Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-09-17 / 11. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1981 szeptember 17. ROBOZ OTTÓ: I KÖNYVSZEMLE KÖNYVEKRŐL ÉS BÍRÁLATOKRÓL Három könyv jelent meg a közelmúltban a magyarországi zsidóság sorsáról. Elie Wiesel bevezetője teszi érdekessé Per Anger svéd diplomatának angol fordításban most kiadott könyvét.Címe magyarul: RAOUL WALLENBERGGEL BUDAPESTEN (Holocaust Library, 1981). Nagyrészt ismert adatokat közöl, de a diplomata-szerző nem is törekszik arra, hogy a borzalmakat írói tollal aláfesse. A tények maguk beszélnek. Van azonban könyvében olyan részlet, ami általánosan nem ismert. Például, amit Angelo Rótta pápai nuncius szerepéről ír. Amint isneretes, megkésetten bár, s amint nem egyszer hangsúlyoztam: jóval a szövetségesek partraszállása (1944 június 6) után, amikor a háború kimenetele már nem volt kétséges, egyes semleges államok követségei igazolványokat adtak ki zsidók számára. A svéd és svájci követségeknek felbecsülhetetlen, eredményes munkája mellett a salvadori, spanyol, portugál követségeknek s a pápai nunciaturának ebben való részvétele közismert. — Rótta (pápai nuncius) akciója, — írja Per Anger— éles ellentétben állott azzal a passzív magatartással, amit főnöke, XII. Pius pápa tanúsított. A zsidóknak olaszországi üldöztetése idején a pápa hallgatása feltűnő volt. Ami Magyarországot illeti, Rótta egyedül kellett, hogy dolgozzék, a Vatikán bárminemű támogatása nélkül (58. oldal). A másik érdekes adata a könyvnek az a részlet,ahol Per Anger az összes semleges államok követségeinek hányatását írja le, a németek kivonulása saz oroszok bejövetele heteiben. Cívódások követségeken sem ritkák, s a két svéd vöröskeresztes megbízott: Ásta Nielson és Valdemar Langlet összetűzése azon múlott: ki a főnök közülükf55. oldal). Ez azonban nem hátráltatta a zsidók mentéséért való munkát, aminek motorja Raoul Wallenberg volt. * * * Amos Álon könyve: TIMETABLE (magyarul: Me netrend), angol nyelven a közelmúltban jelent meg (Doubleday, 1980). Minden sora lenyűgöző. Tárgya: Joel Brand útja, hogy megszerezze azt a váltságdíjat, amiért a németek hajlandók lettek volna elállni a Magyarországon élt zsidóság elpusztításától. Jóllehet Brand Magyarországon nem volt ismeretlen: korábban Szlovákiából mentett át gyermekeket Csehszlovákia német megszállása után, s későbben jelentős számú lengyelországi zsidó megmentésével tette ismertté nevét, nemzetközi cionista körökben nem volt olyan közismert, mint például Komoly Ottó vagy Kasztner Rezső. Ennek tudható be, hogy még a Szentföldön élő zsidó vezetők is értetlenül állottak Brand küldetésével szemben. A törökök és angolok mint német kémet kezelték. A németek két hetet adtak Brandnak a válaszra, aki MOSHE VÁR REÁD választávíratot Pesten még úgy értelmezte, hogy Weizmannal már első nap találkozni fog. A két hét még arra sem volt elegendő, hogy a tárgyalásba Weizmannt, aki Londonban élt, egyáltalán bekapcsolják. Sok idő veszett el, amíg Moshe Shertok, a Jewish Agency politikai vezetője (később Moshe Sharett néven Izrael miniszterelnöke) rádöbbent a valóságra. Ben Gurion a párt belső problémáival volt elfoglalva, - írja a szerző. Közben a németek a deportálást és az auschwitzi tömeggyilkosságot nagy mértékben terjesztették ki, s azt a magyarok buzgó közreműködésével gyors iramban hajtották végre. Brand, aki azzal a reménnyel indult útnak, hogy ha teherautókat és árút nem is fog tudni Eerezni, de az ennek megfelelő öszeget az amerikaiak és a svájciak, elsősorban ezek zsidósága elő fogja teremteni, vagy legalább valamilyen ellenajánlattal térhet vissza Pestre, mindinkább érezte, hogy Eélmalomharcot