Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-08-31 / 12. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1978 augusztus 31. KARDOS LÁSZLÓ: Az én Figyelőm A GÖREB-GYEREK EPOSZA ^ajtó§zemle Dr. Herskovits Fábián volt budapesti főrabbi barátunk az Új Kelet augusztus 25 .-i számában VI. Pál pápa, a világ katolikusainak elhúnyt lelki vezetője tevékeny- 1 ségének olyan magas színvonalú és tárgyilagos értékelését nyújtja, hogy a cikk tárgyának fontosságára tekintettel, az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Dr. HERSKOVITS FÁBIÁN: ................... ' "" Hl KÖVETKEZIK A »HOZZÁSZOKÁS« UTÁN Mi voltunk az elsők, akik hónapokkal ezelőtt, amikor az angliai esetnek és a newyorki pernek még nyoma sem volt, többször foglalkoztunk a műszaki úton előállított gyermekkel és a jövő generációt úgy képzeltük el, hogy tagjai nem a szerelem gyermekei,hanem kémiai anyagokból összeállított, két lábon járó teremtmények. A londoni esetet mindannyian ismerjük. Alig 9 hónappal ezelőtt egy kedves házaspár elhatározta, hogy az eddig szokásban volt gyermek-készítési módszer mellett, orvosi műtéttel kiveszik a feleségből a tojást és összekeverik a férjből mesterségesen kiválasztott spermával. Pár napi jvegcsövi kezelés után az egészet, aminek természetesen nem volt gyerekformája, visszarakták a feleség méhébe és 9 hónap múltán megszületett az első műgyerek. Fogas kérdés, vájjon a házaspár gyakorolta-e a szerelem egyéb műveletét és művészetét, vagy pedig ahelyett, hogy természetes úton próbálkoztak volna a szerelem gyermekét világra hozni, minden elfogadott érintkezésről, ami férfi és nő között szokásos, - el akartak feledkezni. Itt van aztán a newyorki per, ami 6-7 évre nyúlik vissza. A Miamiba költözött házaspár hét év után (!) magyarázta meg a világnak, a nagyközönségnek, bíróságnak, - minden szégyenérzet nélkül, - hogy találtak Newyorkban egy orvos-tudóst, aki már hét évvel ezelőtt szerelem nélkül megvalósította a tojás-spermajátékot. Örök titok marad, vájjon a csövi tenyésztést a kedves mamába való visszaültetés útján kívánta megoldani, avagy az egészet lombikban kívánta véghezvinni. Az egyetem vallásos érzelmű vagy erkölcseiben megsértett igazgatója, amikor megtudta, hogy kórházában gyermeket tenyésztenek egy pálinkásüveg mélyén, elrendelte annak azonnali megsemmisítését. Tudomásom szerint, e nemes tettéért még pápai áldást is kapott. A newyorki bíróság a konyakos üvegben előállított gyermek históriáját máskép látta, mert a több milliót követelt szülőknek csak rongyos 50000 dollárt ítélt meg. Az ítélet indokolása azonban — mind a bíróság, mind a jury részéről — olyan zavaros, hogy képtelen vagyok megmagyarázni, milyen címen jár kártérítés a szerelemtől és a műgyerek élvezetétől megrabolt asszonykának. Régi történet, hogy a csinos asszonyka megkérdi nőorvosától, mit tegyen fogantatás ellen ? Természetesen ez nem olyan hölgy volt, aki a gyereket üvegcsőben állította volna elő, mert tudta magáról, hogy a természetes szerelem nála gyorsan fogan gyerekké. A tréfás, de bölcs orvos nyugodt lélekkel ennyit mondott: — Asszonyom, én csak egy biztos szert tudok. Használjon nagyon erős és sok cukorral kevert limonádét. — Mire a naiv asszonyka megkérdezte: — És doktor úr kérem, előtte vagy wtána ? — Az orvos nyugodtan válaszolt:- Helyette használja, asszonyom ! - Senki ne mondja, hogy- ezt már hallotta. Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek és ne akarják magukat feltüntetni, mintha nem ma született gyerekek, - természetesen nem lombikban kitermeltek - lennének, akiknek még minden vicc új. Most vizsgáljuk meg a gyerekhistória félig tréfás, félig komoly részét is. Felvetődhetik a kérdés: Kovácsné tojását saját férje spermájával összekevervén, jó pénzért felfogadják Szabónét, akibe beleültetik a keveréket, mivelhogy Kovácsné nemcsak a szokásos szerelmi műveletre, de a gyermek kihordására is alkalmatlan. Szabóné 9 hónapon át végigcsinálja a szülés minden fájdalmát, kihordja a gyereket, a Kovács-féle keveréket, amely 9 hónapig mégis csak kizárólag az övé. Mi a megoldás, a gyerek kit hívhat mamának, kinek küldje el a szokásos üdvözletét Anyák napján ? Az egész a feudális korra emlékeztet, amikor a