Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-07-16 / 8. szám
\4 NEWYORKI FIGYELŐ 1982 július 16. A inag> ai'-zsidi »dalom múltjába»! A HARMINCHAT JÁMBOR Mióta az emberek elromlottak és bűnös útra tértek, a Gondviselő úgy intézi, hogy minden időben 36 jámbor létezzék, akik titokzatos életmódjukat elrejtve maradnak. Ezek a nép legszegényebb osztályához tartoznak és senki sem sejti, hogy ők a világ támaszai, akik életük tisztasága és I-ten előtti közbenjárásuk által, az Ég haragját a bűnösök felől elhárítják. Az egyik közülük egy hordár, a másik foltozó szabó, a harmadik vízmerítő, és a többi is egyszerű ember. Nappal mindegyik saját szegényes foglalkozása után jár, ellenben éjjel, midőn a világ pihenőre tér, a Tóra tanaiban búvárkodnak. Ha egyszer mind a 36 jámbor összejöhetne, hogy imában és áhitatban egyesüljön, akkor bizonyosan közelebb hoznák a megváltást. De ez az idő még nem érkezett el. Az Ég úgy intézi tehát, hogy a 36 jámbor távol maradjon egymástól. Senki emberfiának nincs tudomása az ő szent életükről, csupán néha-néha sikerült egyeseknek bepillantani titkos életükbe. Ekkor azdhban nyomban ott terem a sátán és nem egy már életével fizetett meg rövidéletű szerencséjéért. Élt egyszer egy dúsgazdag ember, kinek egy nagyon sikerült, egyetlen fia volt. Már gyermekkorában nagy jövőt jósoltak neki. Apja semmi pénzt nem sajnált, hogy gyermekét a legjobb nevelésben részesítse, melynek eredménye minden várakozást felülmúlt, mert midőn megnőtt, a vidék legnagyobb talmudtudósaival versenyezhetett tudásával. Hire messzire eljutott és távollevő városokból jöttek hozzá küldöttségek a rabbiállást felaján Jani neki. Apja azonban ellenezte ezt és így szólt: „A fiam maradjon csak házamban, amig kedve telik, hogy nyugodtan élve idejét a Tórában való búvárkodásnak szentelhesse. Nemsokára megházasította őt és külön lakást rendezett be részére tudományos és szent könyvekkel, hogy zavartalanul tanuljon és szolgálja I-tent. Egy alkalommal feleségével együtt egy távollakó rokonának menyegzőjére utazott, ahonnan visszatérve egy erdőn keresztül, egy düledező viskóhoz ért, melynek ablakából egy gyertyafény gyér világossága tört elő a sötét éjszakába és a viskóból csodálatos szép hangokat hallott, mely úgy rémlett neki, mintha valaki tanulna vagy imádkozna ott... Hallod a a hangot? — kérdezte a feleségét. — Nem hallom — volt a válasz. Midőn a fuvarost is megkérdezte, hasonló választ kapott. Ez nagyon feltűnt neki és csodálkozva érdeklődött a viskó lakója iránt. „Öh, itt egy szegény ember lakik — felelte a fuvaros, — aki egész nap hordozza vedrével a házakba a vizet. Most bizonyára a szalmazsákon horkolva, mélyen alszik”. A válasz nem elégítette ki a fiatalembert, aki az egész utón nem gondolt másra, mint a viskóból hallott szép hangokra. Haza érve, hiába látott hozzá a tanulás folytatásához, azok a hangok nem mentek ki többé az eszéből, folyton csak arra gondolt, mert szíve sugallata azt mondta neki, hogy azokban nagy titok rejtőzik. Attól a naptól fogva, minden tanulása és imádkozása hiábavaló és céltalannak tűnt fel előtte. Tűnődve járkált fel és alá, sóvárogva epedezett ama viskó felé, a vágyódó tökélesedéshez vezető hangok után... „Mi bajod fiam?! — kérdé az apja, de ő nem válaszolt, mert restellte bevallani apja előtt titkos sóvárgását. Apja azonban annyira faggatta, míg végre elbeszélte neki, hogy ama viskó után áhitozik, mert szeretne megismerkedni lakójával, a vízhordóval és tanítványa lenni, hogy általa elérhesse a tökéletesedés legmagasabb fokát. Az apja ezt hallva, nagyon csodálkozott és kérdé fiától: „Ugyan fiam, mit tanulhatsz attól az egyszerű vízhordótól, aki talán még imádkozni sem tud...” A fiatalember azonban napról-napra nyugtalanabb lett, arca sápadtabb, míg az apja megsajnálva őt, beleegyezett az utazásba, befogatott és fiával elutazott. Alig hagyták el városukat, midőn egyszerre eltört