Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)

1977-08-15 / 17. szám

1977. augusztus 15. NEWYORKI FIGYELŐ II Csak a dátum más, a dal régi, Népünket árnyékként kíséri írta az antiszemitizmusról Schnäbel László, a Bor-ban halálra kínzott cio­nista költő. Csak a nevek újak, az egymást váltó nemzedékek, az esz­közök és a metódusok. Az egyéni és népi ösztönök mit sem változtak. És ugyanezt elmondhatjuk az arab-zsidó viszályról is. A hazájába megtérő zsi­dóság és reneszánsz mozgalma már a kezdetben ellenállást váltott ki az arabokból. Ez persze akkor, 80 évvel ezelőtt nem volt ilyen hatásos, mint ma, s az érdekelteken kívül senki sem vett róla tudomást. A nagyvilág csak Kari May kalandregényeiből ismerte az arabokat és ki törődött azzal, ha a török hatóságok időnként felakasz­tottak néhány, zsidók meggyilkolásá­val vádolt beduint? Az ún. „régijisuv,, számban cse­kély, erőtlen öregei, a szentföldi zsi­dó folytonosság alázatos őrzői mege­légedtek azzal, ha élni hagyták, ha imádkozni engedték őket a szent he­lyeken. Megélhetésük külföldről jött, nem voltak vetélytársai a gazdanép­nek és a pár ezer ki dolgozott közöt­tük, szegényebb volt, mint mohame­dán szomszédai. Idők folyamán a kormányzat barátságosabb lett hoz­zájuk, mert egyre inkább rá volt utal­va a nagyhatalmak és európai zsidó bankárok támogatására. De a tényle­ges szomszédok, kik mit sem tudtak a világpolitikáról, továbbra is gyenge, gyáva, védtelen kisebbséget láttak a zsidókban, kiket a Korán is örök gyalázatra ítélt. Megszokták; hogy rajtuk töltsék ki haragjukat, ha csa­ládi bajaik voltak, vagy ha összeüt­közésbe kerültek a hatóságokkal. Jól esett tudniok, hogy van, aki náluk is kevesebbet ér. Az 1881-ben megindult alijahul­­lámok megdöbbentették az erec-jisz­­raéli arabokat. Nem a bevándorlók száma, hanem a jelleme. Ezek nem kegyelemkenyéren élő öregek voltak, kik elszaladtak, ha öklét rázta felé­jük egy szemtelen suhanc. Parasztok voltak ezek, öntudatos munkások, jól megülték a lovat és visszaverték, ha kellett fegyverrel is, támadóikat. Az arabok megdöbbenésének mély pszichológiai okai voltak. Nemcsak nemzeti büszkeségükön esett csorba, de megrendült az iszlám által beléjük idegződött felsőbbrendűségi tuda­tuk, amelyet addig elsősorban a véd­telen zsidókkal éreztettek. Palesztinái, hangsúlyozzuk,— Palesztinái arab nacionalizmus nem létezett. Törökország amúgy sem tűrt el semmilyen politikai szervez­kedést. Ez csak a mandátum-időkben csírázott ki és az angol adminisztrá­ció jóvoltából fejlődött naggyá. A primitiv tömeg még sokáig nem esz­mélt, hogy kitörjön a családi és tör­zsi hovatartozás kereteiből. Néhány tucat intellektuel, főleg a missziók neveltjei, Nagy Szíriáról álmodott, mely része lenne egy török államszö­vetségnek. Ez a vékony intellektuális réteg kezdettől fogva ellene volt a cionizmusnak, mert jól látta, hogy mivé fog fejlődni a század elején még nagyon szerény méretű kolonizáció. Pedig a cionizmus nem volt arab-ellenes. Az igazság.az, hogy nem is nagyon foglalkoztatta az arab kér­dés. A törökök voltak az ország urai és velük akart valahogy kiegyezni És senki sem hibáztathatja Herzlt azért, hogy nem látta előre, miié fog vezetni a halála után tíz évvel kitört világháború. Utópisztikus regényé­ben, az ,,Altneuland,,-ban az arabok­ról mint a leendő zsidó állam egyen­jogú polgárairól ír. Valahogy úgy képzeli el, hogy azok mohamedán vallású izraeliek lesznek, mint az eu­rópai zsidók, akik Mózes-hitű magya­roknak vagy németeknek számítot­tak. Az országban élő zsidók, már mint az a tevékenység lázában égő új tipus, melyről az előbb szóltunk, lenézte arab szomszédait, mint ahogy lenézte saját testvéreit, a maradi és tehetetlen „régi jisuv„-ot. Lenézte az arabokat, sajnálta őket és megpró­bált javítani helyzetükön. Csak na­gyon kevesen látták előre, mivé fog fejlődni az arab-zsidó viszály. A Cionista Világszervezet 1914- ben tárgyalásokba kezdett az erec­­jiszraéli arab vezetőkkel és megpró­bálta közös nevezőre hozni a két tá­bor érdekeit. Azok makacsul kitar­tottak elveik mellett; A cionizmust ellenségüknek tekintik. Az országban élő zsidókkal hajlandók békében él­ni, ha megszűnik az alija és a földvá­sárlás. Még a békebarát és minimalis­­ta Ruppin is belátta, hogy kár min­£Jj könyvek Elvesztett arcok Vészi Endre mai irodalmunk egyik legsokoldalúbb