Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-09-26 / 13. szám
1984 szeptember 26. NEWYORKI FIGYELŐ 3 EGY ÍNYENC ARCÉLE Irta: NASCHITZ FRIGYES A VIRRASZTÓ Egy befutott német bestseller-mechanikus, Mario Simmel, aki hírnevét főleg: NEM KELL MINDIG KAVIÁRNAk LENNI című megfilmesített regényének köszönheti, tisztában volt vele, hogy könyvének címével egyetértenek mindazok a szerényebb polgári osztályhoz tartozó egyének, akik a sózott tokhal ikrájából készült, tőkéseknek fenntartott csemegét csak hallomásból ismerik. Azaz a többség. Maga az agyoncsépelt, giccses elbeszélés tartalmára utaló megjelölés kétféle választ kínáló kérdést vet fel: ha nem mindig, akkor mikor? Erre az eldöntésre váró problémára egy serkentő szellemű, britté áthonosított identitására dekázva vigyázó magyar-zsidó producer, a VI. György király által nemesi rangra emelt Sir Alexander KORDA,, — a filmművészet Reinhardt-jának (VIII. Henrik, Rembrandt, The Third Man, stb.) unokaöccse, Michael Korda, — az ismert Simon and Schuster kiadócég szellemi irányítója (és a CHARMED LIVES című szellemesés könnyed írásmű szerzője) adott feleletet, aki szerint epikureus nagybátyja legalább egyszer naponta hódolt az inyencfalatnak, amit a következő okoskodással indokolt: — Van úgy, hogy az ember a kaviár elfogyasztása előtt boldogtalan, olykor utána is, - de sohasem KÖZBEN ! — A szibarita oltású filmmogul megszemélyesítette azon feudális rendszeren kiművelt grandseigneur-ök típusát, akik a HEDONIZMUS nevű bölcseleti tan szerint a külső világ élvezethajhászásában látják a lételmélet legmagasabb értelmét. Mint vándormadár többször átszelte a földrészeket és látogatásai nyomán nagystílűén díjazta a vendéglátó és szórakoztató ipar alkalmazottait, valamint a személyi igényeit kielégítő szakmunkások falankszját. Bőkezűségére jellemző, hogy amikor az IDEÁLIS FÉRJ című játékfilm forgatása közben észrevette .hogy a könnyed cselekményű forgatokonyv körülrajongott sztárja, Paulette Goddard hamis nyakláncot visel, futárt menesztett a Bond Street legelegánsabb ékszerüzletébe, ahonnan elhozatott egy 460 ezer dollár értékű gyémántkolliert. Arra a kérdésre, hogy ez a főúri gesztus nem haladja-e meg a felelőtlen tékozlás kritériumát, — misszionárius téritők közönyével annak a reményének adott kifejezést, hogy a művésznő a tetszetős új ékkel bizonyára -jobban fogja érezni magát. -Egyébként ő maga az értéktárgyak birtoklása és a talmi utánzatok tulajdonviszonya közti különbséget bennfentesek kizárólagosságával tudatosította. Kétségtelen és lélektanilag indokolt az a körülmény is, hogy előzékeny és megejtő varázsú azonosulási készsége visszasugárzó hatással élesztgette önelégült, gyönyörittas mámorát. Elégtétellel töltötte el, hogy egy 120 láb széles yacht, egy Rolls-Royce limuzin, Claridge-tetőlakosztály és impresszionista mesterművek tulajdonosának tudhatta magát. Az is hízelgett neki, hogy szivardobozát megoszthatta Churchillel, viszont elég okos és tartózkodó volt ahhoz, hogy jólétében és szép asszonyok vonzalmában ne lásson időtlen becsértéket. Egy történelmi eseményeket szétszálazó kutató, aki a társadalmi összefüggések eredőjéből következtet válságtünetek kútfőjére, megállapította, hogy az erőszakosan fékentartott kedvtelés korlátozása nem szolgálja a szociális erényt. Mégha tekintetbe vennők is azt az adottságot, hogy minden kornak megvannak a maga sajátos szellemi képletei, az életkedv sodró iramú igenlése erkölcsileg megtámadhatatlan értékítéletet hitelesít...A Francia Forradalom dinamikáját nem hátráltatta az a körülmény, hogy Maria Antoinette naponta elfogyaszotta kedvenc kalácsát. Délafrika még akkor is kilépett volna a Commonwealthből, ha a walesi herceg kevesebb barackpálinkát kortyolt volna. Mindenféle valuta elvesztheti a vásárló erejét, de