Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-02-20 / 1. szám
5 nak: ez volna a föladat az átmenet idejére. De ez fölötte nagy önmegtagadást kíván az emberektől, a mire teljesen nem igen képesek sem a középpontban, sem a perifériákon. Mindenik párt a jövőjét félti s a politikusok a hatalom súlyát mérlegelik. így történik, hogy a vállalt korlátok átlépése fölötte gyakori, a kölcsönös félreértés napirenden van s az elégedetlenség általánosnak mondható. Vannak sokan, akik azt mondják, hogy az országot most tulajkonképpen nem is kormányozzák, mert senki sem érzi magát erre teljesen hivatottnak. Az egységes kormányzó akarat nem tud kellően kifejlődni, és kellő erővel érvényesülni mert rendezetlen a szervezet, mely az akarat irányítására hivatva van, bizonytalan a jövő, a hova törekszik s nem egységes a párt, a melyre támaszkodik. Hasonló okokból a törvényhozó testület, a parlament sem érzi kellő erővel az irányitó akarat energiáját. Ezért van tere a képviselőházban a véletlenségnek és a meglepetésnek, a minőt a minapi szavazás is produkált. Az esetnek nincs semmi komoly politikai jelentősége, mert véletlenül történt az, a mi történt. De hogy ilyen véletlenség meg- eshetik a képviselőházban : ez az, ami jellemző az egész politikai helyzetre. Nem történt valójában semmi, a mit a beavatottak ne tudnának s amit szemes államférfiak előre nem láttak volna. Csak a nyilvánosság előtt lepleződött le az a különösség és az a természetes zavar, a mely rendezetlen helyzetekkel s ideiglenességre berendezett viszonyokkal velejár és a teljes összeforrtság hiányának következménye. Ha végleges megoldás jött volna létre, a mint a koalíció eredetileg óhajtotta és miként Andrássy gróf tolmácsolta Őfelségének a saját terve alapján is: akkor egészséges, világos és tiszta politikai helyzet állt volna elő, a melyet senkisem érthetne félre, mert az irányitó erő tekintetében nem lehetne kétségben sem az ország, sem az országgyűlés. Az ideiglenes állapot zavarokat teremt, a melyeket a koalíció barátai kedvetlenséggel, az uj rend ellenségei pedig ádáz örömmel fogadnak. A vezérek bölcseségének föladata mihamarább véget vetni az átmenet zavarainak, hogy azután biztos és szilárd alapot s világos és tiszta irányt szabjanak az uj korszak jövőjének. Egységes munkásszervezetek. Irta : Gotthard Sándor orsz. képviselő. A nemzetközi szoczialista szakszervezetek tömérdek pénzt harácsolnak össze a munkás béréből, melynek túlnyomó része a vezérek passzióira és igazán terrorisztikus és a békés társadalomba bele nem illő sajtójukra megy el. Egy része .megy a sztrájkok támogatására, legkissebb része pedig a munkások felsegitésére, vagy a keresetképtelenné vált munkás segélyezésére.
