Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-08-20 / 11. szám
10 NEW YORK I FIGYELŐ 1984 augusztus 20. SERES GYULA (STOCKHOLM): ÉLMÉNYDÚS UTAZÁS EGY ISMERETLEN VILÁGBAN KÍNA (4) FORRAI ESZTER PÁRIZSI LEVELE A BUDAPEST TÁNCEGYÜTTES ELŐADÁSA A PÁRIZSI BOBINO-SZÍNHÁZ TERMÉBEN Most már ismerem a kínai vonatokat. Tiszta, szép termes vagonok, mindenfelé csipkék és a személyzet porceláncsészékben szolgálja fel a hagyományos teát. Van még egy büfféfülke is, ahol hideg üdítőitalokat, köztük Coca Colát, valamint szendvicseket árulnak. Amit különösnek találtam az a toiletfülke volt. Itt nincs kagyló, amin ülni lehetne, csak állva végezheti el az ember a dolgát. Papír egyáltalán nincs és hogy a kínai utasok miként intézik el ügyeiket — ez az ő bajuk. Három és félórás utazás után megér- I keztünk Kína legnagyobb városába, a 12 millió lakosú Sanghaiba, Sanghai valamikor egy kis halászfalu volt, de már aló. században jelentős kikötőváros lett. Az angol gyarmatosítás idején a város teljesen ki volt szolgáltatva az angolok kénye-kedvének, olyannyira, hogy az angol villák kertjeiben nem volt ritka a virágokból formált szöveg: Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés! Az ilyen szöveg olvasta igen ismerős lehet számunkra, mert a „kínai,, akkor más fajtával volt behelyettesítve. Az angol befolyás Sanghai építészetén is nyomott hagyott, mert a régi kínai stílus mind jobban kezd eltűnni és helyükbe 15-20 emeletes házak nyúlnak az ég felé. Maguk a szállodák teljesek nyugati jellegűek, mint New Yorkban vagy Párizsban. Egy példa. Reggel az ember otthagyja a szobájában a mosatnivalóját egy erre a célra szolgáló zsákfélében és estére már vissza is kapja a tiszta ruhát. Természetesen csekély díj ellenében. Este ismét egy akrobata előadást néztünk meg, reggel pedig a város legnagyobb iskolájába látogattunk el, ahol már a bejáratnál gyerekek fogadtak, zászlókkal a kezükben. Egy részük kínai maskarába öltözött, míg mások főzőcskézést mutattak be apró edényekkel. Voltak, akik családosdit mutattak be nekünk. Ezek a gyerekek 5-6 évesek lehettek. A nagyobban úgy 10-13 évesek. Mi az iskola zenei tagozatára kerültünk be, ahol minden osztályban más zenei műfajjal foglalkoztak csoportosan. Minden osztályban olyan 40 gyerek lehetett. Az első osztályban kórust alkottak és kottából énekeltek. Ám ez a kotta ismeretlen volt számomra, mert csak számokból és más jelekből állt, taktusokra beosztva. Leonard Bernstein talán nagyon csóválta volna a fejét, ha ezt látja. Egy másik teremben minden gyerek szájharmonikán játszott, egy másikban tangóharmonikán, míg egy harmadikban negyven apró hegedűs játszotta egy számomra ismeretlen cseh zeneszerző darabját. A tanárral szerettem volna beszélgetni, de ő a kínain kívül sajnos nem beszélt más nyelvet és így nem részesülhettem számomra értékes információkban. Sanghai utcái rendkívül szélesek és a forgalmat a teherautókon kívül főleg a kerékpárosok tömege alkotja. Ez állandó csengetéssel jár, mert a csengetés a kerékpárosok rituáléja. Természetesen sok egyéb látnivaló is akadt Sanghaiban, de az idő rövid volt. Van például Sanghaiban egy állandó ipari kiállítás valamint néhány nagyáruház, ahol órákat lehet eltölteni és mégsem tud az ember mindennel betelni. Az árúházak állandóan zsúfoltak, mint az autóbuszok. De mindent lehet kapni, mág drága francia parfümöt valamint más nyugati pipereszereket. A sok nyugati túrista teljesen megfertőzte ilyen tekintetben a kínaiakat, akiknek ez ellen semmiféle kifogásuk sincs. A reklám tekintetében is haladnak. Valamikor mindenütt csak Mao kis vörös könyvét lehetett látni. Ma ezt a Sanyo, Seiko, Toyota és a Coca Cola feliratok helyettesítik. A faliújságok is majdnem eltűntek és most már rendes újságok jelennek meg, persze kínaiul, amelyet ugyebár felülről lefelé kell olvasni. Meg is jegyeztem egy úti társamnak, hogy felülről lefelé én legfeljebb összeadni tudok, de nem olvasni. A kommunista rendszer furcsaságai közé tartozik, hogy az emberek nem utazhatnak úgy, ahogy az nekik tetszik. Sem a vonaton, sem a belföldi repülőgépen nem az a helyzet, hogy csak egyszerűen jegyet váltanak. Az utazáshoz előbb be kell szerezni egy igazolványt az illetékesektől. így azt hiszem, inkább a párt korifeusok utazgatnak. A konzervatív gondolkodáshoz tartozik az is, hogy a japán ipar behatolása ellenére sem láttam zseb- vagy más számo- 1 ógépet.Mindenütt,így a bankokban, árúházakban, szállodákban vagy a pénzváltó helyeken csak golyós számológépekkel dolgoznak, amit ördöngős ügyességgel kezelnek.A golyókkal még százalékszámítást is tudnak végezni. Magam is megpróbáltam egy ilyen számolótáblát kezelni, de bevallom — nem ment. Úgy látszik, Kínában minden, magára valamennyit is adó városnak megvan a maga császári dinasztiája, amely az adott városban van eltemetve. Sanghajnak is van császára, a pereputtyái együtt. Természetesen elmentünk a temetkezési helyre, ahol két hatalmas Buddha szobor őrizte a császárt és családját. Apropos, temetkezés. Helyszűke miatt az eltemetettek csak három évig maradhatnak sírjukban, de ez nem vonatkozik a privilegizáltakra. De az egyszerű kínainak el kell vinnie a halottját a krematóriumba, s a maradványt egy urnateremben helyezik el. De helyhiány miatt itt is csak három évig maradhatnak a porrá vált maradványok és további hosszabbítás már nincs. Ezután vidékre viszik az urnákat, ahol több hely van. Évente egyszer tartják meg a Ching Ming ünnepet, amelyen rendbe teszik a sírokat, megtisztítják az urnákat és nagy füstölést rendeznek. Majd papírpénz imitációkat gyújtanak meg, hogy a halott ne szenvedjen pénzhiányban a túlvilágon. Persze a rezsim nem nézi jó szemmel az ilyen ünnepeket, de meghagyja, mert voltaképpen nem sok vizet zavar. Ennyit Sanghai sötétebb arculatáról. További nézelődésre már nincs időnk, mert délután utazunk tovább. Irány Xiám. A magyar állam hivatásos folklóregyüttese, a Budapest táncegyüttes 1958 óta működik. Első alkalommal sikerült megcsodálnom Párizsban, a Bobino színpadán kitűnő előadásukat. Külön be kell vallanom, hogy egyik fő hobbym a tánc. Az érzelmek táncban való kifejezése és a folklórtánc mindig érdeklődésem középpontjában állt, s jómagam is hódolok ennek a művészeti ágnak a költészet mellett. Nos, ennyit bevezetőül, hogy megértsék, miért volt olyan fontos számomra,' hogy első ízben lássam ezt a felejthetetlen előadást. A 24 tagú együttes koreográfusa, Simon Antal igazán kiválóan végzi feladatát, hiszen alig két óra alatt sikerül bemutatnia egy ország zenei, folklór- és tánc-sajátosságait. Külön elismeréssel kell szólnunk a kitűnő zenei aláfestésről, a hegedű, a cimbalom és a nagybőgő összeforrt együtteséről. A francia sajtó óriási elismeréssel nyilatkozott a Budapest táncegyüttesről. Eddig is népszerű volt a „gulyás, a „paprika” és a „puszta” hazája, de most azt hiszem, egy új aspektusban láthatta a francia közönség ennek a kicsi országnak az óriási tánckultúráját. A népdal folklórkutatói különböző vidékek szokásait beszélik el táncban. A menyasszony tánc, a férfi csürdöngölő, a csárdás, a pásztortánc a botokkal, a cigánytánc a borosüvegekkel megragadó volt. Külön kell említést tennünk a dunántúli Somogyból való tréfás táncjelenetről, mely a pásztor és a betyár tréfás vetélkedő tánca a szép kocsmárosnéért. A tánccsoport már eljutott a világ minden részére. Felléptek Dél-Amerikában, Indiában, Európa szinte valamennyi országában, hogy Bartók és Kodály zenéje mellett a magyar folklór csodálatos kincsestárából is ízelítőt adjanak a nagyvilágnak. Értesítjük hirdetőinket és olvasóinkat, hogy APRÓHIRDETÉS-rovatunkba rendelésűket telefonon is feladhatják. A rovat keretében mindennemű vétel, eladás, házasság, stb. olcsón meghirdethető. Közléseket Betű mmdenaemfl fdvflágosítással telefoaoa kéréstől is acofeákudt. Hívja: (212) 793-571 l.miaden reggel 8-10 éra között MOSfcS Uh OS OUT *f E6-YPT. . BOT 00*. OTne* TRAVEL' AARAM&cmENTs AKwC KOVÁCS TRAVE g|-08 BAOAOu/AV E.UAH0ÄVT, N* I V A elég Banes repttW és hnjórtársaségsinslr hivatalos bódéja. Egyéni khro%álás. Olcsó, meghizható. pontos, régi szakiroda. Fdüvfnk «'figyelmet arra, hogy a topokban vagy egyesületi értesítőkben meghirdetett minden utazásra a jegyek a KOVACS-IRODÁIAN is kaphatók!