az értékálló élvezetsarkalló kedély nem törik derékba. A bugyborékoló újbor zamata nem illan el, ahogyan az a FÓTI DAL érzékelteti. (Felfelé száll borban a gyöngy,jól teszi, - tőle senki e jogot el nem veszi —) Egy jóllakató ízes falat továbbható garatingerére egy fél életen át emlékezünk. * Amikor egy Korda által forgatott és a Cannes-i nemzetközi fesztiválon lepergetett film megbukott, a rendező egy az esemény időszerűségét beárnyaló történelmi arányú tapasztalattal vigasztalta magát. Az esetet hangulatváltozás nélkül felmérő, bizakodó életfelfogású bohém épp Churchillel szórakozott Balzacról, amikor egy kedvezőtlen jelentés érkezett az északafrikai hadszíntérről. Winston az órájára nézett, — délfelé járt az idő — majd a Downing Street 10 alatti külügyminisztériumi épületben elhelyezett magánlakosztályába hajtatott. — Minden másképpen fest —mondotta komázó hangsúllyal—egy jóízű ebéd, kubai szivar és godnűző szieszta után. — Egyébként - toldotta meg a vallomását - Sztálin marsall különfutárral egy halom remek kaviárt küldött, - vétek volna elmulasztani. — A derűlátó mentalitás aranykévéje bűvkörébe vonta Korda világnézetét is. Mario Simmel-lel ellentétben az anglicista fókuszra beállított gourmand étlapjáról nem hiányozhatott a kaviár. (A delicatesse csodahatásáról már Shakespeare is tudott, Hamlet szájába adva a következő felhívást: - ADJATOK KAVIÁRT A NÉPNEK ! -* Hírét járja, hogy a világ kaviár-fogyasztása Korda 28 év előtt bekövetkezett halála nyomán esett. Úgyszintén a barométer is. A szerző a most közölni kezdett, magas színvonalú írását 1984. július 10-én, Jeruzsálemben, a JÁD VASÉM auditóriumában, a magyar-zsidó vészkorszak 40. év fordulója alkalmával rendezett gyászünnepségen adta elő. Kár! SKI - CORVIN! HUNGARIAN BOOKS and RECORDS * 251 East 82nd str.New York N.Y.10028 TELEFON: 212 - 8£388” SOKEZER MAGYAR KÖNYV, UJSAO S HANGLEMEZ,' HANGSZALAG. I&KA $ BEFIZETÉS Látogassa meg boltunkat a new yorki magyar negyedben POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK - KÉRJEN KATALÓGUST.______ /. Ha elgondolom, hogy egykori hazám, Magyarország zsidóságának szörnyűséges tragédiája immár negyven évre tekint vissza, - hogy nemzedékünk a legutolsó, amely az emlékezés egyre fogyó, hunyó mécsesével még virraszt, őrt áll, amire a négy évtizedes trauma szünet nélkül figyelmeztet, hogy mindazt, amit agyunk, értelmünk máig is csak töredékeiben fogott fel, - képes-e átmenteni a Múltból a Jövőbe, hogy ne borítsa be a feledés pora? Ha megkísérelném, hogy e két emberöltő lelki számvetését elkészítsem, úgy érzem, kísértetekkel és démonokkal kellene harcolnom, hogy eljussak a dolgok mélyére, hogy kiássam lazuló és hovatovább egyre szétesöbb memóriám, vagy akár könyveim segítségével a rejtélyt, a titkot, hogy megfejthessem azt, ami máig is megfejthetetlen, hogy megértsem azt, ami máig is érthetetlen. Döbbenten eszmélek rá, hogy e véres, tébolyitó korszak csupán vázlatos ismertetéséhez nem elég a negyven esztendő, de lehet, hogy négyszáz sem, - akkor pedig mi lesz velünk a még reánk szabott, egyre gyorsuló, szűkülő évek során? Ki tartja a mécsest? Ki fog virrasztóm? Ki fog virrasztóm? Hogyan lehet lázadó, nyugtalan szívvel emlékezni vagy éppen emlékbcszédet tartani itt, az Emlékezés Csarnokában, amelynek minden fala, téglája kénlő panasszal tekint az Eg felé? Amikor negyven év után is még minden kérdőjeles? Vajon e két emberöltő során, a tudományos kutatás, az oknyomozó történelem elkészitette-e ennek az ördögi bűnláncolatnak hiteles mérlegét? Vajon az ember készítette elektromos agy, ez a fémből és huzalokból megépített páratlan gondolkodó, ez a modem Gólem megtalálta-e a megalázóitok, a kiközösítettek, a megkinzottak, a vízbe fojtottak, a megcsonkítottak és megtébolyitottak, a tarkón lövőitek