Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-08-20 / 11. szám
1 1984 augusztus 20. NEWYORKI FIGYELŐ A világ magvar zsidóságának c;lete SZÉKELY MOLNÁR IMRE: MÓRA FERENC SZERENCSÉJE 3 A ROBOZ KÁROLY IRODALMI EMLÉKALAP 1984.ÉVI KITÜNTETETTÉI A ROBOZ KÁROLY-IRODALMI EMLÉKALAP kuratóriuma arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a magyar-zsidó katasztrófa 40. évfordulójáról ezévben szélesebb körben kíván megemlékezni és ezért a világ különböző tájain működő magyar-zsidó lapok szerkesztőségét kereste meg, hogy két-két olyan írót jelöljenek meg, akik méltó módon tartották írásaikkal ébren mártírjaink kegyeletét és a vészkorszakkal szembeni emlékezés erkölcsi kötelességét. A dijak ilyetén kiszélesítésével a Roboz Károly irodalmi emlékalap kuratóriuma, illetve a mártírhalált halt Roboz Károly családja követésre méltó módon rótta le a maga kegyeletét mártírjaink szent emléke előtt. A Newyorki Figyelő a kuratóriumnak két személyre tett javaslatot, amelyet az magáévá tett s ennek folytán jelenthetjük olvasóközönségnünknek, hogy a Roboz Károly irodalmi emlékalap idei kitüntetésében, a Newyorki Figyelő részéről, DR. SCHEIBER SÁNDOR, a budapesti Országos Rabbiképző Intézet tudós igazgatója,a jövő nemzedékeknek a magyar-zsidó kulturális örökség felé irányításáért és elsősorban a katasztrófa 40. évfordulója alkalmával Budapesten rendezett emlékünnepélyen mondott beszédéért - amely lapunk kiadásában különlenyomatban is megjelent -, valamint GALILI (GEMEINER) ERVIN munkatársunk, mártírjaink emléke és kegyelete fenntartása érdekében folytatott írói munkássságáért, elsősorban a most megjelent, A PUSZTULÁS ÉS FEL TÁMADÁS NEMZEDÉKE című munkájáért részesül A NEWYORKI FIGYELŐ részéről a fentiekhez annyit füzünk hozzá, hogy amikor egyik oldalról a mártír Roboz Károly családjának megnyilvánulását, másik oldalon a jutalmazottak odaadó, elhivatott munkáját figyeljük, - megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a kegyelet ápolása, a magyar-zsidó kulturális örökség ébrentartása egy maroknyi ember kezébe eredményesen van letéve és a NEWYORKI FIGYELŐ tevékenysége, amely ugyanezen szempontokat tartja szem előtt, nem mutatkozik hiábavalónak. Sajtószemle A magyar zsidóság sorsa, elsősorban a vészkorszak eseményei újabban erősen foglalkoztatják a nemzetközi sajtót, sőt a magyarországi sajtó és irodalom képviselői is fokozott figyelmet szentelnek az eddigelé meglehetősen elhanyagolt, szomorú témának. A magyar zsidóság értékeinek és áldozatainak elismerésére irányuló fáradozások tehát most hozzák meg fájdalmas gyümölcsüket. Nemes megnyilvánulást mutat a magyar protestáns egyház intézkedése, amelylyel Bereczky Albert művét: A magyar protestanizmus a zsidóüldözés ellen címet viselő tanulmányát, amelynek első kiadása 1945-ben jelent meg, ezév májusában ismét kiadta. Bartha Tibor püspök előszava rámutat arra, hogy 1944 május 15 óta, amikor az első deportáló vonat kigördült az állomásról, 40 esztendő múlt el. Bereczky Albert írása - a püspöki előszó szerint — bizonyságtétel, amely fájdalmas mulasztásokra figyelmeztet. Az emlékezés célja, hogy együttes összefogásra szólítson fel a halál erőivel szemben, amelyek vérszomját két világháború nem csillapította. (Kiemelés tőlünk.) * A Magyarok Világszövetsége kiadásában megjelenő Magyar Hírek június 9.- számában Sós Péter János HAT ÓRA AUSCHWITZ c.mű, megrázó képekkel illusztrált cikkében számol be a Magyarországról szervezett auschwitzi zarándokúiról. Általános zsidó vonatkozásban figyelemreméltó a The New York Times Magazine július 29-i számában 6 oldalra terjedő, drámai beszámoló a lodzi gettó történetéről. Ügy látszik, az emberiség lelkiismerete, ha lassan is, de ébredni kezd... A Budapesten megjelenő Hazai Tudósítások című kőnyomatos, amely a külföldi magyar olvasók tájékoztatását szolgálja, beszámol arról, hogy Fischer Annie, a világhírű zongoraművésznő július 5-én lett 70 éves, Magyarországra való visszatérése után nagy szerepet játszott a magyar zenei élet újjáfejlesztésében. Tevékenységét háromszor ismerték el Kossuth-díjjal, 1952-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze lett. 1974-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapta meg. KBWYOftKI riGYKLMt. Egy évi előfizetés 20 dollár díját □ mkkWn nwWékrim C Mr«« «támlásai Név....................................................... Cím Mióta öregszem, többször került elém élő valóságban Móra Ferenc, a nagy magyar író. Talán azért van ez, mert a koszvény gyötrő fájdalmában többet foglalkozom az elmúlással, majd arra lettem figyelmes, hogy a már közel öt évtizede halott nagy írónak a sorsát eldöntő története jutott eszembe. De lehet az is, hogy a szegedi homokvilág nyúlt utánam, s a fiatalság tűzével fojtogat az emléke. Arról van szó, hogy a magyarságnak ezt a nagy íróját zsidó szerkesztők fedezték fel, ők nyitották ki előtte az érvényesülés kapuját. Nélkülük Móra beleveszett volna a szegedi homok tengerbe, amely a maga titokzatosságával dermedten ölelte át a Szegedet körülvevő tanyavilágot. Móra Ferenc, Szeged nagy írója, az ország-világ előtt híres múzeumigazgató, a honfoglalás kori sírok feltárója gyomorrákban halt meg. Városában, Szegeden mint élő nevezetességet tartották számon. Móra az írást a Szegedi Naplónál kezdte. Kizárólag azért kényszerült írásra, hogy családját eltarthassa, mert ebben az időben a somogyi könyvtárnál dolgozott, mint segédkönyvtáros. A múzeumnak akkoriban Tömörkény István volt az igazgatója, s amikor tragikus hirtelenséggel meghalt, Mórát hívták meg a helyére. Érdekes, hogy amíg Móra írásait Szegeden megbecsüléssel fogadták, a fővárosi sajtó nem vett tudomást róla. Móra életébe 1922-ben lépett be a szerencse, ami nélkül, úgy látszik.nincs még írói karrier sem. Egy érdekes véletlen folytán figyeltek föl rá. Abban az időben a VILÁG nevű lap volt a legnívósabb. Akinek ebben az újságban névaláírással jelent meg cikke, azt attól kezdve fémjelezte az újságírói társadalom. A történet elbeszélésére a szót a legilletékesebbnek, Mórának adom át, akivel szívélyes barátságban voltam. A beszélgetés idején én voltam a Szegedi Napló felelős szerkesztője, soha egy percre sem felejtettem el, hogy abban a székben ülök, amelyik valamikor Móráé volt. Hittem és hiszek abban, hogy a tárgyak beszélni tudnak. Vádolni vagy serkenteni, még szeretni is képesek. Én büszke vagyok rá, hogy Móra ott állt mellettem mindig türelemmel, segítőkészséggel, jóindulattal és szeretettel. Életének utolsó munkáját, az ARANYKOPORSÓ-t akkor fejezte be. Én tudom, hogy mennyire könnyesen, síró lélekkel búcsúzóban volt az élettől.- Az ARANYKOPORSÓ - mondta nekem rettentő szomorúsággal — már csak a szemfedőmet jelenti az életben. S minthogy nagy író volt, ez a jóslata is bevált. A kezelőorvosok az iránta való tiszteletből nem mondták meg neki, hogy betegsége halálos, abból nem lehet kigyógyulni. így nem ölték ki belőle a reményt, ****** I PÜSKI - CORVIN? HUNGARIAN BOOKS and RECORDS ‘ 251 East 82nd str.New York N.Y.10028 TELEFON: 212 - 879*8893 SOKEZER MAGYAR KÖNYV, ÚJSÁG ? HANGLEMEZ, HANGSZALAG. IRKA $ BEFIZETÉS Látogassa meg boltunkat a new yorki magyar negyedben POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK - KÉRJEN * KATALÓGUST. **** sőt, halála előtt, amikor már irtózatos fájdalmai voltak, egy tessék-lássék operációt végeztek el rajta. Ezzel azt akarták elérni, hogy Móra higgye, hogy meggyógyul. Az operáció úgy történt, hogy felnyitották a gy omrát, aztán összevarrták. S amikor egy olyan napja volt, amikor kissé szünetelt a szenvedése, elmondta nekem, hogy miként lett a VILÁG főmunkatársa. — A lap 1922-ben novellapályázatot hirdetett. Ezt abból a szándékból tették, hátha jelentkezik olyan ismeretlen író. akit érdemes felkarolni. Ilyesmire minden lap életében sor kerül, s úgy a múltban, mint a mában, több jelentékeny író került elő az ismeretlenség homályából. Belső sugallatra ezek az ébresztések főszerepet játszanak az ember életében, magam is írtam egy kisregénynek beillő hosszabb elbeszélést. Mát most előrebocsátom, hogy ez a munkám sokkal teijedclmesebbre sikerült, mint amit a pályázat előírt. A fene bánja, mondtam magamban, de én nem javítok, elküldöm úgy az. elbeszélést, ahogy megírtam. A pályaművem annak rendje és módja szerint meg is érkezett, s hogy mi történt vele, azt Feleki Géza publicista mesélte el később nekem, kire a pályaművek elbírásása volt rábízva. Feleki - folytatta Móra—valóságos élő lexikon volt, kimeríthetetlen tudásanyagot halmozott fel a koponyájában. A haldokló pályára vonatkozóan is minden életrajzi adatot tudott. Neki nem kellett lexikonban keresgetni segítségért, fejből diktálta le az anyagot. Azon az éjszakán nem halt meg a pápa, Feleki tétlenül, unatkozva ült az íróasztalánál, amikor tekintete letévedt a papírkosárba. Lehajolt és kivette belőle az én pályamunkámat. S mint később nekem bevallotta, nem tudta letenni, egy szusszra elolvasta. Érdekelte, mert Dankó Pista életéről írtam. A szegedi homok varázserejéről, ami megtermékenyítette az. ott dolgozó írókat. Tömörkény, Békefy Antal, Kisteleki Ede, Cserzi Mihály, Pósa Lajos, Szigethy Vilmos, Ujházy Antal dolgoztak abban az. időben Szegeden, s Szalai, a literátus főkapitány, aki életre hívta a Dugonics társaságot. — Másnap reeeel —meséli tovább Móra — Feleki bedugta pályázatomat Poijesz Lajoshoz, a lap nagytekintélyű főszerkesztőjéhez, s arra kérte, olvassa el. Poijesz szabadkozott: - Miért akar maga megbüntetni engem, hogy olvassam el ezt a pályamunkát? Én teljesen megbízom magában. Annak adja a díjat, akit kiválaszt. — Mégis, ez egyszer arra kérem a főszerkesztő urat -erősködött Feleki-, hogy ezt az egy munkát olvassa el. — Poijesz délben hivatott - mesélte tovább Feleki— és ezekkel a szavakkal adta vissza a kéziratodat: — Csodálatos tehetség. Azt hiszem, az ország legnagyon írója válik belőle. Mennyi szellem, humor, színes előadási készség lakik ebben az emberben, s máris képes minden írói bravúrra. Iijon neki Feleki és kéije fel állandó tárcaírónak! Hetenként legalább egy cikket küldjön. Majd az ajtóban utánam szólt: — Ne cikkírónak kérje fel, hanem a lap főmunkatársának! — Hát így kerültem én el az én fatornyos szülőhazámról, Kiskunfélegyházáról az egyik legnagyobb pesti laphoz. Kinyílt előttem az érvényesülés kapuja. Ez Móra Ferenc írói karrieijének hiteles története.
