner professzor 1946 szeptemberében igazgatója volt a Princeton University bicentennális ünnepségein, a Nukleáris Tudomány Jövője címen megtartott konferenciának. A világ mintegy száz legnevesebb magfizikusa gyűlt össze és vett részt ezen a konferencián, ahol az újabb kutatások alapjait fektették le. Wigner professor a konferencia anyagát tartalmazó A PHYSICAL SCIENCE AND HUMAN VALUE (A fizika tudománya és emberi értékek) kötet előszavában hangsúlyozta: — A háború befejezése után nyilvánvalóvá vált, hogy a tudós tudományos működésében fokozódó mértékben találja szembe magát társadalmi felelősséggel és emberi problémákkal... A tudomány legtöbb művelője mélyen átérzi ezt a felelősséget. A MAGENERGIA BÉKÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK FELTÉTELEI MIT ÉRZETT HIROSIMA UTÁN ? Ml DÖNTI EL A HÁBORÚK SORSÁT ? Az előző számunkban már említett világtörténelmi jelentőségű levelet, amelyet Wigner, Teller és Szilárd Leó professzorok a már nagy nemzetközi presztízsnek örvendő Einstein professzorral írattak alá. Teller Edward személyesen vitte el a Fehér Házba, 1939 őszén. Roosevelt elnök rögvest igen komolyan vette azt az eshetőséget, hogy a Hitler szolgálatában kutató német tudósok atomfegyvert nyújthatnak a náci hadvezetőség számára. Az elnök szűkkörű értekezletet hívott össze, amelyen a'„magyar triumvirátus" —Szilárd, Teller és Wigner professzorok—, Alex Sachs—szintén kitűnő szakember— és az amerikai hadsereg egyik vezérkari őrnagya vettek részt. — Előadtuk — mesélte Wigner Jenő, a beható atomkutatás megindításának szükségességét és sürgősségét. A haditengerészet magas rangú képviselője volt az egyetlen, aki nem tartotta fontosnak ezt, mert szerinte a háborút nem a fegyverek döntikel, hanem a népek helytállása. Erre megjegyeztem: ha ez így volna, hadseregekre sem volna szükség... Az American Association for the Advancement of Science centenáriumi ünnepségén, 1948 szeptemberében Washingtonban annak a nézetének adott hangot, hogy az atomenergia főként békés célok érdekében lesz felhasználható, ha lényeges újabb szükségletek merülnek fel. Az akkor rendelkezésre álló energiaforrások még elegendőknek tűntek. A professzor a SCIENCE nevű rangos folyóirat hasábjain 1948-ban, SECOND THOUGHTS TO THE PROBLEM OF NUCLEAR ENERGY című tanulmányában az atomenergia emberiség javára történő felhasználását illetően az előnyöket és a hátrányokat elemzte. Az atomenergia fűtőanyagként való felhasználásának legnagyobb előnye az, hogy maga az anyag úgyszólván súlytalan. Ezzel szemben jelentős hátrány a kisugárzás veszélyessége. Ennek kiküszöbölése hatalmas súlyú és terjedelmű berendezést igényel. Tehát a széles körű alkalmazás csak akkor lesz rentábilis, ha az utóbbiakat egyszerűbbé, könnyebbé, gazdaságosabbá tehetjük. Azóta a helyzet minden tekintetben lényegesen megváltozott. OJ FIZIKAI ELVEK ÉRVÉNYESÜLNEK HOGYAN INDULT EL AZ ATOMFEGYVER-KUTATÁS Roosevelt elnök ezután, anélkül, hogy figyelembe vette volna a magas rangú „katonaész" ellenzését, megkérdezte, mennyi pénzre volna szükség azonnal a kutatások megkezdéséhez. Wigner szerényen mindössze ötezer dollárt kért, s nyomban rendelkezésére bocsátották a ma már nevetségesnek tűnő összeget. így indultak meg Chicagóban a legnagyobb titoktartás jegyében a Manhattan Project fedőnév alatt szereplő kutatási terv előkészítésének munkálatai. A kutatásokban kezdetben Wigneren kívül Szilárd Leó, Teller Edward és Neuman János professzorok vettek részt, az élén Enrico Fermi állt, aki az 1938-ban elnyert fizikai Nobel díj birtokosaként igen nagy tekintélynek örvendett, A „társaság" később több más szakemberrel is kiegészült, újabb pénzforrások álltak rendelkezésükre. A cél az uránium hasadásakor keletkező láncreakció hadicélokra való felhasználásának megoldása volt. Első eredményként felépült a világ legelső atomreaktora. A new yorki World Telegram and Sun napilap (1950 május 10.) Wigner Jenőt a legjelentősebb atomtudósok egyikének nevezte, aki „valószínűleg a hidrogénbomba tervén dolgozik". Ugyanezen év szeptemberében az angol kormány kezdemé-Wigner professzor 1947 és 1951 között a National Bureau of Standards tanácsadó testületének tagjaként működött, majd 1952-ben nevezték ki az amerikai Atomerő Bizottság tanácsába. Jónéhány könyve mellett számtalan tanulmánya jelent meg Németországban és az Egyesült Államokban. Ezek kimondottan szaktudományos írások. Tudományos díszdoktorátusainak száma meghaladja a két tucatot. A legelsőt 1949-ben kapta a Wisconsin University-től, s eddig a legutolsó kettőt 1979-ben, amerikai egyetemektől. De díszdoktora a Yeshiva University-nek (1963), az Izraeli Technikai Főiskolának (1973) és több európai egyetemnek. Saját Alma Matere, a berlini Technische Universität 1966-ban avatta a tudományok díszdoktorává. Otthonában, a Princeton Egyetemen 1972- ben kapta meg ezt a kitüntetést. Díszdoktorátusainak számát csak tudományosdíjai haladják túl. Az élen természetesen az 1961 évi fizikai Nobel díj áll. De már 1958-ban ő nyerte el Amerika egyik legnagyobb tudományos díját, az nyezte International Conference on Nuclear Physics plénuma előtt Wigner Jenő úgy nyilatkozott, hogy „valamennyiünk előtt világos, hogy jelentős új fizikai elvek megfogalmazása közben vagyunk". Enrico Fermi tiszteletére alapított és ötvenezer dollárral járó aranymedált. E díj tekintetében csak szintén világhíres barátja, Neumann János előzte meg 1956-ban. És az is igen jellemző, hogy sorrendben a harmadik Fermi díjat (1962) Teller Ede professzor vehette át, a „magyar triumvirátus'' harmadik tagjaként. A Fermi díjat megelőzően Wigner professzor 1946-ban nyerte el az amerikai National Academy of Science aranyérmét. 1950 október 18-án a philadelphiai Franklin Institute elnöke a Franklin Medal-t [nyújtotta át neki a korszerű atomfizika terén elért kiváló eredményekért. Kitűntetetettje az Atoms for Peace érdemnek is. Az American-Hungarian Studies Foundation 1964 évi kitüntetését Washingtonban vette át. A Semmelweis medált az amerikai Magyar Orvosszövetségtől 1965-ben kapta meg. 1972-ben az Albert Einstein Award kitüntetettje. Még jónéhány hasonló, megérdemelt kitüntetés díszíti otthonát Princetonban. (Folyta** • 12. ofcMon.) ELÉRKEZETT AZ ATOMKORSZAK ! A!japán légierő 1941 december 7-én végrehajtott pearl harbori támadása nem pusztán az Egyesült Államok háborúba való belépését hozta magával, hanem a chicagói atomkutatások is újabb lendületet kaptak. 1942 decemberében Wigner Jenő is jelen volt a Stagg Field kísérleti telepen elvégzett első láncreakciót kiváltó kísérleten. Wigner ekkor jelentette ki: - Elérkeztünk az atomkorszakhoz! KOLOMPOT A MACSKA FARKÁRA. A Saturday Review Of Literature 1945 novemberi számában, három hónappal az első A-bomba ledobása után, interjút készített Wigner professzorral, aki egyebek között ekként nyilatkozott: — Amikor 1939-ben két német tudós újabb felfedezésekre jutott a nukleáris hasadás terén, néhány társammal együtt arra is rájöttünk, hogy ezek szörnyű hatású hadifegyverek alapját is szolgálhatják. Tisztában voltunk azzal is, hogy ha kifejlesztik az atomfegyvert, a két nemzet nem élhet majd békében- mivel a felfedezés sokáig nem maradhat titokban a másik fél előtt-, hacsak a bomba nem kerül nemzetközi ellenőrzés alá. Ugyanezen nyilatkozatában Wigner azt javasolta, hogy a félelmetes fegyvert kizárólag „előzetes figyelmeztetés" és az Egyesült Nemzetek tagállamainak meghallgatása után lehessen felhasználni. A nyilatkozat ezen része a teljes szöveg hiányában úgy is értelmezhető, hogy a macska nyakára kolompot kötni... TUCATNYI MEGÉRDEMELT TUDOMÁNYOS KITÜNTETÉS