és a tüdőn át beszívott „könnyű gyors halál áldozatainak igazi képét és képletét? A könnyek tengerének, a szenvedések elképesztő arányainak számtani hányadosát? Vajon éreznek-c a kormányok, népek, államok valamilyen kollektiv felelősséget egy parányi néppel szemben elkövetett égbekiáltó bűnökért. Felébredt-e a világ lelkiismerete? Mert a világ hallgatott. Hallgatott 1938-ban, az Anschluss után, amikor Roosevelt kezdeményezésére 32 állam képviselői ültek össze a franciaországi Evianban.hogy tervszerű kivándorlást szervezzenek meg 700 ezer lelket kitevő német és osztrák zsidók számára. A konferenciát elnapolták, mert eg)’etlen állam sem volt hajlandó menekülteket befogadni. Egy hónappal később, Londonban hasonló kísérlet fúlt kudarcba, mondván: nincs elegendő hajótér és terület ennyi ember befogadására. Jóval később, 1943-ban, amikor Himmler már javában üzemeltette a gázkamrákat, volt egy vérszegény kísérlet a még megsemmisítésre váró zsidó tömegek megmentésére, az ún. Bermuda-konferencia, amit éppen Cordell Hull, az Egyesült Államok államtitkára futtatott zátonyra. A világ hallgatott. Még ez év július 23-án a nyugati haderők partraszálltak Olaszországban. Hat hónappal később az oroszok elérték a Kárpátok gerincét. A franciaországi partraszállás híre is már benne volt a levegőben. A szabadság reménye, fénye már küldte sugarait az európai égboltozatra. Németország totális veresége a küszöbön volt. Hulltak a bombák a német nagyvárosokra is, de az Auschwitz felé irányított tehervonatok zavartalanul szállították a világtörténelem legszomorúbb, legkétésgbeejtőbb rakományát. Egy’ bomba sem hullt az Auschwitz felé vezető útvonalakra. Egyetlen bomba sem. Ezt jegyezzük jól meg. A világ hallgatott. Mi, magyar zsidók 1944 március 19-én már nem ringattuk magunkat hamis illúziókban. Azon a március 19.-i szomorú vasárnapon könnyen és vidáman ébredtek a magyar nemzet sírásói, a politikai hamiskártyások, a legrongyabb hazaárulók, a „szegedi gondolat’’ „Siófoki’ és „Orgovány hírhedt lovagjai, a Prónai, Gömbös, Héjjas, Eckhardt-különitmények vitézei. Himmler és Kaltenbrunner meghitt, bizalmas cinkosai. Lapozom a magyar történelmet, kutatok, keresek benne egy megközelítőleg is hasonló kort, amelyben egy tudatlan, primitív alja-réteg, az erkölcsi mérce nulla fokán, ilyen „politikai pestis -be sodorhatta volna az ezeréves Magyarország népét. De nem találtam. Ezzel szemben megtanultam, hogy ki a zsidó. Hol volt a középkor idillszámba menő inkvizíciója? A Dreyfuss per? A cáriorosz pogromok? Tiszaeszlár? - ahhoz a dantei infernóhoz képest, ami az ezt követő három hónap alatt a magyar zsidóságot sújtotta? Ma már negyven év távlatából tudjuk, olvastuk, regisztráltuk. A Harmadik Birodalom történetének utolsó, véres fejezete volt. Már nem a verhetetlen hitleri hadsereg özönlötte el Magyarországot, hanem a teljes szétzülléshez közel álló, részben az Oroszországból átdobott, erejüket vesztett hadosztályok. Egy valamennyire is gerinces, hazáját féltő magyar kormány még megfordíthatta volna a történelem kerekét. De hol volt gerinc, kiállás vagy éppen ellenállás az akkor még 16 milliós Magyarországon? Egy idézet a magyar háborús bűnösök perének vádiratából: , Március 19.-én a németek nem önmaguktól jöttek be ebbe az országba. A németeket egy 25 esztendős politika konzekvenciája hozta és vissza kell vetítenünk az emberek emlékezetébe, hogy a német hadsereg nagyon kevés ellenállással találkozott. De nagyon szervezetten érkeztek ide. Órák alatt tudták, kit kell megkeresni és elvinni és napok alatt szedték össze az ország legbecsületesebb, legértékesebb vezető férfiad. A magyar népnek sohasem szabad elfelejtenie azt, ami március 19-én történt és ebből a katasztrófából le kell vonnia a tanulságokat.” (Folytatjuk) SIMON TIBOR :
