Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-03-16 / 4. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 1984 március 16. SZOMBATI SÁNDOR beszélgetése A HÁROM LÁNGÉSZ SZÁSZ TAMÁS HARCA A «PSZICHIÁTRIAI KÍNZÁSOK» ELLEN Elmegyógyászi és pszichoanalitikusi körökben nagy botrányt kavart Szász Tamás 1961-ben, az Egyesült Államokban kiadott, „Az elmebaj mítosza” cimü szentségtörésnek kikiáltott könyve. Az orvosi szaklapokban megjelent kritikák épp hogy veszett kutyának nem nevezték a szerzőt. New York állam egészségügyi képviselője azt követelte, hogy mondjon le a syracusai egyetemi professzori székéről. De ő állta a sarat es nem adta fel a katedráját. Ma, tizenhét könyvvel • háta mögött és miután ügyét az amerikai szenátus szine előtt és előadások és konferenciák százain megvédte, végre győzött. Az egész világon másképpen kezelik azokat, akiket továbbra is „elmebetegeknek” neveznek, mint azelőtt. hogy a védelmükben tollhoz nyúlt. ★ — Az antipszichiátria egyik apostolának tartja-e ön magát? Ha igy lenne, mint egyesek állítják is, összeegyeztethető-e ez a pszichiáteri gyakorlattal és azzal. hogy az egyetemen tovább is oktat” — kérdem. — A* elmegyógyászat egy bizonyos formájának vagyok az el* lenfcie, amit vádolok és soha nem itr!'re*ek e! eléget Ám éppúgy r.etr, vagyok pszichiátriaellenes., mint ac a középkori pap sem lett volna vallásellenes, aki engedetlensége minden következményének tudatában fölemelte volna szavát az inkvizíció embertelensége és kegyetlensége ellen. Attól még jó katolikus maradt volna ha a kínzással és az emberégetéssel szembeszáll. — ön kollegái közül nem egyet valóban „hóhérnak” nevez és kezelést módjaikat „kínzásnak'' minősíti... — Sok neves orvos ügyködött és tevekenvkedik még ma is azon. hogy az „elmebetegség” fikcióját fenntartsa. Ennek tulaj, dón tható annak a valóságos erődnek a létrejötte, amit „intézményes elmegyógyászatnak” hívok. A legtekintélyesebb elmegyógyászok kovácsoltak szakmájuk igazolása és terebélvesitése érdekében fegyvert Úgynevezett „felfedezéseik”, amik az állítólagos „őrülettől” az elektrosokkig. az agysebészettcH a nyugtátokká] való kezelésig terjednek, valóságos történelmét alkotják az úgynevezett „elmebaj” pszichiátriai ryórvmódiainak. — Ön például az elektrosokkkezelést mindenképpen ellenzi? — De mennyire! Az elektrosokk a szerencsétlen szenvedő áldozat ellen elkövetett kimondott bun. Bún pedig nemcsak a sokkolás okozta kínokért, hanem a helyre nem hozható romboló hatása miatt is. Az éra szememben méltatlan ez a barbárság az orvostudományhoz, hiszen annak elsődleges hivatása segíteni, nem pedig, hogy a testileg-lelkileg kiszolgáltatott védtelen embereket tönkretegye. a vágóhíd — Mióta alkalmazzák ez; a kezelési módot? — 1938 április 15-én volt. hogy egy római rendőrtiszt ötletéből S. E. nevű milánói illetékességű mérnök az ottani elmegyógyintézetbe került egy Ugo Cerletti nevű orvoshoz. A rendőrtiszt véleménye szerint az illető nem volt teljesen épelméjű. és azt ajánlotta az orvosnak. tartsák a kórházban megfigyelés alatt. Az olasz kollégának ezzel ölébe hullott a szerencse, mert csak alkalomra várt. hogy emberen próbálhassa ki az addig a vágóhídon leölésre kerülő disz. nckr.