Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)

1980-12-11 / 15. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1980 december 11. GAULI-GEMEINER ERVIN: IGAZ MESE AZ ELVESZETT TÖRÁRÖL ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★★★★★★★★★★★★★♦ 4 * 4- « 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 J Tőzsdevállalatunk felajánlja szolgálatait a magyar olvasóközön- 4 ségnek, ügynökünk DRODI5 GALANT 5GCURITIGS One Great Neck Road Great Neck, New York 11021 Telefon: 1-516- 487-9797 (212) 895-7478 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ * -If + ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ Hívja fel telefonon ügynökünket, aki bárminő felvilágosítással, £ előnyös befektetési javaslatokkal fogja ellátni. * ¥ ¥ ¥ Minden tőzsdei megbízást pontosan, lelkiismeretesen teljesít. * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ALEX AINGORN útján, aki magyarul, angolul, oroszul, héberül, lengyelül tárgyal ügy­feleinkkel. Tőzsdei tanácsadással, befektetési javaslatokkal látjuk el a hoz­zánk forduló ügyfeleket. Kísérelje meg a kapcsolatot felvenni Alex Aingorn ügynökünk­kel és győződjék meg róla, hogy jó tőzsdei tanácsokat fog kapni, szép ^ jövedelemre fog szert tenni! * ■If ■n * ROTTMANN JÓZSEF: EGY KAVICSOT HUGÓ SÍRJÁRA... Az ungváriaknak ajánlom. Legendák, regék, mesék légiója veszi körül a varázshegyen épült Cfátot, a misz­tikum és a legendák városát. Vannak köztük valóban megtörtén­tek s vannak mesék, amelyeknek szereplői az évszázados szájhagyomány s az ezzel já­ró képzelet szárnyain magasztosultak hő­sökké. Egyik a Szimchát Tóra története, amelynek hőseiből ma is élnek a cfáti óvá­ros macskakövekkel kirakott, zeg-zúgos si­kátoraiban. Egyike ezeknek Reb Simson Margalit, akit szombatonkint aCSERNOB­­LI CHASZIDOK templomában látunk, amint a Tórát olvassa, majd utána ő a BÁÁLMUSZAF is. Pár évvel ezelőtt szájából hallottuk az ■ alanti megtörtént, igaz mesét... A Szent ÁRI templom mögötti öreg, villany nélküli, bolthajtásos lakásban — ha ugyan ezt lakásnak lehet nevezni — fólián­­sai fölé hajolva találtuk Reb Simson Mar­­galitot. 85 évvel ezelőtt, amikor ebben a házban megszületett, az már több évtizedre tekintett vissza s bizony ma már a beomlás veszélye fenyegeti. Ebből a családi házból indult ki a fi­atal Simson a nagyvilágba. Az első világhá­ború ugyanis olyan szegénységet hozott Cfátra, hogy sokan valósággal éhenhaltak a városban. Ez elől menekült a fiatal Simson a távoli Erdélybe, ahol a különböző jesivák­­ban összesen 12 esztendőt töltött. A sor­rendben az utolsó a dési volt. Ott is nősült meg. Heimann Simon Rivka nevű szépséges lányát vette feleségül. Egy fiúk és egy lányuk született Désen. A kislány meghalt, míg a kisfiú s a fiatal hitves apja, Reb Mendele Steinberger házában maradtak, amíg a hosszú távoliét után Cfátra visszatérő fiatal BALBÓSZ megélhetési lehetőséget talál magának. Abban az időben nehéz volt ez Cfá­­ton. A vüágháború okozta pusztulás itt is nyomot hagyott. Az elszegényedett kelet­európai zsidóság CHALUKA-fíllérei gyéren érkeztek. Egyszóval, az új családjától távol levő Margalit csak hitben volt gazdag, de anyagiakban nem. x Pár hónappal visszatérése után az első Szimchát Tórát gyermekkora templomában töltötte — a