földdel, a termelőanyaggal rendelkező földesúr jobbágyával szántatja fel a földet, vetteti el a magot, ősztől tavaszig dolgoztatja, majd a jobbágy arat és beszolgáltat a földesúrnak. Bár Szabóné talán megkapja ellenszolgáltatásául pénzjutalmát, de a gyerek anyasága kérdésében hol van az erkölcsi, az emberi igazság ? Hadd vigyem a tőlem megszokott profanitással a játékot a végtelenségig. Ezt a rossz tulajdonságomat a három hetes kórházi ágyhoz kötöttség sem tudta kiirtani belőlem. (Erre egyébként Utazás a szívem körül cím alatt majd visszatérek.) Mi lenne, ha el kezdenék írni helyi párosításokról ? Bizonyosan kevés olvasója maradna a Newyorki Figyelőnek, pedig ezrek imádják olvasni. Egyet azonban mégis megkérdek: Milyen lehetne az a gyerek, akit Elizabeth Taylor tojásából és Idi Amin spermájából az angol királynő méhében termelnek ki ? Tudományos könyvekben, lexikonokban kutattam, hogy az angolul TUBE BABY-nek nevezett műgyermeknek mi lehetne a helyes és irodalmi magyar neve? Harmadik gimnazista korombeli kémiai tanulmányaimra visszaemlékezve, megtaláltam egy nagy irodalmi enciklopédiában a gyönyörű magyar GÖREB szót. Ezt az irodalmi kifejezést használta Mikszáth és Karinthy, valamint Goethe Faust-jának magyar fordítója is. Azt szeret nők, hogy a magyar hivatalos, tudományos és társadalmi nyelvbe az üvegcsőben előállított gyermek GÖREB-GYEREK néven kerüljön be. Ekként vonuljon be az orvostudományos nyelvbe és a köztudatba egyaránt. Mi pedig hagyjuk meg a göreb-gyereket annak és kövessük Göre Gábor bíró uram példáját és igazságát, aki, amikor Pesten járt és megismerkedett a főváros lányaival, azt állapította meg, hogy aszongya: —Ennél jobbat még nem találtak ki.Egyetértek vele. Giovanni Battista Montini, a most elhunyt VI. Pál pápa, bosszú évek során, mint a Vatikán államtitkára működött XII. Piusz pápasága idején. Amikor kegyvesztett lett, akkor a pápa kinevezte Milano érsekévé, de barátiatlan érzéseit megőrizte iránta élete végéig. Ennek szembetűnő jele az volt, hogy minden valószínű közbenjárás ellenére sem volt hajlandó Montinit kardinálissá kinevezni. Milano érsekének személyes sérelmein messze túlmenően fájlalta és bántóan sértőnek érezte ezt a tényt Milano városa. Olaszországnak ez a leggazdagabb és Rómával ambiciózusan konkuráló metropolisa számára elviselhetetlennek tűnt, bogy főpapja nem volt kardinális. Ugyanakkor több, sokkal kisebb olasz város büszkélkedhetett kardinális főpappal. Csak 1958 decemberében, XII. Pinsz halála után, nyerte el a kardinális cimet XXIII. János pápa határozata alapján. Nagy öröme és elégtétele volt ez Milano városának. Hosszú évek elnyomott méltatlankodása jutott ekkor kifejezésre a sajtóban, többek között Milano, sőt Olaszország legtekintélyesebb lapjának, a „Corriera Della Sera” hasábjain. Ebből az alkalomból ez a lap, mint jellegzetes megnyilatkozást közölte XII. Plusznak egy írásbeli nyilatkozatát. Egy alkalommal több kardinálist nevezett ki a pápa és szükségét érezte, hogy a közvélemény megnyugtatására, többek között, a következőket Írja: „A tárgyalások folyamán szándékunkban volt a kinevezendő kardinálisok névsorába iktatni szeretett fiunknak, G.B. Montini érsek nevét is. De az ő végtelen szerénysége a leghatározottabban elhárította magától ezt a megtiszteltetést és Mi kénytelenek voltunk méltányolni szeretett fiunknak nemes érzéseit...“ Montini természetesen nem reagálhatott a pápa kenetteljes nyilatkozatára és Milano is szótlanul vette tudomásul súlyos sérelmének folytatódássá t. XII, Piusz halála után, a Vatikán az uj pá- IP* megválasztásánál*, átmeneti megoldást, keresett, hogy közben kiértékelhesse ezt a mind a vatikáni, mind a vészkorszak idején működött pápa presztízsének szempontjából súlyos problémákat jelentő korszakot. Ennek a célnak a legellentétesebb vatikáni irányzatok együttesen nem találtak megfelelőbb jelöltet, mint Angelo Giuseppe Roncelli bíborost ezt az előrehaladott kora, nyájasan mosolvgó, galambszelidségfi, nagy knltiiráin főpapot. A meglepetés azonban, amelyet ez a „szelíd”, „gyenge“ pápa már megválasztásának első óráiban okozott, megdöbbentette a kardinálisok rendjét. Sok, tradícióként tisztelt formalitást, egyetlen kézlegyintéssel és megszokott szelíd mosolyával megszüntetett. Nehéz volt nem észrevenni, hogy az uj pápa következetesen „épití le” elődiének merev formalitásokat követő intézkedéseit, működési gyakorlatát. Közölte — többek között —> hogy a Xn. Piusz által követett végleges, szinte órákra megszabott munkarendjét nem fogadia el. Saját maga akarja a pillanatnyi szükségnek megfelelően meghatározni munkarendjét. * Vagy: megszokott rendelkezés volt, hogy a pápa sétájának idején eltávolították a Vatikán kertjéből az ott dolgozó kertészeket és egyéb munkásokat. XXIII. János n’ - -Tüntette ezt á gyakorlatot és sétáia közben barátságosan megszólította a kertben dolgozó embereket és elbeszélgetett velük sorsuk, családjuk problémáiról. A kíséretében lévő kaHlnálisok a pápai tekintély megcsonkítását látták ebben a magatartásban. Ezeknek az „ellenintézkedéseknek“ keretébe tartozott az a döntése is, hogy néhány héttel megválasztása után, szokatlanul nagyszámn: 23 nj kardinálist nevezett ki és a lista élére az elődje által elnyomott és mellőzött Montini érsek """•»♦ iktatta. A kardinálisok felavatásának nagy pompával végbemenő ünnepségén Montini köszönte meg a pápának a kinevezést az nj kardinálisok nevében. A Vatikán hivatalos lapja, az „Osservatore Romano“ 1958 december 19.-1 számában közölte Montini beszédét, amelynek érdekes sajátossága, hogy az akkor még csak hetekkel előbb megválasztott uj pápának hihetetlenül találó jellemzését adja. Két alapvető sajátosságát ennek a nagy pápának, „a bölcs jóság” és a „nem tétovázó, erős kéz“ jellemvonásaiban határozza meg. VI. Pál pápa egyénisége és jelleme közelebb volt XII. Pluszéhoz, annak hűvös, politikus magatartásához, mint támogatójának és jótevőjének meleg. lelkes humanizmusához. Montini neve már XII. Piusz halála után felmerült, mint lehetséges jelölt. De gyakorlatilag ez nem volt megvalósítható, mert az említett okok miatt nem tartozott az aktív és passzív választói joggal bíró kardinálisok rendjébe. XXTTT. János pápa túl hamar bekövetkezett halála után. 1963-ban választották meg Montinit pápának. Működésének egyik emberi megnyilatkozása, hogy minden alkalommal védelmére kelt XII. Piusz pápának, valahányszor vádak hangzottak el ellene, a vészkorszak idején tanúsított magatartása miatt. Igyekezett magyarázni, hogy minden, amit hibásan tett. vagy hibásan nem tett, a tények nem-ismeréséből következett és nem a jó szándék hiányából. És ez a védelmezés, annak ellenére, hogy ez a pápa élete utolsó pillanatéin ellenségesen viselkedett vele szemben. VI. Pál pápa működésének másik távlata XXni. János nagy kezdeményezésének, az ekumenikus kongresszusnak öröksége volt .A most elhunyt pápa elődjének legszűkebb környezetéhez tartozott, annak állandó támogatását és útmutatását élvezve. XXIII. János halálos ágyánál, a nagyon kevesek között Montini kardinális is jelen volt. Mégis, a történelmi kezdeményezést az ekumenikus kongresszus kapcsán, amelynek célja a zsidóság felé tanúsított évezredes magatartás teljes revideálása volt (és általában a többi vallás és a nagyvilággal való kapcsolatok liberális normalizálása) ezt a célt crak nagyon kis részben és vontatottan valósította meg. Ennek különböző okai voltak. Elsősorban nem volt meg neki az a feltétlen autoritás, amely minden ellenállást elnémít, az az autoritás .amely minden erőszakos tényező nélkül feltartózhatatlanul eredt XXIII. János egyéniségéből. Ismeretes az az epizód, amely a Szent Péter templom husvét vasárnapi istentisztei lének keretében történt tíz és tízezer hivő jelenlétében. Nem sokkal azelőtt rendelte el a pápa a hnsvét-vasámapi liturgia szövegében lévő, „perfid zsidó” kifejezés törlését. Az ünnepi istentiszteletet végző főpap „tévedésből“ a régi szöveget olvasta. XXII) János „mosolya” azonban nem ismert tréfát. Nyomban utasítást küldött titkárával a „tévedő” főnaphoz, aki kénytelen volt, szégyenszemre, megismételni a katalmas tömeg előtt a megjavított imaszövegét. VI. Pál ingadozó, habozó természet volt és elődjének meleg, kivételes humanizmusa is hiányzott belőle. De objektiven el kell ismerni, hogy helyzete néni volt könnyű. XXm. János halála után felszabadultak fa addig elnyomott összes reakciós erők az egy(Folytatás a 12. oldalon)