folytat. Végül nemcsak Eabad mozgásában gátolták mind a törökök, mind az angolok, de egyEerűen börtönbe zárták. Nehogy osztozni kelljen a vérdíjon a magyarokkal, a németek a magyarok tudta nélkül akarták megkapni a váltságdíjat, amelynek összege Eáz millió dollár volt. Nagy összeg. De ha ezzel közel egy millió életet lehetett volna menteni, száz dollárnál kevesebbe került volna egyegy ember élete. Brand nagy feladatának megoldásában csupa negatívummal találkozott, mind saját népe vezetőinél, mind a semleges államok és a Eövetséges hatalmak kormányainál. Az író záró szavaiban elmondja, hogy Moshe Share« miniszterelnököt élete végéig kínozta Brand küldetésének sorsa s ezzel a magyarorEági zsidóság pusztulása. Az akkor még titkos politikai iratokban éveken kereztül kutatott magyarázat után, mi akadályozhatta volna meg a szörnyű tragédiát. * * * Mindkét könyvet felülmúlja jelentőségben az a két kötetes munka, amivel Randolph L. Braham professor sámol be a világnak a Magyarországon élt zsidóság tragikus sorsáról angol nyelvű könyvében: THE POLITICS OF GENOCIDE (Columbia University Press, 1981). A könyv - címe magyarul: A népirtás politikája - megjelenését hosszú évek munkája előzte meg, amelynek során Braham doktor minden sémára elérhető forrásmunkát igyekezett könyvében megörökíteni. Vágó professor ismertette a könyvet az Új Keletben. Elsőnek dr. Herskovits Fábián főrabbi cikke jelent meg a lap hasábjain, s utána többen sóltak hozzá Bra ham munkájához. A könyv a magyarorzági zsidóság s az általános zsidó történelem Eempontjából egyaránt igen jelentős. Különösen ma, amikor már Auschwitz létezését is le akarják tagadni. Braham tanárt elismerés illeti meg, hogy erre a lelket gyötrő feladatra vállalkozott. A könyv érdeméül tudható be, hogy feldolgozta a magyarorzági zsidók történetét az emancipációtól kezdve, s ennek keretében részletesen sámol be a két világháború között mindjobban elmélyülő zsidóüldözésekről. Eltekintve népünk ellen sázadokon kerestül elkövetett üldözésektől, vitathatatlan, hogy az első világháború után következett évtizedek vérengzései, kezdve a fehértollas Horthy-tisztek gyilkolásaival, hírhedt nevet Eereztek Magyarországnak a fasizmus történetében. Magyarorzág jóval a nácizmus megEúletése előtt, már a weimari Németorság idején is üldözte zsidó lakosságát, jóllehet ez előbb telepedett le Pannóniában, Dáciában, Sopronban, mint a magyar honfoglalók (1. dr. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története, Budapest, 1922,9- 13. oldal). A magyar kormány minden sikertelenségét, a nép éhezését zsidó-ellenes ÚEÍtással igyekezett félremagyarázni. Felülről EÍtott antiszemitizmussal és zsidó-ellenes rendelkezésekkel a magyar talaj elő volt kéEÍtve a zsidó nép elpuEtítására. Jóval a német megEállás előtt egymásután hozták tető alá az ún. zsidótörvényeket. A Eerző helyesen állapítja meg, hogy az egyházak főpapjainak a zsidótörvények kereEtülvitelében való aktiv zerepe nagy mértékben járult hozzá az antiEemitizmus elmélyüléséhez s később, 1944-ben a gettózáshoz és deportáláshoz (124.o.). Ugyancsak már évekkel a német megszállás előtt a magyar hatóságok ún. munkazolgálatra kötelezték a zsidó ifjúságot,férfiakat(1941 április 16).A könyv hűen dokumentálja ezt a zsidóellenes törvényt, amit Bárdossy László miniszterelnök gyűlöletet tajtékzó beEéde vezetett be, s ami a halálra kínzó zsidó munkaEolgálat rendszerébe torkollott. Ez döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a német megszállók kevés ellenállásra alkalmas férfit találtak az orzágban. Főleg aszonyokat, gyermekeket, csecsemőket, öregeket, betegeket deportáltak a még otthon levő férfiakkal együtt. A magyar