Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-09-17 / 11. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 5 A háború után, amikor a zsidók elhurcolt családtagjaik keresésével voltak elfoglalva, egymás után jelentek meg könyvek arról, hogy néhány zárda és kolostor zsidókat és kitért zsidókat fogadott be. Jóllehet a magyar nép túlnyomó többsége a németeket kiszolgálta a zsidók üldözésében, - azoknak a keveseknek a segítsége, akikben megszólalt az emberiesség érzése, nem becsülendő le. Braham tanár, mint történetíró, nem zárkózhatott el azelől, hogy minden írást, ami arról az időről számára megszerezhető volt, könyvében megemlítsen, — nyilván az olvasóra bízván annak eldöntését, hogy mindezek a forrásmunkák hitelesek-e. Az első könyv, ami az üldözésekről 1945 nyarán Pesten megjelent, Vihar Béla: Sárga Könyv-e volt (Budapest, 1945). Ellentétben a később megjelent könyvekkel, Vihar Béla kizárólag hiteles jegyzőkönyveket gyűjtött össze s azokban műiden változtatás nélkül adta ki a halálra kínzó munkaszolgálatról, gettózásról, deportálásról, koncentrációs táborokról, hómezőkről, csillagos házakról, gyermekotthonokról. Ez utóbbival kapcsolatban idézi egy feljelentés részletét a fiúárvaház mindkét gyermekotthonába behatolt nyilas katonák gyilkosságairól. Bármilyen megnyugtatóan hangzik Braham professzor beszámolója arról, hogy a gyermekotthonok lakóit sikerült a gettóba csendben áthelyezni „a gyermekek bántódása nélkül" (1050-1053 oldal), sajnos a tények s Vihar Béla 1945-ben kiadott könyve ellentmond ennek. Vihar Béla könyve nyilván elkerülte a szerző figyelmét, de 37 év után ez nem von le könyve értékéből. A tévedés egyes forrásmunkák s nem Braham hibája. * * * 1981 September 11. Bár történelmi munkák rendszerint csak az események megörökítése szorítkoznak, Braham tanárhoz, mint mindannyiunkhoz a megdöbbentő dráma olyan közel áll, hogy a történtek leírása kapcsán nem egyszer a „miért? " kérdést teszi fel. Miután a németek által megszállt Európa zsidóságának sorsáról is beszámol, ehhez fűzöm szerény válaszomat: Amikor 1962 nyarán Kopenhágában jártam, péntek este a jelenlegi főrabbival ismerkedtem meg. Az akkoriban megjelent Leon Uris: Exodus (Doubleday, 1958) regényében megörökített jelenetről tőle, mint szemtanútól akartam hallani: hogyan történt az, hogy X.Christian dán király népével együtt kitűzte a zsidókra kötelezően elrendelt sárga csillagot ? A főrabbi válasza Uris regényes elképzelésénél is meglepőbb volt: — Dániában sohasem viseltünk sárga csillagot. A németek már 1940 áprilisában elfoglalták országunkat, de nem merték a csillagviselést elrendelni. A dánok ellenszenve a németekkel szemben, s a nép együttérzése a zsidók iránt olyan erős volt, hogy a németek tehetetlenek voltak tervükben, hogy a zsidókat megsemmisitsék. Csak három és fél esztendővel később (!), a dán ellenállási mozgalom erősödése után határozták el a németek, hogy a zsidókat 1943 október elsejéjének éjtszakáján meglepetésszerűen összefogják és deportálják. A belügyminisztériumba beépített két emberünk a minisztérium embereinek segítségével idejében értesítette a zsidóság vezetőit, hogy a deportálásra kitűzött éjtszakán zsidók ne tartózkodjanak lakásaikban. A dánok házaikban rejtették el a zsidókat, akik a dán ellenállási mozgalom segítségével, halászbárkákon a következő hetek éjtszakáin elérték a svéd partokat. A svédek, mint skandinávokat fogadtak be bennünket, — fejezte be szavait Kopenhága főrabbija. A „miért? " kérdésre legeklatánsabb felelet Dánia példája, ahol három és fél esztendő alatt a németek nem tudták elérni azt, amit a magyar nép versengő közreműködésével, rekord-idő alatt, hónapokon belül megvalósítottak: a magyarországi vidék