á! alkalmazott elektrosokk hatását. Az orvosnak kiszolgáltatott védtelen embert nyomban szki* zofrénnek deklarálták. Alighogy az első sokkolás után magához tért a fájdalmas görcsöktől, észrevette, hogy ismételni akarják; kétségbeesetten kiáltott fel: Másodszor ne! Ez halálos!” — Honnan ismeri ezt a tragikus történetet? — kérdem. — Maga Cerletti jegyezte fel, aki 1956-ban nem átallotta elhencegni a negyven éve az egész világon alkalmazott találmányával... — Úgy érti, hogy Cerletti és minden kollégája teljesen melléfog ezzel a módszerrel? — Ha hajlandó meghallgatni a válaszomat, könnyen megértheti, mit prédikálok immár negyedszázada: 1. ) A disznók sokkolására tapasztalati ütőn jutott egy hentes, aki semmi mást nem akart ezzel, mint az állatokat a könnyebb vágás céljából lecsöndesiteni és moz dulatlanná tenni. 2. ) Az első emberi lény. akin a sokkhatást kipróbálták, csak SE monogramja, „mérnök” foglalko. zása, „milánói” illetékessége és. jellemzően, a rákent pszichiátriai „diagnózis”, azaz „szkizofréniája” révén ismert. 3. ) S. E. nem kéne Cerletti doktor segítse írét. aki őt azelőtt sonasem látta."és visszautasította a beavatkozását, ' amint alkalma nyílt rá. Rab volt. akit a rendőr aég „csavargás” miatt tartóztatott le, és ahelyett, hogy „vétkéén” elítélték volDa. kiszolgáltatták Cerlettinek. 4. ) S. E.-t „megfigyelésre” küldték kórházba, de Cerletti nyilvánvaló módon szembeszegült a rendőrkomisszár utasításainak. Ahelyett, hogy csupán „megfigyelésre” szorítkozott volna, sokkolásra használta fel S. E.-t. 5. ) Cerletti senkitől semmiféle engedélyt nem kapott a „kisérlet" elvégzésére. Logikusan következik ebből, hogy Cerletti a rendőrségtől kapott foglyot kezdettől a „saját” páciensének tekintette, magát pedig a „páciensnek” megfelelő „kezelés” kizárólagos túrájaként. Cerletti saját jegyzete szerint: „Mi, akik ezt a kísérletet levezettük, erős emocionális feszültség hatása alatt voltunk és éreztük, hogy nagy kockázatot vállaltunk.” De nem «ólt semmit arról a kockázatról, aminek a szegény áldozatot kitették.. mégpedig a beleegyezése raélkült — Úgy tűnik, az ön alapelvét egyetlen mondatba tömörithetném: semmit sem szabad tenni az egyén önkéntes beleegyezése nélkül— Valójában a dolog bonyolultabb. bár nem vetem el az ön megfogalmazását se. Ha valakinek gyomorbántalmai, látási zavarai vannak, vagy a lába fáj, szabad elhatározásán múlik, hogy orvoshoz fordul-e, avagy tovább szenved: ez az ő magánügye . • ■ Rendjén van minden akkor is. ha valaki azzal fordul a pszichiáternek nevezett szakorvoshoz, hogy rossz az általános közérzete, nem találja a helyét a társ?dalomban, sötét gondolatok bántják, álmatlanságban szenved vagy szorongásai vannak. A dolog ott kezd bonyolódni, amikor nem maga keresi fel az orvost, hanem például a felesége. Elmondja a házastársi konfliktusait és segítséget kér az orvostól. E pillanattól fogva az orvos az asszony érdekeinek védőjévé lesz a férjjel szemben. Az orvos beszél tehát az állítólagos beteggel, aki kijelenti, hogy neki nincsen szüksége rá, és csupán egye? len óhaja van: hagyják őt békében. Erre az orvos az asszony érdekeinek védőjéből bíróvá emelkedik. Föl van jogosítva arra, hogy diagnózist állítson fel. aminek alapján a férjet bolondokházába csukhatják és az orvosok kényétől függő kezelésnek vethetik alá. Ebben a stádiumban a férfi már nem páciens, hanem a szó legszigorúbb érteimében vett fogoly. A társadalom bírósági közvetítéssel segédkezei ad mindezekhez az embertelen cselekedetekhez és őrültnek nyilvánít valakit, mert az orvosok eldöntötték, hogy az. Az esetek óriás: többségében voltaképpen olyanok ról vara szó. akik nem találják a helyüket a társadalomban. AZ ELNÖKNÉL HATALMASABB — A Szovjetunióban őrültnek tekintik, aki a rendszert bírálja vagy isten hitét meri nyilvánítani, mint például Valentin Köröz uk rán történész. Akadnak, akik a felsőbb erőben való hitet társadalmat veszélyeztető abszurditás, nak tekintik. Nálunk szintén úgy megtörténik, hogy félre akarják állítani azokat, akik eszméikkel a közösségi egyensúlyt gondolataikkal megzavarni látszanak. Mint ahogy Barry Goldwater szenátor esetében történt, aki az Egyesült Államok elnökjelöltje volt. Egyes politikai eszméit vitatták, mint ez már megesik. Vele azonban hallatlan dolog esett. Egy élelmes újságíró nem kevesebb. mint ezer amerikai pszicuiátért interjúvolt meg. akik közölték vele diagnózisukat: a szenátor sültbolond. A várakozásnak megfelelően ez persze nem tetszett Barry Goldwaternek; hát rágalnazási pert indított. — de nem a cikkben névvel és címmel megjelölt pszichiáterek, hanem az újságíró ellen, akinek kizárólagos bűne annyi volt, hogy leközölte a specialisták diagnózj. sát. — ís miért éppen az újságíró ellen’ — Mert a pszichiáterektől félt, mivelhogy az ő hatalmuk túlszárnyalja az Egyesült Államok elnökéét is. Azt jelenti végte len a hatalmuk. Elveszett ember, akit ők elmeháborodottnak nyilvánítanak. legyen az Hemingwayhez vagy Ezra Poundhoz hasonló irodalmi Iángész, vagy miniszter. mint James Forrestal. Emlékezzék csak. mekkora kárt okozott Richard Nixonnak az a minden orvosi etikát megszégyenítő hír, amely szerint néhány évvel ezelőtt pszichiáterhez fon dúlt. Fügeetlenül attól, hogy Nixonról, kinek mi a véleménye, az ilyen hír csak kalózakció foly tán kerülhetett nyilvánosságra... — Ön azt mondja, az emberek azért félnek az elmegyógyásztól, mert az megfoszthatja a szabadságuktól, bebörtönözheti őket. Szemész vagy sebé« ilyesmit nem tehet meg . — A pszichiátria egész problematikája abban áll, hogy az ember önként vagy- akarata ellenére veti-e alá magát a kezelésnek. Mit jelent az, hogy „önként”? Valami, ami kényszer nélkül, tel* ■esen szabadon megy végbe. A német freiwillig határozó pontosan a szabadság kifejezését tartalmazza. Következésképpen én azzal a kényszerre! szállók szembe, amit a család, a környezet, a társadalom' vagy az igazságszolgáltatás alkalmazhat az egyénnel szemben. Nem azt mondom, hogy az elmegyógyintézeteket fel kelle. ne robbantani. Ezek azonban sok esetben nem egyebek, mint a mi nyíltan meg nem üzent polgárháborúink fogolytáborai. A pszi. chiátriai kezelés mai két fő ága a pszichoterápia egyfelől, másrészt pedig a kemoterápiának nevezett módszer, amelyek egyike sem igényel kórházi ápolást. Ha jól tudom, az Egyesült Államok területén számos kollégáját meg tudta győzni. Önre mint a téma legfelsőbb tekintélyé re hivatkozással igyekeznek kiüríteni az elmegyógyintézeteket, néhol a betegek ellenállásával sem törődve, akiknek leghőbb vágyuk, hogy ott maradhassanak... — Miért kerülnek emberek el*• »egyógyintézetbe? Vagy aaért. mert menekülnek a társadalomból, vagy pedig, mert a társadalom vetette Jci őket magából. Előbbiek önkéntes, utóbbiak pedig kényszerápoltak. ÁRVAHÁZ FELNŐTTEKNEK — Menekülők és kivetettek... Meghatározná e két kategóriát? — Egyesek gyámoltalanságuk. gyöngeségük, vagy egyszerűen lustaságuk okán menekülnek a társadalomból. Mások kü* lóncségük, sőt offenzív magatar tisuk miatti kudarcból kerültek (Befejező rész a 12. oldalon) ______________________________5