csendőrök lelkesen tuzkolták be a magyar néppel évszázadok óta együttélt zsidóságot az auschwitzi vagonokba. Ha élne, Szerb Antal alkalmas volna arra, hogy Braham professzor könyvét irodalmilag kiértékelje. De Szerb Antal zsidónak zületett, s mert jobban ismerte a magyar nép irodalmát, mint bármelyik magyar, a keretlegények agyonütötték. Szerb Antal Plátó iskoláját követte, amely évszázadokon keresztül a kritika savát: kiértékelésként, méltatásként haználta. Ez az iskola azért sóit hozzá egyegy műhöz, hogy annak értékére felhívja a figyelmet, s ugyanakkor annak esetleges hiányosságát is megelítse. Dr. Herskovits Fábián hozzászólása is nyilvánvalóan ezt a célt Eolgálta. Minthogy 44-ben Pesten élt, ahol mentő akciója nagy jelentőségű volt, — s a zerző ugyanakkor munkatáborban volt, így termézetesen adatai kiegézítésül zolgáltak Braham értékes munkájához. Rössel Mordecháj kitűnő író, mindig érdeklődéssel olvasom írását, - de kétlem, hogy a könyv magyarnyelvű kiadása (Új Kelet, 1981 május 26) jelentőséggel bírna. A magyar nyelv annyira elzigetelt, hogy ahhoz, hogy a világ megismerje a történteket, Braham helyesen válaztotta az angol nyelvet. Ha könyve más nyelven is kiadható volna, a spanyol, francia vagy akár a német nyelv többet jelentene a történelem kutatói s a világ népei zámára. A németnyelvű kiadás alkalmat adna a mai német felnőtteknek, akik a zsidóirtás idején nagyrészt Hitler-Jugendek voltak, hogy megismerjék apáik rémtetteit. Ha mindezek után sor kerülhetne magyarnyelvű kiadásra, annak is értéke volna. Bár a kihalóban lévő magyarnyelvű zsidó generációban csak jobban felzakítaná a soha be nem hegedhető sebeket. Erre a generációra is vonatkozik RolfHochhuth református drámaíró zava:- Távozni egy világból, ahol Auschwitz volt, könnyebb, mint élni benne. — * * * A könyv megjelenését követő cikkek során vita indult meg például az auschwitzi jegyzőkönyvek olaz fordítása körül, ami teoretikus volt. Mind a kitűnő zerző, mind a nagytudású főrabbi előtt ismert, hogy a pápai zékben akkor München és Berlin korábbi pápai nunciusa, Pacelli bíboros ült, akinek német barátsága közismert volt, s aki - amint a fentebb idézett Per Anger svéd diplomata írja -az olazországi zsidó üldözések alatt néma maradt. Két érdekes menekülésről zámol be Braham doktor munkájában. Az egyik Chorin Ferenc kitért családja, beleértve a Weiss Manfréd és Kornfeld családokat. A másik a pesti ortodox hitközség elnökének, Freudiger Fülöpnek menekülése családjával együtt. E sorok írójában Pesten, a többi üldözöttel együtt, mindkét család megmenekülése azt a reményt keltette, hogy ezek a befolyásos emberek zabad földön fellármázzák a világot s összeköttetéseik révén megszerzik azt a vérdíjat, amit a németek a további deportálások megzüntetéséért követeltek. Sajnos, ez a remény hiú ábránd maradt, jóllehet a könyv beszámol arról, hogy Freudiger a cionisták mentő akciójába bekapcsolódott. A váltságdíjat néhány olajmilliomos, árúházak, gyémántbányák multimilliomos tulajdonosai könnyen öszeadhatták volna, - akár kölcsön formájában is. A magyar nép türelmetlenségével zemben, egyes semleges orzágok képviselőinek mentési törekvése minden elismerést megérdemel. Ez Raoul Wallenberg megérkezése után, az ő önfeláldozó példaadásával vált aktívvá. Nem kisebbíti a semleges országok képviselőinek kiváló érdemét, ha megemlítem, hogy sok esetben csak nevüket adták az akcióhoz. Magát a mentés munkáját zsidók végezték, elsősorban cionista ifjak, de a tárgyilagosság kötelez annak megállapítására, hogy mind a cionista, mind a nem-cionista zsidók egyaránt bátran vettek részt életek mentésében. (Roboz Ottó tanulmányának folytatása a következő oldalon)