tehetsége. Mint költő indult, és versei ma is kiemelkednek körtészetünk ter­méséből, mint drámaíró is több komoly sikert könyvelhet el és számos rádióhangjátéka szerzett igaz élményt a hallgatóknak. Iga­zi műfaja azonban a prózaírás és abban is a novellaírás. Pedig a prózaírásban éppen egy-egy el­beszélés megformálása, megszer­kesztése a legnehezebb, hiszen, amit egy regényíró esetleg 2—300 oldalon keresztül akar bizonyí­tani és elhitetni az olvasóval, azt az elbeszélés műfajában 10—20, sőt sokszor kevesebb oldalon ál kell az írónak elhihetővé tenni. Ezért kevés az igazán jó novella, és ezért hatnak az élmény ere­jével Vészi Endre elbeszélései. A 30 év sorozatban (Magvető és Szépirodalmi közös kiadása) a most megjelent új Vészi-kötet Angi Vera címmel az író kiemel­kedő elbeszéléseiből ad váloga­tást és ezek közül is drámai ere­jével, igaz emberséggel megírt elbeszélését, az Elvesztett arcok címűt emeljük ki. Az elbeszélés a második világháború utolsó he­teiben játszódik le és hőse egy fiatal, alig 18 esztendős fiú. az. apjával, a szappanfőző mestei­­rel együtt kerül a nyugati határ­széli városkában levő táborba. Együtt éheznek, együtt robotol­nak és együtt szenvedik az ütle­­geket. A fiúnak alkalma lenne a szökésre egy jószívű, emberséges cselédlány segítségével. Ketten el is indulnak a szabad élet felé. de aztán eszebe jut a fiúnak, hogy szökése miatt megtizedelik a szá­zadot és a szabadság helyett visz­­szaindul a táborba, a biztos ha­lálba. Megrázó és emberi ennek az elbeszélésnek minden egyes mon­data és alakjai nem papírfigurák, hanem húsbói-vérből születtek. Vészi Endre azonban nemcsak a fasizmus koráról tud erdekes és egyéni hangvételű novellákat ír­ni, de megihletik őt mai eleiünk problémái és eseményei is. így a személyi kultuszban lejátszódó Angi Vera elbeszélése, egy fiatal munkáslány tragikus és tiszta szerelme (Kettévált mennyezet) és a Füstszagúak, amely egy gyári tűzvészről íródott és amelyből n_gy sikerű film is született (tfj Élet, Budapest) t/s.* EGÉSZSÉGÉT NAPI 1000 DOLLÁRRAL EMELI, ha pihenőjét ALPINE HOTEL Fleischmanns, N.Y. SZÁLLODÁBAN tölti. Gyönyörű, hűvös fekvésű üdülőhely a fenyő-borította hegyek között Pihenés, nyugalom — sportok, vidám szórakozás — minden ízlést kielégítő étkezés — szórakoztató műsorok — tánc — világhírű cigányzenekar — hegyi patakból táplált úszómedence New York-tól 2 és fél órányira a N.Y. Thruway útvonalán Exit 19, — onnan jobbra Route 28, a szállóig: FLEISCHMANNS, N.Y. 12430 Tel.: Fleischmanns, (914) 254-5155 A magyar-zsidó szervezetek tagjai jelen hirdetésre hivatkozással 10 % kedvezményben részesülnek ! KOVÁCS UTAZÁSI IRODA NEW YORKBAN 8108 BROADWAY, QUEENS. NEW YORK 11373 EGYÉNI, GROUP ÉS CHARTER UTAZÁSOK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE. AZ ÖSSZES REPÜLŐ ÉS HAJÓS, VASÚTTÁRSASÁGOK ÉS AZ IBUSZ HIVATALOS MENETIEGYIRODAJA A Cbwterek indulási idejéért é* áráért tessék hívni a Kovács irodát, vagy kérni levélben a körlevelüket. Bármelyik hírlapban vagy körlevélben meghirdetett uta­zások a KOVÁCS IRODÁBAN is kaphatók. - Hotelek, gyógyfürdők rezervá­­ciója versenyképes árakon és gyorsan, - belföldön és külföldön is. — Autóbusz utak Amerikában is. - ROKONOK KIHOZATALA a legolcsóbban, megbízható gépekkel. Utasainkat magyarul.beszélő alkalmazott segíti az átszállásnál. IZRAELBE mindennap indítunk egyéni és csoportos utazást ! Különleges csoport indul SZEPTEMBER 19.-én ! IMÁDKOZZÉK JOM KIPPURKOR A FALNÁL, JERUZSÁLEMBEN ! A csoportot Egri György, a Menora főszerkesztője és Kovács József, a Bnai Zion Budapest-csoportjának alelnöke vezeti. A csoport 3 hétre indul, de az utolsó hetet Magyarországon is lehet tölteni és onnan indulni vissza egyenesen New Yorkba. - A repülőjegy ára 734 dollár. - Hotelek mind Izraelben, mind Magyar­­országon előnyös árakon kaphatók. — Sürgős jelentkezéseket kérünk ! — IKK A, TUZEX és COMTURIST ÁTUTALÁSOK GYORSAN ÉS MEGBÍZHATÓAN ! TELEFON: 212 - 651-2494 den próbálkozásért és különben is nem az arabok az ország urai. hanem a törökök. A vita elméleti síkon fo­lyik .Véleményét így fogalmazta meg: Amit az araboktól kaphatunk, a'ra nincs szükségünk, amire pedig szük­ségünk van, azt nem hajlandók meg­adni nekünk. KÉPEK EREC JISZRAÉL TÖRTÉNELMÉBŐL DRVJESURUN ELIJAHU (TEL AVIV>: NINCS ÚJ a nap alatt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom