Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-30 / 8. szám
4 1907. április 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS Az *igen<-nel szavazók közül most képviselők: Yá- rady Károly, Veres József, Bernát Béla, Bolgár Ferencz, Chernél Gyula, Endrey Gyula, Haviár Dániel, Hock János, Holló Lajos, Illyés Bálint. Jeszenszky Ferencz, Justh Gyula, Luby Géza, Lukáts Gyula, Madarász József, Melczer Géza, Meskó László, Okolicsányi László, Olay Lajos, Pap Elek, Polónyi Géza, Putnoky Mór, Pigó Lajos, Szederkényi Nándor, Szemere Huba, Szluha István és Tóth János. Összesen: 27. »Nem*-mel szavazók közül most is képviselők: Andrássy Gyula gr., Apponyi Albert gr., Bathányi Tivadar gr, Darányi Ignácz, Kovács Albert, Mikszáth Kálmán, Nagy Sándor, Nákó Kálmán gr., Nedeczey János, Nyáry Béla br., Sztáray István gr., Teleki Géza gr., Thaly Kálmán és Thoroczkay Miklós gr. Összesen: 14. »Távol« voltak közül képviselő most is 14, még pedig: Wekerle Sándor, Andrássy Sándor gróf, Förster Ottó, Horváth Gyula, Issekutz Győző, Justh György, Kállay Li- pót, Károlyi István, Mérey Lajos, Mihályi Péter, Sághy Gyula, Szentiványi Árpád, Széli Kálmán, Ugrón Gábor és Uray Imre. Ez a szavazás 1893-ban történt, midőn az állami tisztviselők és szolgák illetményeit szabályozták és ez életbe lépett (IV. t.-czikk) április elsején, melynél fogva az állami tisztviselők a XI. fizetési osztályban : 500, 600 és 700 frt fizetést kaptak. E fokok közül a középsőt kérte az ellenzék és a tanítóság. A fentiek szerint tehát elég világos, hogy az ellenzéknek, azaz a mostani függetlenségi pártnak ezt a minimumot kérni erkölcsi kötelessége lett volna. E helyett azonban a mostani fizetésrendezési törvény- javaslatok tárgyalásánál mélységesen hallgatott s még csak annyit sem követelt a tanítók részére, amennyit egy — négy-hat középiskolai osztályt jól-rosszul elvégzett — irno- kocska kap. „ , . r Pataki. A nem állami tanítók fizetésrendezése. — A törvényjavaslat tárgyalása. — Az országgyűlés április 4-én megkezdte a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, melyről az alábbiakban adunk számot: Április 4. Vértan Endre előadó ismerteti a javaslatot és azt általánosságban elfogadásra ajánlja. Molnár János: Előre is jelzi, hogy a javaslatot nem fogadja el. Az állami tanítók fizetési viszonyainak rendezését örömmel látta, de már annál a javaslatnál is aggodalmai támadtak a nem állami tanítók részére juttatandó segélyek miatt. Azt hitte, hogy a javaslat az általános kultúra és az egyház czéljait fogja szolgálni. Öröme' azonban lelohadt akkor, mikor aggályait, bekövetkezetteknek látta. A magyar nyelv terjesztése tekintetében a javaslat megfelel a követelményeknek. Mutatja ezt többek közt maguknak a nemzetiségeknek élénk tiltakozása. Sérelmes azonban az egyházra nézve a javaslat ott, ahol annak autonómiáját érinti. A hazafias szempontok egész sora mutatja, hogy nemzeti szellemben csak az egyházi iskolák nevelhetnek. A javaslat mesterséges különbségeket állít fel az állami és hitvallásos iskolák tanítói közt, noha kvalifikácziójukat egy mértékkel mérik, elfoglaltságuk egyenlő; sőt ha már disztingválni kell állami és hitvallásos iskolák tanítói közt az anyagi ellátás terén, akkor azt a hitvallásos tanítók javára kell tenni, akik századokon át állottak a magyar kultúra szolgálatában. Azt hozzák fel, hogy a sok pénz az állami tanítók fizetésjavi- tására kellett. Ha