zsidóságának kiirtását. A „nemes" magyar nemzet: urak és parasztok, szegények és gazdagok, beleértve a „művelt ' középosztályt, - csekély kivétellel — egységesen állott a magyar kormány zsidó-ellenes akciói mögött. Egymást túllicitálva támogatták a németeket pokoli munkájukban. A háborút követő időszakról szóló beszámolójában Braham foglalkozik a legtöbb gyilkos elmenekülésével, akiket különösen Németországban és Ausztriában azok a bírák mentettek fel, akik velük együtt vettek részt a zsidók üldözé sében (1174. oldal). A befejező szakasz ismerteti a kevésszámú üldözött visszatérését s bár a magyar kormány rendeletileg eltörölte a zsidótörvényeket, a könyv rámutat arra, hogy a koncentrációs táborokból visszatértek a legtöbb esetben még otthonukat s a tulajdonukat képező ingatlanaikat sem kapták vissza, különböző csűrös-csavaros okfejtéssel: hogy a magyar népet a visszaadás kötelezettségével ne idegenítsék el az új rendszertől, vagy hogy az eltulajdonított zsidó vagyonok és vállalatok német tulajdonba mentek át s így mint német tulajdon, a szovjetet ületi meg, műit háborús kártalanítás (1152. oldal). A zsidók jogos igényeinek hangoztatása Magyarországon új antiszemitizmust élesztett, ami még lakó- s munkahelyük elvesztését is maga után vonta (1155-1158. oldal). A háborús károk jóvátételét is részletesen írja le a Braham-mű. Természetesen kizárólag anyagi károk kártalanításáról beszélhetünk, a könyv is helyesen így értelmezi a jóvátételt. Nyilván a szerző is egyetért mindnyájunkkal abban, hogy nincs is a világnak annyi pénze, amivel hatmillió gyilkosságot s további milliók megkínzását „jóvá' lehetne tenni. A közelmúltban Schmidt német kancellárnak a PLO-t támogató antiszemita beszédére Begin miniszterelnök rámutatott arra, hogy a nyugatnémet kormány jóvátétele távolról sem közelíti meg a zsidóktól elrabolt vagyont s általában az üldözöttek által elszenvedett anyagi kárt. Ehhez nem fér kétség. Ezért vitatható Braham mérlegelése Nyugatnémetország „aránylag nagylelkű s ambiciózus programmjáról, hogy a nácizmus áldozatait kártalanítsák "(1160. oldal). Ebben a megállapításban csupán az „aránylag" szó helyes, ha tekintetbe vesszük Keletnémetország, Ausztria és Magyarország negativ álláspontját, de attól tartok, hogy a jövő történetkutatói a jóvátételre vonatkozó „nagylelkű" kifejezést számadatokkal fogják megcáfolni. Maga az a tény, hogy a jóvátétel rendelkedése a Magyarországon élő, kiöregedő generációval bánik legmostohábban, ellentmond a jóvátétel nagylelkűségének. Mindez nem a szerző hibája. Mulasztás terheli a háború utáni zsidóság vezetőit, akik mind Pesten, mind New Yorkban még azt az egy pengős vagy egydolláros jelképes kártérítés követelését is elmulasztották, amire már a frankhamisítási per is precedenst teremtett. Pedig akkor csak a magyar nagyurak hírhedt pénzhamisításáról volt szó s nem közel egy millió magyarországi zsidó kifosztásáról. A magyar zsidóság élére került Stöckler-Domonkos együttes még ennél a mulasztásnál is továbbment, amikor a zsidó pénzen helyreállított zsidó intézmények épületeiről a magyar állam javára lemondott. * * * Braham professzort igaz elismerés illeti meg, hogy ennek a történelmi könyvnek anyagát hosszú évek fáradságot nem ismerő munkájával feldolgozta. A könyv, — ahogyan azt itt Amerikában mondani szokták, egy MUST, mert 1944 eseményei soha el nem feledhetők s mert a könyv nagyrésze forrásmunkája lesz későbbi történetíróknak. Néhány elírás vagy téves következtetés minden munkában előadódhatik s az a Braham-mű értékéből nem von le. Herskovits főrabbi éles meglátású cikkében figyelmeztet mindnyájunkat arra a veszélyre, amivel az antiszemitizmus újjáéledésével a gálut zsidósága ma is szembenéz. A történelem