Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-05-09 / 7. szám

1983 május 9. NEW YORK I FIGYELŐ 3 SZOMBATI SÁNDOR brüsszeli levele: SERES GYULA (STOCKHOLM): MAMA,KI A SZERENCSE ? I. SKANDINÁV KÖRSÉTA Amikor a drága Mama megelégelve a szenvedést, amelyet semmi sem tudott el­mulasztani, feladta a harcot és magunkra hagyott bennünket: Vili öcsémet és engem, tanításához híven szemérmes sze­gényeknek ajándékoztuk ruházatát, kézitáskáit, hímzett sáljait, mindent. Volt azonban a Mamának három ba­bája is, amelyeket nyilvánvalóan igen sze­rethetett, mert úgy helyezte el őket, szem­ben ágyával, hogy amikor abban fekszik, láthassa őket. Gondolom húgom, aki bizal­masa és cinkosa volt, ajándékozta meg ve­lük. Amióta a drága Mama elhagyott engem és brüsszeli otthonát, hogy Kaliforniába költözzék, húgom közelébe, sok közös tit­kuk volt. Sokszor mosolyogtak össze anél­kül, hogy mi „a fiúk" értettük volna az okát. Orgonasípok rendjében álltak a szek­rényen a játékok: jobbszélen a legnagyobb a mackó. Mellette körülbelül félméter nagyságú, kékszemű hajasbaba, amely jó­ízűen kacagott, ha valahol megnyomták, végül a felenagyságú, parasztlány jellegű gyerekutánzat, számtalan szoknyával alsó­testén. Vájjon kinek ajándékozzuk ezeket a bábokat, amelyek magukon viselik a drága Mama keze nyomát, tekintetét ? Los Angelestől - ahol a drága Mama örökre lehúnyta szemét - délre, amexicói határ közelében, La Jollában lakik ifjú ba­rátom, Pali, felesége, a francia Janette és három tündéri kislányuk. Ezek közül a két első gyerek, Isabelle és Caroline ikrek, ná­­luknál jóval fiatalabb Valérie. Az ikreket testében vitte ki Amerikába az asszonyka, a legkisebbet már az új haza földjén álmod­ták meg és szülte meg Janette. # A három gyereket rendkívülmód sze­retem és ez az érzelem nem is egyoldalú. Én vagyok az „Oncle Alexandre",, akit mindig körülünnepelnek a gyerekek és nem csak a hasolíthatatlan ízű belga csokoládék, vagy más ajándékok miatt. Azt visz nekik más is s a szülők szerint, nincs olyan öröm, mint amikor én állítok a házhoz. Ennek ta­lán az is a magyarázata, hogy a kislányok ismerik azt a szerepet, amelyet a szülők ki­vándorlása körül játszottam, márpedig a ki­csinyek igen boldogak, hogy ott élhetnek a világ egyik legkellemesebb szögletében, a Csendes Óceán partján. Az emigrálási dolog ugyanis úgy volt, hogy egy este, amikor Pali szüleihez érkez­tem látogatóba, a fiatal férfit és másállapo­tos feleségét könnyek között találtam. If­jú házas barátomat aznap bocsájtották el állásából és igen kilátástalannak látta hely­zetét. Tanácsoltam: vándoroljon ki felesé­gével Kaliforniába, ahol barátaimnál azon­nal munkát szerzek számára. Ha nem is francia mérnöki diplomájához méltót, de olyat, ami az első naptól kezdve biztos ke­nyeret biztosít majd kettejüknek. Ajánlót tam, hogy tüstént szedjék sátorfájukat, mi­előtt még a gyerek megszületnék, mivel­hogy, egyelőre, a hasban hordott élőlény­ért nem kell a repülőgépen külön fizetni. Persze akkor még nem tudtam, hogy az asszonyka ikreket szállít majd az Óperen­ciás tengeren túlra. * HIRDESSEN LAPUNKBAN I Miközben a San Diego-országúton vezettem az autót, amelynek hátsó ülésein a három baba ült, eszembe jutott, hogy nem lesz egyszerű az ajándékozás művelete. A babákat a kislány dk általában, időtlen­idők óta, a nagyságuk szerint szokták meg­ítélni. Minél nagyobb, annál értékesebb. Itt teljes mértékben érvényesül a történelmi materialista elmélet, amely szerint a meny­­nyiség egy bizonyos ponton átcsap minő­ségbe. Azonkívül világos, hogy a mackó nem csak azért a legértékesebb, mert a leg­nagyobb is egyúttal, hanem mivel a medve­­bocs utánzat puha szőrzetének, manipulál­hatóságának - kezelhetőség nem jó szó er­re -valóságközelségének hála, messze a legnépszerűbb játékszer, nemzedékről nemzedékre. Azonkívül problematikus a két baba is: aki a kisebbiket kapja majd, joggal érzi magát hátrányban, elhanyagolt­nak. Ezenkívül: Tihanyiék gyerekei, akár­milyen szépek és kedvesek, okosak és jól­neveltek is, mégis csak emberszüle­mények, tehát kisebb-nagyobb mérték­ben féltékenyek is egymásra. Ez különösen a két ikerlányra vonatkozik, akik inkább tűrik el, hogy a legfiatalabbal olykor kivé­telezzenek, hiszen ő a „bébi", mintsem azzal, akivel majdnem egyidőben látták meg a napvilágot. Nem marad más hátra, határoztam el, mint az, hogy kisorsoljuk az ajándékokat, így nem lehet utólag vita, nem neheztel­het rám semelyik gyerek sem. Tudom, mi­lyen maradandó, életre szóló sebet lehet az ilyen apróságon ejteni. A legmélyebbe­ket, a legmaradandóbbakat. A szülők belátták, hogy igazam van. Mialatt a kislányok a kertben játszottak, behoztam a játékszereket és odaültettem őket a kandalló elé. Egy-egy papírdarabra felírtam a fiókák neveit és betettem őket egy kalapba. A hatéves Isabelle- és Carob­­nét, a négy éves Valeriét. A kislány de ugrándoztak, táncoltak, sikongtak, amikor a babákat megpillantó! ták. Janette leültette őket az ajándékokkal szemben és nagynehezen csendet teremtett. Majd nekem adta meg a szót.- Gyerekek - kezdtem, talán tudjá­tok, hogy a napokban elvesztettem in:'Jött Mamámat... — Meglepetésemre a négyéves közbe­vágott: — Miért nem vigyáztál jobban rá, Sándor bácsi ? — — Vigyáztem, kicsiny Valériám, vi­gyáztam. Mint a szemem világára. Mégis elvesztettem... —- Hol vesztetted el ? - faggatott a kislány.- Meghalt — mondtam.- Az mit jelent ? — fordult mostan már apjához a gyerek. Életében először ke­rült szembe ezzel a fogalommal. — Elaludt és nem ébred már fel többé — mondta Pali.- Az nem lehet ! - tiltakozott Vale­rie. - Csak alaposan megrázni, majd feléb­red, kinyitja a szemét..'. — — Édes szívem, hiába is ráznám, — mondtam, miközben szemem megtelt könnyel. - Mélyen alszik, nem beszél. Már nem él... — — Hova tetted ? — rémüldözött a kislány, aki még mindig nem tudta felfogni a halál véglegességét, megváltozhatatlansá­­gát. A világpolitika porondján sajnos mindúntalan beleütközik az ember Jasszir Arafat és a PFSZ nevébe — a legképtele­nebb síkon. Újabban az is kiderül, hogy ezeknek a propagandafogásai túlmennek a józan ész határain és már nem elégszenek meg azzal, hogy mindenkit cionista ellen­ségnek aposztrofáljanak, aki nem az elvei­ket vallja, de most már az is felszínre jön, hogy egyaránt szakértői a bombamerény­ieteknek és a Biblia-kutatásnak. Ez előbbit sajnos a világ megtanulta, míg a Biblia-kuta­tás terén először hallatnak magukról. Egy barátom felhívta figyelmemet egy Arafat-inteijura, amit ez a stockholmi Dagens Nyheter-nek adott és ebben az em­ber megtudott olyasmiket, amit senki em­berfia a világon nem ismert eddig. Arafat szerint elkerülte a világ figyel­mét, hogy Petrus (a gálili zsidó), aki követ­te Jézus tanait és sikerült rávennie a római­akat, hogy áttéijenek a keresztény hitre — valójában palesztin volt. Valamikor el vol­tunk foglalva a rómaiak által - mondotta Arafat — és akkor Rómába küldtünk egy­magában egy palesztin halászt. Ez Petrus volt, akinek sikerült meghódítania a római­ak szívét. Ilyen a mi palesztin örökségünk, a mi palesztin tradíciónk - mondotta Ara­fat. Az emberiségnek nincs más mit ten­nie, mint leborulni e zseniális titán előtt, aki, mint tudjuk, civilben, mikor éppen nem foglalkozik hittudománnyal, terrorista is. Úgylátszik azonban, hogy a PFSZ legújabb hittörténelmi vonala és kutatásai lerántják a leplet