Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
II. évfolyam. Szeptember hó. NÉPSZÖVETSÉG. 13. oldal. szik, erős fundamentuma lehet a minden irányú munkássegités továbbfejlesztésének, a miért ennek alkotóját, Darányi Ignácot nagy elismerés illeti meg. Egy lényegében állami, de külső megnyilvánulásaiban autónum szervezetű hivatal ez. Az eléje kerülő ügyekben elsőtökön az úgynevezett helyi bizottságok döntenek, melyeknek tagjait a községi adófizetők, munkaadók és a tagok választják, másodfokon már a földmivelésügyi minisztérium közvetetlen fönhatósága alatt álló, bizonyos autonóm szervezettel biró, de a földmive- .lésügyi miniszter által kinevezett állami tisztviselőkkel dolgozó Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegitőpénztár, harmadfokon a földmivelésügyi minisztérium munkásügyi osztálya dönt. Az intézmény tehát mig egyrészt jogot ad a munkásságnak a helyi bizottságok utján saját ügyei intézésében való közvetetlen beleszólásra, ezzel részére bizonyos önállóságot és autonómiát biztosit, addig másrészt élvezi mindazokat a kedvezéseket, melyek az állami biztosításból származnak. Mindenesetre hibája a törvénynek itt az, hogy a helyi bi- izottságok megalkotásánál ezt a jogot nem adja meg Magyarország ötszázezernyi gazdasági cselédjének, az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegitőpénztárnál pedig a mezőgazdasági munkásság és kisbirto- kossság csak kétszázhatvanháromezer emberrel van képviselve. Lehetetlen e helyütt ki nem terjeszkednem arra a körülményre, hogy a törvénynek az a rendeldezése, mely a helyi bizottságok megalkotásával autonó- ;misztikus szervezkedést óhajtott elérni, különben sem volt lelkiismeretesen végrehajtható, mit bizonyít az is, hogy Magyarország tizenötezer községe közül csak mintegy száz községben van helyi bizottság. De ezek a helyi bizottságok sem működnek úgy, mint azt a törvény óhajtotta volna, tudniillik mint önálló s az ügyeket első fokon érdemlegesen eldönteni hivatott testületek, hanem mint olyan szervek, melyeknek egyedüli kötelessége az iratoknak egyszerű fölterjesztése. Mindezek azonban nem a törvény hibáját, hanem a végrehaj- iás nehézségét mutatják. A törvény maga ■oly jó és oly eredeti alkotás, hogy bátran építhetjük erre a betegség ellen való biztosítás jövőben megalkotandó intézményét is. Az ipari munkásság betegség és baleset ellen való biztosításának törvénytervezetét megelőző ánkétezések alkalmával fölmerült ugyan az a terv, hogy az ipari munkásság biztosítása kapcsoltassák össze a mezőgazdasági munkásság biztosításával, de ez a gondolat teljesen kivihetetlen, mert annyira más alapelveken épült föl az ipari munkásság biztosítása s annyira más az ipari munkásság helyzete, mint a mező- gazdasági munkásoké és cselédeké s igy annyi inkonzekvencia származna ebből az egyesítésből, hogy a nehézségek leküzdése egyáltalán lehetetlenség volna. Nézzük tehát először a gazdasági cselédek betegségek ellen való biztosításának kérdését. A gazdasági cselédek, valamint a cséplőgép mellett dolgozó munkások balesetbiztosítási diját eddig a munkaadók fizették. Kérdés tehát, hogy azt a többletet, mely a betegség esetére való biztosításhoz megkivántatik, vagyis a betegség ellen való biztosítási dijat ki fizetné ? Általánosan elfogadott nézet már az, hogy a balesetbiztosításnál, de csakis ennél, a munkaadó felelős. (Az 1900: XVI. és 1902: XIV. törvénycikk azonban ezt az elvet csak a gazdasági cselédekre és a cséplőgépek mellett dolgozó munkásokra mondja ki, mig a többi gazdasági munkásokra nem.) Bár látszólag igazságtalanságnak tűnik föl a munkaadóra nézve az, ha a gazdasági cselédeknél a betegség esetére való biztosítási dijat is a munkaadóra hárítjuk, de jelen esetben ez lenne a leghelyesebb megoldás, a szociális haladás is hova-tovább ezt az elvet fogadja el, a mit az 1898: II. törvénycikk 33. szakasza, az 1900: XXVIII. törvénycikk 18. szakasza, valamint az 1898. XXI. törvénycikk 5. szakaszának rendelkezései is bizonyítanak. Elismerjük azt is, hogy ezt az elvet teljesen általánossá tenni nem lehet, mert a munkaadónak ilyen minden irányban való megterheltetése igazságtalanságot tartalmaz, de a mezőgazdasági cselédségnél ez az elfogadható egyedüli megoldás. Ez az intézkedés megelégedést, megnyugvást szülne^a mezőgazdasági cse