csemoblei chaszidok STIBLI- jében. A hagyományos HOKÁFÁ-hoz elő­vették az összes Tóratekercseket. A jelen­levő hívek nagy meglepetésére hiányzott az annyira becsben tartott TOJRELE, ame­lyet több mint fél évszázaddal azelőtt kap­tak ajándékba a távoli csemoblei rabbitól, amikor a dinasztiájáról elnevezett cfáti templomot újjáépítették. Az aránylag még fiatal Simson, aki gyermekkorában minden Szimchát Tórakor kezében a kis Tórával táncolt, most. annak eltűnése után, valóságos lelki beteg lett. De vele együtt imaházának valamennyi híve is. Falragaszokon hozták Cfát lakosai tudomására, hogy bojkott alá helyezik azt, aki ellopta, magánál tartja vagy tudomása van a tekercs rejtekhelyéről. Egyelőre hiá­ba... Azután, hogy családját kihozta Er­délyből, élete változatlanul nehéz maradt. Kénytelen volt ismét vándorbotot a kezébe venni. Most az Újvilágba hajózott. New Yorkban egy ismerőse a szak­­overi chaszidok templomába vitte. A lég­kör annyira „hazai" volt, hogy legközelebb is oda ment. Már majdnem szülővárosának templomában érezte magát, mígnem... Mígnem az egyik sabbatkor, amely éppen Ros Chodes-re esett, egészen Cfáton érezte magát. Pontosan: a csemoblei STIB­­LI-ben. Ezen a napon ugyanis két tekercset vettek ki a frigyszekrényből. Az egyik szo­kásos nagyságú volt, a másik pedig.... elve­szett Tórácskája. Ezt megpillantva, önuralmát teljesen elveszítve, egész testében remegve, a kr tekercset a kezében tartó rabbihoz ugroti. — Rebe, rebe, honnan vette ezt a Tórát? — kérdezte a rabbitól felhevülve, aki egyelőre türelemre intette. Ima után azután a rabbi magához hív­ta s elmondta neki, hogy a kis Tórát kitől s mennyiért vette. Simson persze elmesélte, hogy szeretett Tóráját szülővárosának tem­plomából lopták el. Most pedig, hogy a Sors akarata ebbe a templomba hozta, ahol rátalált az ellopott szent tekercsre, hitköz­sége nevében hajlandó a rabbi által fizetett összeg többszörösét is megadni. A Tórája iránti szeretettől áthatott szavakat hallva, a rabbi a vételár megfizeté­se nélkül, teljesen ingyen is hajlandó volt a tekercset visszaadni, ha a cfáti hitközség GABBAI-ai levélben igazolják Simson sza­vait. A kért levél természetesen nem vára­tott sokáig magára. A szakoveri rabbi pedig nemcsak, hogy ingyen csomagolta be a te­kercset, hanem még 25 dollárt is küldött a csemoblei templom tetejének megjavításár­ra. A három egymásba helyezett ládába csomagolt Tórácskát, ének és tánc kísére­tében fogadták Cfáton. A felszabadító háború alatt az ellen­ség egy lövedék-repcsze {a még most is lát­ható lyukon) behatolt a templomba, két másik szent tekercset megsértett s a mi kis Tórácskánk bal fogantyúját leszakította. Hogy a Tórácskának semmi baja nem tör­tént, az volt a másik csoda, amely a teker­cset érte, amióta 114 éve ebben a templom­­banvan... ______ mrW YORK KÖZPONTJÁBAN, iiifKMMM Abbey-Victoria Hotel Uh AYB. at »Ul flmOBT A MAGYAROK ■»TÓNII TALALKOURRLYRf BMftMtlk • NEWYORKI F1GYEL4RK. Efjr évi «téfixetés $10 4iját Q caekfcben m*ltéke)«m □ kérem súrolásai Név.......................................... Cím Ősrégi zsidó szokás a bűnbánat hetében felkeresni a temetőkben.a hozzátartozók sírját. A látogatók elmondják vagy elmondatják az el­hunytért. az El Mólé Rachamim-ot s a Kaddist. Távozás előtt