néhány „bibliai csalásról" ami az Ótestamentummal kapcsolatos. így a PFSZ stockholmi kirendeltségének veze­tője, egy Daoud Kaloti nevű arab szintén egy interjú során megdöntötte az emberek­— Amikor az ember meghal, kislá­nyom, kiszáll belőle az élet. Olyan lesz, mint ezek a babák itt. Olyanok, úgy feste­nek, mint a valódiak: mint az igazi mackó, az igazi kisgyerek, mégsem azok. Nem él­nek. Csak hasonlítanak az élőre... — — Leültetted Mamádat a kandalló elé? - csodálkozott Valerie. — Nem, Valerie kedves. Betették eg,, fadobozba és azt lecsúsztatták a földbe...­Janette - aki egyébként francia egye­temen szerzett gyógyszerészi diplomát - vallásos nevelésben részesíti gyerekeit, hoz­zátette: — Sándor bácsi Mamája felszállt a mennyekbe... — — Volt szárnya, mint a repülőgép­nek ? - szólt közbe most Caroline. — A léleknek nincs szüksége repülő­gépre, elszáll magától... — — Azt hogy csinálja ? — érdeklődött Isabelle, aki félórával idősebb, mint iker­testvére. nek a Bibliába vetett hitét. Ugyanis ez a Kaloti a Göteborg-Posten-nek adott inter­júban leszögezte, hogy Jézus arab volt és ugyanígy Mózes és Ábrahám is arabok volt­­tak. Ezek bizony lélekzetelállító dolgok, mert hiszen akkor az egész Biblia nem le­het más, mint hamisítás és a világ most bol­dog lehet, hogy a PFSZ leleplezte ezt a „cionista hazugságot" is. Most az is elvár­ható, hogy a PFSZ kutató központja felfe­dez Damaszkuszban pár ezer éves perga­ment tekercseket, amelyeken a PFSZ prog­­rammja arameus nyelven fel van fektetve és ezt majd publikálni fogják, mint a Biblia függelékét. Most egy várható kérdés: Mikor fog az UNO — sok más intézménye mellett — egy nemzetközi elmegyógyintézetet is fe1- áUítani. * Mint előző írásomban már jelez lem, Palme miniszterelnök meghívta Arafatot a szociáldemokrata párt nevében hivatalos látogatásra, amit ez boldogan elfogadott. Most csak a látogatás időpontjában kell, hogy megegyezzenek, ami nem okoz majd problémát. Olof Palme igen aktiv ember, vagyis minden lében kanál és hogy boldog­gá tegye a svédeket, most meghívta magát Fidel Castrot is, aki szintén elfogadta a meghívást és megígérte, hogy a saját szakál­lára eljön Stockholmba. Most egyébként a város szívében a muzulmánok nagy mecse­tet fognak építeni. Majd, amikor ennek ava­tása lesz, bizonyosan meghívják Kadaffit és talán ldi Amint is, hiszen ezeknek az ideo­lógiája is belefér a svéd szociáldemokrata párt politikai vonalába. így majd létre lehet hozni az egyol­­dalra elkötelezett politikusok nagy jambo­­ree-ját. Az apja válaszolt:- Emlékszel, amikor egyszer majd­nem belefulladtál a tengerbe ? Én meg­­éreztem, hogy veszélyben vagy, odaúsztam hozzád és kihoztalak. Ez azért volt lehetsé­ges, mert a te gondolatod repülőgép nélkül is elrepült hozzám és így segítségedre siet­tem... — * Mindenképen al akaitam keiidni hogy a beszélgetés erről a témáról tovább iolyjék. Végül is a gyerekeknek tudomásul kellett volna venniök, hogy saját szüleiket is el­vesztik majd egy napon. Nem akartam, hogy ez a felfedezés - amely engem egész gyerekkoromra traumatizált s ami miatt néha éjszakánkint órákat sírtam, anélkül, hogy valaki is tudott volna róla — az én sze­mélyemhez, az én látogatásomhoz fűződ­jék. Örömet akartam szerezni a szeretett apróságoknak, nem tartós bánatot. (Befejező rész a következő számban ) EMERY PRINTING CO. Magyar nyomda teljesen modernizálva új helyen 1545 First Ave (80-81 utcák kozott) Telefon: (212) 628-7700 Vállal mindenféle üzleti és privát nyomtatványt OFFSET NYOMÁST - XEROX MÁSOLATOT b'zett kivid mindert ami stationary, papíráru írószer kapható Kérje hihetetlen olcsó árajánlatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom