Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
14. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Szeptember hó. lédség, de később, a szerzett tapasztalatok nyomán, a munkaadók között is, a kik bizonyára rájönnek igy arra az igazságra, hogy csak a cselédek testi és szellemi erejét veszik bérbe, s ebben az évi bérben nincs benne az az összeg, amellyel a cselédeket egészsége veszélyeztetéséért kárpótolnák. A mi már most a munkások és kisgazdák biztosítását betegség esetére illeti, mig a cselédeknél a betegség ellen való biztosítást kötelezővé tennénk és a járulékok fizetésére a munkaadókat köteleznénk, a munkás és az egyéb mezőgazdasággal foglalkozóknál a betegség ellen való biztosítás, mint az eddigi balesetbiztosítás, nem volna kötelező, a járulékok fizetése pedig a munkás kötelessége lenne. Az a kivétel, mely a balesetbiztosításnál a cséplőgép mellett dolgozó munkásokra fönnáll, a betegség esetére való biztosításnál figyelmen kívül hagyandó, vagyis itt a betegség esetére vonatkozó biztosítás dijait nem kellene a munkaadóra hárítani, mert az a körülmény, hogy a munkások mind maguk fizetik a balesetbiztosítási dijat s csak a cséplőgép mellett dolgozó munkások nem, megokolását találja abban a nagy veszedelemben, mely a cséplőgépek mellett dolgozókat fenyegeti. A mezőgazdasági munkásokra és kisgazdákra, kik mint első és második csoportbeli tagok és mint rendkívüli tagok maguk fizették a baleset biztosítási dijat, a betegség és baleset ellen való együttes kötelező biztosítás sem volna kimondandó, vagyis tetszésükre lenne bízva az, hogy betegség ellen is biztositják-e magukat vagy sem. Ha a Gazdasági Munkás és Cselédsegitőpénztár régi tagja nem óhajtja magát betegség ellen is biztosítani, úgy az eddig fizetett tagsági dijának további fizetése mellett eddig élvezett jogai is érvényben maradnak. Ellenkező esetben fizetné azt a többletet, mely a betegség ellen való biztosításához a matematikai számítás szerint szükséges. A mi most már általában a cselédek, valamint munkásoknak és kisgazdáknak betegségük esetén nyújtandó segítség mértékére és minémüségére vonatkozik, elfogadhatjuk a betegségeknél is azokat a megkülönböztetéseket, melyeket az 1900. évi VI. t.-c. a balesetekre s az eseteknek megfelelő segítségekre tett. Miután a törvény azon intézkedése, mely a baleseteket az idő szempontjából négy, a baleset mértéke szempontjából pedig hét kategóriába osztotta, a gyakorlatban is bevált, ez a betegség esetére való biztosításnál is fenntartható, mert a mint van olyan baleset, mely nem okoz teljes munkaképtelenséget, úgy van olyan betegség is, melynél a munkás előbbi munkájának a felét el tudja végezni. Ily esetben tehát igénye van a munkásnak az ingyen orvosi gyógykezelésre, valamint az ingyenes gyógyszerre, de nincs igénye a táppénzre. Természetes valami, hogy a tagsági dijak a betegség esetére való biztosítás be- behozatalával tetemesen felemelkednének, mert hiszen a betegség aránytalanabbul gyakoribb vendég a mezőgazdasági cselédeknél és munkásoknál, mint a baleset. Hogy milyen nagy legyen ez az összeg, ez már nem közgazdasági, hanem tisztára matematikai kérdés. A betegség esetére való biztosítás behozatalával azok a különbségek, melyeket az 1900. évi XVI. törvénycikk a tagok között tett, megszűnnének. Mert hiszen azok a jogok, a melyeket a törvény a baleset biztosításon kivül például az első és második csoportbeli tagoknak biztosit (rendes haláleseti segítség, rendes rokkantsági segítség és nyugdíj), tulajdonképpen a betegség esetére való biztosítás egyes esetei, s ezeket a még megalkotandó beteség ellen való biztosítás előhírnökeinek kell tekintenünk. A biztosításnak a betegség esetére való kiterjesztésével nagyobbodnia kell természetesen az állami támogatásnak is. így az eddig állami hozzájárulás címén fizetett 200.000 korona is fölemelendő pontos matematikai számadás alapján, mely bizonyára ennek az összegnek tízszeresét is megkívánja. Ez az előbbihez képest nagy összeg, talán 2,000.000 koronánál is több, azonban olyan befektetés, mely tízszeresen is visz- szatériil idővel az állam javára, mert hiszen ezzel a hozzájárulással munkaképessé és az