nem volt elég pénz, hagyni kellett volna az állami tanítók fizetésrendezését későbbi időre, úgyis jobb anyagi helyzetben voltak, mint a hitvallásos iskolák tanítói. Az anyagi el Iái ásnál az állami és nem állami tanítók közt fennálló különbségek azt fogják előidézni, hogy az egyházi iskolák tanítói állami iskolák felé gravitálnak majd, ami az egyházi iskoláknak községiekké válását fogja előidézni. A hitvallásos iskolák megszűnése folylán a vallásos szellem háttérbe szorulása ebből teljesen látnivaló. Az állam természetesen segélyezheti az egyházi iskolákat, de ebből nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy azok belügyébe avatkozhassék s ellenőrzést gyakoroljon arra nézve, a kívánt czélra fordittatik-e a segélyezésül adott adott összeg. (Ellenmondások a függetlenségi párton.) Az állam által az egyházi iskola javára juttatott segély nem kegyadomány, amelyért cserébe ellenszolgáltatást várhat. Különben is azt kell tekintetbe venni, hogy az állam a segélyt az adózó polgároktól szedi be, kötelessége tehát ezek jogait tekintetbe venni, nem az ezen pénzen adott segélyért ellenszolgáltatást várni. Hivatkozik Anglia példájára . . . Éber Antal: Ott nincsenek nemzetiségek! Nincsenek románok! (Helyeslés a függetlenségi párton.) Cdzmazia Endre: Angiia más, az nemzeti állam! (Nagy zaj!) Molnár János: . . . ahol az iskolák mentek minden beavatkozástól s csak ilyen formán tudják hivatásukat betölteni. (Nagy zaj. Élénk közbeszólások a baloldalon.) Egy hang a kilenczedik számú, második emeleti karzaton : Ki kell verni a nemzetiségieket! Mind hazaárulók és fegyházba valók ! (Nagy derültség.) Elnök: Figyelmezteti a kilenczedik számú karzat közbeszóló hallgatóját, hogy tartózkodjék a Ház tanácskozási rendjének megzavarásától, különben kiüritteti az egész karzatot. Molnár János: A jelen javaslat nem felel meg az egyházi, vallási szempontoknak, mert nem az egyházi tanítóság segélyezéséből áll, hanem valóságosan a hitvallásos iskolákat államosítja. Az utolsó perczben fordul még a közoktatásügyi miniszterhez : Vonja vissza a javaslatot. (Nagy derültség a függetlenségi párton.) Egy hang a baloldalon : Vonja vissza a beszédét! Molnár János : Ha a hitvallásos isko'a elfogadja az állami támogatást jelen formájában, megszűnik hitvallásossá lenni. Szünetet kér. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggeszti. Szünet után : Elnök\ Újból megnyitja az ülést. Molnár János : Fináncziális szempontból is kifogásokat támaszt a javaslat ellen. A hitvallásos tanítók korpótlékai aránytalanul kisebbek az állami iskolák tanítóiénál. Azt az ellenvetést, hogy nincs elég pénz, nem fogadhatja el oly milliárdos költségvetésnél, mint a minő nálunk van. Éppen az ilyen nagyarányú költségvetésnél könnyen eszközölhető megtakarítás. Sérelmes az is, hogy a kántortanitók segélyezésénél az állam beleszámítja a tanító fizetésébe a kántori fizetést noha azt nem tanítói funkezióért kapja. A kántor- tanitó helyzete azért is nehéz, mert állandóan a maga lakhelyéhez van kötve. Nyíltan mondja, hogy az államosításnak ellensége, ha azzal a váddal is illetik, hogy a nemzetiségiek malmára hajtja a vizet . . . (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Úgy is van !) Apponyi Albert gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter. T. képviselőház! Nem szándékozom az előttem felszólalt t. képviselő ur beszédének érdemével foglalkozni, ezt
