Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
4. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Szeptember hó. Azt mondaná erre mindenki, hogy igazunk van! De nem kell véka alá rejteni az igazságot ! Nem elég az, hogy igazunk van, ha a társadalmi téren a békés, a nemzeti magyaros fejlődés elveit a Hunyadi Mátyás és Széchényi István szociál politikáját hirdetjük. Hanem kell, hogy a kormány is felemelje szavát és hangoztassa ezeket — mikor a német theóriák követői évek óta szakadatlan munkássággal egyre dolgoznak, agitálnak egyik oldalon — s másik oldalon pedig téves nyomon járó kurucok folyton azt követelik, hogy a magyar nemzet az összetartás, a szorgalmas, megfeszített munka és küzdelem helyett lépjen arra a térre, amelyet osztrák szomszédaink óhajtanak, titkos bujtogatóik által. Melyik ut az? Az hogy előbb egymással összeveszvén itt mindeniknek, aztán neki menjünk puszta kézzel egész Európának, a világnak. Hogy újra nyakunkra tegye a kötelet és kést, a szomszéd szövetséges, a mi jó barátunk és „jó“ szövetségesünk, aki mindenkit megcsalt, ha rászorult. Az eddigi kormányoknak sem lehetett nagyon kellemes az, hogy itt a társadalomban veszedelmes elveket terjesztettek egyesek a nép között. De ha a függetlenségi eszmék uralmát óhajtja a nemzet és kormány, akkor ideje, hogy a Bécsből hintett magot a nagy Magyarország hagyományaival ellenkező elvet Magyarországról kiirtsák és kiseprüzzék, vissza kergessék nagy Bécsbe, Berlinbe! Hogy miért kell a kormánynak is végre észrevenni a társadalom szervezetében rejlő óriási hatalmat — amely egyenesen szembe helyezkedik, most már egyre fokozottakb erővel az államhatalommal ? — ezt ezer és ezer példából tapasztalhatná, ha referálnának megbízottai az eseményekről, ha ezeket nyitott szemmel néznék és nemcsak néznék, de látnák is az eseményekben rejlő nagy intelmeket, tanulságokat. A földművelési miniszter évek óta agitál a mellett, hogy a gazdák létesítsenek tejszövetkezeteket, gyümölcs értékesítő, baromfitenyésztő szövetkezeteket. Kínál nekik segélyt, olcsó tenyészállatokat, fajbaromfiakat majdnem ingyen. Nem kell a magyarnak! De jön a szociálista apostol, aki először legazemberezi az urakat és aztán kéri a magyarokat, hogy fizessenek elő az ő lapjára, amely nap-nap mellett azt hirdeti, hogy ne higyjen a nép senkinek, csak neki. aki a világot megváltja. Azután perfid módon pumpolja meg könnyen hivő delikvensét a párt kassza részére. Az eredménye az lesz, .hogy az ismeretlen agitátort egyszerre megajándékozza a nép bizalmával, elhiszi, hogy ha lapjára előfizet, akkor ő meg lesz váltva újból minden földi nyomorúságtól. Ellenben visszautasítja a kormánytól a kínált segélyt, nem alakítja meg a tejszövetkezetet, kitördeli az eperfákat, kigunyolja az állami biztositó intézet kezdeményezését, az országos cselédpénztárt és igy az óriási államhatalom idegennek, tehetetlennek bizonyul az ismeretlen idegen népszipolyozó, szájhős alakokkal szemben, akik mihelyt a világ megváltást ígérik a parasztnak, rögtön előfizetési pénzeket is kapnak erre az ígéretre. Éppen igy van az országos segélypénztárnál is. Ez az üdvös eszme is alig bir a legnagyobb erőlködés mellett, éppen a magyar nép közt gyökeret verni; mert a társadalom minden rétegét áthatotta a magyar kormányok elleni gyűlölet. De nemcsak gazdasági, hanem közművelődési vagy ipari, kereskedelmi téren kezdeményezett állami akció mind ilyen sikertelen maradt, mert a nép hallani sem akart róla, mihelyt a kormánytól indul ki a kezdeményezés. És ez mindig igy volt egészen addig, amig az általam javasolt ruthén akcióval meg nem mutatta a kormány, hogy eltalálta a nép szivéhez vezető utat. Kenyér, vagyis föld és munka kell a népnek legelső sorban is, mielőtt a lelkén ejtett sérelmek orvoslásához a közigazgatás, törvénykezés és népoktatás hiányain segítene a törvényhozás, majd valamikor, majd egy boldogabb korszakban, amikor az emberkultusz a népsegités ügye állami feladattá válik, úgy ahogy ezt Hollós Mátyás hatalmas lelke álmodta. A jelen viszonyok között hovatovább azonban kénytelen lesz belátni a kormány is, meg a magyar társadalom is, hogy ha