sokszor ismétli meg önmagát s ebben műidig a zsidó nép a szenvedő fél. Az 1944-es év szomorú tanulság műid a jelen, mind a jövő generációi számára. FÉNYKÉPÉSZ A TEMETŐKBEN A zsidó világkongresszus januári, jeruzsálemi közgyűlése alkalmával benéztünk a magyar könyvkereskedésekbe. Kezünkbe akadt a bukaresti Kriterion könyvkiadó gondozásában, 1980-ban, Bukarestben megjelent mű: Régi zsidó temetők művészete címen, Erdélyi Lajos tollából. A könyvet elhoztuk s nemcsak ismertetjük.de reméljük, hogy annak alapján megindult levelezés eredményeként az angolul olvasó társadalom rendelkezésére isbocsájthatjuk. Mielőtt saját érzéseinket tolmácsolnék, hadd szóljon maga a serző, a fedőlap szövegében: A temető hálás fotótéma. Olyannyira, hogy gyakran a giccs határvidékére csábítja a művészt. De nem elkerülhetetlenül. A mindannyiunkra érvényes ítélet, miszerint ki-ki a maga idejében elfoglalja a számára kijelölt helyet az enyészet birodalmában, szinte kötelez bennünket a téma fotóművészeti eszközökkel való megközelítésére. Amit ebben az albumban megkíséreltem: objektív híradás a hazai népművészet olyan területéről, amelyet nemzedéknyi idő alatt a művészettörténeti kutatás, a könyvkiadás meglehetősen elhanyagolt. Korunk leghozzáférhetőbb, egyszersmind legnemzetközibb nyelvén, a látvány, a fényképek segítségével igyekszem ráirányítani kortársaim figyelmét a hazai régi zsidó temetők fájdalmas művészetére, a névtelen kőfaragó mesterek egykori alkotásaira: a zsidó népművészet szabadtéri múzeumaira. Nem a felfedező igényével fényképeztem „az élik ■'seégi házaiban“; nem is a fotóművész kötelezően szubjektív hozzáállásával. Fényképniiségű dokumentummal akarom felhívni nemzedékem figyelmk egy olyan kultúrtörténeti kincsünkre, amely mellett gyakran vakon haladunk el... ERDÉLYI LAJOS Az író művét anyja, húga s azok emlékének szenteli, akiknek nem adatott meg temetőben pihenni. Mottóját Anatole France-tól veszi: Az ősök sírjai avatják az országot hazává. A szerző eddig elhanyagolt, de hálás témát választott, amelyről azonban a legkitűnőbb író sem tudna megfelelő művet alkotni, ha nem élne, nem lobogna benne a kegyelet érzése. Azt állítja a könyv első fejezetében: — A temető, az „élők háza" addig él, míg az utódokban, a leszármazottakban s az e földön élő emberekben él a kegyelet. A szakavatott fényképész-művész, a magas síkon álló művészettörténész, a kiváló tollú író nem tudta volna művét megalkotni az évezredes zsidó hagyományokból fakadó kegyelet műiden gondolatát, megnyilvánulását átható érzés nélkül. Felvetettük a romániai könyvkiadó felé a gondolatot, hogy a művet angol és héber nyelven is adja ki. A magyar nyelvű kiadás, bár több ezer példányban látott a munka napvilágot, rövid idő alatt teljesen elfogyott. Néhány példányt biztosítottunk a magunk részére, úgy, hogy olvasó ink nálunk megrendelhetik. A mű a romániai temetők művészetét globálisan isnerteti s így erdélyi temetők egyes darabjai szerves beépítést nyertek a munkába. A kolozsvári, temesvári, szaploncai, gyulafehérvári, stb. temetők egyes sírkövei a többi között nyernek bemutatást. Erdélyi Lajos könyvének fontos szerepe van Erdélyből származók őseit megillető kegyelet ápolásában. MAGYAR FOGORVOS Or. Gerő Judith 240 Central Park South 2 G. cím alatt rendeltjét megnyitotta. Rendel hétfcj^nap este 5.30—9-ig T szombaton egész nap* Áraim közismert biztosítási árak, - minőségi munkáért Hívjon appointmentért (212) PL 7-2882 INSURED POLYURETHANE MODERN DUSTLESS MACHINES USED FREE ESTIMATES ALL-BOROS ARANY S FLOOR SERVICE CO. Laying Wood and Tile Scraped Staining Waxed Refinished Carpet Shampooing 100% Pure White Shellac Fabulon Target Dura Seal 45-55 158th Street Flushing, N.Y. 11358 Tel.: 353-4292
