Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-07-16 / 8. szám
1982 július 16. NEWYORKI FIGYELŐ 15 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Újabb két nap, két éjjel múlt el. A szobában 42 zsidó evett, olvasott, sakkozott, vitatkozott, összeveszett s kibékült. Mindenre volt idő, mert nem kellett munkába menni, ami naponta 9-10 órát vesz el. A szoba sarkában volt egy kis pult, ahova naponta háromszor a vallásosak visszavonultak imádkozni. Mind többen és többen vettek részt az imában, — mert mind többen és többen kezdtek el félni. Nali sokat beszélgetett a Schochttel, mert okos ember volt s mind többet tárt fel Nali előtt egy érdekes, eddig ismeretlen világból. Elmondta, milyen ügyesen osztja be a felesége a kis keresetet, meg aztán segít a rabbinak esketésnél, temetésnél, ami nem sokat, de valami keveset mégis csak hoz a konyhára.- Na, most megyek imádkozni, - szokta mondani a Schochet. Másnap ugyanezt kissé hangosabban mondta amiből Nali úgy érezte, hogy a Schochet, aki őt nyilván éppenúgy megszerette, amint ő is a Schochetot, - szeretné, hogy Nali is menjen imádkozni.- Schochet, - mondta Nali, — imádkozzék értem hogy kijuthassak innen. -- Imádkozni fogok, de nem, hogy holnap jusson ki, hanem amikor az Ur akarja, — válaszolta a Schochet.- Miért? — kérdezte Nali csodálkozva.- Két héttel ezelőtt volt itt egy zsidó ember, aki azt mondta, ő lenne a világ legboldogabb embere, ha másnap kijuthatna innét. Ki is jutott, de később hallottuk, hogy amikor kilépett a kapun és át akart menni az utca másik oldalára, egy autó elütötte és azonnal meghalt. — ★ Újabb két nap telt el eseménytelenül. Nali kezdett ideges lenni. A Schochet megállt az ágya mellett:- Ideges? -kérdezte. - Egy kicsit...- Gondoljon arra, hogy akik kint vannak és remegnek értünk, s azt hiszik, hogy pokol az életünk, mit érezhetnek? De mit segít, hogy ideges? —- Schochet, bizonyos abban, hogy Maga nem rabbi és nem százéves ? - kérdezte Nali, - pedig úgy beszél. Üljön ide mellém. -A schochet letelepedett a mellette levő székre.- Egy kérdés foglalkoztat, amit már régen meg akartam kérdezni vallásos embertől, de aki utamba került, fanatikus vagy túl visszamaradott volt. Maga intelligens, művelt, okos, adjon választ, hogy egy igazi vallásos, őszinte zsidó ember, aki véletlenül sem vét a vallási törvények ellen, itt van a toloncházban és drága feleségének meg aranyos kisfiának kint nincs egy nyugodt perce? Schochet, én nem lázongok a felsőbb hatalom ellen, de maga, mint Talmud-chóchem, adjon erre választ. —- Válaszul, - felelte a Schochet megfontoltan, amit Nali annyira csodált, - egy igaz történetet mondok el. A mi városunkban történt. A város leggazdagabb embere Majse Gottlieb volt, a zsidó gabonakereskedő, akit mindenki szeretett, mert fenntartotta a 130 km.-re levő jesivát, ahol legidősebb fia tanult, adakozott a helyi iskolának, az itteni templomnak. A rabbi panaszára, hogy a tető lyukas volt és az eső befolyik, nem jött el Gottliebtől üres kézzel.Samu fia a jesiva legjobb tanulója volt. Hazajött nyári szabadságra. Mindenki boldog volt, mindenki szerette éppenúgy, mint az apját. Másnap fejfájásról kezdett panaszkodni, ami állandóan fokozódott. A háziorvos sürgősen felküldte Pestre, Darvas professzorhoz. Gottlieb úr nem kímélt költséget, azonnal autóval utazott fiával Pestre. A fiú mind rosszabbul lett. A professzor megmondta Gottliebnak, itt csak egyetlen orvosi segítség van, mert fiának agytumoija van. Stockholmba kell utaznia, Olivecrona