Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-12-01
II. évfolyam. December hó. NÉPSZÖVETSÉG. 9. oldal. A kisiparosok érdekében. Irta: Mátray Arnold. Évek óta halljuk kisiparosainkat panaszkodni amiatt, hogy a mindennapi élet nehézségeivel alig tudnak megküzdeni. A panasz jogos voltát mindenki elismeri,mert tény az, hogy a kisebb iparosok a legszorgosabb munkásság mellett alig képesek manapság boldogulni. Ennek oka azonban korántsem rejlik egyedül az ipar pangásában, hanem sok egyéb körülmények is róható fel. Az ipar pangása a valóságban csak látszólagos és kihatását csak azért érezzük oly súlyosan, mert nincsen megfelelő iparunk és mert nem tudunk ezidó- szerint még olyan megfelelő ipari cikkeket termelni, amelyek iránt fokozott a kereslet. De igazolják ezt a tényt leginkább a statisztikai adatok, amikből konstatálható, hogy a behozatal, különösen a nagyobb fogyasztásra szánt textil- és egyéb ruházati cikkekből évről-évre mindinkább nagyobb mérveket ölt. Nagyon természetes tehát, hogy kisebb iparosaink ezzel szemben tehetetlenek és képtelenek a versenyre. Ez a tulajdonképeni oka annak, hogy nálunk az összes iparágakban már évek óta tart a stagnálás. E bajokhoz még az a sajnálatraméltó körülmény is járul, hogy kisiparosainknak túlnyomó része nem rendelkezik a megfelelő forgótőkével. S mivel részükre a szolid pénzintézetek hozzáférhetetlenek, — ami eléggé jellemzi viszonyainkat, — kénytelenek hitelszükséglet esetén, az uzsora-szövetkezetekhez fordulni. Már pedig tudvalevő, hogy az, aki nálunk egy szövetkezet hálójába kerül és annak hitelére szorul, teljesen ki van szolgáltatva, mert az ilyen kölcsönnel, az azzal járó tetemes terhek miatt boldogulni képtelen. Hogy hány kisebb iparos és egyéb egzisztencia ment már tönkre a hitelszövetkezetek és koronabankok jóvoltából az évek hosszú során át, arról igen szomorú statisztikát lehetne egybeállitani, ha az erre vonatkozó adatok rendelkezésünkre állanának. Elvitázhatlan tényként áll előttük az a manapság már mindenhol helyesnek bebizonyult alapelv, hogy a gyengébb erő is érvényesülhet hatalmasan, sőt tényezővé válhatik, ha az erőt összpontosítjuk és okszerűen fel tudjuk használni. Ezt látjuk immár kifejlődve a társadalom széles rétegeiben. Kisebb iparosainknak is saját jól felfogott érdekükben állana, ezen helyes és megdönthetien elv megvalósulására törekedni. Ezt pedig csak oly módon érhetik el, ha szakma szerint tömörülnek és szövetkeznek, követve a nyugoti államok példáját, ahol a szövetkezetek nagy kiterjedésben már régen meg vannak honosítva. A nyugati államokban ugyanilyenek voltak a viszonyok annak idején, mint nálunk. A gyári nagy ipar fokozatos fejlődésével ott is nagyon megcsappant a kisiparosoknak a keresménye. Tengődtek és tanácstalanul állottak sok ideig. Ekkor támadtak fel a szövetkezési eszmének lelkes és önzetlen apostolai, akik felismerték a helyzet súlyos voltát és mindenféle mozgalmakat indítottak a kisebb emberek felsegélyezése érdekében. Élére állottak a mozgalmaknak és fennen hirdették a szövetkezés és lömörülésben rejlő hatalmas erőt és az annak nyomán fakadó boldogulásnak üdvös igéjét. Hogy milyen hatalmas tényező egy szövetkezet, ha a szövetkezetek alapelveinek megfelelően van berendezve és vezetve, a kővetkező példával hisszük legjobban megvilágítani. Ugyanis Angliában, mint a szövetkezetek hazájában 1884-ben tizenkét munkás tömörült és szövetkezett avégből, hogy anyagi helyzetüket megjavítsák. Ezen célból egyenkint egy-egy font sterlinget (24 koronát) adtak össze és megalakították a világhírű „Rochdali utászok“ név alatt ismert és manapság is fennálló és virágzó szövetkezetei, mely igen rövid idő alatt óriási módon fejlődött. A helyes, okszerű és önzetlen vezetés, valamint akörültekintő irányítás annyira fokozta a bizalmat széles rétegekben, hogy a tagok nap-nap után szaporodtak. A tagok nagymérvű szaporodásával pedig az anyagi erő annyira nőtt az évek során, hogy az önzetlen vezetők üdvösnek tartották a tagok érdekében, a működést oly irányban terelni és fejleszteni, hogy a tagok mindennemű szüségleteiket a szövetkezei utján szerezhették be. Evégből létesítettek fokozatosan különféle gyárakat, amelyeknek üzemképességét idővel annyira fejlesztették, hogy nem csak a nagy számban lévő tagokat láthatták el az összes szükségleteikkel, hanem a gyártmányok fölöslegét előbb az orszában, a későbbi években pedig már a tengeren tulon is értékesíthették. A tagok pedig amellett, hogy minden szükségleteiket a szövetkezet utján szerezték be olcsó áron, még a tekintélyes évi jövedelemben is participáltak. Éhez hasonló, bár kisebb arányú szövetkezetek vannak még Angliában nagy számmal és mindannyi fényesen prosperál. Talán nem lesz érdektelen, ha az angolországi szövetkezetek hatalmas anyagi erejéről ezúttal még egy igen érdekes és valóban meglepő adatot közlünk. Ugyanis, a hivatalos statisztikai adatok szerint volt Angliában 1905. év végén a többi között:
