Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
II. évfolyam. Budapest, 1908. Szeptember hó. NÉPSZÓ VÉTSÉG SZOCIÁLIS ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : KTJKTÉRY ic;ÁX.3Vi;Á3xr. f l. Hs r * \M* Szerkesztőség: Szerkesztők : Kiadóhivatal: Budapest, II., Csalogány-u. 52. Lator István, Bökényi Dániel, Budapest, II., Csalogány-u. 52. hova a lapra vonatkozó összes Újhelyi V. Sándor, MEGJELEN MINDEN HÓ VÉGÉN. postai küldemények cimzendők Dr. Sternberg Endre. Előfizetési ár: Egy évre 5 kor. Gazdasági kulturális egyesületek és a népsegitő akció. — Irta: Kunéry Kálmán. — A mai korban már tagadhatlanul nagy állami feladatot képezne a társadalomnak szervezése, sőt vezetése, amely mindinkább a magyar nemzeti állammal helyezkedik szembe, az ide átszivárgóit német kultúra folytán. Mert mi nemcsak a szociálpolitika elvei utján beözönlött német teketóriákat tartjuk magyartalanságunk okozójának, meg- mételyezöjének, hanem általában elszomorító és káros dolognak tartjuk azt, hogy a magyar közönség semmi figyelmet nem fordít arra, hogy szellemi és anyagi erejét társadalmi utón szervezze országosan, nemzeti irányban a kultúra terén. Mert ez a csatatér, nem pedig a holt betűk, paragrafusok. Ez a nemzetek világ- versenyének csatatere. A háború csak a külső látszat képe, csak az illusztráció. Maga a küzdelem ott folyik a kultúra csatamezején, terén s amely nemzet nem szervezi országosan a szellemi, erkölcsi, művészi kultúra és anyagi, vagyis agrikultura, ipari, kereskedelmi, technikai kultúra terén összes erejét, amely nemzet nem bírja egyesíteni társadalmát, e két nagy utón egységes, válvetett küzdelemre: az elmarad a világversenyben és elbukik, ha mérkőzésre kerül a sor. Nekünk magyar állampolgároknak rettenetes nagy hibánk és bajunk, hogy a társadalmi nemzeti egység a magyar szent korona országaiban a rendalkotmány megváltoztatásával megszűnt anélkül, hogy,egy uj összeforrasztó elemről gondoskodtunk volna. A magyar szentkorona tagja volt minden magyar nemes : és ez a magyar nemesség csodálatos erővel összeforrasztotta a nemzetiségeket a fajmagyarokkal. Legnagyobb nemzeti hőseink, költőink között nem egy valaki a horvát, tót, szerb, oláh társadalom*' kdében nevelkedett magyar nemzeti hőssé. Ma —a mióta a szentkorona, szóval az állampolgári jog, mint a római civitás, nem képez összeforrasztó erőt, csak nyomasztó sulylyal nehezedik reánk, mint adóalanyokra — ma a magyar állampolgárság folyama époly gyűlöletes dolog a nemzetiségek előtt, mint a mily utált dolog a folytonos adóemelés miatt és politikai helyzetünk miatt, a fajmagyar nép előd is. Mi lenne a teendő, hogy az államhatalom népszerű, a magyar állampolgárság fogalma összeforrasztó, nemzetalkotó erővel bírjon, mint a magyar nemesség, mint a római civitás eszméje ? Ideje ezek fölött gondolkozni, mert szociálpolitikai teóriák ellenállhatatlan erővel törnek utat a nép szivéhez s ha nem veszi kezébe az állam és magyar társadalom a szociál politika vezetését, ha nem hódol az ember a kultusz elvének s nem látja be, hogy az állam legnagyobb kincse és ereje a területen lakó emberanyag erkölcsi és vagyoni épségében rejlik : akkor Magyarországot is átfogják alakítani a szociál politika uj eszméi, csakhogy nem lesz köszönet benne. Elveszítjük nemzeti kultúránknak a