professzorhoz és jó esélye van, hogy fia meggyógyul. Gottlieb elfehéredett, hogy a professzor csillapítót volt kénytelen beadni neki. Most képzelje el, milyen apa volt ez a Gottlieb? Stockholmba utazott, hagyta, hogy Olivecrona felvágja a fia fejét, nem szólva a sok költségről. Milyen apa volt ez a Gottlieb? Három hónap után a fiú egészségesen visszament a jesivába. - Szóval ez a történet a válasz a kérdésére. Az Úr azért engedi, hogy itt legyek, hogy ha hazakerülök, az életem még boldogabb legyen. — A Schochet felállt és ezt kérdezte: — Remélem, nem voltam túl drámai? — — Nem, annál okosabb és meggyőzőbb. — — Ha csak a felét értette meg, amit mondani akartam, akkor igazán boldog vagyok. — Másnap reggel jó hírek érkeztek Nalihoz. Dr. Kollár majdnem bizonyos benne, hogy Nali 24 órán belül szabadul. Askenázi Tibi is jelentkezett a hírrel, hogy július 3-án indul az illegális transzport és úgy látszik, Nali is utazhatik. Nali azonnal közölte a jó hírt Schochettel, aki minden felindulás nélkül fogadta, mint aki mindezt tudta előre és hogy máskép nem is történhetett volna. Késő délután Nali letette újságját és Schochet felé indult: — Schochet, adjon egy jarmulkát és menjünk imádkozni. — Schochet hangtalanul kofferjához nyúlt és kivett egy kis sapkát. Amikor este a villany kialudt, a többiek álomba merültek, Nali Schochet ágyához lépett és ezt mondta: — Schochet, a ma esti ima azért volt, hogy Maga is minél előbb szabaduljon innen és újra drága családja körébe kerüljön. — Schochet felült az ágyon és csak ennyit mondott: — Köszönöm. Maga hiányozni fog nekem. — Nali másnap kiszabadult azzal, hogy három napon belül hagyja el Magyarországot. HARMINCEGYEDIK FEJEZET Nem baj, ha egy felnőtt sír, de tudnia kell, hol és mikor. Nali másnap felment a Betár cionista egyesületbe, ahol felvették a július 3-án induló hajóra, aminek az ára 800 pengő volt, de mivel Nali sohasem volt a Betár tagja,, így 1600 pengőt kellett fizetnie: 800-at a saját részére, a másik 800-at az aktiv Betár-tag számára. Nali boldogan vitte másnap az 1600 pengőt. Ekkor 1939 június 25 volt. A három nap letelt és Nali Stein nagybácsi lakásába költözött. Nem ment az utcára s nyugodtan várta, hogy július 3 jöjjön el, amikor elindulhat. Lili minden nap feljött. Órákig voltak együtt.- Beszéltél szüléiddel? —- Természetesen. -- Hogy veszik a gondolatot, hogy utánam fogsz jönni? -- Sírnak. -- Mit jelent ez, igen vagy nem? —- Nem tudom, mert ha a papám egyszer azt fogja mondani, hogy igen, akkor mérget vehetek, hogy be fogja tartani a szavát. —- Mit fogsz csinálni, ha nem engednek? —- Akkor is jönni fogok...nem lesz könnyű, — hoszszabbította meg a mondatot, — de jönni fogok. —- Lilikém, a szüleid tudják, hogy te legálisan is jöhetsz Juxus hajóval .mint túrista, aki elfelejt visszamenni.- Biztos, hogy ez lehetséges? -- Egészen biztos, mondta a Betár titkára, - minden lehetséges, csak pénz kérdése. S úgy tudom, a szüleidnek van elég, ez nem probléma. — Nem beszéltek. Egymást átölelve ültek a sarki sezlonon. Nem volt senki otthon. A szomszéd lakásban egy gyerek skálát gyakorolt a hegedűn. Minden olyan csendes volt s hirtelen minden probléma kicsinek tűnt. Irén, akit Rezsi felhívott és azt mondta, hogy Nali külföldre utazott a bizonytalan politikai helyzet miatt, kiabálva ezt mondta:- Maga azt hiszi, hogy én olyan hülye vagyok, hogy ezt elhiszem ? - és lecsapta a kagylót. ★ Nali csókolni kezdte Lilit. Lili visszacsókolta. Nali nyitott tenyérrel Lili melle felé