Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-02-20 / 1. szám
4 jobban a magyar nép, nekünk-e, vagy az idegen betolakodott izgatóknak. Ez programmunk. és most útnak bocsátjuk lapunk első számát Legyen e lap véres kardja a gazdaközönségnek, mely egy táborba a szervezkedés táborába hozza őket történelmi multjoknak és a jelen gazdasági érdekeinek ezer ellenségével szemben való megvédésére. De legyen e lap intő szózata a magyar fölmiveseknek is, mely állandóan hazaszeretetre, munkaadóinak megbecsülésére, de a mellett becsületes magyar öntudatra tanítsa és serkentse őket. Politika. A helyzet különösségei. K-y. A napnak is vannak foltjai s a legharmónikusabb házasságban is előfordulhatnak zavarok és félreértések. A legtisztább levesbe is beleeshetik egy hajszál s a legrendezettebb viszonyban is lehetnek pillanatnyi súrlódások, a melyek — mikor beállanak — fölötte kellemetlenek. Hát még egy olyan helyzetben, a mely alakulásának legelső pillanatától kezdve magában hordozta a bajok, a bonyodalmak, a zavarok és félreértések csiráit. Az átmeneti kormány ideiglenes természetével bizonytalan és ingatag talajra helyezkedett. Az égető kérdéseket, a melyek a kivételes állapotokat megteremtették, nem rendezték; függőben hagyták. A kormány létre jött, hogy véget vessen a kivételes állapotnak, kiragadja az erőszak kezéből az országot s helyreállítsa az alkotmányos rend és a törvények uralmát. — Erre a föladatra vállalkoztak a kormány tagjai és a szövetkezett pártok, a melyek különböző pártállásuk és elveik föntartásával egyesültek a közösen fölismert, 'üdvös, hazafias cél érdekében. A cél nemes és a vállalkozás helyes volt, de a függő kérdésekkel, az átmenetiséggel, az elvek föntartásával s a helyzet rendezetlenségével járó bajokat és kellemetlenségeket el nem tüntethette és ki nem zárhatta a lehetőségek sorából. Ezeket előre lehetett látni, a válság kiélesedése folytán és az adott körülmények közt azonban be kellett érni a relativ jóval az abszolút rossz helyett s vállalni kellett a bonyodalmas pártkőzi helyzetet és az ideiglenességgel járó zavarokat, csakhogy minden föl ne forduljon az országban. Elkövetkeztek kisebb-nagyobb féltékenykedések a szövetkezett pártok között s az országban ingadozók lettek az emberek, nem tudván eligazodni abban a tekintetben, hogy hol rejlik tulajdonképpen a hatalom. A függetlenségi többség hatvanhetes kormányt támogat; eszerint a közjogi alap az uralkodó. De a negyvennyolcasoké a többség; e szerint itt van az erő. Lemondani a pártkülönbségről s koalíciós alapon kormányozni, egyformán kedvezne minden párt-