pedig letesznek a sírhalomra egy kavicsot. x Egy poétikus chaszid legenda szerint Isten leküldi angyalait ebben a hétben a földre felje­gyezni az emberek erényeit s bűneit. Az adatok birtokában pedig a Mindenható beíratja őket az élet vagy halál könyvébe. Az angyalok a temető­ket is meglátogatják és megszámolják a sírokra tett köveket. Az angyalok örvendenek, ha olyan sírokat találnak, amelyeken több kavics van, mert ez annyit jelent, hogy az elhunytat sokan szeret­ték életében s halála után sem feledkeznek meg róla. De az angyalok nagyon elszomorodnak, amikor olyan sírt találban, amelyen nincs kavics. Azok a halottak már közömbössé váltak minden­ki számára... x Közmondás szerint a rossz hír villámszár­nyon repül, de én Argentinéban élve későn sze­reztem tudomást gyermekkori jóbarátom Hugó elhúnytáról. Schillinger Hugó nem volt atomtu­dós vagy közéleti figyra. Hugó egyszerű szerény kereskedelmi utazó volt. Arthur Miller bajosan formálhatta meg róla a világhírű színdarabjának, THE DEATH OF A SALESMAN hősét, mert Hu­gónak nem voltak családi vagy lelki komplikációi. Hugó azonban megérdemli tőlem ezt a megemlékezést, mert egy öntudatos zsidó meg­mozdulásnak volt aktiv szereplője. Hugó alapító tagja, kiváló játékosa volt a legendáshírű ungvári sportegyesületnek, az U.T.K.-nak... x Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás ten­geren is túl, a Kárpátok alján egy kicsiny, hegyes­dombos városka, ami ezer éven át Magyarország­hoz tartozott: Ungvárnak nevezték. Ungvár 30 ezer főnyi lakosságának har­madrésze zsidó volt. Jobban mondva 1920-ig hivatalosan „izraelita vallású magyar" .. Ellentétben a lakosság egy részével, amely nyíltan szlováknak vagy ruténnak nevezte magát s csak kényszerűségből tanulta meg a magyar nyel­vet, az ungvári zsidók büszkélkedtek magyarsá­gukkal. A rabbik, valamint a zsidó iskola tanítói, is ilyen szellemben nevelték a fiatalságot. Az ungvári zsidóság általában békés, jó viszonyban élt a városka nem-zsidó lakosaival. Azok tudomásul vették, hogy a zsidók péntek délután letették szerszámaikat, becsukták üzletü­ket s ünneplő ruhával öltözve megindultak a tem­plomok felé Mi büszkék voltunk városunkra. Köztudo­másúlag a nagyváradiak KÖRŐSPARTI PÁRIZS- nak nevezték városukat. Mi - joggal vagy anélkül — UNGPARTI PEST-nek kereszteltük el. Elis­merve azt a tényt, hogy sok nagyon tehetséges író és művész Nagyváradról származott el, mi is büszkélkedtünk néhány hírességgel. A világhírű festőművész rokonom Rottman Mozart Ungváron született s Szabó Dezső Ungvárt tanároskodott a leány-polgáriban. Ha másvárosbeli vagy külföldi látogató ér­kezett Ungvárra, annak büszkén mutogattuk a zsidó NAGYTEMPLOMOT, amely valóságos épí­tészeti remekmű volt (ma orosz KULTURHÁZ), Nagybercsényi Miklós várának romjait, a. püspöki palotát s a több, mint 300 éves katolikus főgim­náziumot. De ugyancsak túrista látványosság volt a hegyekbe vezető Kálvária, amelynek minden ál­lomását pléhre festett kép díszítette. A látogatók megcsodálták a kristálytiszta vizű Ung folyót, amely keresztülszegte a várost sa benne cikkázó ezernyi halat. Ungvárnál kezdődtek az Erdős Kárpátok. (Folytatjuk.) 1 VALLÁSOS SAROK A magyar-zsidó irodalom múltjából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom