Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-04-15 / 6. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1983 április 15.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A iiiagYar-zfcido irodalom múltjából BARTÓK BÉLA Irta: LORSY ERNŐ Előző számunkban jelzettek­nek megfelelően, Rotman Helén, a neves magyar közéleti személyiség jóvoltából, közölni kezdünk részle­teket Lorsy Ernő, az Amerikában élt, kiváló irodalmár és zeneszakér­tő írásaiból. Bartók Béláról írt meg-Éjfélkor, a Broadway za­jában felütöm a friss újságot. Két arcképet látok, csodála­tosan hasonlót. “Bartók Béla meghalt helyben, kórház­ban.” “Richard Beer-Hof­­mann, költő és szindarabiró, meghalt.” A Bro adway fényei ki­alusznak, az ala­kok homályba vesznek, elvág­ták a zajt. Ár­ván a nyüzsgő tömegben hal­lom a távozók szárnya suhogá­sát, érzem, ahogy a föld ki­hűl. Fázom. * * * Ifjú korunk bálványai voltak ezek ketten, teremtő művészek. A véres század első éveinek már nem vol­tak más bálványai, csak a művészek. Ezek, a magyar zenész és a z osztrák költő, talán nem ismerték egymást, bár csak négy órányira lak­tak egymástól. De a mi csú­csokat kereső szemünk egy­ütt látta őket a tiszta ma­gasságban, ahol csak keve­sen éltek már. Nem rég halt meg Brahms és Tolsztoj bi­zonytalanul vándorolt a Par­nasszus és a Golgota között. Az uj magyar irodalomnak kevés epigonabb korszaka volt mint a századforduló. Szinyei-Merse Pál még nem vette fel a leejtett ecsetet. Magyar zene még nincs. * * * Ekkor csendülnek fel a budapesti hangversenyter­mekben a Vigadóban és a Royal-szálló fehértermében, saját keze alól, Bartók Bé­la első akkordjai. A nagy zeneköltő, nagy zongorás volt mint Beethoven és a hangszert, melyet akkor már egyre többen hagytak el, szerette. A legnagyobb virtuozitás volt az övé : vir­tusa erény, hogy elfelejtteti magát a mü mögött. így ta­nított zongorát a Zeneaka­démián, mely Liszt nevével volt ékes, de a német Koess­­ler által szervesen kapcsoló­dott Brahms hagyományába. Magyarország felsőoktatási intézményei között a Zene­­akadémia állt a legmaga­sabb fokon, szellemében, munkájában, hivatástudatá­ban és egy idő óta neve eu­rópai csengésében is külömb a háromszázéves egyetem­emlékezése hallatlanul aktuális ma is. A cikk a Clevelandban meg­jelent Szabadság című magyar lap­nak 1945 október l.-i számában látott napvilágot. nél. Világjáró magyar zene­művészek és müvek mögött kezdik már keresni az em­berek a házat is, honnan is­kolák és müvek kirajzottak. A Liszt-Ferenc-téri Med­­gyaszav-házat. A Zeneaka­démiát. * *, * Azt hallottuk, hogy egy fonográffal a hátán az or­szágot járja és népdalokat gyűjt. Kodály Zoltán kisér­te, barátja, nemzedékében a másik nagy magyar zenész. Mikor első népdalaik meg­jelentek, elcsodálkoztunk. Mások voltak mint amiket ismertünk; naivabbak, ke­­vésbbé cifrák/ talán ősieb­­bek. Messze attól, amit a ci­gányok játszottak. Most, hogy egy élet gyűjtő munká­ja fekszik előttünk, tisztán érezzük, hogy ÍBartók és Ko­dály, a magyar zene diosz­­kurjai, egy nagy kincset ad­tak a magyar népnek. Ez a magyar nép lelke dalban letéve, ahogy a nagy gyűjteményes m u n k á b an előttünk fekszik és a Nép­rajzi Muzeum, viaszlemeze­in, ha megvannak vagy elő­kerülnek. Már nem is tu­dunk máskép gondolni a magyar dalokra csak ugv, ahogy Bartók és Kodály ta­nítottak. . Bartók “Hungari­an Folksongs” kötete, a kot­tákkal és a szövegekkel, a legtömörebb esszencia, amit magunkról a külföldnek nyújthatunk. És a legiga­­zabb tükör, amibe tekinthe­tünk. Elveszett volna ez a kincs, ha ő, ha ők, idejekorán nem gyűjtik össze. Már veszen­dőiéiben volt. Most meg van mentve talán, örökre. És nem értettük volna meg, tisztaságában, rend­szerében, dús tagoltságában, számos válfajában, ha ő nem magyarázza meg. Kihallotta belőle a tizenkéthangu ma­gyar skálát és, ami monda­nivalója volt, azontúl arra komponálta. Eredeti kompo­zícióinak motívumai azontúl sokszor igazi népdal, pa­raszti dal. De itt könnyen tévedhetünk. Múlt kará­csonykor, betyárnótákat ma­gyarázva, odalépett a piani­­nóhoz és állva, egy kézzel, utánozhatatlanul kifejező billentéssel, eljátszotta egy dal néhány ütemét.. “Nép­dal ez?,” kérdeztem. “Én írtam,” felelt elragadó mo­sollyal. Adyt nem lehet lefordíta­ni. De Bartók, önmagát