közeledett, majd lassan kigombolta könnyű nyári blúzát és tovább csókolta. Jobb kezével a melltartó kapcsán kezdett dolgozni és pillanatok alatt sikerült kigombolnia. Lili fiatal, vörös bimbós melle ringott, mint a hirtelen kinyíló virág. Tovább csókolództak, de az eddigi meleg, jóleső csókolódzás hirtelen vad lett — nyelvük összeért, ami miatt vérük még hevesebben kezdett lüktetni. A fedetlen fiatal mell üzenetet sugárzott: Tégy magadévá, tied vagyok... Nali Lili mellét kezdte csókolni, majd az évszázadok óta fennálló íratlan törvények szerint, keze lecsúszott kissé remegő térdére, ahonnan újabb,ilosabb utakra indult...- Ne..ne...Nalikám, drágám...ne...- Miért? - kérdezte Nali röviden.- Mert túl sok nekem., s utána napokig forró vagyok és nem tudok aludni...Nyugtalan vagyok, ne...— Nali lassan visszahúzta kezét, ami forró volt fiatal teste belső füzétől, de agya kezdett kijózanodni. Felült és cigarettára gyújtott.- Haragszol? — kérdezte Lili összetörve.- Dehogy is, csak fáradt vagyok és mérges, mert ha túljutunk az egyszerű csókolódzás határán, mindig előjössz a szüléiddel. Mindig ugyanaz a lemez. — A szüleim, stb... Hát nem igaz, hogy pár perccel ezelőtt majdnem azt csináltuk, amit már régen csinálnunk kellett volna? -- Fiatal és forró vagy, szeretsz és én beteg vagyok a gondolattól, hogy nem alhatsz velem s egy másik lánynál érem el azt, ami a testemnek kell, de te mindig a szüléidre gondolsz. —- Nalikám, tudod, az én szüleim...Nali kissé gorombán félbeszakította Lilit: - Nem tudom és nem is akarom tudni, ami a szüléidét illeti, mert én csak azt akarom tudni, hogy akarsz-e velem szerelmeskedni, ágyba menni, elveszni...—- Természetesen, de... —- Felejtsük el az egészet, — mondta Nali és homlokon csókolta Lilit, mint aki azt mondja, hogy „neked van igazad, tévedtem, elvesztettem a fejemet egy pillanatra.' - Bocsáss meg, kérlek. — Lili nem válaszolt, de egyik kezével felhúzta szoknyáját, másik kezével egyetlen mozdulattal lehúzta kis rózsaszínű bugyiját..- Ó, drágám, - mondta Nali szelíden s ebben a pillanatban valaki csengetett. Lili gyorsan felállt és gyors léptekkel eltűnt a fürdőszobában. Nali ment ajtót nyitni. Stein bácsi jött haza.- Egyedül vagy? - kérdezte Stein bácsi és levette zokniját, majd kioldozta nyakkendőjét.- Nem, —felelte Nali. — Lili van itt. A fürdőszobába ment szépíteni magát. — Stein bácsi okos volt, szellemes, cinikus, goromba. Négy fia és egy leánya volt, de egyik sem szerette Stein bácsit, csak Nali. Nali szerette őt, mert mindig megmondta a véleményét határozottan a Weil és Horn családról.- Stein bácsi, — kezdte Nali a beszélgetést, — mit gondol, hogy Palesztinába megyek? —- Te úgy beszélsz, mint az asszonyok, - felelte Stein bácsi gorombán, mint mindig. Nali nem haragudott, mert tudta, hogy Stein bácsi szereti őt. Amikor Nali nyolc éves volt, Stein bácsi megcsókolta és adott neki öt pengőt. Nali ezt senkinek sem mesélte el, mert nem hittek volna neki, mindeki azt hitte volna, hogy hazudik.- Van más kiutad? — kérdezte Stein bácsi.- Te még fiatal vagy. Mindegy, mi fog történni Palesztinában. Tapasztalatot fogsz gyűjteni és ami a legfontosabb, sohasem leszel elkeseredett. Én nem tudok sokat Palesztináról, de amit tudok, az részedre jó. Tehát menj Isten hírével és néha gondolj rám, mert az egész rokonságban te vagy az egyetlen, akit szeretek... -Lili még mindig a fürdőszobában volt Nali örömére mert minden .szó, amit Stein bácsi mondott, gyöngyszem volt a számára. (Folytatása következik)
