Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-02-20 / 1. szám
9 kesitő szövetkezet vette meg, ugyancsak a kirendeltség vezetése mellett 432 család faragással foglalkozott, kiktől közel 30000 K értékű tárgy váltatott be. Egy-egy háziiparos munkás család 55—60 koronát keresett a téli hónapokban. Máramaros- és Ugocsavármegyében az ottani iparfejlesztő bizottságok buzgó közreműködése folytán most már közel félmillió darab kosarat termelnek a háziiparosok, ez pedig 200,000 korona munkabérnek felel meg. Biharmegyében 1900-ban indult meg a házi ipar terén a mozgalom, Penakovits Imre, a sebes-kőrös ármentesitő társulat érdemes igazgató főmérnöke elfogadva a földmivelésügyi minisztérium megbízatását, kezdte meg az úttörő munkát, hogy az mennyi nehézséggel járt, legjobban az mutatja, hogy a főmérnök már második évben abbanhagyta a tapasztalt akadályok folytán, melyek közt a munkások indolentiaja nem kis szerepet játszott s beszüntetett minden munkát. 1903-ban azonban a földmivelésügyi minisztérium kérelmére ismét felvette a munka fonalát és értékesítve a mulban nyert tapasztalatokat, frappáns eredményeket ért el. Az elmúlt tél munkájának eredményét vázoljuk röviden. E czélból a főmérnök jelentésének egy részét adjuk elő. „Amidőn arra vállalkoztam, hogy a füzvesző feldolgozási ipart a sebes-kőrös menti községekben meghonosítom, nemcsak az lebeget szemem előtt, hogy a szegényebb sorsú lakosságnak kereseti forrást nyissak; hanem az is, hogy az uj munka és uj kereset mellett a szegényebb osztályt megóvjam a terjedő szoczialismus ferde kinövéseitől és hogy erkölcsi tekintetben is segítségére legyek. Tudjuk azt, hogy a szoczializmus ferde, helytelen, bűnös kinövései leginkább a teljesen szegény emberek szivében sarjadzanak legszívesebben, mert a nép a mellett, hogy szegény, munkát sem talál, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, téli idejet tétlenségben tölti, elégedetlenkedik és nem tud magán segíteni, tétlenségében fájdalomba pálinkás boltban keres menedéket, megnyugvást és feledést, ott pedig ezek egyikét sem leli fel hanem megtalálja az utat erkölcsi sülyedése és züllése felé és a családfővel együtt elzüllik a család is. Az egyik községben az újonnan megválasztott, szocziálista elveket valló elöljáróság ezen magyar emberhez nem illő eljárásával, a házi ipart be sem akarta bocsátani községébe, és megbélyegezve érezte magát az az egynéhány szegény munkás, akit szegénysége kétségbeesése a bujtogatások daczára is a kosárfonási tanműhelybe kényszeritett. Már már arra az elhatározásra jutottam, hogy ezen községben, résztvevők hiányában két-három heti kísérletezés után bezárom a tanítási munkahelyet. Egy ujjabb kísérletem azonban felbátorította az erősebb lelküeket, egyenkint szállingóztak a műhelybe, ezek példáján mások is neki bátorodtak és 2—3 újabb hét után már 70—80 munkás keze szorgoskodott a munkában. Tehát rövid 5—6 hét lefolyása után nem volt már