a szekér tengelye és kénytelenek voltak visszafordulni. Másodszor is útrakelve, útközben egy ló megdöglött, úgyhogy vissza kellett térni. Midőn harmadszori utazásuk alatt egy hidon áthaladva, a híd betört alattuk és a vízbe esve, hajszálon múlott életük, az öreg így szólt fiához: „Nézd fiam, ezek nem véletlen esetek, de úgylátszik, hogy az Ég nem akarja, hogy oda utazzál. Visszatérve a fiatalember megpróbálta felejteni az erdei viskó emlékét. De hiába, vágyódása egyre jobban gyötörte, mint féreg rágta szívét. Az apa fájdalommal látta fiának kínos vergődését és ismét befogatva kocsiját elutaztak. Már jó darabig utaztak minden akadály nélkül és úgy látszott, hogy útjuk sikerülni fog, midőn nem messze az erdei viskótól hirtelen besötétedett és az utasok egy vendéglőhöz érkezve, megszálltak. A vendéglőben egy idegen emberrel találkoztak, akivel beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy az idegen egy kereskedő, abban a városban lakik, ahová ők akarnak utazni. Midőn a kereskedő hallotta, hogy ők a viskó lakóját, a vízhordót akarják megismerni és a fiatalember a tanítványa akar lenni, hangosan felnevetett és gúnyosan kérdezte a fiatalembert, mit akar tanulni a vízhordótól, aki egész nap vizet cipel a házakba, csak nagy nehezen tud olvasni és nem jár a templomba csak szombaton. Az apa nagyon restellte a dolgot és már-már vissza akart utazni, de fia csökönyösen ragaszkodott az utazáshoz... Midőn az idegen látta, hogy nem tudja őket lebeszélni tervükről, így szólt: „Ismételten figyelmeztetlek benneteket az utalás folytatására, mert egy rettenetes hóvihar közeledik, mely életveszélyes lehet számotokra...” A fiatalember azonban látva, hogy a nagy hideg dacára, mégis csendes az idő, nem hitte, hogy hóvihar közeledik és tovább folytatták az utazást. Alig utaztak egy pár órai járásra, midőn hirtelen egy rettenetes hóvihar tört ki. A fiatalember ott a helyszínen halt meg és mivel már nem voltak messze a várostól, apja oda vitte őt eltemetni. Egy évvel későbben az apa gyászoló lélekkel utazott fia sírjához, midőn útközbén találkozott az idegen kereskedővel, akit maga mellé vett szekerére. „A múlt évben — mondá a kereskedő — figyelmeztettelek és lebeszéltelek benneteket az utazás folytatásától, de nem hallgattatok rám és ezért fiadnak életével kellett lakolni. Az én feladatom volt fiadat megakadályozni, hogy ne jöhessen össze avval a vízhordóval, aki már szintén halott. Ez a vízhordó csak látszólag volt közönséges ember, mert valóban egyike volt a 36 jámboroknak, akik titokzatos életet élnek. Ha a fiad, aki már ifjú korában a tökéletesedés oly magas fokára emelkedett, a vízhordóval találkozott volna, az én helyzetem nagyon rosszul állt volna a világon...” Erre a szavakra az öreg meghökkent és ijedten kérdezé: „Dehát ki ön tulajdonképpen?” — „A sátán vagyok!” válaszolt és nyomban utána hirtelen eltűnt. (GUTTMANN JÓZSEF: József színes köntöse című művéből)____________________ EMERY PRINTING C< Fizessen elő lapunkra ! m Lábfájási gondjait megszünteti a hazai gyakorlattal rendelkező PEDIKŰRÖS Benőtt körmeit, tyúkszemeit eltávolítja. Járása ianét könnyű les!) Telefonhívásra házhoz megyek bármely időpontban. Hívja: LA SZ Ló-t, (212)426-1432 A legmodernebb pépekkel fefaaemagyar nyomda York vük • ti vében! UJ címe: 1545 Fint Avenue. 80- 81. utcák között. Telefon: (212) | 628-7700 Válal OFFSET NYOMÁST XFROX MÁSOLATOT aalndenféle Üzleti és mai nyomtatványt. Mindenfajta stationery.^ papuárú. ír óezer kapható. Kérje hitetlenül olcsó árajánlatukat! HIRDESSEN LAPUNKBAN! MAR KAPHATÓK A HIRES MAGYAR BOROK ! MAGYAR VÖRÖS BOR EGY LITER fflaipr Hízlíw) MAGYAR FEHÉR BOR EGY LITER Most már naponta élvezheti a világhírű magyar borok ízét, - mérsékelt árakon ! Érdeklődjék helyi italüzletekben a MAGYAR BOROK után ! INTERNATIONAL VINTAGE WINE COMPANY 330 New Park Avenue, Hartford, Connecticut 06101 Tel.: (203) 233-7531
