Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-12-01
lí. évfolyam. December hó. NÉPSZÖVETSÉG. 7. oldal. A török-szerb bojkottmozgalom. Irta: dr. Sigmond Andor jogakadémiai tanár. Bosznia annexiója sokkal több kellemetlen következményt vont maga után, mint sem sejthető volt. A helyzetet súlyosbítja a politikai kérdések mellett a gazdasági érdeknek előtérbe nyomulása. Az események láttára önkéntelenül azt kérdezzük, vájjon arányban állanak-e a kínálkozó előnyök a fenyegető hátrányokkal ? A kérdés politikai oldalával nem óhajtok behatóbban foglalkozni, hanem főleg azokra a hátrányokra reámutatni, amelyek Magyarország közgazdasági érdekét a török és szerb bojkott által fenyegetik. A Balkánon eddig elért közgazdasági eredmények távolról sem nyújtanak kárpótlást azért a pénz- és véráldozatért, amit Boszniára már eddig is fordítottunk. Bosznia révén eddig is igen csekély gazdasági előnyhöz jutottunk, hiszen külkereskedelmi forgalmunk mérlege évi átlagban 1902-től 1907-ig mindössze 11.8 millió K-át mutatott a kiviteli többlet javára. Továbbá a kivitt áruk szintén oly természetűek, hogy a kivitelnek netaláni csökkenése Magyarországnak gazdasági fejlődését nagyon érzékenyen nem érinthetné. Éőleg áll ez az iparra nézve, miután a kivitt áruk legnagyobb kontin- gese nem az ipari termékekre esik. Ugyanis az idesorolható nevezetesebb termékek együttvéve az összes kivitel értékének csak 44.4 százalékát tették ki, s ezek legnagyobb része sem minősíthető szoros értelemben vett iparcikknek. A magyar kivitel 29.2 százalékát a liszt és dara tette ki, mig ezzel szemben a kikészített bőrök már csak 6.5, a pamutáruk 6.2 és a vasáruk csak 3.5 százalékkal szerepeltek. Az mindenesetre kedvező, hogy a kivitel értéke az 1902-iki 25.4 millió K-ról 1907-ig fölemelkedett34.9 millió K-ra. Ez az emelkedés azonban nem elégítheti ki a várakozásokat, mert hiszen 30 év alatt sokkal kedvezőbb kiviteli piacot teremthettünk volna magunknak Boszniában, ha Ausztria meg nem akadályoz, illetve azt a maga részére az ipar terén le nem foglalja. A főkérdés azonban most nem ezen fordul meg. Az Ausztriától való gazdasági különválás a helyzet kedvező fordulatára nyújt kilátást, s az annexió kérdése boszniai kivitelünket amúgy is kevésbbé érinti. Hanem igenis érinti a tulajdonképpeni balkán-kivitelt, s félő, hogy az annexszió folytán itt beállott kedvezőtlen kihatás nem csak pillanatnyi lesz, de hosszabb időre megakasztja a fejlődést. Már pedig tuvalevőleg csak nagy áldozatok árán sikerült gazdasági érdekeink zsenge alapját a Balkán-államokban megvetni, s most azon az utón vagyunk, hogy azt lerontsuk. Az elért végösszegek ugyan a külkereskedelmi forgalom mérlegének tanúsága szerint ez idő szerint nem nagyok, de ne feledjük, hogy Magyarország ezekkel az államokkal szemben, főleg mint iparállam jön tekintetbe. Kivitelünk legfőbb tételei gyártmányok, illetőleg félgyártmányok, mig ellenben a behozott áruk legnagyobb százaléka nyerstermény. Magyarország ugyan el tudja viselni a török bojkottot, sem ez, sem pedig Szerbiának, vagy Montenegrónak gazdasági állásfoglalása nem képes anyagi romlásba dönteni, de a magyar ipar fejlődése kétségtelenül szenvedni fog, mivel ipartermékeink legtermészetesebb kiviteli piacai éppen a Balkán-államok. Sok fáradság után odajutottunk, hogy Törökországban, Szerbiában, Romániában és végre Bulgáriában sikerül ipari termékeinknek piacot teremteni, s kivitelünk értéket évről-évre fokozni. A magyar iparnak föllendülése ezt a fejlődést csak kedvezőbbé tette volna, s e reális számítás eredménye helyett jön a bojkott, aminek jövő kihatása ugyan kiszámíthatatlan, kedvező azonban semmiesetre sem lesz. Hogy milyen biztató reménynyel kecsegtető fejlődést veszélyeztet a bojkot, azt legkétségtelenebbül megmutatja a külkereskedelmi forgalom statisztikája. Kivitelünk Törökországba 1902-től 1907-ig majdnem megkétszereződött; 6.2 millió K-ról fölemelkedett 11.8 millió K-ra, s az évi átlag 2.8 millió K kiviteli többletet mutatott. Mig a behozott áruk értékének 70.06 százaléka a nyers dohányra, 5.98 százaléka a tojásra és 5.41 százaléka a gyapjuárakra, tehát általában az ipari föl dolgozás alá nem vett termékekre jutott, addig a kivitelnél a fősuly a már iparilag földolgozott nyersterményekre esett. A kiviteli értékéből jutott ugyanis a cukorra 38.11 százalék, a műfára 8.81 százalék, a kikészített bőrárukra 5.44 százalék és végre a pamutárukra 5.39 százalék, mig a többi cikkek már csak kis százalék aránynyal szerepeltek. Elég magas százalékot ért el lókivitelünk is, t. i. 8.11 százalékot, ami, tekintettel arra, hogy a lótenyésztés már intenzivebb gazgasági ágat képez, a netaláni visszaesés folytán gazdasági fejlődésünket mindenesetre kedvezőtlenül érintené. Szerbiát illetőleg sokban hasonló a helyzet, a mennyiben a kivitel terén Szerbiával szemben is főleg mint iparállam szerepeltünk. Kivitelünk végösszege ugyan nem érte