Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-12-01
10. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. December hó. 2091 különböző ipari szövetkezet 2,259.468 taggal 40,949.303 font sterlinggel, vagyis 491 millió 367.624 korona vagyonnal. Azt hiszem, hogy ez az egy adat magában véve is, igen fényesen igazolja a szövetkezetben rejlő óriási erőt. Itt csak annyit kívánok még megjegyezni, hogy a nyugati államokban, de különösen Németországban, óriási módon vannak elterjedve a szövetkezetek és évröl-évre még mig szép számmal gyarapodnak. Ez a tény amellett szól, hogy külföldön a szövetkezetek hivatásuk magaslatán állanak, minek aztán természetes következménye az, hogy ott a kisebb emberek sokkal jobban és könnyebben tudnak boldogulni mint nálunk. Tagadhatatlan, hogy a jólét előmozdítására igen üdvös kihatással van még az is a nyugati államokban, hogy a nép a gazdálkodási elvek szellemében neveltetik, minek alapján könnyű szerrel sajátítják el, hogy mi módon kell gazdálkodóan élni és az életmódot okszerűen beosztani. Sajnos, hogy ez a helyes elv nálunk még alig ismert fogalom. Pedig mennyire kívánatos lenne, ha e tekintetben a nyugati államok példáját követnénk, ahol tudva levő, hogy minden rendű és rangú, jövedelme vagy keresménye keretén belül tud megélni. Talán ideje volna, hogy ezen igen fontos és egész közgazdasági életünkre kihatással biró kérdéssel az arra hivatott tényezők végre- valahára nálunk is minél komolyabban és alaposabban foglalkoznának és igyekeznének a gazdálkodásra való hajlamot és szellemet fejleszteni és minél szélesebb rétegekbe átplántálni. A nálunk működő szövetkezetek vezetését illetőleg, szemben a külföldiekkel, szintén egy sajátságos jelenséggel találkozunk. Ugyanis, mig külföldön a szövetkezetek igaz altruisztikus és ideális szellemben vezettetnek és ténykedésük kizárólag odairányul, hogy a tagok érdekeit szolgálják minden irányban, addig nálunk sajnos tapasztaljuk, különösen a hitelszövetkezeteknél, hogy a szövetkezésben rejlő magasztos elveket egészen figyelmen kívül hagyják. Nálunk, a szövetkezetek élén álló direktoroknak legtöbbje csak arra törekszik, hogy a tagokat minél jobban kizsákmányolhassa és azokon élősködhessen. Csoda-e tehát, ha az ilyen szomorú tapasztalatok mellett nálunk, a szövetkezésben rejlő magasztos eszme ahelyett, hogy tért hóditana, mindinkább nagyobb mérvben fokozódik az ellenszenv ? Pedig kár, hogy a jobb sorsot érdemlő üdvös intézmény annyira diszkreditálva van. A szövetkezeti intézmény alapelve a teljes önzetlenség. Ahol, nem ezen sarkalatos alapelven épül fel egy szövetkezet ténykedésből sohasem fakadhat áldás, mert hiány- és nem annak szellemében történik a vezetés, ott a zik az étikai és eszményi alap. Szükségesnek tartottuk az itt felsorolt kinövésekre azon oknál fogva rámutatni, hogy amennyiben kisebb iparosaink a szövetkezetek létesítése eszméjével foglalkozni fognak, úgy ismerjék meg legalább nagyjában azon irány-elveket, amelyeket okvetlenül szem előtt kell tartaniok, ha azt akarják, hogy a netalán kifejtendő munkásságuk ne meddő, hanem eredményes legyen. Az eszme megvalósulása és sikeres keresztülvitelére nézve csak annyit kívánunk itt megjegyezni, hogy igen célszerű lenne, ha az eszmével első sorban az ipartársulatok foglalkoznának minél behatóbban. S ha az eszme helyeslésre fog találni, amit kétségtelennek tartunk, úgy az ügy érdekében igen fontosnak tartanók, hogy az akció megindítása előtt olyan férfiak nézete is kikéressék, illetve meghallgattassék, akik a szövetkezeti eszmének lelkes és igazán önzetlen hívei és e téren megfelelő tapasztalat és jártassággal bírnak. Meg vagyunk győződve, hogy az ilyen kipróbált erők a magasztos cél elérése érdekében nem fogják megtagadni közreműködésüket. A részletkérdésekre nem kívánunk ezúttal kiterjeszkedni, mert azokkal egy hírlapi cikk keretén belül úgy sem lehetne kimerítően foglalkozni. Ha az eszme a megvalósulás stádiumába fog jutni, akkor lesz alkalmunk az erre vonatkozó nézetünket bővebben kifejteni. Annyit azonban mégis szükségesnek tartunk némi irányadóul megjegyezni, hogy a mozgalom megindulásakor kimondandó lenne, hogy az akció a szükséghez képest az egész ország területére lesz kiterjesztendő, minélfogva megalakítandó lenne a „Kisiparosok Országos Központi Köteléke“; továbbá, hogy minden egyes szövetkezet önálló áruosztállyal kapcsolatosan alakíttassák meg. Még egy igen fontos körülményre kívánjuk a kisiparosok, illetőleg az ipartársulatok figyelmét ezúttal felhívni. Ugyanis arra, hogy alkotmányunk helyreállítása óta alig volt még kormány, mely annyira érdeklődött volna a kisiparos-osztály anyagi érdekeinek előmozdítása iránt, mint a mostani kormányunk. Erre való tekintettel, hogy nagy hiba lenne, ha a kisiparosok fel nem használnák a kedvező alkalmat egy valószínű sikerrel járó mozgalom megindítására. Örömmel látjuk, hogy a nemzeti kormány, de különösen annak leghivatottabb tagja, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter és annak buzgó munkatársa, Szte- rényi József államtitkár felismerték a kis