fe­jezve ki, a magyar lélek lel­két ajándékozta a világnak. És mi magyarok gazdagab­bak lettünk azzal, hogy a világ ezt az ajándékot elfo­gadta. * * * írják meg a zenészek, mi­lyen zenész volt. Én arra gondolok most, milyen he­lyen állt a mi életünkben és hogy állt a magyar életben. Lassan ható óriási erő volt ő ott, valaki, akire egy sivár és romlott korszakban min­denki felnézett, tiszta és elis­mert művészetével olyan er­kölcsi erő, amelynek pusz­ta jelenléte miatt a legvak­­merőbbek sem mertek bizo­nyos ocsmányságokat elkö­vetni. Bartók egyik hallétjének, a “Fából faragott királyfi­nak” és egyetlen operájá­nak, “A kékszakállú herceg várának” szövegét Balázs Béla irta, a Nyugat első, hő­si gárdájának tagja; költői, drámai, muzsikális szem­pontból egyaránt a legna­gyobb magyar szövegek ezek. De 1919 után Balázs Béla politikai emigrációban élt és az Operaház levette műsoráról úgy az operát mint a ballettet. Mi történt? A kurzus, amely a “Mosoly országával” bevezette az operettet az Operába, kitil­totta volna onnan a legna­gyobb magyar operát? Más történt. Bartók Béla ragaszkodott hozzá, hogy azok a darabol: szövegíró nevével kerüljenek színre. Tizenöt év telt bele, mig a nap hatalmasaival szemben keresztülvitte akaratát. De keresztülvitte. Sok nyugodt elszántság volt ebben a gyengének látszó emberben. * * * Mikor 1940-ben úgy érez­te, hogy ott kell hagynia a hazát, amelynek minden kortársánál többet adott, de ahol múzsájának már nem akadt hajlék, tisztességére nem volt se szükség, se bo­csánat, Amerikába jött és a Columbia-egyetem egy nagy népdalkiadásának zenei ré­szét vállalta. A Millman- Parry- expedició az utolsó rapszodoszok ajkáról leje­gyezte a már elveszettnek vélt szerb nemzeti eposz szövegét és melódiáit. Ki­mondhatatlanul érdekelte Bartókot ez a munka. Bar­tók tudta, hogy alkotó mun­kájától vonja el az időt, amit a szerb hősi dalokkal tölt. De nem bánta és utolsó ereje megfeszítésével dolgo­zott, mer^ a költészet és a zene közös ősforrásához érezte magát közel; és nyil­ván saját életműve centru­mához is. Felejthetetlenek az órák, amikor Bartók ar­ról az eposzról beszélt ne­kem. Aki nem hallotta Bar­tókot népdalokról beszélni, szakszerűen, szinte szára­zán, tökéletes tárgyilagos­sággal, nem tudhatja, hogy lehet a népművészetet sze­retni. . * * * Micsoda nagy egység vau ebben a pályában, micsoda következetesség, az egyéni­ség középpontjából áradó, mindent átizzó erő! A mo­dern zenei élet -egyik feje­delme volt ő és ezt a feje­delmet, akinek nevét néha már a három nagy B-vel kezdték együtt emlegetni, Magyarország adta a világ-( nak. Voltak, akik azt gon-| dolták, hogy a legelismer­tebb magyar érték, aki igaz ember is, lehetne egy ma­­gyár köztársaság elnöke. De| Bartók elhárította magától a diszes ürömkelyhet és, mi­kor az Ideiglenes Nemzet-1 gyűlés tagjának választotta habozott, hogy hazamenjen-e. Tudta, hogy beteg, tudta azt is, hogy nem politikus, ö egy életművel tartozott ma­gának és a magyarságnak, azt akarta befejezni. Bizo­nyára neki volt igaza. * * * Alázatosan büszke férfi volt. Alázatosan állt az élet előtt, de büszkén is, ahogy örök értékek őrzőjéhez és gyarapítójához illik. Alázatosan büszke ma­gyar volt. Alázatosan állt a teremtő nép előtt, de, kezé­ben a tőle kapott kinccsel, büszkén állt a világ előtt és készen is, hogy megvédje a gondjára bízottat, bárki el­len. Alázatosan büszke művész volt. Hü szolga, ahol szol­gálni, nagy szuverén, ahol teremteni kellett. A hamis értéket egy szemvillantással döntötte porba, az igazat kézmozdulattal emelte fel. Kevesen tudták a művész rangját úgy mint ő, kevesen élték, amire e rang kötelez, oly híven mint ő. De most nem művészetét nézem és nem is magyarsá­gát. Emberségét nézem és tudom: a kevés nagy ember egyike távozik Bartók Bélá­val a világból. Egyre laposabb lesz a vi­lág, egyre simább ütjük lesz a középszerűeknek. De merre fognak menni, ha el­tűnnek az útmutató csúcsok ? És újak vájjon születhet­­nek-e? Avított, új BLUE CÍM IfcUE SHIELD biztosítási leh MAJOR MEDICAL-biztosítást be* IflVf, kapható csoportok részére Lépjen érintkezésbe ERVIN kOTH biztosítási megbízottal az alábbi telefonszámokon: Napközben: 725-1211 Esti órákban: 241-6396 Tárgyal magyarul és oroszul k

Next

/
Oldalképek
Tartalom